ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-01-15 / 7. szám

Ennélfogva a községek és a városok száma a megszükíteü Magyarországon kevesebb, mint ahány község és város fekszik a Romániának megítélt magyar területeken. A pénzügyminisztérium nemcsak a városok vagyoni állapotát és bevételi viszonyait kivánja megállapítani az 1913-beli állapotokkal összekötve, hanem minden város és község köteles részletes adatokat beszolgáltatni arról is, bogy milyen költséges az adminisztrációja. Feltűnő jelenség a magyar pénzpiacon, hogy a fővárosi bankok az utolsó időben beszüntették a városi hitelek folyósítását, úgy hogy a megszorult városok és községek nem tudnak a bankoktól kölcsönt kapni. A pénzügyminisztérium rendezni kivánja a városok hitelviszonyait és erre nézve megfelelő javaslatok készülnek. A jelek szerint megújul az akció, amely. a községi takarékpénztárak engedélyezését kivánja. Dp. Neroísák János volt reáliskolai igazgató fanár síremléke. Az őszinte kegyelet ós hála érzelmeit követve, gyűjtést inditottam néhai nagyérdemű tudós tanárunk, Dr. Nemtsák János úr jeltelen sírhelyén felállítandó síremlék költségeire. A volt tanítványok készséggel támogattak a kegyelet eme kötelességszerű megnyilatkozásában. Ali már a sírkő és hosszú ideig fogja hirdetni a tanári önfeláldozó nemes működést ós a j tanítványok sírig tartó háláját, ami a sírkőbe vésett következő találó verssel van megörökítve: „Ki nékik adta lángoló Szivét és életét; Nevét hálás diákjai E kőbe vésetek." Amidőn az iskolatársaknak készséges támogatásukért, Homor Imre szerkesztő.úrnak pedig a sírkövön levő és a tanítványok háláját tolmácsoló szép verses felírásért ezennel őszinte köszönetet mondok, ez ügybeni számadásomat a következőkben hozom nyilvánosságra: Befolyt összesen 1730 korona, kiadatott a sírkőre, valamint a sírhely rendezése ós díszítésére 1156 korona, maradvány 574 korona, mely összeg a síremlék további fenntartási ós gondozási költségeire az Esztergomi Takarékpénztár 9724. számú betéti könyvére lett betéve és a könyvecske ugyanezen intézet 8. számú letétébe helyeztetett. Az adományok névsorát a következőkben közlöm: Adakoztak 200 K-t: Bleszl Ferenc és levél mutatja, hazafiasságuk nemcsak hogy nem vallja kárát, sőt bennük azt nagy fokban kifejleszti. Ez intézetekben csaknem minden modern nyelvet elsajátítanak. A magyaron kivül minden szaléziánus pap kitűnően beszéli az olasz nyelvet. Evekkel ezelőtt, 191 l-ben történt, hogy meglátogattam Turinban, az ott tanuló magyar kispapokat, kiknek egyike bevezetett Don Bosco utódjához, Don Rua rendfőnökhöz, hogy nála tiszteletemet tegyem. A kispap elmondotta ki vagyok ós miért jöttem. Don Rua a kispaphoz ezt a kérdést intézte „ugy-e magyar vagy ?

M Midőn Don Rua-val egyedül maradtam, kérdeztem, hogy miről ismerte meg, hogy ez a kispap magyar? A válasz ez volt, „mert közülünk egy sem beszéli oly klasszikus szépen az olaszt, mint a magyarok, akik nem beszélnek tájszólással, nem hadarják a szót, hanem mivel az iskolában tanulják az olaszt, azt eredeti szépségében sajátítják el." Beszélik a magyar szaléziánusok a német nyelvet is, sőt többen a francia és spanyol nyelvet, mint pl. a szentkereszti igazgató is, aki 7 évig időzött Spanyolországban. Többen közülük, mint kispapok Amerikában is tartózkodtak : Newyorkban, Argentiniában stb. utóbbi helyen a spanyol nyelv van használatban. A szaleziánusoknak van propaganda fűzetjük is ; a „Szalózi Értesítő", mely, sajnos, a mostoha anyagi viszonyok miatt már hosszabb idő óta nem jelenhetett meg az ügy nagy kárára. Mig Magyarország területi épsége meg volt, a szalózi intézmény ismerőinek és barátjainak áldozatkészsége lehetővé tette az előmunkálatokat hazatérésükre; most, hogy itt vannak, a háború okozta általános nagy elszegényedés válságossá teszi megélhetésüket. A kommün még attól a kevéstől is megfosztotta őket, amijük volt. Jellemző az az eset, melyet a történelmi hűség kedvéért elmondok. Midőn az egyházi ügyek liquiaz Esztergomi Takarékpénztár; 100 K-t: Laiszky fivérek ós Komlós Sándor Budapest; 50 K-t: Grósz Ferenc, Marosi Ferenc, Brenner József, Heischmann Ferenc, Farkas Jenő, Vajda Ármin, ifj. Matus Gyula, Brutsy Jenő, Szatzlauer Gyula, Mráz József, Tóth Ferenc tiszttartó Szihalom, Popper Ede, Pallovics Sándor Egervár és egy kaszinói társaság; 40 K-t: Reusz Ferenc; 30 K-t: Hartmann Péter és Ledergerber Pál Nyergesújfalu ; 25 K-t: Dr. Walter Gyula püspök, Brenner Sándor és Bayer Károly; 20 K-t: Rudolf István, Berán Károly, Einczinger Ferenc, Cziglónyi Elemér, Mayer József gépész, Szoláry János (Tát), Kaán Károly, Bérczy Endre, Nieberl József (Nagymaros), Oltósy Ferenc, Korencsy Mihály ós ifj. Trexler Antal; 10 K-t: Tóth János molnár és 5 K-t: B. L. Esztergom, 1922. január 6.-án. I Bleszl Ferenc kir. tanácsos, takarékpénztári igazgató. A kérdéses számadásokat átvizsgáltuk és rendben találtuk. Kelt mint fent. Brenner József s. k. Reusz Ferenc s. k. mint felkért számvizsgálók. HIREK. Toborzó. „Csapj fel, öcsém, katonánál; l* (Petőfi.) Katona kell a hazának, Csapj fel, öcséin, katonának ! Ne tétovázz, ne nézz másra, Legelsőül lépj a gátra! Nem kényszerít senki téged, Magyar szíved^ lelked késztet; Hallgass annak szent szavára, Ne hozz szégyent a hazára! Teutánnad jönnek mások, A szomszédok, jó pajtások. Meggondolták, — önként jönnek, Vége már a bús közönynek. Nemzetiszín zászló selyme, Lesz majd, aki felemelje ! Csak legyen, ki alá álljon, Lobogni fog a határon ! Ellenségek, ránk ha néznek, ^ Lássanak csak mindig késznek : Bátorságuk mindjárt lankad Es hazánknak bókét hagynak ! Jobbulását kiktől várja Árpád apánk roncs hazája ? Idegen tán segít rajtunk, . Hogyha mi csak tétlen alszunk V Fel hát pajtás, nem kell félni. Nem csüggedni, csak remélni! Tőlünk függ, hogy mi lesz vélünk. Elveszünk-e, avagy élünk? Nem, a magyar el nem veszhet! Élni fog a magyar nemzet! Megmutatjuk a világnak !... Csapj fel, öcsém, katonának! H. I. Emiékeztető. Vasárnap 19 (este 7) órakor az ipaétestület és a szentgyörgymezői kör színiéiőadásai. * Az Oltáregyesület közgyűlése és kiállítása. A helybeli oltáregyesület vasárnap, január-15.-ón a vízivárosi zárdában a 3 órai litánia után tartja évi közgyűlését, mely alkalommal mult évi munkájának eredményét, a foszlányokból használhatóvá tett ós átalakított egyházi ruhákat is közszemlére teszi. A kiállítással kapcsolatos közgyűlésre ezúton is tisztelettel meghívja tagjait valamint a szives érdeklődőket az Oltáregyesület. * Kinevezés. Dr. Lukács Béla párkányi járásbirót a csehszlovák iga.zságügyminiszter Ítélőtáblai biróvá nevezte ki. * Adóügyi jegyzőválasztás Dömösön. Döinösön az üresedésben levő adóügyi jegyzői állásra Laprez Boldizsár választatott meg. * A párkányi főszolgabíró áthelyezése. Obröián Gyula párkányi főszolgabírót áthelyezték Rimaszombatba, a zsupáni hivatalhoz. * Halálozás. Szakács Mihály nyug. hercegprimási uradalmi főgépósz életének 68 évében f. hó 13.-án elhunyt. Temetése vasárnap délután fél 3 órakor lesz a szentgyörgymezői temető kápolnájából. A rokonszenves derék szenttamási polgár elhunyta szóles körökben őszinte részvetet keltett. * A „Láthatatlan Vendég" javára. Szerdai számunkban megemlékeztünk már arról, hogy az Esztergomi Kereskedelmi Társulat ós a Kereskedő Ifjak Önképző Egyesülete f. hó 28.-án a „Láthatatlan Vendég" akció javára tánccal egybekötött nagyszabású művészestólyt rendez a j „Fürdő" nagytermében. A régi boldog békeidők báljaira emlékeztet az a nagyarányú készülődós, amely ezt a mulatságot megelőzi. Az esztergomi kereskedő világ szine-java készül, hogy ez az j dátora náluk járt Szentkereszten és meglátta j náluk azt a mosolygó szegénységet, kijelentette: „Erről fogalmam nem volt és pirulva hajtom végre a reám bizott munkát!" Tisztelt Szerkesztő Ur! Hálára kötelezi a szegény magyar szalóziánusokat ós a legnemesebb ügynek'tesz szolgálatot, ha érdemes olvasóközönségét tájékoztatja felőlük. Ezt az ügyet eléggé pártolni nem lehet! Az esztergomi főkáptalan, biztos értesülésem szerint, ötvenezer koronát juttatott a szentkereszti Szalóziánusoknak, hogy az ottani templomon ós hajlókukon a legszükségesebb javító munkákat eszközölhessék, de hát hogy éljenek az ott nevelődő, jobbára nagyon szegény családokból származó szalózi papnövendékek, honnan fedezzék a neveltetésükkel, ruháztatásukkal járó egyéb költségeket? Hátha még meggondoljuk, hogy minő nagy feladat vár reájuk a tekintetben, hogy valamely budapesti munkáskerületben települjenek le, ahol ha nem is tudnának egyelőre munkás internátust építeni és fenntartani, legalább oratóriumaik rCven a dnának módot arra, hogy a züllésnek induló munkás ifjúságot esténként ós vasár- és ünnepnapokon maguk köré gyűjtsék, oktatásban részesítsék, szórakoztassák zenével, társasjátékok rendezésével, sporttal, szóval minden nemes, az ifjúság testét-lelkét felüdítő összejövetelekkel, mint azt teszik oly sok világvárosban . . . A sjzalézi intézményt megismerni és azt elő nem mozdítani lehetetlenség. Részükre minél több oldalról csak egy kis adományt kérnék. A sok kicsiből sok lesz; de legyen ez a támogatás rendszeres, nem ötletszerű és a siker nem fog elmaradni! Módot kell adni arra, hogy a szaléziánusok minél szélesebb körben kifejthessék működésüket. Internátusaik révén megadatnék a lehetőség, hogy intelligens családok is rászánják magukat arra, hogy fiaikat iparos pályára adják, aminek" akadályát eddig főleg az képezte, hogy rettegtek a gondolattól, hogy azok inas éveik alatt a züllés veszélyének vannak kitéve és mire szakI májukban a kellő jártasságot megszerezik, a nem kívánatos környezet befolyása alatt eldurvulnak, megmételyeződnek. Ez a internátusi neveléssel kizártnak tekinthető. Nem mondom ezzel azt, hogy a mai viszonyok között nem üdvözölhetünk igazi keresztény ós magyar érzelmű iparosifjakat pályájukon, de mi tagadás benne, hogy ezek számát messze felülmúlja az oly ifjak száma, kik elidegenedtek a vallástól, kik nélkülözik azt j a finomabb modort és szerény viselkedést, mely I nélkül sokszor visszataszítóvá válnak és kétséI gessó teszik, hogy beválnak-e a szülők, a család, a haza, a társadalom reményei, melyeket jövőj ükhöz fűznek. A magyar szaléziánusok Magyarország jobb jövőjének előharcosai, megjelenésük uj prespekI tivát nyújt. Ma, midőn a hivatalnoki és tudományos pályák oly kevéssé biztatók és a megélhetés szempontjából oly kilátástalanok, viszont az ezen pályákra való kiképeztetés a rossz anyagi viszonyokra való tekintettel oly fölötte nehéz, midőn sok szülő kénytelen más kenyérkereseti pályára képeztetni gyermekét, elsőrangri feladat oly intézményekről gondoskodni, melyek az ipari célokra való kiképeztetést lehetővé teszik és megnyugtatják a szülőket, hogy e mellett fiaik arra a szellemi és műveltségi fokra is emeltetnek, mely képessé teszi őket, hogy helyüket megállják, vallásos ós hazafias érzelmüknél fogva pedig tiszteletreméltó, pozitiót foglaljanak el a társadalomban! Segítsük a szegény magyar szalóziánusokat! Tisztelt Szerkesztő Ur igaz hive : Egy szalézi munkatárs.