ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-04-23 / 47. szám

POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetés! ára helyben és vidékre: Egy hónapra 20 K. Egyes szám ára: hétköznap 1 K 50 f, vasárnap 3 K. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lörinc-utca 5. sz. V alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Az önjelölt. Esztergomban, 1922. április 22.-én. Letelik az országos gyász, amely többé-kevésbé politikai szélcsendet teremtett Csonka-Magyarországon és ismét megkezdődnek a választások előtti raozgaimak és párttusák. Esztergom városa ugyan ebben a tekintetben kivétel az ország választókerületei között, amennyiben itt mind a pár:téletet, mind a képviselőjelöltet illetve tiszta bort öntöttünk a pohárba. Mostanában a politikai cikkeket sem annyira az esztergomi politikai helyzet és pártélet tisztázása végett Írjuk e lap hasábjain, mint inkább azért, hogy az országos politika tanulságos képein szemlélődjünk és hogy számoljunk azokkal az eshetőségekkei, amelyek még a legtisztább helyzetbe is belevezethetik az ellenségeskedés szennyes csatornáit és disszonálhatják a választás tiszta, egyöntetű békességes lefolyását. Mert még a legszentebb és legjámborabb ügynek is megvannak a maga született ellenzői, még a legkiválóbb, legjobb szándékú és legpuritánabb embernek is megvannak a sok jóbarát mögött a maga ellenségei. Az önérdek, a személyeskedés, a politikai féltékenykedés, az irigység, a vak érvényesülési vágy mindenkor megteremti a maga ellenzéki táborát még a kétségtelen, igazságokkal és az ég angyalaival szemben is. Igy van ez a közéletben, a társadalomban, még inkább a politikában. Pedig a politikába,!"), a pártoknál, a parlamentben és a kormányzatban a legnagyobb szerencsétlenséget mindig az" okozta, hogy a talentumos és erkölcsös, munkás jellemek mellett a tehetségtelenek és a kétes, gerinctelen jelleműek is érvényesülni akartak. A választások idején ennek a minden úton-módon való érvényesülni akarásnak a megtestesítője az önjelölt, ki még a legtisztábban, legharmonikusabban választó politikai körletben is össze tudja gyűjteni a maga csapatát az örökös ellenségeskedők, irigyek, féltékenyek és lelkiismeretlenek közül. Ez a csapat az önjelölttel élén, ha kicsiny is és nem veszedelmes, de sajnálatos és utálatos jelenség egy kerület politikai életében. A határozott és egységes politikai felfogású Esztergomnak éberen őrizkednie kell tőle, ha netalán ilyen beteg szivű és agyú eddig, sötét és ismeretlen csapatocska felütné a fejét — hátán valami beugratott, avagy beugrató önjelölttel! Bársony istváo húsvéti üdvözlete. A magyar széppróza egyik legkiválóbb képviselője, Bársony István iró, húsvét ünnepére levelet irt Hajdú István gazdasági főtanácsos, hercegprimási jószágigazgatónak. E levélből a főtanácsos úr szives előzékenysége folytán most alkalmunk van közölni a legszebb részt, mely a húsvét ünnepi hangulatának s a tavasz varázsától és a természet rajongó szeretetétől átitatott költői léleknek gyönyörű megnyilvánulása. Sajnos, hogy hnsvéti számunkban nem jelenhetett már meg, de, azt hisszük, még ma is, az ünnep oktáváján is azt a hatást fogja kiváltani a szép iránt érzékkel biró olvasóink lelkéből, amelyet a nagy iró örökbecsű, irásai eddig is kiváltottak. (Szer/c.) Itt van a Húsvét, itt van előtte a vezeklő Nagypéntek. Az Istenfia golgotás emléke. A tizenkét stáción ballag ez a bús magyar Nemzet az ő golgotája felé, vérverejtéket hullatva minden lépése után. Krisztus sebei rajtunk, testünkön-lelkünkön. Job nem volt szegényebb, nyomorultabb. De jön a reménybeli Ur Jézus feltámadása és a hit, a bizalom, a megalázott sírással kért vigasz, hogy mink is feltámadunk még. Valaha azt tanultuk: „aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre." Most elmondhatjuk: „aki nem tudott eddig imádkozni, legyen igaz magyarrá ós megtanul." Az imádkozás a megkönnyebbülés, a béke, a megnyugvás. És én annyit imádkoztam az én Nagj'templomomban az eget-földet átfogó, mindent jelentő egy Istenhez, aki benne van a magyar föld porszemében ós a magyar harmatban, a magyar virágok illatában, a magyar keservben, a magyar reménységben. A honti hegyek az ón utolsó oltáraim, ahova a legbensőbb imáimat viszem és ahol újra meg újra azok megszületnek bennem. Neked és Nektek, Rajtad keresztül a Sacerdos Magnusnak köszönhetem, aki életem aikonyát a vendégszeretetével bearanyozza, áldassók érette! Egyetlen magyar irója van a magyar Természetnek, a magyar Isten magyar templomának, akinek a lantján himnuszok, ódák, elégiák, szerelemvallások, áhitatok, merengések szállnak az Ég felé és ez az egyetlen trubadúrja az erdei és pusztai magánynak nagyvárosi kŐtemető elkárhozott rabja volna Nélkületek. Ti tudjátok, hogy miből születnek az én édes-bús, sokszor jjujjongó, sokszor fájdalmas imádságaim. Születnek az égi kék mezők láttára, a bujdosó erdei lólekzetvótelek sóhajára, a vihar zúgására, a sűrűségek rejtelmeinek a sejtésére, a rigó felrikkantására, a szabad levegő felséges zamatjára, a ködök szellemsuhanására, a földnek erjedő kipárolgására a fűszál hajladozására, a lomb zizegésóre, a napsütésre, a hold'sugárra, az éjszaka misztikus csendjére, az éjfél árnyékára, a Mindenség lebomlására az ő Ura Istene előtt! S az én zenéim csudálatosak zűrzavaros harmóniájukban. Hallom a mélységet énekelni, amint felzúg belőle a Föld lelkének hatalmas basszusa, hallom az ősbükkös gyönyörű baritonját, amely SZTERGOM" TÁRCÁJA. Rrcképek a csendes Esztergomból. I. Jenci bácsi. Rügyfakadáskor illő megemlékezni Jenci bácsiról is. Jenci bácsi vezetéknevét nem tudom, de a keresztneve nem Jenő. Pont a tavaszi rügyfakadáskor pedig nem azért illő megemlékeznünk róla, mintha szerelmes volna és szivét megörvendeztetné a tavasz ébredése és a madarak csicsergése, hanem egyszerűen azért, mert Jenci bácsi mindenre nagyon ráér, minden iránt nagyon érdeklődik, ennélfogva tüzetesen megfigyeli a rügyfakadás gyönyörűséges fázisait, a madárköltés biológiáját és a fű növését is. Igaz, hogy az igy szerzett tapasztalásait még senkinek el nem árulta. Jenci bácsi kövér ember, szép ovális arca van, meglehetősen megkopaszodott, lassan jár és épen azért korán kel. Meglötyögteti a kávéját, megnézi zsemlyéje közepót, végül fejétcsóválva megeszi. (A fejét a háború óta minden evésnél megcsóválja.) Rendesen a dunai sétány felől közeledik a piac felé. Akkor még üres a vásárlók helye Jenci bácsi minden egyes kofaasszonyt megnéz, amint a zöldséggel és tojással elhelyezkedik. Reggel elérkezik a városháza balkonja elé és megvizsgálja az újonnan ültetett fákat. Elmegy a fák végibe, behunyja az egyik szemét és végignéz a soron, vájjon egyenes vonalba esnek-e a facsemeték. Innen elmegy a barátok templomába. Körülnéz ós végigjár minden oltárt. Elmegy az öregtemplomba, innen a vízivárosiba, sőt ha egyéb dolga nincs, elnéz a kórházi kápolnába is. De sürgős dolga is akad. Siet, amennyire tud. A vármegyeházán női gyűlés lesz. Megérkezik ós a gyűlést megkezdik. Majd elmegy a belvárosi körbe, «sihol népgyűlés van. Amikor belép, felsóhajt a publikum, most már mindenki tudja, hogy rátérnek a tárgysorozatra. Amerre Jenci bácsi tart, ott biztosan készülődik valami. Ahová pedig siet, oda érdemes elmenni. Mert akármire nem megy gyorsan Jenci bácsi. De ha pl. kitűnő prédikátor buzgólkodik valahol, oda sietős a dolga. Már jóelőre kiszemeli magának a legjobb helyet, ahonnan a szónok leginkább érvényesül az ő szemében. Amikor pedig hangzik a beszéd körülnéz és vizsgálja a hatást. Egy-egy hatalmas szónoki lendületnél, egy-egy kitörő hanghullámnál körülnéz, hátrafordul a néphez, mintha mondaná: ez aztán valami! Csak egyetlen hely van a város területén, ahová Jenci bácsi soha el nem megy: a szigeti sporttelep és a nagydunai strandfürdő. Ez majdnem csodálatos! Miért éppen csak ezt hagyja ki j az élet forgatagos eseményeiből! ? Hiszen Jenci bácsi még a népmozgalmi statisztikát is ellenőrzi : vigyázó szemmel kerüli meg azt a házat, amelyben gyerek született és kilesi, hová járnak a bábasszonyok. Lakodalom volt a mi utcánkban: Jenci bácsi bekukucskált a mennyasszonyra. Szerenádot kapott Julia: Jenci bácsi is hallgatta. Valaki tyúkot vásárol: Jenci bácsi ellenőrzi az alkut. Ha gyűlés volt valahol valamilyen „előttünk lebegő szent cél érdekében" ós ott megjelent egy férfi ós egy nő : a férfi mindig Jenci bácsi volt. „Ki az az ember?" — kérdi tőlem a minap egy felháborodott járókelő ós Jenci bácsira mutatott, aki még mindig méregeti őt előlrőlhátulról. „Mit néz rajtam ?

u — folytatta még haragosabban, mire láttam, hogy nem esztergomi. Nemsokára azonban Jenci bácsival mindhárman elmosolyodtunk. Kérdezné most már valaki, hogy miből él tulajdonképen a nemeslelkű Jenci bácsi, aki így egész életét a köznek szenteli. Ja, erre nehéz volna felelni. Bizonyos, hogy Jenci bácsi beláthatatlan idők óta nyugdíjban van, hogy egészen mások hivatásának élhessen és abból ól, amit megeszik. Szükséges még megemlíteni, hogy vannak azért olyan csekélységek, amelyek egyáltalán nem érdeklik Jenci bácsit. Ilyenek : a világháború, a forradalom, a trianoni békeszerződés, Magyarország feldarabolása, a korona zürichi esése, a király halála és a génuai konferencia. De nem érdekli több speciálisan esztergomi ügy sem, amilyenek: a szenttamási hegy befásitása, az iskolák elhelyezése, a csatornaügy stb. Ez utóbbiak iránt különben amúgy is nagyon kevesen érdeklődnek.