ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-04-09 / 42. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 20 K. Egyes szám ára: hétköznap 1 K 50 f, vasárnap 3 K. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok es előfizetések Szent Lörinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Könnyeink között. Esztergomban, 1822. áprliis 8.-án. Alig tér meg lelkünk a király temetéséről és alig emeljük fel könnyes tekintetünket a funchali fejedelmi halott egyszerű koporsójáról, máris benne vagyunk szerencsétlen sorsunkkal a világ, vagy inkább a gyűlölség folyásában, amelyből ellenségeink szivét a királytragédia egy pillanatra sem zökkentette ki. A magyar nemzetnek egy tragédiával ismét többje van ós még ki sem sir hatjuk eléggé magunkat, mert a nemzet életének súlyos kérdései egész lelkünket követelik kíméletlenül és a magyar sors jobbrafordulásának minden alkalma összpontosítja figyelmünket. Még könnyeink között, de már teljes lelki összeszedettséggel, igazunk tiszta tudatában tekintünk a génuai konferencia elé, amelytől ha nem is sokat, de valami jót csak várhatunk. Talán csak annyit, hogy felébresztjük a világ mai urainak hajlandóságát tarthatatlan gazdasági helyzetünk okainak tanulmányozására s ez is valami, ez is egy kis lépés azon az úton, amelyen haladva ellenségeink belátjáka békeszerződés revíziójának szükségességét. Április 10.-én ugyanis összeülnek Gonuában Európa tudós professzorai, hogy megbeszéljék, miként lehetne Közép- és Kelet-Európa súlyos betegségben szenvedő gazdasági életét meggy ógyitai, talpraállitani. A diagnózist már Cannesban megállapították. Megállapították, hogy szünetel a produktív munka, pang a nemzetközi kereskedelem, hogy ennélfogva meg kell szüntetni mindazokat a korlátozásokat, melyek a kereskedelmet gátolják ós megfelelő kölcsönöket kell biztosítani a gyenge államok részére azon célból, hogy a normális termelést újból megkezdhessék ós azt fokozhassák, mert csak a nemzetközi kereskedelem szabadsága, az államok jövedelmi forrásainak fejlesztése, s a produktiv munka fokozása képes megmenteni Európa népeit azoktól a szenvedésektől, amelyeknek most osztályosai. Ez a diagnózis kétségtelenül helyes, mert el kell ismernünk, hogy teljes izoláltságban a nemzetek meg nem élhetnek s hogy a gazdasági élet konszolidációja nélkül produktiv munka s főleg többtermelós el sem képzelhető. Ezzel szemben azonban meg kell állapita! nunk azt is, hogy a gyógyszerek, melyeket a I cannesi értekezlet a génuai konferenciának javaj solt, egyedül nem lehetnek alkalmasak arra, hogy a beteg Európát meggyógyítsák. A baj ugyanis sokkal mélyebben fekszik. Közép-Európa gazdasági élete beteg, mert a háború iszonyú pusztításain, vér- és gazdasági áldozatain kivül az erőszakos és lelketlen békék megfosztották a volt központi hatalmakat úgyszólván összes erőforrásaiktól s jóvátétel cimén oly mérhetetlen terhet róttak rájuk, mely a reorganizáció minden lehetőségét kizárja. Ezzel szemben pedig hiábavaló a nemzetközi kereskedelem szabaddá tétele, mert ez, rossz valutánk mellett, csak a belső drágaságot fokozza. Ezzel szemben a külföldi kölcsönök kilátásba helyezése is csak írott malaszt, mert a hitel nem nemzetközi konferenciák határozatán, hanem a bizalmon nyugszik és konszolidált viszonyokat feltételez, ami nálunk addig, mig a jóvátétel réme fenyeget, el nem képzelhető. Ha azt akarja az antant, hogy Európa közepén a normális termelés újra fölvétessék, ha belátva ennek szükségességét azt kivánja, hogy Közép-Európa újból bekapcsolódjók a világgazdaságba, úgy reá kell jönnie arra, hogy különféle gyógyszerek alkalmazása helyett a baj okát kell megszüntetnie, nevezetesen szakítania kell a háborús mentalitással, revízió alá kell vennie a győztesek által diktált békéket s le kell mondania a jóvátételről. Erre ugyan egyelőre nincs remény. A génuai konferencia még abból a felfogásból indul ki, hogy a párisi békék szentek és sérthetetlenek, azokhoz hozzányúlni nem szabad s igy kétségtelen, hogy a génuai konferencia a bajok gyökeres orvoslását és Európa gazdasági életének gyógyulását még nem fogja meghozni. Mindennek dacára bizalommal nézhetünk a génuai konferencia elé, mert e konferencia annak megismerésére vezethető vissza, hogy Közép- ós Keleteurópa gazdasági életének reorganizációja az összes európai államok egyetemes érdeke s ha ennek felismerésétől a teljes megértésig, a teljes kiengesztelődésig még hosszú, gyötrelmekkel ós nélkülözésekkel teli utat is kell még megmegtennünk, a génuai konferencia mindenesetre előre fog haladni ezen az uton és lényegesen hozzá fog járulni ahhoz, hogy az antant-hatalmak körében a megtérésre a mainál lényegesen kedvezőbb légkör teremtessék. A diplomáciának és a gazdasági küzdelemnek ezt a gyűlölettől ós irigységtől mentes légkörét azután könnyebben felmelegítheti ós felvilágithatja az igazság napja. Ezzel pedig Magyarország feltámadása kapcsolatos, azé a Magyarországé, amelyre most eme ki tudja hányadik gyászunk után könnyeink között gondolunk. A város díszközgyűlése IV. Károly király emlékezetére. Lapunk legutóbbi számában jeleztük, hogy Esztergom szab. kir. város tanácsa és képviselőtestülete f. hó 7.-én a város kegyúri plébániaAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Művészet és vallás. Irta és az Esztergomi Tanult Férfiak Kongregációjának ülésén felolvasta: Dr. Pázmándi István. (Folytatás.) Az empir korszaka, amely ismeri a görög művészetet, már tudja, hogy a szépség ellentáll a korok divathóbortjának, mert az észre támaszkodik s hogy az ókor valósította meg, amely évszázadok dacára megőrizte halhatatlan ifjúságát, mert művészetének szépsége időt, tért nem ismer; mégis az empir a görög művészetet félreismerve, a görög kor másolásába, hangtalan átültetésébe merül. És miért? Hogy a forradalom, a nagy háborúk gazdagjainak hiúságát legyezgesse, a máról-holnapra felcseperedett nagyságok becsvágyát becézze, múltjukat feledtesse. Egy Louis Dávid élettelen görögöket majmoló művószkedése ép lígy fest a konventnek részleteket a forradalomból, mint ahogyan elönti szinte parancsszóra az 1810-es évek tárlatait a Grande Armee császárjával, Muraijával, Recamierjéveí, azonban az ókori művészet nagyszerűsége nélkül. Kezdődik a művészetek hanyatlása, elvesztik körvonalaikat, eredeti karakterükből kivetkőznek, elvesztve a vallással való kapcsolatot, az eszmei eltűnik belőlük ós már csak itt-ott tűnik fel később egy Puois de Chavannes, egy Wisthler, művészetében kezdődik a technikázás, hangulat visszaadás, formakeresés korszaka, hogy dekadenciába sülylyedjen, hogy végül a legkülönfélébb próbálkozásokon keresztül abszolút disszonanciába, a futurizmus, a kubizmus, expresszionizmus ós kitudja még hányféle izmus neve alatt rejlő őrületbe jusson, melynek végső akcentusa a vászonra festett, köbe faragott, színpadon tobzódó erkölcstelenség ! A művészet ma az ember ösztöneinek, az ember órzékiessógónek játszik, elfelejtette végső célját, az emberi eszme végtelenségét. Elfelejtették, hogy a művészet pusztán formák, technikák virtuozitásán" kivül mást is követel, a benső ólemónyek megszűntek, mert a modern haladást hajtó erőkből kiveszett a lélek, a vallásban, a hitben rejlő igazság. De ebből a káoszból a jövő nagy művészetének kell megszületnie. Vájjon az ókor süllyedését nem követte-e a középkor mélységes hite, a gótika benső, a reneszánsz nagyszerű, grandiózus művészete ? A mai embernek ideges élete, a materialisztikus felfogásnak a lelki dolgokkal való nemtörődömsége után az emberiséget elkábulásából a nagy ébredésbe csak a magasabb, tisztultabb eszmék vihetik. A hitnek benső kultuszával együtt fog járni a művészetek megújhodása ós a nyers erők felett egy jövő kor tisztultabb gondolatvilága fog uralkodni. A jelek erre engednek következtetni, mert a képzőművészetekben a mult század naturalizmusával szemben a dolgoknak mikénti, hogyan való ábrázolásával a benső tartam kezd társulni, a kezdődő jövő művészetében az intellektualitás kezd előtérbe nyomulni, aminek pedig a művészet vóg.ső céljának ismét való megismerését kell maga után vonnia és vele a vallás és művészet elszakíthatatlan viszonyát, ismét egymásra utaltságát. Legalább ezt engedi sejtetni a nemrég elhalt svájci Hodler művészete. Vallás ós művészet évezredeken át karöltve haladt az emberi lét megnemesitése, a végtelen keresése felé, ezt látjuk ha, csak futólag is vetünk néhány pillantást az emberiség nagy korszakaira. A vallás adott tartalmat, mélységet, gondolatot a művészetnek, a vallás nemesitette meg nagy művészek alkotásait ós viszont a vallásnak a művészet tükrében való megjelenése által talált benne a hivő lélek nemcsak esztétikai gyönyört, hanem éppen a művészet segélyével válhatott elmélyedése is a vallási tanok igazi értelmének felfogásával bensőséges megértéssé juthatott lelkében közelebb a világegyetem nagy titkához, az Alkotó hoz. A véges lét harcai, viharai közepette a vallásnak a művészettel való kapcsolata tudott az igazság és szépség erejével az emberiségnek megnyugvást nyújtani, vigaszt, erősítést adni. Igazság és szépség vezérelje az emberiséget. Mindkettő a vallásban, a művészetben van meg. A szépség talán az egyetlen dolog, ami örökkój való, aminek idő nem árthat, kultúrák eltűnhetnek, népek elmúlhatnak, ami belőlük megmaradhat, az a művészet alkotta szép, amely öröme minden kornak és ami az örökkévalóságé. K JENŐ világhírű akaraterő fenomén szenzációs előadásai szombaton és vasárnap a Magyar Király szálló termében. Kezdete 8 órakor. Helyárak 40—30—30 korona.