ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-04-02 / 39. szám

XXVIL évfolyam. 89. szám. Keresztény magyar sajtó. Vasárnap, 1922. április 2. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LÁP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 20 K, Egyes szám ára: hétköznap 1 Sí 50 f, vasárnap 3 K. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lőrfnc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Zászlóbontás Nyergesujfalun. Esztergomban, 1922. áprliis l.-ón. A dorogi kerület választóközönsége szombaton délelőtt 11 órakor kibontotta az egységes párt zászlaját és a gyűlésen jelölte a kerület képviselőjét is. Ezzel megkezdődik a választási küzdelem, az egységes párt harca, melyet meleg érdeklődéssel kisér Esztergom választópolgársága, főképen az Esztergomi Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja. Őszintén szólva: örülnénk az egységes párt győzelmének a dorogi kerületben és pedig azért, mert a dorogi kerület keresztény nemzeti szempontból meglehetősen nehéz kerület, ahol a lelkek nagy része még olyannyira nincs szaturálva a hazafiúi ideálokért való önfeláldozó munka tudatával, hogy a komoly nemzeti ügyek javáért való igyekezet és síkraszállás a legmelegebb pártfogást és a legőszintébb elismerést érdemli. Mi az egységes párt zászlóbontó gyűléséről a komoly politika, a testvériség, az erkölcsös világnézet, a konszolidáció és munka szózatát halljuk ide s hisszük, hogy aki e szózat követésére a kerület népe előtt vállalkozik, nem játszik a hazafiúi lelkiismeret tízparancsolat jávai. Itt, a hazafiúi lelkiismeret ölén együtt vagyunk mi bármilyen pártállású magyar emberrel, mert jöjjenek bár a legkülönfélébb szólamokkal és a legkacskaringósabb programmokkal a választások idején, a hazafiúi lelkiismeret parancsának lényege mindenkor ugyanaz marad: keresztény erkölcsű politika az ország kormányzásában és a közélet minden terén. Magyar Jövő-napok. Szerény kommünikék jelentik mindenfelé az újságok hírei között, hogy az iskolák április 2.-án a Magyar Jövő ifjúsági irodalmi szövetség javára ünnepélyekgt rendeznek s az ünnepségekre atyafiságos szeretettel invitálják meg a szülőket, a társadalmat, mindenkit. Az olvasó, aki politikai pikantériák, idegizgató nagy szenzációk után kutat az újságban, vagy türelmetlenül keresi a liszt- és cukorosztásról szóló híradást, unottan és fáradtan siklik át a szerény kommüniké felett s nem tudja, vagy legalább is nagyon kevés az, aki tudja, hogy kommüniké e hat garmond sorban fontosabb ma minden politikánál. Magyar Jövő! A két szó jelenti a boldogulásunkat, — az ólni-tudásunkat, a reménységünket jelenti, de magában hordhatja az elsenyved ésünk, a rabságbahurcoltatásunk csiráját is. És ami erre, vagy amarra fordíthatja a magyarság szekerének a rúdját, ami a magyar jövőnek záloga és letéteményese, az a magyar ifjúság. Az a magyar ifjúság, amely a nyolc esztendős" nyomorúság alatt és után — tisztelet a kivételeknek, ha vannak — teljesen kivetkőzött elsősorban azokból a nagy lelki tulajdonságokból, melyek az ifjúságot kell, hogy értékesítsék, de kivetkőzött közvetve a magyarságából is. Fajától és temperamentumából idegen eszmék, áramlatok gyűrűjébe evezett s a munkát, a teremtő ós alkotó munkát meg nem látta, mert meg nem láthatta. Ennek az ifjúságnak a helyes útra való visszaterelése, lelki egyensúlyának visszaállítása kell, hogy irányt szabjon a ma politikájának s ezt a kötelességet ismerte fel nagyon helyesen a kultuszkormány, amikor elrendelte a Magyar Jövő ifjúsági irodalmi szövetségnek a lehetőség szerint való támogatását. Ez a cél vezette azokat az Írókat, akiknek a tolla az ifjúság számára teremtődött, a tanárokat ós tanítókat, akiknek az ifjúság nevelése hivatásukkal vállalt kötelességük, hogy életre hívják azt a szövetséget, amelynek célja, hogy a nyomtatott betű ólomfestékes, fekete postáján belevetitsók a magyar ifjúság lelkébe azokat a nagy-nagy ideálokat, amelyeknek megvalósítása éppen a magyar ifjúság feladata. A cél nagy ós szent s az eszköz nemes ós jó. Nem bottal, nem szigorral, nem a rideg megkövetelés harcba-dobásával kell nevelni az ifjúságot: a nyomtatott betű hatalmával kell elfojtani benne azokat az indulatokat, szenvedélyeket, melyeket a nyolc esztendős nyomorúság ugy belepréselt a fiatal lelkükbe, mint lágy viaszba az ujjlenyomatot. A cél nagy ós szent s az eszköz nemes és jó. A csirát elvetették, hogy ki is keljen, ez már a magyar társadalomnak a kötelessége. S hisszük, hogy a magyar társadalom felismeri és teljesíteni is fogja ez a kötelességét, Esztergomban épp ugy, mint szerte a csonka hazában mindenütt, megértvén a kultuszkormány bölcs rendelkezésében a jelentőséget. HIREK. Emlékeztető. Szombaton 20 (este 8) órakor Eitner Irón énekművésznő hangversenye a vármegyeháza nagytermében. Vasárnap 14 (d. u. 2) órakor a belvárosi, szenttamási ós szentgyörgymezői föld- és szőlőtulajdonosok szónkutatási értekezlete a szentgyörgymezői olvasókörben. Fél 16 (d. u. fél 4) órakor a főreáliskola Magyar JövŐ ünnepélye a Kaszinóban. 18 (este 6) órakor az érseki tanítóképző hangversenye a főgimnázium dísztermében. 19 (este 7) órakor a belvárosi földmivesleányok Mária Kongregációjának jótókonycélú ünnepsége a belvárosi olvasókörben. 19 (este 7) órakor kulturelőadás a Szentgyörgymezői Olvasókörben. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Művészet és vallás. Irta és az Esztergomi Tanult Férfiak Kongregációjának ülésén felolvasta: Dr. Pá?mándi István. Az ember, mint a világegyetem alkotó eleme, annak törvényei alatt áll, véges voltánál fogva korlátok közé van szorítva, amelyeket éppen önmeghatározó erejénél, alanyiságánál fogva viselni nem bír, végességét megszüntetni törekszik, a végtelent akarja elérni. Az embernek a végtelenség felé irányuló törekvése különböző. Vallásában közvetlen bizonyosságot nyer a végtelenről, lelkével a véges fölé emelkedik, mert a hit a végtelennek, Istennek egyenes közvetlen tudata, a léleknek, az akaratnak iránya, minden külsőség felett győzedelmeskedő, hegyeket kimozdítani biró, az ember bensejóben lakó erő, a hit az emberi élet örök tényezője, mert alapja az igazság. Innen a vallásban rejlő végtelen erő, j mert az emberi eszme, a vógessógből való kiemelkedés benne, tanaiban ól. Művészetében az ember képzelete segélyével ledönti a végesség korlátait s a mű, amelyet létrehoz a végtelennek gyönyörével tölti el. „A művész — mondja Rodin Emlékezéseiben — a saját álmait önti alakba, amidőn a világot képzelete szerint ábrázolja., a természet ürügye alatt a saját maga lelkét ünnepli ós ekként az egész emberiség lelkét gazdagítja, mert lelkével kifestvén az anyagi világot, fellelkesített kortársainak ezernyi erzelemárnyalatpt juttat, lelkünk addig ismeretlen gazdagságát tárja fel előttünk." Vallás ós művészet céljaikban azonosak, t. i. általuk is valósul meg az emberi eszme, mert bennük, általuk véljük a végesség határait áttörve a végtelent elérhetni ós éppen azért a kapcsolat közöttük az emberiség történetével egyet jelent. Kőrösfői Kriesch Aladár, hazánk gondolatban mély járatú művészegyénisége, mondja egyik beszédében: „Minden nagy művész megérezte a művészetben az Istennel, az örök végtelennel való kapcsolatot, az igaz élet erejét. Első pillanattól fogva eszmélt arra, hogy voltak hosszú korok, századok és századok, mikor a vallás ós művészet mint elválaszthatatlan testvérek éltek együtt az emberiség nagyobb boldogságára. A vallás, az emberiségnek e sejtelmes vezórcsillaga, a szépségnek tündórszivárványa alatt jelent meg ós a művészet, amely magára maradva játék, hiú füst, gerinctelenül Önmagába összeomló vaj lami, a vallás örök szimbólumaiban találta meg az igazi értelmét ós lényegót." Ha a meghalt népeket, elporladt kultúrákat Sais leplekónt leborító multak ködét fellebbentjük, kiaknázhatatlan gyönyörűség forrásaként beszól hozzánk töredezett nyelvén művészetük ós szól a vallás és művészet örök kapcsolatáról. Erről beszél az asszír és babilóniai művészet ; az egyiptomiak vallásának misztériuma lebeg a Nilus partján örök álmukat alvó fáraók gúlái, Egyiptom templomainak romjai felett. És vájjon Solon népének vallása nem egyet jelent-e a szép kultuszával a Phidiasok ós Praxitelesek alkotásaiban ? A görögök tudták, hogy az élet nemcsak szellemiséget nyer a művészettől, hanem érzelmi ós gondolati mélységet is. Vallásuk művészettel azonos. Az istenisóg eszményeinek, az örök ideálnak, a végtelennek keresése emelte művészetüket abba a magasságba, amelyet elérni eddig még nem sikerült, amelyet a quinquecento nagy művésze, Michelangelo és a mi korunk Rodin je is csak megközelíteni tudott. A római birodalom rombadőltével, az ó-világ rettenetes szertebomlásával az emberiség nagy korszaka lezárul, a művészet eltűnik, vele a kultúra hatalmas foka kimultnak látszik jóidőre, mig az uj vallás, Krisztus vallása, az igazság ós szeretet vallása, meg nem hódítja a sziveket és lelkeket s benne az errfberiség az igazságot megtalálván, a jónak, a szépnek uj prespektivái nyílnak eljövendő nemzedékek előtt. A kolostorok csendjében a művészet uj életre kel, a vallás a művészettel szoros kapcsolatot teremt, felismervén a benne rejlő mérhetetlen erkölcsi erőt. A kolostorok ama zivataros idők bókeoázisai s a népvándorlás hullámrohamainak közepette megőrzött antik kultúrák csíráiból egy jövő nagy művészetnek adnak életet. Oszlopoktól övezett virágos udvaraik megfogták az emberben, ami felfelé törekszik, elfeledtették az