ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-11-26 / 126. szám

Halandó elme ós véges akarat nem irányíthatja a nemzetek sorsának alakulásait. Egyéni nézetek, téves elméletek, kockázatos szélsőségek nem alkothatják azon hid pilléreit, amely a bonyodalmak, zavarok ós válságok szakadékai felett szilárd útvonalul szolgálhat. A nemzeti szerencsétlenségek és csapások örömtelen sivatagából egyedül a századok hite által megszentelt hagyományok féltékeny megőrzésének ; a történeti fejlődós következetes érvényesítésének ; a megvesztegethetlen igazságosságnak és szigorú jogtiszteletnek ösvényei vezetnek azon oázishoz, amelyen az állami és társadalmi élet zavartalan nyugalma, lendületes fejlődése ós biztos haladása virulnak. Összeforrnak a meggyőződósben mindazon nemesebb keblek, amelyek a csaknem elviselhetetlen nyomorba döntött és porig lealázott haza szebb ós boldogabb jövőjének reményét bizakodva melengetik. xtt- ós áthatva e remón}

r

től ragadjuk meg főméltóságod leereszkedő megjelenésének felvillanyozó pillanatait ós esedezve kérjük, méltóztassék kegyesen fogadni a fokáptalan, a helybeli és vidéki róm. kath. papság és a velünk őszintén együtt érző összes keresztény felekezetek vezetőinek legmélyebb hódolatát, legőszintébb ragaszkodását, azon hő kívánattal, nyújtsa az egek hatalmas Ura, jóságos Istene minél hoszszabbra a haza megújhodására, boldogitására irányított életének fonalát. Éljen ! A többi üdvözlések. A püspök beszédét a Kormányzó nagy figyelemmel hallgatta s amikor a szónok az összes keresztény felekezetek hódolatáról szólt, főhajtással adott tetszésének kifejezést. Schrank Béla, a helybeli izr. hitközség elnöke az esztergomi zsidóság üdvözletét tolmácsolta, hangsúlyozva, hogy az ország legrégibb zsidó hitközsége a magyar haza iránt mindenkor hűséges volt s ezt a hűséget a jövőben is megőrzi. Palkovics László alispán „itt az ország szívében és mégis a határon" Csonka-Esztergom vármegye közönsége ós tisztikara nevében mondott lendületes üdvözletet, amelyet a közönség is lelkesen mególjenzett. Dr. Antóny Béla polgármester a város nevében mondott üdvözletével szónoki sikereinek egyik legszebbikét aratta. Retorikai szépségekben gazdag beszédét így fejezte be: A polgármester beszéde. Főméltóságú Kormányzó Ur ! Esztergom szabad királyi város nevében hódolattal köszöntöm Főméltóságod at. Köszöntöm annak a városnak nevében, mely a magyar kereszténységnek ós általa a magyar államiságnak szülőhelye, ahonnan elsőnek indult ki azon államalkotó gondolat, mely a magyarságot kiszabadította a pogányság kalandozásaiból s Sylveszter pápa útján koronát adott neki: szent koronát, kincset, eszményképet, amelyhez a magyar őserő és államalkotó képesség oly állameszmót fűzött: az apostoli magyar királyság eszméjét, mely megküzdött ezer év viharával s ha országának egyik-másik földje rövidebb-hosszabb időre idegen kézre is került, annak fénye ós varázsa azt ismét vissza is szerezte. Köszöntöm Főmóltóságodat annak a városnak nevében, melynek várfokán a magyar nemzet temploma áll, földjót pedig a királyi Dunának vize mossa, melynek árját oly sokszor dagasztotta meg a magyar könny, oly sokszor festette pirosra a magyar vér. És ez a könny ós ez a vér nem azért omlott, ezer óv viszontagságai között, hogy a magyar álmok valóra váljanak, hanem hullott a nyugati kultúra, a nyugati műveltség fennmaradásáért. És nem volt elég a vérből ós nem volt elég a könnyből. Az imént lezajlott világháborúban Európa bókéjóért a magyar nemzettől emberfelettit kívántak. Életét, vérét, vagyonát, hitét mindenét odaadta. Most már nemcsak a Duna medre öntött ki a magyar vértől és könnytől, hanem a Visztula, Dnyeszter, Pó, Rajna is. Mikor a világháborúból rémséges katasztrófa lett, a nyugati kultúráért hozott áldozatért a magyar nemzetnek, az úgynevezett kulturállamok avval fizettek, liogy elvették a bérces Kárpátok, a kis Alföld, Bánát, Bácska kalásztengerót, Erdély kincseit és a magyar nemzet gyöngyét: Fiumét. Rabságba juttatták testvéreink millióit, a magyar jelent, erőt és akaratot, minden megszentelt alkotást a sir szélére állítottak. Amikor úgy láttuk, hogy minden elveszett, amikor azt hittük, hogy a magyar nemzet sir ja bezárul ós történeti hivatása megszűnik, Főméltóságod lelkének hazafias tüze, akaratának acélos ereje megteremtette a magyar nemzeti hadsereget, a magyar nemzet feltámadásának szent hitét, a szebb, boldogabb jövő reményét. Főméltóságú Kormányzó Ur ! Odakünn most tél van. Letarolt a mező, lombtalan a fa, diadalát üli az enyészet s mi mégis tudjuk, hogy a telet tavasz fogja felváltani, hogy megjön a tavaszi napsugár, a virágillat, madárdal. A magyar nemzetnek is tele van. Ebből a kemény, magyar télből, melyből annyi könny, fájdalom, bánat, nélkülözés fakad, magyar feltámadás, uj magyar élet fog születni. A magyar télből, magyar tavasz lesz, a magyar nagyságnak, dicsőségnek, igazságnak szent tavasza . . . s hogy ez igy legyen, arra kérem Főmóltóságodat, hogy őriztesse meg nemzete számára feltámadásának hitét, szeretettel, eréllyel öntessen hitet, reménységet a kishitüekbe, a kétkedőkbe, egyesítse a magyar lelkeket egy nagy akarásban. Hogyha majd eljő a világtörténeti tavasz, ennek tavaszi sugara, melege a most lombtalan, dísztelen magyar népnek fájában életerőt találjon, hogy a rügyek kifakadjanak, hogy lombkorona, virágkoszorú támadjon, hogy ünnep legyen a világon ! Az állami tisztviselők nevében Rudolf Béla dr., kir. Ítélőtáblai biró, az esztergomi kir. járásbíróság elnöke, az összes esztergomi tanintézetek nevében pedig dr. Molnár Szulpic benczós főgimnáziumi igazgató mondottak üdvözlő beszédeket. A főgimnáziumi igazgató rövid, tömör beszédében a helybeli iskolák ősi múltjára hivatkozott s szavaiban iskoláink keresztény és hazafias szellemét s evvel a nemzetet ezeréven át fenntartó hűség és becsületes munka ápolását hangoztatta. Megkapó volt Andrássy Mariskának, a Move helybeli nőegylet elnöknőjének az esztergomi nők nevében kifejezett hódolatnyilvánítása. Ragyogó történelmi példákra hivatkozva köszöntötte Horthyt, mint a világháború hősét és a mag}^ar nemzeti hadsereg megteremtő jót. A társadalmi egyesületek üdvözletének Mátéffy Viktor prépost-plébános, nemzetgyűlési képviselő volt hivatott tolmácsolója. A társadalmi egyesületek, amelyek Esztergomban, mind keresztény-magyar szellemben működnek, erősségei a magyar társadalomnak. Várakat hiába építünk, ha nincsenek lelkes katonák ; szív, szeretet kell a társadalmi, közéleti munkához is! Schmidt Sándor bányafőtanácsos, dorogi bányaigazgató a vármegyei iparvállalatok, azok tisztviselői, altiszti kara ós munkásságának nevében elmondott üdvözlete keretében visszapillantást nyújtott a Kormányzó ^legutóbbi látogatása óta eltelt időre és kérte Öfőmóltóságát, tegye lehetővé, hogy a dolgozni akaró munkásság megszabadulhasson a terrortól s minden erejét az ország felvirágzására szentelhesse. Bleszl Ferenc kir. tanácsos, takarékpénztári elnök-igazgató, a helybeli pénzintézetek és kereskedők, Hermann Lajos ipartestületi alelnök az iparos társadalom, Jakus János a földmívesek és földmíves szövetség nevében köszöntötték Öfőmóltóságát. Nagy figyelemmel hallgatták a helybeli keresztényszocziálista vas- és fémmunkások szakszervezete szónokának, Pézsa Istvánnak talpraesett beszédét is, amellyel a hivatalos szónoklatok sora bezárult. A Főméltóságú Asszony üdvözlése. Bájos jelenet következett ezután. A helybeli érseki tanítónőképző egyik növendéke, Szkalka Annuska gyönyörű virágcsokorral kezében a nagyterem karzatán ülő Főméltóságú Asszony felé fordult s az esztergomi w leányok nevében üdvözölte a Kormányzónét. Értelmes, csengő szavait zúgó éljenzés követte, percekig ünnepelték a Főméltóságú Asszonyt, aki ez alkalommal először volt városunkban. Végül Katona Gábor főgimnáziumi tanuló a cserkészek és diákok nevében szép hazafias .költeménynyel zárta be az üdvözlések sorát. Az üdvözlésekre a Kormányzó a következő beszéddel válaszolt: A kormányzó beszéde. Igaz örömmel jöttem a dicső emlékű Esztergomba, a hercegprímások ősi székvárosába. Megelégedéssel hallottam szavaikból annak a hazafias szellemnek a kicsendülósét, amelyben ŐEminenciája nemes egyéniségével oly példaadóan elől jár. A keresztény magyar kultúra szép emlékei vesznek körül ezen a helyen. Ma olyan időket élünk, amidőn szivesen időzünk a dicső múltnál, hogy vigasztalást ós erőt merítsünk belőle a jövő küzdelmeire. Am ha visszatekintünk a letűnt időkre, meg kell látnunk a mult szenvedéseit ós tanulságait is. Kövessük az ősöket erényeikben, de óvakodjunk elődjeink hibáitól. Volt idő, amikor Esztergom városát messze keletről jött hadak tartották megszállva ós idegen erősség volt ez a város. Ne felejtsük el, hogy akkor a pártoskodás, a meghasonlás tette tönkre az országot. A pártoskodásnak egy biztos ellenszere van és ez a nemzeti gondolat mindent összefoglaló ereje. Azt akarom, hogy a nemzeti érzésben öszszeforrva a föld népe és a munkás is megtalálja egymás becsületes, dolgos kezét, mert ha társadalmi rétegek ós osztályok izgatók szavaira hallgatva egjnnással szembefordulnak, akkor ismét súlyos akadályokat kell leküzdenünk, hogy a megkezdett úton tovább haladhassunk. Ma világszerte azt látjuk, hogy mindenütt erősödőben van a nemzeti eszme ós annak tisztító tüzében újjászületnek a népek. A mai küzdelmes időkben azé a népé a jövő, amelyben a nemzeti eszme a legerősebben él, amely nép nemcsak érzelmeiben ápolja a haza szeretetét, hanem tudatosan, egy táborba állva, állandó, kitartó munkával fáradozik saját jövendő felvirágoztatásán. Ezen az uton kell haladnia minden becsületes magyar embernek. — Köszönöm szives üdvözlő szavaikat." Ezzel a megyeházi fogadtatás véget ért s a jelenvoltak folytonosan éltetve a Kormányzót, a Széchenyi-térre vonultak, ahol megkezdődött a díszszemle. Felharsantak a kürtök, majd a katonazenekar hármas „Himnusz"-ának lassú, áhítatos ütemei közben, amelyet a közönség levett kalappal hallgatott, a Kormányzó ellépett a feszes „vigyázz" állásban levő katonák és csendőrök sorfala előtt. A díszszemle végeztével az Esztergomi Turista Dalárda Hajnali Kálmán karnagy vezetése mellett Papp-Várynó—

Büchner: Magyar Hiszekegy-ét és Büchner Antal gyönyörű vitézi dalát: „Vitéz Horthy Miklós szétnéz a hazában" kezdetű műdalát énekelte el. A dalárda énekét a Főméltóságú Asszony közvetlen közelből hallgatta végig. Az első akkordok felzendülóse után a kissé távolabb álló Kormányzó úr is az ének meghallgatására sietett s a vezetőségnek hálás elismerését tolmácsolta a szép énekszámokért. Az énekek elhangzása után a katonaság díszmenete következett a katonazenekar hangjai mellett. Szívet-lelket emelő látvány volt a rohamsisakos katonák felvonulása, majd a délceg csendőrség, amelynek minden egyes tagja tudatában volt annak, hogy a régi magyar katona tekintélyét, tiszteletét és fegyelmezettségét hirdeti kifogástalan teljesítményével. A főszékesegyházban. A közönség ezreinek éljenző sorfala között a kormányzói pár ezután a főszókesegyházba hajtatott, amelynek bejáratánál a fokáptalan ólén dr. Walter Gyula püspök, nagyprépost fogadta teljes főpapi díszben a magas vendéget. A vendégek a templomot, annak kincstárát ós képtárát dr. Klinda Teofil prelátus, kincstárőr kalauzolása mellett szemlélték meg. Büchner Antal főszékesegyházi karnagy orgonán játszott művészi szerzeményeket, mialatt a Kormányzó ós neje a templomban időztek. A primási palotában. Mintegy egy órai ott időzés után a Kormányzó és kísérete a primási palotába ment. A palota lépcsőházában a biboros hercegprimás fogadta . a Kormányzót és feleségét, majd fölvezette őket otthonába, ahol a főméltóságú pár rövid pihenőt tartott. Délután 2 órakor a herczegprimás díszebédet adott a Kormányzó tiszteletére. Délután 3 óra 30 perczkor őfőméltósága ós kísérete a pályaudvarra hajtatott, ahol a díszszázad megszemlélése és a katonazenekar „Himnuszba után az őt kikísérő előkelőségektől szívélyesen búcsút véve, különvonatján visszautazott Budapestre. Krónika. A vármegyének nagytermébe, Midőn a nép zajgott, hevült, Csütörtökön, a legszebb percben, Egy csacska kis veréb repült. Hideg volt künn. Köd szúrta mellét, Szárnyát dér sója lepte be. Ott benn zöld pálmafák bólongtak, S megcsapta öt a nyár heve.