ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922
1922-07-09 / 83. szám
A divatról. Dante a „Purgatórium"-a egyik részében emliti, hogy az ő korában Flórencben már annyira elfajult a divat az öltözködés terén, hogy az Egyháznak már-már a szószékről is nyiltan fel kellett vennie a harcot a léhaság ellen. Ma ismét ott tartunk, hogy az Anyaszentegyház több püspöke külön körlevelet bocsátott ki, amelynek tárgya: határozott tiltakozás a női öltözködés divatjának őrültségei ellen. Elülj áróban le kell szögezni azt, hogy a divat jogosult. Téved, aki azt állítja, hogy a Kath. Egyház minden divat esküdött ellensége. Nem. A jó Isten maga sem ellensége a változatosságnak. 0 gyönyörűen öltözteti fel minden évben a nagy világot. A nagy természet öltözéke egészen más tavasszal, mint ősszel és ismét más nyáron, mint télen. A fehér hótakarót lerázva üde zöldbe öltözködik tavasszal a világ; a nyár aranykalásszal ékiti a rónát, a lombhullató ősz is meghozza a maga sajátos szinót, majd ismét fehér köntösbe bújik a természet és csillogó gyémántok, gyöngyök tündökölnek ruháján. Az állat- ós növényvilág lényei csodálatosan szép és igen változatos ruhát nyertek a Teremtőtől. Krisztus maga igy nyilatkozik: „Nézzétek a mezei liliomokat . . ., mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt ugy felöltözve, mint egyik ezek közül." Maga az égbolt sem egyhangú. Az is változtatja kosztümjét. Ma nevető, napsugaras, holnap ködös, borús. Este magára ölti az ég csillagos, királyi palástját és az ember, e parányi lény, ennek láttára elragadtatással kiált fel: „Mily fölségesek a Te műveid Uram!" (Zsolt. 103, 24.) Az ember is változtatja a ruhája szinót, szabását, alakját. De a józan érzésű ós cselekvő ember észben tartja az isteni Mester szavait. „A ruházatról miért aggódtok?" (Mt. 6, 28.) . Minden népnek, de minden egyes embernek is állást kell foglalnia a divat kérdésében és ezt a hit, az erkölcs vezetése nyomán kell megtennie. Amilyen valakinek a benseje, olyan lesz a külseje is. Aki mint gondolkozik, ugy öltözködik is. A rendezett életet élő embernek rendezett lesz a ruházkodása is. A kicsapongó, rendetlen életet élő embernek ellenben a ruházata is rendetlen, — térdig érő szoknya, kivágott mellű blúz, áttört harisnya stb. — utálatos lesz úgyannyira, hogy a jobb érzésű ember, ha meglátja, önkénytelenül ezek a szavak jönnek ajkára: pfuj, de nagy állat vagy! A ruha áruló, elárulja viselőjének világnézetét. A nő ruházkodása erkölcsi emelkedést hirdessen ós ne erkölcsi romlásra csábítson! A keresztségben ellene mondottunk az ördög pompáinak. Az ördög pompái közé tartozik a kihivó öltözék. Megtartottuk-e mindig keresztsógi fogadásunkat? Sz. Margit (Alacoque) a sátán uniformisának nevezi a kihivó ruhát. A mértéken felül való pipere, öltözködési vágy tisztátalan szivre mutat. Akinek a ruha az első, annak az erény az utolsó ! (Szt. Cypr.) A kihívóan öltözködő férfiú, vagy nő nem érdemli meg, hogy az ember vele szóba is álljon. Igy tett sz. Bernát is egy alkalommal nővérével Hunbelinóvel. A lecke használt. A leány ruhát cserélt, de erkölcsi felfogást is változtatott. A testszinű harisnyát, a térdig érő szoknyát hordók, szóval az erkölcstelenül öltözködők tudják-e, hogy a botránkoztató egyénre ez van kimondva: „Jobb annak, hogy malomkő köttessék nyakára és a tenger mélységébe merittessók." Mily határtalan esztelenség az, amikor már az apró gyermekeket is beleerőszakolják a hiúság bűnébe. Egy kis első áldozó panaszkodott egyszer, hogy már hajnali négy órakor felkeltették és négytől reggel nyolcig cicomázták, öltöztették, a haját sütötték! A lélek szépítéséről azonban egy árva mukkot sem szóltak' neki! Veszedelmes a ruházkodás terén elkövetett túlzás szociális szempontból is! Dupanloup orleánsi püspöknek egy hölgy egy alkalommal 1000 frankot küldött e levéllel: „Püspök Ur! Fogadja el jótókonycólra a mellékelt összeget. Ezt a pénzt az én drága jó uramtól kaptam, hogy rajta uj kásmir-sált vegyek magamnak. Kiszámítottam, hogy ezen az összegen legalább 4000 font kenyeret lehetne az éhezők számára vásárolni. Már pedig ón," Püspök Úr! ennyi kenyeret nem akarok a hátamon cipelni. Azért csak ossza ki ezt a pénzt a szegények közt!" Szent Pál szavaival záródjanak e szerény sorok: „Öltözzetek az Ur Jézus Krisztusba ós a testet ne ápoljátok a kívánságok szerint!" (Rom. 13. 4.) „Dicsőítsétek ós hordozzátok Istent a ti testetekben. (I. Kor. 6. 20) Egy igazi jóakaró. * HIREK. Krónika, fl vaskapui Szűz Mária legendája. (Egy mostanában elterjedt mendemonda nyomán.) Jámbor asszony letérdelve Olvasóval a kezében Ágya mellett elszenderült Valamelyik elmúlt héten. Kifáradt a nagy dologban, A határban sokat jára S egész nap tán rá sem gondolt Vaskapui Máriára. Elszenderült... Es a csöndben Mély álmában látást látott: Vaskapui Szűz Mária Vetett ágya fölé állott. Szomorú volt halvány arca, De ragyogott kék ruhája S a kis Jézus úgy, mint ott fenn, Most is ál dón nézett rája. \ Szója zengett: „Jó leányom, lm eljöttem hozzád, lássad, — Nem jól érzem magam ott fenn, Hiját érzem egy imának. Sokan járnak énelőttem, Meg-megállnak, továbbmennek ; Ha imát is mondnak olykor, Nem esik az jól szivemnek ! Vigyetek le engem innét! Én itt más imákat vártam: Más ajkakat, más sziveket, Mint minőket eddig láttam! u Feleszmél a jámbor asszony, Dörzsölgeti fáradt szemét. Nincs előtte senki. . . semmi. . . Álom volt ez, semmi egyéb. Másnap éjjel ismét látja Máriának fénylő szobrát, Ismét hallja a beszédet, Mint ahogy a szentek szokták... „Ej ... ej... semmi!" szól riadtan. Szeme előtt fénykarikák . .. „Micsoda egy furcsa álom!" S mond egy „Üdvözlégy Máriát" . . . Harmadnapon újra eljő Vaskapui Boldogasszony, Újra zendül szent panaszra A szó amaz áldott ajkon. Tízszer látta egymásután Tiz csillagos néma éjen Esztergomi jámbor asszony Szűz Máriát aranyfényben. Es hirdeti immár szerte A legszélső kicsiny házig Vaskapui Szűz Mária Odafentről hogy elvágyik . . . Ime, tizenkettednapra A jó asszony uj álmot lát, Ismét jő a Boldogasszony, Fénnyel hinti be a szobát. . . Arcán öröm, boldog mosoly, A kis Jézus szinte boldog: Két lebegő őrző angyal Tartja most a fénylő szobrot. Ajka csengő szóra nyílik : „Halld örömem, jó leányom, Vaskapuról el-lemenni Immár többé én nem vágyom. papirszövetek, papirbakancsok, a drága közvetitések és kijárások szégyenletes esetei nem szenynyeznék be ujabb évkönyveink anélkül is szomorú lapjait, ha nem hiányzott volna a keblekből az a Prometheus-tűz, amely az eszményi gondolkozás lángjait éleszti és nem az anyagi élvek hajhászatára, hanem dicséretes tettek vágyára gyulaszt. A lót küzdelmei között sűrűen fellépő jogosulatlan ós veszélyes befolyások távoltartására és leküzdésére; a vallásos meggyőződés, az erkölcs, a becsület ellen intézett ostromok rohamainak visszaverésére egyedül az a titokzatos erő nyújt a halandónak képességet és támaszt, amely a jellemben honol. Ez az élet eléggé alig becsülhető java. A kebel legértékesebb kincse. Az a szellemi gyökér, amely tiszteletet, hírnevet terem az érdemesek számára. Törhetlen ragaszkodás a meggyőződéshez és elvekhez; önzetlen munkásság; a magasabb érdekek minden hátsó gondolattól ment szolgálata ; hűség az adott szóhoz és ígérethez; változhatlan akaratirány; hajthatlan következetesség: ezek a jellem alkotó és el nem engedhető elemei. Misem képes a jellemes embert elveinek ösvényeitől eltántorítani. Meggyőződésének kerékvágásából kizökkenteni. Elhatározásainak és cselekedeteinek irányára, minőségére nézve sohasem lehet kételyeket, aggodalmakat táplálni. Egyetlen lépést sem tesz, egyetlen szót sem ejt ötletszerűen, önkényesen, részrehajlásra, elfogultságra valló célzattal. Mindig alapos megfontoltság, higgadt mérlegelés, példás elvhűsóg szavainak ós cselekedeteinek a rugója. Aki a Chameleon példájára a körülmények alakulásai szerint változó nézeteknek hódol; aki állandóan csak arra figyel, mi mozdítja elő óhajait, kívánságait, vágyait; aki személyes érdekein t felülemelkedni nem képes; aki a tárgyilagosság követelményei elől ridegen elzárkózik ; aki, mint a nádszál, a legenyhébb fuvallatra mozgásba jön, meginog: az fel lehet vértezve a tudományok összes fegyvereivel, kórkedhetik ezernemű ügyességgel ós jártassággal, de nem hitetheti el sem önmagával, sem másokkal, hogy fenntartatik számára az a piedesztál, amely kizárólag a jellemek osztályrésze. Aki társait, barátait, jótevőit vagy irigykedéssel tekinti, mivel a sors kedvezóse melegebben karolta fel; vagy lenézéssel, kicsinyléssel sújtja a magasból, amelyre a kedvező szél fellendítette ; aki hízelkedéssel ráfogásokkal, befeketitósekkel, megszokással megtéveszti azokat, akiktől dicséretet, megkülönböztetést és előnyö; ket remél: az híréből sem ismeri a jellem miben; létét és megtisztelő nevére igényt egyáltalán nem támaszthat. Az igazi jellem erős, mint a százados tölgy, I mely körül hiába tombolnak a szelek és viharok. 1 Mólyen ülő gyökereit nem képesek kiforgatni. 1 A gyómántjeliem felett sem arathatnak soha diadalt az ellentétes életnézetek; a megingatáJ sára irányuló befolyásolások; a hullámzó körülmények ; a múló viszonyok. Szikla az, amely sértetlenül áll az ólettenger leghevesebben csapkodó hullámai között. Értékének ós jelentőségének tulajdonitható a becsülós, amellyel versenyezve tüntetik ki a jelesek jelesei. „A jellem — irja Roosevelt •— a fajra ós egyedre nézve szükségesebb, mint az értelem. Értelemre szükségünk van. Ezt elvitatni, kétségbe vonni nem lehet. Misem bizonyítja azonban, hogy az értelem és jellem nem férhetnek össze. Ha választanom kellene a kettő közül, minden gendolkozás, habozás ós késedelem nélkül a jellemet választanám". Booker Washington, aki néger rabszolgából az új világ egyik ünnepelt vezérférfiává küzdötte fel magát, határozottan kijelentette, hogy: „A jellem — hatalom. Aki azonban hatalmat akar gyakorolni; aki erős, befolyásos, hasznos tagja óhajt lenni a társadalomnak: annak rendithetlen jellemre kell törekednie. Ezzel azonban nem rendelkezik, aki nem képes a kísértéseknek ellenállani. A jellem nem ismer szeszélyt, önkényt, szenvedélyt. Állandó akarat, egység ós öszhang az azon cél megvalósítására, amely az emberiség érdekeinek fejlesztését, előmozdítását képezi". A főbb pontjaiban vázolt nemzeti nevelés nem az utolsó helyet foglalja el azon komoly feladatok soraiban, amelyek sikeres megoldására az óhajtva óhajtott újjáépítés érdekében teljes odaadással kell törekedni. Gondos foganatosítása szorosabbra fűzheti az összetartás, a testvóriesség és együttérzés drága kötelékeit. Szivben-lólekben forraszthatja j össze a szerencsétlen haza gyermekeit, akik méltán busonganak bizonytalan jövője miatt. Lelkesíteni fogja a legkésőbbi nemzedékeket is, hogy fáradhatlan munkásságra hevüljenek. Törhetlen kitartásra acélosod]anak. Ki nem meríthető áldozatokra buzduljanak.