ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-07-09 / 83. szám

A divatról. Dante a „Purgatórium"-a egyik részében emliti, hogy az ő korában Flórencben már annyira elfajult a divat az öltözködés terén, hogy az Egyháznak már-már a szószékről is nyiltan fel kellett vennie a harcot a léhaság ellen. Ma ismét ott tartunk, hogy az Anyaszent­egyház több püspöke külön körlevelet bocsátott ki, amelynek tárgya: határozott tiltakozás a női öltözködés divatjának őrültségei ellen. Elülj áróban le kell szögezni azt, hogy a divat jogosult. Téved, aki azt állítja, hogy a Kath. Egyház minden divat esküdött ellensége. Nem. A jó Isten maga sem ellensége a változa­tosságnak. 0 gyönyörűen öltözteti fel minden évben a nagy világot. A nagy természet öltö­zéke egészen más tavasszal, mint ősszel és ismét más nyáron, mint télen. A fehér hótakarót lerázva üde zöldbe öltözködik tavasszal a világ; a nyár aranykalásszal ékiti a rónát, a lomb­hullató ősz is meghozza a maga sajátos szinót, majd ismét fehér köntösbe bújik a természet és csillogó gyémántok, gyöngyök tündökölnek ruhá­ján. Az állat- ós növényvilág lényei csodálatosan szép és igen változatos ruhát nyertek a Terem­tőtől. Krisztus maga igy nyilatkozik: „Nézzétek a mezei liliomokat . . ., mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt ugy felöltözve, mint egyik ezek közül." Maga az ég­bolt sem egyhangú. Az is változtatja kosztümjét. Ma nevető, napsugaras, holnap ködös, borús. Este magára ölti az ég csillagos, királyi palástját és az ember, e parányi lény, ennek láttára elra­gadtatással kiált fel: „Mily fölségesek a Te műveid Uram!" (Zsolt. 103, 24.) Az ember is változtatja a ruhája szinót, szabását, alakját. De a józan érzésű ós cselekvő ember észben tartja az isteni Mester szavait. „A ruházatról miért aggódtok?" (Mt. 6, 28.) . Minden népnek, de minden egyes ember­nek is állást kell foglalnia a divat kérdésében és ezt a hit, az erkölcs vezetése nyomán kell megtennie. Amilyen valakinek a benseje, olyan lesz a külseje is. Aki mint gondolkozik, ugy öltözködik is. A rendezett életet élő embernek rendezett lesz a ruházkodása is. A kicsapongó, rendetlen életet élő embernek ellenben a ruhá­zata is rendetlen, — térdig érő szoknya, kivá­gott mellű blúz, áttört harisnya stb. — utálatos lesz úgyannyira, hogy a jobb érzésű ember, ha meglátja, önkénytelenül ezek a szavak jönnek ajkára: pfuj, de nagy állat vagy! A ruha áruló, elárulja viselőjének világnézetét. A nő ruházkodása erkölcsi emelkedést hir­dessen ós ne erkölcsi romlásra csábítson! A keresztségben ellene mondottunk az ördög pompáinak. Az ördög pompái közé tarto­zik a kihivó öltözék. Megtartottuk-e mindig keresztsógi fogadásunkat? Sz. Margit (Alacoque) a sátán uniformisának nevezi a kihivó ruhát. A mértéken felül való pipere, öltözködési vágy tisztátalan szivre mutat. Akinek a ruha az első, annak az erény az utolsó ! (Szt. Cypr.) A kihívóan öltözködő férfiú, vagy nő nem érdemli meg, hogy az ember vele szóba is álljon. Igy tett sz. Bernát is egy alkalommal nővéré­vel Hunbelinóvel. A lecke használt. A leány ruhát cserélt, de erkölcsi felfogást is változtatott. A testszinű harisnyát, a térdig érő szok­nyát hordók, szóval az erkölcstelenül öltözködők tudják-e, hogy a botránkoztató egyénre ez van kimondva: „Jobb annak, hogy malomkő köttes­sék nyakára és a tenger mélységébe merittessók." Mily határtalan esztelenség az, amikor már az apró gyermekeket is beleerőszakolják a hiú­ság bűnébe. Egy kis első áldozó panaszkodott egyszer, hogy már hajnali négy órakor felkel­tették és négytől reggel nyolcig cicomázták, öltöztették, a haját sütötték! A lélek szépítésé­ről azonban egy árva mukkot sem szóltak' neki! Veszedelmes a ruházkodás terén elkövetett túlzás szociális szempontból is! Dupanloup orle­ánsi püspöknek egy hölgy egy alkalommal 1000 frankot küldött e levéllel: „Püspök Ur! Fogadja el jótókonycólra a mellékelt összeget. Ezt a pénzt az én drága jó uramtól kaptam, hogy rajta uj kásmir-sált vegyek magamnak. Kiszá­mítottam, hogy ezen az összegen legalább 4000 font kenyeret lehetne az éhezők számára vásá­rolni. Már pedig ón," Püspök Úr! ennyi kenyeret nem akarok a hátamon cipelni. Azért csak ossza ki ezt a pénzt a szegények közt!" Szent Pál szavaival záródjanak e szerény sorok: „Öltözzetek az Ur Jézus Krisztusba ós a testet ne ápoljátok a kívánságok szerint!" (Rom. 13. 4.) „Dicsőítsétek ós hordozzátok Istent a ti testetekben. (I. Kor. 6. 20) Egy igazi jóakaró. * HIREK. Krónika, fl vaskapui Szűz Mária legendája. (Egy mostanában elterjedt mendemonda nyomán.) Jámbor asszony letérdelve Olvasóval a kezében Ágya mellett elszenderült Valamelyik elmúlt héten. Kifáradt a nagy dologban, A határban sokat jára S egész nap tán rá sem gondolt Vaskapui Máriára. Elszenderült... Es a csöndben Mély álmában látást látott: Vaskapui Szűz Mária Vetett ágya fölé állott. Szomorú volt halvány arca, De ragyogott kék ruhája S a kis Jézus úgy, mint ott fenn, Most is ál dón nézett rája. \ Szója zengett: „Jó leányom, lm eljöttem hozzád, lássad, — Nem jól érzem magam ott fenn, Hiját érzem egy imának. Sokan járnak énelőttem, Meg-megállnak, továbbmennek ; Ha imát is mondnak olykor, Nem esik az jól szivemnek ! Vigyetek le engem innét! Én itt más imákat vártam: Más ajkakat, más sziveket, Mint minőket eddig láttam! u Feleszmél a jámbor asszony, Dörzsölgeti fáradt szemét. Nincs előtte senki. . . semmi. . . Álom volt ez, semmi egyéb. Másnap éjjel ismét látja Máriának fénylő szobrát, Ismét hallja a beszédet, Mint ahogy a szentek szokták... „Ej ... ej... semmi!" szól riadtan. Szeme előtt fénykarikák . .. „Micsoda egy furcsa álom!" S mond egy „Üdvözlégy Máriát" . . . Harmadnapon újra eljő Vaskapui Boldogasszony, Újra zendül szent panaszra A szó amaz áldott ajkon. Tízszer látta egymásután Tiz csillagos néma éjen Esztergomi jámbor asszony Szűz Máriát aranyfényben. Es hirdeti immár szerte A legszélső kicsiny házig Vaskapui Szűz Mária Odafentről hogy elvágyik . . . Ime, tizenkettednapra A jó asszony uj álmot lát, Ismét jő a Boldogasszony, Fénnyel hinti be a szobát. . . Arcán öröm, boldog mosoly, A kis Jézus szinte boldog: Két lebegő őrző angyal Tartja most a fénylő szobrot. Ajka csengő szóra nyílik : „Halld örömem, jó leányom, Vaskapuról el-lemenni Immár többé én nem vágyom. papirszövetek, papirbakancsok, a drága közveti­tések és kijárások szégyenletes esetei nem szeny­nyeznék be ujabb évkönyveink anélkül is szo­morú lapjait, ha nem hiányzott volna a keblek­ből az a Prometheus-tűz, amely az eszményi gondolkozás lángjait éleszti és nem az anyagi élvek hajhászatára, hanem dicséretes tettek vá­gyára gyulaszt. A lót küzdelmei között sűrűen fellépő jogo­sulatlan ós veszélyes befolyások távoltartására és leküzdésére; a vallásos meggyőződés, az erkölcs, a becsület ellen intézett ostromok rohamainak visszaverésére egyedül az a titokzatos erő nyújt a halandónak képességet és támaszt, amely a jellemben honol. Ez az élet eléggé alig becsül­hető java. A kebel legértékesebb kincse. Az a szellemi gyökér, amely tiszteletet, hírnevet te­rem az érdemesek számára. Törhetlen ragaszkodás a meggyőződéshez és elvekhez; önzetlen munkásság; a magasabb érdekek minden hátsó gondolattól ment szolgá­lata ; hűség az adott szóhoz és ígérethez; vál­tozhatlan akaratirány; hajthatlan következetes­ség: ezek a jellem alkotó és el nem engedhető elemei. Misem képes a jellemes embert elveinek ösvényeitől eltántorítani. Meggyőződésének ke­rékvágásából kizökkenteni. Elhatározásainak és cselekedeteinek irányára, minőségére nézve soha­sem lehet kételyeket, aggodalmakat táplálni. Egyetlen lépést sem tesz, egyetlen szót sem ejt ötletszerűen, önkényesen, részrehajlásra, elfogult­ságra valló célzattal. Mindig alapos megfontolt­ság, higgadt mérlegelés, példás elvhűsóg sza­vainak ós cselekedeteinek a rugója. Aki a Chameleon példájára a körülmények alakulásai szerint változó nézeteknek hódol; aki állandóan csak arra figyel, mi mozdítja elő óha­jait, kívánságait, vágyait; aki személyes érdekein t felülemelkedni nem képes; aki a tárgyilagosság követelményei elől ridegen elzárkózik ; aki, mint a nádszál, a legenyhébb fuvallatra mozgásba jön, meginog: az fel lehet vértezve a tudományok összes fegyvereivel, kórkedhetik ezernemű ügyes­séggel ós jártassággal, de nem hitetheti el sem önmagával, sem másokkal, hogy fenntartatik számára az a piedesztál, amely kizárólag a jel­lemek osztályrésze. Aki társait, barátait, jótevőit vagy irigy­kedéssel tekinti, mivel a sors kedvezóse mele­gebben karolta fel; vagy lenézéssel, kicsinyléssel sújtja a magasból, amelyre a kedvező szél fel­lendítette ; aki hízelkedéssel ráfogásokkal, befe­ketitósekkel, megszokással megtéveszti azokat, akiktől dicséretet, megkülönböztetést és előnyö­; ket remél: az híréből sem ismeri a jellem miben­; létét és megtisztelő nevére igényt egyáltalán nem támaszthat. Az igazi jellem erős, mint a százados tölgy, I mely körül hiába tombolnak a szelek és viharok. 1 Mólyen ülő gyökereit nem képesek kiforgatni. 1 A gyómántjeliem felett sem arathatnak soha diadalt az ellentétes életnézetek; a megingatá­J sára irányuló befolyásolások; a hullámzó körül­mények ; a múló viszonyok. Szikla az, amely sértetlenül áll az ólettenger leghevesebben csap­kodó hullámai között. Értékének ós jelentőségé­nek tulajdonitható a becsülós, amellyel verse­nyezve tüntetik ki a jelesek jelesei. „A jellem — irja Roosevelt •— a fajra ós egyedre nézve szükségesebb, mint az értelem. Értelemre szükségünk van. Ezt elvitatni, két­ségbe vonni nem lehet. Misem bizonyítja azon­ban, hogy az értelem és jellem nem férhetnek össze. Ha választanom kellene a kettő közül, minden gendolkozás, habozás ós késedelem nél­kül a jellemet választanám". Booker Washington, aki néger rabszolgából az új világ egyik ünnepelt vezérférfiává küzdötte fel magát, határozottan kijelentette, hogy: „A jellem — hatalom. Aki azonban hatalmat akar gyakorolni; aki erős, befolyásos, hasznos tagja óhajt lenni a társadalomnak: annak rendithetlen jellemre kell törekednie. Ezzel azonban nem rendelkezik, aki nem képes a kísértéseknek el­lenállani. A jellem nem ismer szeszélyt, önkényt, szenvedélyt. Állandó akarat, egység ós öszhang az azon cél megvalósítására, amely az emberiség érdekeinek fejlesztését, előmozdítását képezi". A főbb pontjaiban vázolt nemzeti nevelés nem az utolsó helyet foglalja el azon komoly feladatok soraiban, amelyek sikeres megoldására az óhajtva óhajtott újjáépítés érdekében teljes odaadással kell törekedni. Gondos foganatosítása szorosabbra fűzheti az összetartás, a testvóriesség és együttérzés drága kötelékeit. Szivben-lólekben forraszthatja j össze a szerencsétlen haza gyermekeit, akik méltán busonganak bizonytalan jövője miatt. Lelkesíteni fogja a legkésőbbi nemzedéke­ket is, hogy fáradhatlan munkásságra hevülje­nek. Törhetlen kitartásra acélosod]anak. Ki nem meríthető áldozatokra buzduljanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom