ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-07-09 / 83. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: £gy hónapra 30 K. Egyes szám ára: hétköznap 2 K, vasárnap 4 K. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : G&briel 1st vára. Kéziratok es előfizetések Szent Lörinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Ezek is a Vaskapu alá valók. Esztergomban, 1922. július 8.-án. A tegnapi nap leáldozását a Bipáriában értem meg. Jobbra tőlem egy iparosasszony kötözgette a paradicsomot, a másik szomszédságban pedig egy ötgyermekes tisztviselő kapált. A Rozáliakápolna előtt már égtek a mécsesek, hogy békére hangolják és Istenhez emelő áhítatra serkentsék a nehéz munkából hazajáró embereket. Jöttek is haza az emberek, az ökrösszekereken földművesasszonyok, férfiak és gyermekek ültek... Váratlanul egy éles, asszonyi hang süvített be a ripáriai konyhakertek közé: „Ezek is a Vaskapu alá valók!" Összenéztem szomszédaimmal, mire a tisztviselő felemelte verejtékező homlokát és szomorú fejével kettőt-hármat intett. Ebből megtudtam, hogy a bekiáltott furcsa megállapítás nekünk szól. — „Igen, minket tesznek a Vaskapu alá, akik az ő dolgaikba merészeltünk avatkozni." És hogy megértsem, miért épen a Vaskapu alá valók vagyunk, a következőket beszélték el nekem : „Kérem, talán tetszett hallani az asszony és a vaskapui Mária-szobor meséjéről. Eszerint a Mária-szobor megjelent a földművesasszonynak és kijelentette, hogy vigyék le a Vaskapu ormáról, mert ott rossz környezetben van t és szenved. Ugy mondják az esztergomi földművesek, hogy nem is lesz addig eső, amig a szobor a Duna mellé nem kerül és mindenkit, akire valamely ok miatt haragusznak, a Vaskapu aljába kivannak, azon hegy aljába, amelynek tetejéről „a Szűz Mária is elkívánkozik". Most nem vitatkozunk arról, hogy mennyi igazság van a mese alapgondolatában és tendenciájában s hogy igaz-e a Vaskapun folyó mulatozás (meg vagyunk győződve, hogy csak erről és nem botránkoztató dorbézolásról van szó), mert ha volna is ebben valamelyes igazság, az a szobor szentségére semmi hatással nincs és nem akadályozza azt, hogy az esztergomiak és az arra járó-kelők a vaskapui Boldogasszonyhoz imádkozzanak. Hiszen a Szent János kúti-kápolna, vagy a Schüssler-úti ülő Jézuska szomszédságában is hallottunk mi a dolgozó nép ajakáról olyan káromkodásokat, hogy megremegtünk a mindent halló Úristentől és mégis amikor munkából hazajövet a bátyus asszonyok keresztet vetettek a Szent János szobor vagy az ülő Jézuska előtt, oly jól esett a vigasztalás, hogy az ájtatos kis ima nem röppent el hiába. Makulátlan hely alig van ezen a világon és igy ha nem élne bennünk az Isten irgalmában való hit, sehol sem találnánk méltó helyet a Mária-szobornak. Inkább arról gondolkozunk, hogy mennyire szerencsétlen ez a város a testvéri összetartás és megértés tekintetében, amikor lakói még ott is megtalálják azt, ami az embereket foglalkozás szerint szétválasztja és egymás ellen haragítja, ahol semmi más dolguk nem volna, csak imádkozni és mindig csak imádkozni. Mindnyájan odavalók vagyunk mi kivétel nélkül a Vaskapu alá, a Máriaszobor lábához,*hisze?i csonka-Esztergomnak a Magyarok Nagyasszonyától oly sok lekönyörögni valója van! Kath. Tanítónőképző. Két osztállyal nyílik meg az esztergomi tanítónőképző. Az esztergom-vizivárosi irgalmas nővérek zárdája, mint iskolafenntartó által most létesített tanitónőképzőnek, mely nőnevelő intézetének legfelsőbb ^tagozata, a bibornok-hercegprimás, érsek úr Ofőmagassága kegyesen az „érseki" címet adni méltóztatott. Igy tehát az uj intézet teljes cime : Az esztergom-vizivárosi- irgalmas nővérek érseki róm. kath. tanítónőképző intézete. Itt említjük meg, hogy az uj intézet nem egy osztállyal — mint eddig közölve volt — hanem két osztállyal, az I. ós II. osztállyal nyílik meg f. évi szeptember 1.-én. Felvételre már is szép számmal történnek jelentkezések. Mivel rendes tanulók csak korlátolt számban vehetők fel, ajánlatos, hogy a helybeliek és vidékiek felvételre minél hamarább jelentkezzenek. Az intézetben internátus is van. Jelentkezéseket elfogad, valamint bővebb felvilágosítást élőszóval ós írásban készséggel ad az intézet igazgatósága a zárdaépületben, vagy Andrássy-utca 5. sz. alatt. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A nemzeti nevelés. Irta: Dr. Walter Gyula. II. A szépművészetek terén nem hosszú idő előtt az a meggyőződés alakult ki és érlelődött meg, hogy a régi festői irányok ós iskolák már túlélték magukat. Elavultak. Ujjal kell felcserélni. Ezen eszméknek köszönhető a „szecesszió." A társadalom is távolodik a vallás és erkölcs régi, járt ösvényeitől. „Vannak — mondja Barrés — akiknek szivéből kihalt minden nemesebb érzés ós azt mások lelkéből is kiölni törekszenek." Uj elvek, uj nézetek bürűin lebegve ügyekszenek lelkiismeretük és tetteik egyensúlyát megóvni és fenntartani. Mig azonban a művészet felfedezett egy többé-kevósbbé elfogadható irányt: addig az élet nem dicsekedhetik hasonló szerencsével. Mindeddig nem sikerült azokat az uj óletelveket kipuhatolni, amelyeket megbízható kalauzok gyanánt lehetne elfogadni. Helyesen mondja ennélfogva Compayré Gábor: „Mitsem szabad lerontani, amit nem lehet helyettesíteni, pótolni. Az erkölcsi nevelés mai nehézségei... onnan származnak, hogy nem tudják kielégitőleg pótolni, amit a viszonyok hatalma elrontott." Gonddal, aggályosan kell tehát ápolni, fejleszteni, szilárdítani a keblekben a vallást. Híd az, amely az erkölcstelenség, a kislelkűség, a léhaság örvényei felett, a megelégedés, az erkölcs, a remény, a boldogsághoz vezet. Bensősége, melege a legnemesebb feltevé! seket, elhatározásokat, cselekedeteket érleli. Egyik j eléggé alig értékelhető gyümölcse a hazafias, a J nemzeti érzés, amelyet hathatósan véd és növel ,az a meggyőződés ós belátás, hogy a lót legszívósabb gyökórszálait az ősök kulturmunkájának talaja hordozza és táplálja. A kebel eszményies hajtása az. Legerősebben akkor fejlődik, szökik virágokba és terem gyümölcsöket, ha nemes szellem és meleg sziv gondozását erezi. A boldog gyermekkor örömteli napjaiban szövődik az már aranyszálakkal a lélekbe ós nincsenek a sors oly mostoha esélyei, amelyek azokat széttépni képesek volnának. Gazdag üde forrás a halandó bensejében. Végig csörgedezik az egész életen. Termékenyítő habjai erőt adnak és^ arra ösztönöznek, hogy gazdaságosan, célszerűen, kitartással használjuk a testi képességeket ós szellemi tehetségeket a haza javát célzó tevékenység kifejtésére. A jólét ós balsors napjaiban; béke és háború idején; örömben és bánatban a törhetlen ragaszkodás láncaival fűzi ez érzés a halandót a röghöz, amelyen bölcsője ringott. Amely ápolásáról, neveléséről gondoskodott. Amelyen kívül nincs számára a nagy világban hely. Ahol — „áldjon, vagy verjen a sors keze" — élnie, halnia kell. Meleg érdeklődéssel kiséri a hazai tudomány fejlődését. A művészet diadalait. Az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság emelkedését. A költészet és zene alkotásait. Rajongással övezte mindig és fogja is övezni mindenkor sz. István koronájának törvényes birtokosát. Tiszteli a haza alkotmányát ós törvényeit. Eszményeit és törekvéseit. Szokásait és jelvényeit. Olthatlan lángokra gyulasztja keblét a tüzelő vágy, hogy odaadással szolgálja tekintélyét, nagyságát. Vérző szívvel látja ma, hogy hívatlan idegenek aratják aranykalászokkal büszkélkedő rónáit. Aknázzák fekete gyémántokat ontó bányáit. Élvezik örökzöld hegykoszorúinak üditő árnyát és éltet adó ózonát. Halásszák édes vizű folyóinak fövenyes medreit. Szüretelik sárga gyöngyszemekkel gazdagon ékített halmait. Annál szívósabb kitartással edzi, acélozza izmait. Annál lázasabb hévvel dolgozik. Fárad. Veritókezik. Azon mondhatlan örömek lebegnek állandóan szemei előtt, amelyek hajnala bearanyozza ismét nemsokára a Kárpátok ormait. Ragyogással árasztja körül Adria hullámait. Tudja, hogy a keble mélyén rejtegett e remény megvalósulása nemcsak a sziv epedósóből sarjadoz. Kimerítő fáradságok ekéivel töri tehát az ádáz sors sziklakemény talaját. A vidám aratás fénylő napjának dicsőségére pedig lelkes tetteket hint a könyekkel áztatott barázdák sűrű soraiba. A vallásosság ós erkölcsi érzület megalapozása ; a haza- és munkaszeretet gondozása; a testi épség és erő ápolása, acólozása mellett: a jellem kialakítása és szilárdítása a nemzeti nevelés egyik legfontosabb, leghálásabb feladata. A háború folyamán gyakran felmerült és az utóbbi években sem szünetelt rút visszaélések és eltévelyedések: árdrágítások, áru-elrejtések,