ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-01-01 / 1. szám

Ára 3 korona. Keresztény magyar sajtó. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 20 K. Egyes szám ára: hétköznap 1 K 50 f, vasárnap 3 K. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lörínc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Bu zárovit s Gusztáv könyv­nyomdájában. Boldog újévet kívánunk kedves munkatársainknak, előfizetőinknek, hirdetőinknek és minden olvasónknak! Ä harmadik esztendő küszöbén. Esztergomban, 1921. december 31.-én. A szürke, jeltelen évek sora letűnt és minden egyes esztendő kezdetét nem­csak piros betűkkel kellene jeleznünk és ünnepi szóval hangsúlyoznunk, hanem komoly jövőbetekintéssel és szívszorongó számítással néznünk e terhes korban, amikor egy-egy esztendő rohanó esemé­nyei történelmi alkotásokat temethetnek és támaszthatnak s minden évforduló uj Mohácsot és uj feltámadást hozhat a magyar nemzet számára. I Esztergom város nemes közönségével szeretnénk találkozni a jövőbetekintés pirosbetűs napján, amely immár a har­madik esztendő kezdetét jelenti annak, hogy a negyedszázados „Esztergom" a keresztény-magyar világnézet évtizedes tüzében megedzett tollát Magyarország feltámasztására és benne az uj Esztergom (fevára szentelte. Azzal a nemes kö­zönséggel szeretnénk* találkozni, amely 1919-ben, a nagy nemzeti szerencsétlen­jég után az ideáljaink iránti lelkesedés lán­coló hevével állott mellettünk a politikai küzdelmek porondján. Nagy szükség volt •á, hogy elveinket a magyar politika és cözélet terén intenzive érvényesiteni igye­keztünk, mert a politika épen keresz­ténytelensége miatt volt lelkiismeretlen és lelkiismeretlensége folytán vitte a ma­gyar népet, kultúrát és közéletet az isten­telenség és nemzetietlenség karjaiba. Er­ről mindenki meg volt győződve akkor és a meggyőződésnek azt a gyönyörű táborát keressük ma, a harmadik esz­tendő küszöbén. Hol van ez a buzgó, sokasodó tábor? Talán sokak lelkesedése szalmaláng volt, amelyet azóta már le­lohasztott a meddő politika, a nyomorú­ság és a sok baj, amely a nemzetre zúdult?! Tudjuk, hogy a mi hófehér zászlónk alatt nehéz kitartani, de "viszont hiába imondja szánk a Boldog újévet, ha szi­vünkben az élet zavaros é# 4 bosszús képei loholnak s nincs meg a meggyőződéses "ájékozoits%f amely a boldogság útjára rezet. ~L>e ifrlálkőzni akarunk Esztergom lemes közönségével nemcsak a saját szi­vének boldogsága, de a keresztény ós lemzeti Magyarország jövője érdekében s, mert ez évben ismét elkövetkezhetik •ánk a megpróbáltatás kemény ideje, imikor fel kell sorakoznunk ideáljaink nellett. Adatok Esztergom város népmozgalmáról. Irta: Dr. Sántha József. Néhány nap múlva Esztergom városa egy új intézménnyel gyarapodik: a Kolos-közkórház­ban az Amerikai Vörös Kereszt Egyesület támo­gatása mellett egy anya- és csecsemőgondozó intézet nyilik meg. Bizonyára lesznek olyanok, akiknek nem tetszik a hosszú cim; aztán akik fejüket csóválják, minek megint erre költeni, hisz ha eddig megvoltunk nélküle, ezentúl is meglennénk. Nem akarok én most az aggságoskodókkal vitába elegyedni, sem nem az lesz egyedüli célom, hogy megokoljam az intézet felállításának fontosságát, hanem amidőn kiterjeszkedem mind­kettőre, egyben azzal kapcsolatosan beszélni szándékozom Esztergom egész népmozgalmáról s igyekszem megvilágítani — az összehasonlítások régi adatait nem számitva, tisztán magamgyűjtötte áj adatokkal — azt, mennyire meg kell ragad­nunk minden alkalmat és eszközt, amikor s amellyel a halódó magyarságon, a magyarság halódó kisebb közületein segiteni lehet. Társadalmunk mai berendezkedésében a fajfenntartás a családi élettel, ez pedig a törvény­szerű házasságkötéssel van a legszorosabb kap­csolatban ; figyelmünknek tehát elsősorban a házasságkötésekre kell irányulnia annál is inkább, mert a házassági statisztika nélkül a nópmozgalom egyéb jelenségeivel nem foglalkozhatnék kellő alapossággal. E tekintetben városunk örvendetes javulást mutat. Ugyanis a házasságok száma emelkedőben van, úgyhogy mig az 1901—1908. közti években — melyekről összehasonlító adatok vannak — a házasságkötések legmagasabb száma 147 volt (regkisebb szám 105), addig e szám 1910-ben 152-re, 1920-ban 200-ra, 1921-ben 160-ra emelkedett fel. Mig tehát a jelzett nyolc év átlagában minden 1000 lélekre évente 7*2 házasságkötés jutott, az 1920. és 1921. évek átlagában — a város lakosainak számát kereken 18.000-nek veszem — az 1000 lélekre eső házas­ságkötések száma 10. És bár a háború utáni, igy az emiitett 1920-as magas számot nem vehetjük is normálisnak, mégis a születések, vagyis a valóságos belső nópszaporodás szem­pontjából joggal épithetjük rá következtetésein­ket, mert a magas házasságkötések számából, mint okból, magas születési számnak, mint oko­zatnak, kell következnie. És itt már oly eredményekre jutunk, me­lyek mintha a lassú pusztulás csiráit mutatnák. Városunkban a születések száma a házasság­kötések növekedése ellenére állandóan csökken! 1901-ben 571 volt az élveszülöttek száma; ez a szám 1905-ben 445-re száll, hogy azután óven­kint legfeljebb 480—490-ig emelkedjék. Még 1920-ban is, amikor pedig a háború utáni szá­mosabb házasságkötés és a háborúval kapcsolatos, gátló körülmények megszűnte igen nagy szüle­tési számot tenne megokolttá, csak 474 az élve­szülött, tehát csaknem kerek 100-zal marad az 1901-beli születések alatt. Még szomorúbb az eredmény 1921-ben, amikor december 20.-ig az élveszülöttek száma csak 408, amely az óv végéig legfeljebb csak 420—425-re mehetett fel, tehát oly számra, mely még az 1905-beli, igen alacsonynak tekintett számon is messze alul van. Pedig 1921-ben az előző évi szokatlanul magas­számú házasságkötésnek már feltétlenül kellett volna a hatását éreztetnie! így van aztán, hogy mig az 1901—1908. évek átlagában az 1000 lakosra évenként jutó születések száma 28*2, addig 1920—1921. évek átlagában ugyanannyi lélekre évenként csak 24*5 születés esik. Ez a 24'5 pedig oly alacsony, hogy ennél kisebb arányszáma az 1901—1908. években Magyar­ország 111 rendezett tanácsú városa közül csak 13-nak volt. Ezen adataim csak az ólveszületésekre vo­natkoznak. Igen érdekes volna a halvaszületósek tekintetében is összehasonlitásokat tennünk, de itt alapul vehető, több, évre kiterjedő adataim nincsenek. Ezért csak annyit mondhatok, hogy mig 1908-ban 15 volt a halvaszülött, 1910-ben pedig 17, addig 1920-ban 13, 1921-ben pedig cca december 20.-ig 10-et tett,ki a halvaszülöttek száma. Hogy azonban valaki ezen első látszatra csökkenőnek látszó számot kedvezőnek ne tartsa, meg kell mondanunk, hogy mig Magyarországon általában az 1900-as években minden 100 szülésre 2—2*3 halvaszületós jutott, addig Esztergomban a még kedvezőnek látszó 1920. és 1921. évek átlagában is minden 100 születésre 2*6 halva­szülött esik. (Folyt, köv,) HÍREK. Krónika. Vidám mulatságok, tele kávéházak, De jól mehet dolga kis .Magyarországnak ! Cigány húzza vígan, teli pohár csendül, Kiásít a mámor a csillogó szembül. Fizetett az üzlet, milliókat nyertem, Nem leszek szegényebb, ha felét elvertem ; Húzzad csak azért is, kedv és vígság éljen, Nem fogom a gyeplüt, gyü te. szenvedélyem ! * Odalenn a mélyben sóhaj, szitok, átok; Odalenn a mélyben éhenhalót látok. Ez is magyar ember, ezt is e föld szülte, Fehéredő szeme bemered az űrbe . .. Kilehelte lelkét... Ki se könnyez rajta, „Kevesebb kenyér kell — szól, ki ápolgatta — Kevesebb kenyér kell, de egy morzsa sincsen; A szívtelenekre sújtson le az Isten!" * Magj^arok, magyarok! Ez hát az újévünk? Lehet-e vigaszunk, lehet-e reményünk ? Leszünk-e még egyszer hatalmas, szép nemzet, Vagy elsülyedünk majd muzsikaszó mellett? Keresztény magyarok ! Mit melldöngetéstek ! A hit ma nem jelszó ; a hit legyen élet! Csakis így vívja meg diadalmas harcát Ez új esztendőben a küzdő magyarság! H. I. * A főszékesegyházi ének- és zenekar mű­sora. Dec. 31. Hálaadó istentiszteletkor. Mozart: Ave verum. Engelhardt: Litánia. Seyler: Alma Redemptoris. Kersch: Te Deum. Idők ura népé­nek. Buchner: Tantum ergo. Pápai himnusz. Jan. 1. Újévkor. Buchner: Grad. Viderunt, Hal­ler: Tui sunt off. Kersch XIII. miséje. Esti ájtatosságon. Kersch : O salutaris. Groller: Litánia. Griesbacher : Alma Redemptoris. Imádunk népé­nek, Quadflieg: Te Deum. Haller: Tantum ergo. Pápai himnusz. * A vármegye évzáró közgyűlése. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága pénteken d. e. 10 órakor tartotta meg évzáró közgyűlését Palkovics László alispán elnökletével. A napi­rend előtt Tóth János bizottsági tag „egy elpos­ványosod/)tt közügyben" szólalt fel. Adorján János ós társa mozgófényképszinház-tulajdonosok sérelmét tette szóvá, akiket az ismeretes mozi­rendelet alapján nemcsak a játszási jogtól, hanem még a magántulajdonukat képező ^épülettől is

Next

/
Oldalképek
Tartalom