ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-12-25 / 149. szám

denhol a kvalifikálatlan ságtói zúg végig a hivatalos apparátus egész falanxa. Ezek az emberek maguktól lesznek kegyetlenek szegény embertársaikkal szemben, mert nem vezérli őket a nívós intelligencia és a lelki nemesség. Nem lelkesedik azonban a tótság zöme, a nép, amely nem érti saját tulajdon nyelvét a csehből újonnan gőzerővel gyártott szavaktól és érthetetlen jogi kifejezésektől hemzsegő hivatalos iratokban; amely nem talál kultúrát a saját iskoláiban, amelyekben a hathetes kurzusokon képesített s a wieni Cafeé-katzok kikopott felirónői kórettek fel a pedagógia papnőivó ; amelynek osztrák és magyar törvénykönyv szerint osztanak igazságot a szerint, amint cseh vagy magyar biró elé jut, de a csehvel mindig ő a vesztes. De még a vezetöférfiai, — akikben különben kevés a jóakarat, — sem lelkesednek a hirtelenül megszületett szabadságukért. Nem igy képzelte ezt sem Hlinka, sem Juriga és a többi vezér! Most autonómiával szeretnék megfejelni a cseh Kálvárián elrongyolódott tót bocskort. A faj testvéreknek ez a rongy is kevés! Amig bocskor van a tót nép lábán, addig rabszolgának még mindig nagyon gazdag a cseh szemében: majd ha ^mezítláb, toprongyosan fogja járni a cseh mesgyót, akkor lesz majd szolgalelkű rabja a cseh imperialisztikus álmoknak. Igaza van: paupertas maxima meretrix! Hol vannak már ma is azok az állami javak, amelyek a Felvidék gyöngyei voltak? A cseh privát zsebekben! S hol lesznek maholnap a nép ós a középosztály javai ? Megint csak a cseh privát zsebekben. Jól mondta a nyáron Pőstyónben Juriga, hogy a cseh-szlovák államnak kót zsebe van, de mindakettő tulaj donképen csak cseh zseb. Ez telik, a tóté ürül. Ezért álltak meg a nyáron a Felvidék gyárai s amelyik nem szüntette be a munkát, az nagyon is redukálta; tömték a telhetetlen cseh zsebet. Végtére nem lehet tudni, meddig tart az arany állapot ? ! A cseh politikusok és a tót újsütetű vezérek egy kritikus naptól tartanak. Bizonyosra veszik, mint a halált, csak az idejét nem tudják, aminthogy az ember halálát nem tudja. Hogy csupán az Ítélet napja lesz-e rájuk nézve, amikor kérdőre vonják tetteikért, vagy egyúttal a halálé is ; hogy a teljes pusztulásé lesz-e, vagy csak a bankerottói-e, amelyen az élet új hajtásban fakad ki; nem tudják. De rossz lelkiismeretük sejtet valamit! Azért élő kinai falat, emelnek : erőszakkal csehesitenek, vagy ha úgy tetszik, cseh-szlovákositanak ós a magyarság közé lázasan telepítenek. Telepitik a szlávokat: az oroszokat, a szerbeket, a cseh légionáriusokat. Amit a természet nem adott meg nekik, azt a bűn védelmére a gonosz lelkiismeret emeli fel. Elég erős lesz-e ez a fal a kritikus napon, az a magyar lélek ellenálló erejétől és a mi lelkes munkánktól függ. A rabigába került magyar és tót testvéreinkért ós a természetadta falért, hazánk rögóért dolgozni, fáradni, lelkesedéssel munkálkodni mindannyiunknak a legnagyobb kötelessége! A csehek, hogy most minden követelésük sikeresen keresztül ment, Közép Európa vezető nemzetének gondolják magukat. S hogy céljaikat: Benes agyafúrt politikáját siker koronázza, telepítéssel, fajuknak mindenfelé való belakoltatásával, térfoglalásával akarják biztosítani elért sikereiket. Minket körül akarnak venni legyőzhetetlen akadályokkal. Ujabban már a koldus Ausztriát is megnyerték az ő céljaiknak. De még a mi beteges belpolitikai helyzetünket is kihasználva, velünk akarják megépíttetni kinai faluknak külső pilléreit. Benes békét hirdet velünk szemben, hogy kihasználjon a maga önös céljainak erősítésére. A magyar karácsonyi béke azonban aktiv és aggresziv munkát sürget minden téren, egy részről, hogy elszakitott magyar ós hozzánk hű tót testvéreinket a reményvesztett hangulatból erőre segítsük, más részről, hogy ne segédkezet nyújtsunk nekik a konszolidációhoz, hanem, hogy rést üssünk azon a kinai falon, mely testvéreinket akarja tőlünk teljesen elvonni és minket akar tökéletesen tönkretenni! A cseh krízist siettetni csakis benesi agyafúrtsággal vezetett s minden térre kiterjedő aktív és aggressziv, önzetlen munkával lehetséges! , _

r Veszély Geza. ön eS... A múltkoriban Ruskin-nak, „Velencze kövei" kiváló megszólaltatójának egy könyve akadt a kezembe. Ebben a könyvében a társadalmi bajokról, visszásságokról szól s a javulás útját igyekszik megmutatni. A mai nagy chaotikus forgatagban, a közelmúlt ismételt borzalmai ós megrázkódtatásai után mindenütt anarchiát, zűr-zavart látni, mindenütt anyagiasság, erkölcstelenség s züllöttség üli a maga bacchanáliáit. Látjuk, hogy minden igyekezet, minden törekvés sikertelen, nem használ itt a törvények ós a szabályok tömege, amelyek az emberek külső cselekedeteit igyekszenek megrendszabályozni. A mai embernek a lelke, a szive, az elméje a baj oka. Hiába kényszerítenek valakit külsőségekre, ha annak a belseje, a szive, a lelke elzárkózik minden jóakarattól, minden megértéstől s minden emberiességtől, hiába itt minden kényszer, ha egyszer valaki nem „akar" megértő lenni. Olyan jól esik hallanunk szigorú szavát. Elmondja, hogy a katonában meg kell becsülnünk azt, hogy szükség esetén kész meghalni a hazáért, a közért. Azonban nem csupán egy osztály kötelessége, hogy igy áldozatot hozzon, ;ha kell súlyosat is, hanem mind annyiunké. S nem csupán a háború a legsúlyosabb csapás, amely a nemzetet sújtja, vannak nagyon súlyos gazdasági körülmények is, amelyekkel meg kell küzdenünk. S ennek a küzdelemnek épúgy megvannak a maga katonái, mint a háborúnak ,s ebben a küzdelemben épúgy áruló ós szökevény az, aki nem teljesiti úgy kötelességét, mint a katona. Nagyon érdekesek azok a kis versecskék is, melyek minden hónap végén lóleknemesitő igazságokkal szolgálnak a jámbor olvasónak. A sok igazságból, — a mostani jámbor olvasók épülésére — ideiktatok néhányat. Azt mondja például: „Az új Esztendőben új emberré légyen Kiki, és dolgában jó véget fel-tegyen, Hogy Istentől abban drága áldást végyen." Másutt arra oktat, hogy: „Kelvén tisztességnek két betses szárnyára Ha felülsz magasan szerentse poltzára Meg-lásd s viselj gondot szegények dolgára." Hát ez most igen időszerű tanács, de az is bölcsen hangzik, hogy: „Arany próbáltatik tűznek közepében A Tengeri Hajó habok mélységében, Úgy a barátság is szükség idejében." Ámde legtalálóbb az az igazsága, hogy: „Teli erszény bátyád, kas búza sógorod Ha van gyűjteményed, van elég rokonod, Van számos barátod, lévén pintze borod". Igy bölcselkedtek 160 óv előtt a naptárcsinálók. Végül hogy igazolj om tárcacikkem cim ét, a naptárban található „krónikából" idejegyzek néhány sort: 1769-ről feljegyzi: Szeptemberben üstökös Tsillag látszott, 1770-ben a Pestis e Hazában uralkodik, 1772-ben: Szörnyű drágaság grassál egész Hazánkban, 1773-ban: Pusztán hagyattatnak gazdag szántóföldek, búzák elhordatnak, igy vagyonkáiktól sokan megfosztatnak, — nagyatádi Szabó asszisztenciája nélkül is ... S ami legfontosabb, azt utoljára hagytam. Megvettem az „Esztergomi Képes Naptárt" s mikor benne böngészgetve összehasonlítottam Orbók György úrtól igy ismeretlenül örökölt 1775. óvi kalendáriummal, látom ám, hogy annak minden napja, heti beosztása, összes változó ünnepei pontosan megegyeznek az 1922. évre kiadott „Esztergomi Képes Naptár" adataival. Csak a holdváltozásokban van három nap s a görög-orosz napszámlálásban 10 nap különbség. Ám akkor minek vettem én meg az uj naptárt, mikor a holdról úgyis látom, mikor van teljében s vallásom is igaz róm. kath ? Nincs hát semmi uj a nap alatt? Csak mi szegény halandók vagyunk ujak, a drágaság, az emberi tsalárdság, az idő forgandósága, minden, minden csak a régi. Orbók G-yörgy ur meghalt, Mária Terézia kora elmúlt, mi véges földi vándorok csüggedt fővel tapossuk az élet útját s mikor ón késő idők szürke krónikása kegyeletes emlékezéssel áldozok egy régebbi kor elporladt embere fölött, eszembe jut Kis József öreg poéta-vátes egyik szép költeményének verssora: „Szálló időnek suhogó fövénye, Minek bolygatni, amit betemet... ?" Ugyan hányat találunk ma, aki nem a saját hasznát, — sokszor erkölcstelenül busásat — tartja szem előtt! Elmondja még, hogy igazságtalanság és erkölcstelenség, hogy illetéktelen hasznot követelünk csupán azért, mert a pillanat szeszélye oly helyzetbe dobott valakit, ahonnét a hasznot a többi kárára munka nélkül lefölözheti. S elmondja, hogy mindenki csak annyiban s annyit érdemel, amennyit dolgozik s hogy csak az az igazi munka, mely valamennyink egészséges boldogságának fokozására szolgál. Mennyire mások azok az elvek, melyeket ma követünk! S mennyire másként, szebben, nemesebben, tisztábban hangzik mindez, mint a mai helyzet kapzsi, mohó, féktelen vásári zaja. S mennyire be kell látnunk, hogy itt hiába várjuk külső apró-cseprő rendelkezésektől a javulást, amíg a szándók, a szellem, a cél romlott marad. Mennyire nem segít semmi más: csak a lélek, a sziv, eme örök törvényhozók megjavulása ! Addig távol áll minden remény, minden vigasz, minden derű. Istenem, — szeretet ünnepének Istene — mily távol állunk mi ma mindnyájan ettől!. .. Dr. MarczeSI Árpád. Nyolc év után kiderült bün. — Meg akarta gyilkoltatni a vejéi. — Rómregónybe illő históriáról rántotta le a leplet egy lelkiismeretfurdalásoktól gyötört ember. Német Imre párkányi lakos a napokban megjelent Eggenhoffer Ferenc párkányi kereskedőnél ós elmondta neki, hogy miután lelkiismerete nem hagyja nyugodni, könnyíteni akar magán és bevallja, hogy 1913. évben Eggenhoffer anyósa, Kertész Jánosnó felbérelte őt és később még egy Lolóczky István nevű másik embert is, hogy a kereskedőt az est sötétjében, midőn hazafelé tart, üssék le, holttestét vigyék a legközelebbi vasúti őrházhoz, fektessék a sínekre, hogy a dolognak olyan látszata legyen, mintha Eggenhoffer öngyilkos lett volna. Áz anyós a bűntény sikeres kivitele esetén a tetteseknek Eggenhoffer biztosítási összegének, 5000 koronának a felét igórte. A bérencek azonban viszszariadtak a tett elkövetésétől és csak most, nyolc óv után adták a kereskedőnek tudtára a dolgot. -» Alig hogy Német Eggenhoffer üzletéből eltávozott, történetesen belépett oda Zadra Mihály detektív, akinek Eggenhoffer felindultan elbeszélte a dolgot. A detektív kötelességszerűleg jelentette az esetet, mire a csendőrség Németet és Lelóczkyt előállította és beismerő vallomásuk után Kertész Jánosnót letartóztatta. Bár mind a két felbérelt ember szemébe mondta a vádat, az asszony mégis állhatatosan tagad, azonban a nyomozás során nagyon sok terhelőbizonyiték merült fel az anyós ellen, akit átadtak az ügyészségnek. HÍREK. Olvasóinkhoz! A közeledő ujóv alkalmából nehéz szivvel jelentjük be kedves olvasóközönségünknek, hogy a két helybeli lap havi előfizetési diját, egyes példányainak árát, valamint a hirdetések díjszabását közös megállapodással 1922. január 1-től kezdve felemeljük. A papiros ára f. év márciusában kilogrammonkint 18 korona volt, ma 42. A nyomdászok heti fizetése egy év alatt 125 °/o-al emelkedett. A világítás és erőüzem a jövő év elejétől 100 százalókkal drágul. Ily körülmények közt eddigi előfizetési- és példány-árainkat, melyek egész Csonkamagyarországon a legolcsóbbak voltak, kényszerítve vagyunk emelni, leszögezve azt is, hogy további áremelkedés esetén a heti háromszori megjelenést is redukálni leszünk kénytelenek. Mindezek alapján közöljük kedves olvasóközönségünkkel, hogy újévtől kezdve a havi előfizetési dijat 20 koronára, a köznapi példányok árát 1 K 50 f-re, a vasárnapi számokét 3 koronára emeljük fel. Azt hisszük, hogy az újságolvasó közönség méltányolva nehéz helyzetünket, megértéssel fogadja e kényszerű áremelést és továbbra is támogatni fogja a helyi sajtót hivatásszerű, fontos munkájában. „ESZTERGOM" kiadóhivatala. „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE" kiadóhivatala.