ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-10-23 / 123. szám

vánt helyiséget hivatalból igénybe veszi, gon­doskodnia kell a lakásügyi hatóságnak, hogy az igénybe vett lakás helyett a bérlő részére annak indokolt lakásszükségletót kielégitő más lakásról gondoskodjék ós a költözködósi költséget, vala­mint az átruházó részére kijelölt lakás, esetleg szükségessé váló fertőtlenítésének, fóregtelenitós­nek és elkerülhetetlenül szükséges helyreállításá­nak költséget, az köteles viselni és előlegezni, akinek az átruházni kivánt helyiséget kiutalták. A 2300/921. sz. rendelet 13. § 1—11. pont­jai alatt fel vannak sorolva azok a helyiségek, amelyek hatóságilag igénybe vehetők. Az uj rendelet szerint hatóságilag igénybe vehető az oly lakás is, melynek bórlője a bűnvádi eljárás elől megszökött, továbbá akit jogerősen szabadságvesztés büntetésre Ítéltek, amennyiben büntetése az uj rendeletnek életbeléptetése után még legalább két évet vesz igénybe és a felso­roltakét legutóbbi esetben a lakás akkor is igénybe vehető, ha bérlőül a rendelet kijátszása végett más van bejelentve. Minthogy a családfőnek valamely rende­letbe vagy törvénybe ütköző cselekményéért az ártatlan családtagok nem bűnhődhetnek, ki van mondva a rendelet 5-dik cikkében: „ha azonban a lakásban az emiitett egyén­nek vele előbb is együtt lakó családja lakik, a lakás csak abban az esetben vehető igénybe,- ha a lakás a családnak indokolt lakásszükségletót meghaladja ós a család számára az indokolt lakásszükségletót kielégitő más lakás előzetesen biztositható és a család költözködósi költségét az köteles viselni, akinek az igénybe vett lakás kiutaltatott." Pontos ujitást tartalmaz az uj rendelet 6. cikke, mely szerint ha fontos állami érdek kö­veteli és ez az érdek más megfelelő módon ki nem elégíthető, a minisztertanács előzetes fel­hatalmazása alapján bármely lakást vagy helyi­séget, kivéve a tulajdonos által saját házában használt helyiséget, igénybe lehet venni. Az igénybevétel azonban nem történhetik meg addig, amig az igénybevételt szenvedő ré­szére indokolt lakásszüksógletének megfelelő más lakás kiutalva nincs és a költözködés költségét, valamint a kiutalt lakás rendbehozatalával fel­merülendő kiadást az a hatóság, hivatal, vagy más intézmény viseli és előlegezi, amelynek ré­szére a lakást igénybe vették. Az uj rendelet szerint a népjóléti ós munkaügyi miniszter a lakásínség enyhítésére elrendelheti -olyan épüle­tek, vagy épületrészek hatósági igénybevételét, amelyeket sem lakás, sem gazdasági, vagy üzleti célra huzamosabb időn át nem használtak. Ha hatósági úton igénybevett épületekre, vagy részekre többé szükség nincsen, a háztulaj­donos, kinek tulajdonjogát az épületek átalakí­tása nem érinti, követelheti az átalakitott épület vagy épületrésznek előbbi állapotába leendő visszahelyezését és amennyiben az előbbi álla­potba való visszahelyezés nehézségbe ütköznék, az épületnek, vagy épületrésznek átalakitott ál­lapotban a berendezés móltányos megtóritóse ellenében való visszaadását. Nézetem szerint az uj rend. 6-ik czikkónek utolsó bekezdésében ki kellett volna mondani azt, ha valamely épület vagy épületrész ható­ságilag igénybe vétetik ós bizonyos átalakítások válnak szükségessé, az átalakítási munkálatok foganatba vétele előtt megállapítandó esetleg közigazgatási uton, hogy az épület milyen álla­potban lett átadva, nehogy ujabb, nehezen bizo­nyítható kérdések merüljenek fel. (Vége következik.) Esztergom vármegye küldöttsége a határkiigazitó bizottság előtt. — Az angol és japán megbízottakkal beszéltek. — Lapunk tegnapi számában megírtuk, hogy Palkovics László alispán és Dr. Ludwig Ernő főkonzul vezetésével öt tagú küldöttség utazott Vácra, hogy Carrey angol ezredes elnök ós a határkiigazitó bizottság többi tagjai előtt ki­fejtsék a párkányi járás visszacsatolásának szük­ségességét ós átnyújtsák részükre a vármegye ^memorandumát. Az esztergomi küldöttség csak Carrey ezredest ós a határkiigazitó bizottság japán katonai képviselőjót, Tsuchiya őrnagyot találta Vácott, akik előtt Ludwig dr. angol nyelven ismertette a határkórdós mai helyzetét. Leszögezte mindenekelőtt, hogy az 1910.-Í nép­számlálás adatai szerint a párkányi járás lakos­sága 37—38,000 volt s ebből mindössze 75-1 vaílotta magát tót nemzetiségűnek, a többi mind színmagyar. Ezt a megállapítást a közelmúltban lefolytatott cseh népszámlálás sem tudta meg­dönteni. A küldöttség szónoka ezután kifejtette, hogy a párkányi járás lakossága mennyire rá van utalva Esztergomra és viszont is, mily érzé­keny veszteseget jelent városunkra a járás el­szakítása. Rámutatott arra, hogy a párkányjárási nép főleg mezőgazdasággal foglalkozik és ter­mékeit az esztergomi vásárokon értékesítette. Sok túlsójárási lakos az esztergomi, dorogi, tokodi, nyergesújfalui, süttői, lábatlani ipartelepeken ta­lált alkalmazást, akik a Duna és a hidak által nyújtott kedvező közlekedés révén munkájuk vé­geztével mindig hazajárhattak. Mindeme kap­csolat most megszűnt. A párkányi járásban levő munkahiányt most lelketlen agitátorok használ­ják fel, hogy ott a kommunizmus ós. az anarchia csiráit elhintsék. A párkányi járás népe azon­kívül nem részesedhetik Esztergom nagy kultu­rális előnyeiben sem, melyeket az itteni iskolák, részesítik a családját, annál kevésbé, mert a kár­térítési összeget a munkabér nagysága után álla­pítják meg és az idegen munkások rendszerint amúgy is kevesebb bért kapnak, mint a benszü­lött amerikai munkások, mert nem tartoznak a „skilled" „szakképzett" munkások közé. Kifejtették azt is, hogy az idegen munká­sok nagyobbára azért nem hozhatták családjai­kat Amerikába, mert a bevándorlási törvényeket nagyon szigorították ós egy magas fejadó — „headtax"—fizetését követelik minden egyes be­vándorló után. uriási küzdelmek után, melyek a sajtóban,kisebb-nagyobb gyűléseken mentek végbe, a magyar álláspont végre győzedelmeskedett, az idegen munkások megkülönböztetett bánásmódját ezen kártérítési fizetések kapcsán megszüntették úgyszólván minden amerikai államban. Ez az eredmény a magyar amerikai egyleteknek egyik fő érdeme volt. II. Az amerikai magyar egyletek azonban egy másik téren is felvették a küzdelmet a ma­gyar munkások érdekében. Ugyanis sikra szál­lottak a nagy amerikai gyári ós bánya-vállalko­zások ellen, amikor az iparüzemi balesetek nagy száma folytán arra kellett kényszeríteni a milliárdos nagy vállalatokat, hogy a munkások egészségét és életét nagyobb tiszteletben tartsák. A Columbus Ohioi „Bückeye Steel Costings Company" esete eb­ben a tekintetben a sok közül feltétlenül kimagaslik. Ez a nagy acélgyár a Rockefeller érdekcsoport­hoz tartozik. Az 1910—lí-es években ott nap­nap után balesetek fordultak elő, nagyon gyak­ran halálos kimenetellel. A magyar munkás áldo­zatok hekatombái egyre szaporodtak. Szükség volt példát sztatuálni, hogy a tűrhetetlen álla­potok végre megszűnjenek. A Verhovay-Egylet Columbusi osztályának tagjai hozzám jöttek, aki akkor Ohió államban Magyarország hivatalos képviselője voltam. Csatatervet dolgoztunk ki közösenr Megkértem őket mindenek előtt, hogy ötven magyar munkásnak közjegj^zőileg hitele­sített tanúvallomásait hozzák, akik a fenti acél­gyárban voltak alkalmazva. A tanúvallomásokat, melyek borzalmas részleteket derítettek fel, kéz­hez kaptam, mire azoknak lényegesebb részeit egy alaposan előkészített interview utján köztu­domásra hoztuk ós az igazságügyminiszternél ki­eszközöltük, hogy ezt á szóban forgó gyári tele­pet a gyári üzemek főfelügyelőjével megláto­gassa és megvizsgálja. Ez a vizsgálat az egész Egyesült Államokban óriási feltűnést keltett. A gyárak eleinte tiltakoztak, mert a biztonsági óvintézkedések keresztülvitelére tekintélyes be­fektetéseket kellett eszközölniük, de azután ma­guk is belátták, hogy ezekre szükség volt ós utóbb még hálájukat is fejezték ki velem szem­ben, hogy igy közvetve előmozdítottam a mun­kásokkal való jó egyetértést. Minthogy ezt az akciót én terveztem ós keresztül is vittem, mond­hatom egyúttal, hogy a magyar amerikai egy­letek erkölcsi ós tényleges támogatása nélkül ezt soha nem tehettem volna. Én tehát nekik tulaj­donítom azt az érdemet, hogy ebben a vitálisán fontos mozgalomban, mely sok ezer magyar munkás érdekét szolgálta, szervezeteik által érvé­nyesíteni tudták a magyar munkásság jogait. III. De ne felejtsük el, hogy az amerikai magyar egyletek ezenkívül nagy kulturális célo­kat is szolgáltak. Vagyonuk idővel annyira fel­szaporodott, hogy a rendes betegsegélyek, halál­eseti dijak fizetésén kivül emberbaráti célokra is szánhatták vagyonuk egy-egy hányadát. A háború alatt az árvák ós özvegyek, rok­kantak, vakok, a Magyar Vörös Kereszt ós hadi­közintézmények és főleg a kórházak nyújtanak. A szegény párkányjárási nép arra szorult, hogy gyógykezelésre, operációkra Prágába, Brünnbe, Pozsonyba forduljon. A járás visszacsatolása az egész vármegyének is fontos életkérdése. Ezzel szemben a csehek politikai uralmát egyáltalán nem érintené a visszacsatolás. Legfeljebb egy olyan vasúti kérdésről volna szó. melyet kölcsö­nös megállapodás útján mindkét félre nézve meg­nyugtatóan lehetne rendezni. A beszéd elhangzása után Carrey ezredes megköszönte az előadottakat ós azt a kijelentést tette, hogy bár maga és japán kartársa csupán csonka bizottságot képviselnek, tehát nincsen döntő szavuk és az ügyet francia ós olasz kar­társaival, meg a cseh képviselővel is meg kell tárgyalniuk, mégis kijelentheti, hogy a legna­gyobb jóindulattal fogja figyelembe venni a küldöttség kéréseit. Helyi szemlét is fog meg­ejteni a szóban forgó részeken és amennyiben a párkányiak külön küldöttséget akarnak küldeni és memorandumot benyújtani, azt is szivesen fogja megvizsgálni. A küldöttség ezután Tánczos Gábor altá­bornagynál, a bizottság magyar képviselőjénél is tisztelgett, aki rendkívül előzékenységgel fo­gadta az esztergomiakat ós szintén hangoztatta, hogy az angol, meg japán képviselők a legna­gyobb jóindulattal vannak elteive az ügy iránt. Október 25.-én a bizottság ülést tart Brünnben, ahol a többi taggal fognak értekezni. Az esz­tergomi küldöttség elhatározta, hogy legközelebb még egyszer felkeresi a határkiigazitó bizottságot, hogy annak többi tagja előtt is kifejtse iga­zunkat. HIREK. Krónika. — As uj borról. — Uj borról szól ma gyönge lantom ; E bús esztendőn egy vigasz! „Borunk? Az jó lesz, hál' az égnek!" Ezt mondják nálunk — s ez igaz ! „Nem termett sok, de jó, de édes!" A gazda büszkén néz reám ; S midőn ezt hallom, jól tudom, hogy Fiú vagyok és nem leány. Megkínál. Csöppnyi kis pohárral, Mely egy decinél nem nagyobb ; A lé, mit önt belé, az uj bor, Gyanús szinű és nem ragyog. Dicsérő szómra, mit majd mondok, Előre látom, mily hiú ; Egy korty . . . s üres a kis pohárka ; Nem lány vagyok, hanem fiú ! foglyaink javára tekintélyes összegekkel járultak hozzá, a háború befejezése után pedig egyenesen nekik köszönhető, hogy amerikai emberbaráti intézmények bevonásával egy, kb. egy ós fél millió dollárra, tehát egy milliárd kettőszáz millió koronára tehető hatalmas összeget tudtak ös­szegyűjteni szibériai hadifoglyaink hazaszállitási költségeinek fedezésére. Amerikai magyar egyleteink e mellett állan­dóan ápolták tagjaik sorában a magyar nemzeti érzést, hazaszeretetet, vasár- ós ünnepnapokon hazafias egyleti ünnepeket rendeztek ének és zenekarral ós igy a kivándorolt magyarságban állandóan ébren tartották a nemzeti öntudatot. Az amerikai magyar munkásegyletek tehát teljesen megfelelnek hivatásuknak ós olyan szer­vezeteket képviselnek, melyekre az egész magyar­ság méltán büszke lehet. Igazán nekünk is példaképül szolgálhatná­nak ezek az egyletek, melyeket magyar embe­rek saját erejükre támaszkodva teremtettek. Miért nem lehetne minálunk is ilyen egyleteket életbe léptetni idegen támogatás nélkül? Hiszen a magyar munkás józan, szorgalmas és értelmes. Nincsen ok feltenni, hogy ne tudnánk ezen alapra fektetett egyleteket szervezni Magyarországon ép úgy, mint Amerikában. Magyar munkásainknak melegen ajánlom, I hogy az amerikai magyar egyletek vezórfér­fiaival összeköttetésbe lépjenek és az ő tanácsu­kat kikérjék arra nézve, hogy azt a szervezési munkát hogyan kell végezni. A magyar munkásság helyzete lényegesen javulhatna, hog3^ha ebbeli kezdeményezésemet magáévá tenné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom