ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-09-18 / 108. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSABAtMi LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. Egyes szám ára: hétköznap 80 fill., vasárnap 1 kor. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szent Lőrinc-utca 5. Hirdetések felvétetnek Buzárovits G. könyvnyomdájában Esztergom és Erdős József kiadóhiv. megbízottunknál Budapest, III. Zsigmond-u. 46. A városrendezési terv elkészüléséhez szükséges előmunkálatok megkezdődtek már Esztergomban és ezt a tényt úgy kell üdvözölnünk, mint az első jelentős állomást a szebb jövő felé vezető nagy utunkban. Eddig úgy haladtunk ide s tova, mint a fonál nélkül járó görög, aki a labirintusba tévedt. Nem tudhattuk, kincsek, boldogulás vár-e reánk utunk végén, vagy pedig a rettenetes Minotaurus torkában ér véget vállalkozásunk. Még ha meg is küzdenénk a szörnnyel, ami városok sorsában a teljes lejtőre jutást, elparlagiasodást, vagy adósságokba való elmerülést jelentheti, a kivezető útat nem találnánk a biztos Ariadne fonál nélkül. Ez a fonál az az előre megállapított terv, amelynek hiján csak félénk tapogatódzás az utunk, amely nélkül elhibázott alkotások, fölösleges költségek, hiábavaló ós hosszas időpazarlások jelzik tévelygéseinket. Nem kell sajnálnunk a költséget, amelybe az előmunkálatok kerülnek. Százszorosan fizetődik vissza az nekünk mindenféle tekintetben. Már maga az a tudat, hogy minden egyes épület, amely e városban létesül, minden egyes utca, amelynek létesülnie kell, előre meghatározott terv szerint e városnak rendjét, boldogulását ós szépségét fogja szolgálni, az az érzés, hogy hosszú évekre biztos cél szerint vezethetjük azt a munkát, amelyre lassan rá kell szánnunk magunkat, igy az* általános csatornázás és vízvezeték megcsinálását, amit a legközelebbi évtized programmjába okvetlenül fel kell vennünk és keresztül kell hajtanunk, megéri az előmunkálatokra fordított költségeket. Nélkülözhetetlen lesz a megkezdett nagy munka a kislakások, munkásházak építésének keresztülvitelénél is, amelyeket máshova, mint az eddig beépítetlen külterületekre, el sem tudunk képzelni. Az uj épitési szabályrendelet, amely koronája lesz a városfejlesztő előmunkálatoknak, a közös munkaprogrammnak nélkülözhetetlen kánonjaként fog szolgálni, amelynek szemmeltartása nélkül szép, modern Esztergom sohasem létesülhet. Ezernyi terv, gondolat kavarog lelki szemeink előtt, ha a kilátásokat felsora- j koztatjuk. Uj Esztergom, uj társadalom, uj rend, uj alkotások! Hány nagy esztergomi szellem szállt el soraink közül, akik mind erről álmodoztak, erről szövögettek terveket e város iránt érzett nagy szeretetüktől eltelve! Mi nyomaikba lépő, nehéz időkben élő utódok egy lépéssel előbbre haladunk, megrakjuk alapkövét e nagy munkának és a nagy energiák kifejtésének mai időszakában bizonyára falait is emelni kezdjük a jövő uj városának. Marad azután még munka utódainkra is. A súlyos örökség azonban nem lesz részükre elfogadhatatlan. Ha láttak dolgozni bennünket, bizonyára nem maradnak el mögöttünk és a lelkesitő példa nyomán vérükké, életcéljukká válik e város fellendítése, haladásának kitartó munkálása. Ily érzésekkel nézzünk a mérnökök megkezdett nagy munkájára s igy lesz a csillogó műszerek, hosszas számitások, gondos kézzel rajzolt térképek nyomán szép és boldog Esztergom! HIRER. Ravennában. (Dante halálának 600. évfordulójára.) Hol csillagokba gyúlt az ég feletted, A Nyílás után járok késő éjjel . . . Vergilius, hová, hová vezetted ? ! Elcsöndesült falak között bolyongok : Bejárathoz tán újra visszajönnek, Ha Ravennába' szólnak bús harangok. Az én hazámról szólnék, Dante, véled, Hogy Ungheria boldogsága hol van, Amelyről szólott hajdan szent beszéded ! . . . Mert csillagok örök tüzét hinném én : Hiszen ki nem hitt a feltámadásban, Ma lángsirokban ég Poklodnak mélyén. Ravenna ősi templomának tornya Kibontja keresztjét a szürkeségből S a nép a hajnal zsolozsmáját mondja. S térdeltem köztük, — fia árva népnek, — Akiktől el van fedve még a Nyílás, Ahonnan föl a csillagokba térnek. Gábriel István. ÁZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Isi en. (Meditáció.) Az Isten jó, 0 maga a Jóság, Eletünk Vele szemben csak adósság. Belőle hull minden fény a földre ; Az \j keze mindent áldással tölt be. A könny is, — mely a szempillára ül, Lehulló harmat az Isten kezéből. A tövis, — melyre lábunk reá lép, A véres koronából való emlék. Rózsák, . . . s az itt-ott kinyíló virág Isten derűs, békés mosolyából áll . . . A bajok özönén Ő épít utat: Ráhajtva egy szelíd szivárvány-hidat . . . Porubszky Géza. Nap, am?Iy?f ro?g k?II?íí énekelni. (Az esztergomi turisták a dobogókői zászlószentelésen.) Az esztergomiak mult vasárnapi dobogókői kirándulásának sem módja, sem célja, sem, lefolyása nem volt mindennapi, megszokott. Éppen emiatt keli, liogy a turisták krónikása feljegyezzen róla egyetmást emlékezésül és tanulságul az utókor számára. Utóvégre e szomorú időkben is akad egy-két gerc a mosolygásra. Még a ravatälos kápolnák sötétjébe is bevillan olykor a napsugár ós benne a máskor láthatatlanul keringő porszem-világok a szivárvány színeibe öltözötten szálldosnak tova. Mi is, emberek, — porszemvilágok, — megszokott robotolásunk közben szivárvány szineibe öltöztetjük lelkünket, ka rávillan olykor egy rövid időre a szabadság napsugara. Azután ismét elmerülünk a szürkeségbe, gyászba ós eltűnünk, elkeveredünk újra többi porszemtársaink között ... Vasárnap reggel 5 órakor volt a találkozó. Négy órakor indult el az első turista valahonnét Szentgyörgymező széléről; hátán hátizsákja, kezében szöges végű botja, keblén jelvénygyűjteménye. Megindult ós útközben sorra keltegette a „turistatestvéreket", akik eljövetelüket beígérték. A költögetés hol sikerült, hol nem, de az utcák csöndje elillant. Az eleinte kis csapat egyre növekedett s mire a találkozó helyre, a városvégi Hója-kerthez ért, közel félszáz esztergomi turista volt már együtt a legvidámabb hangulatban. Ez alkalommal először esett meg, hogy a Héja-kerttől a Szalmahidig lefektetett kis motorvasút nem tűzifát, hanem turistákat cipelt kicsiny torijain, amelyeken csak állni lehetett, mert aki leült a szélére, a lába már a földet érte. A kis vonat uj élvezetet jelentett a megszokott unalmas útvonalon. Hol megállt, hol nekiiramodott. Néha tolták is, hogy jobban menjen. A vérbeli turisták nem is bírták ki rajta soká, inkább haladtak mellette gyalogszerrel. Csak olyankor ugrottak fel rá, amikor lejtő következett ós igy gyorsabb haladásra volt kilátás. Legelőször az indulási idő után érkezett műkedvelő turistákat kellett bevárnia a kis vonatnak. Majd valami lánc pattant le a gépről, amelyért a gépésznek vissza kellett futnia. Egy kanyarodónál szintén akadály támad, amit hosszas gépjavítás hárit el. A régi téglaház-pusztáuál csaknem félórás pihenőt kell tartania a kis pöfögő masinának. Ugy látszik, a tüdeje nem birta tovább. Itt utol is ért egy társunk, aki 5 percet késve gyalogszerrel indult el Esztergomból. Mind több a kis vasút mellett gyalogló utas. Pedig jókora por van ós a út első harmadát se tettük meg. Végre egy szép lejtő következik. Felugrik a kocsikra mindenki és nagy élvezettel rázatja magát az erdő mélyébe, a „Szalmahid"-végállomásig. Itt rakják kis kocsikra a város tűzifáját, amelyek egész hosszú sora mellett haladnak el a lórik utasai. A Szalmahidtól árnyas erdő kényelmes utján sétálunk be Pilisszentlólekre. Itt reggelizés. A kicsiny templomba is betekintünk egy Miatyánkra. A falubelieknek már fel sem tűnik a sok esztergomi turista. Csak amikor a dalárda feláll és belezengi a hutai hegyek visszhangos oldalába a „Nem, nem, sohá"-t, jönnek ki piciny, de tisztára meszelt házaikból a jó hutaiak ós bámulják meg nem kis irigységgel a jókedvű társaságot. Pilisszentlélekről jó másfólórás út után fenn vagyunk Dobogókő platóján. A szentendrei osztály csinos kilátójától, amelyet folyó év májusában készítettek, gyönyörködünk az esztergomi hegyekben, a bazilika idelátszó kupolájában ós meghatott lélekkel merülünk el a Duna túlsó partján ködlő táj síkjába. A kilátó felirata is figyelmeztet: „Ne feledjétek, hogy a cseheké lett a Csallóköz ós Mátyusföldje!" Az óránk közel jár délhez, amidőn a dobogókői menedékház mellett felállított díszes sátornál megkezdődik a tábori mise és a zászló-