ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-08-20 / 96. szám

RGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. Egyes szám ára: hétköznap 80 fill., vasárnap 1 kor. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­nyomdájában. Äz első magyar király ünnepén. Esztergomban, 1921. augusztus 20.-án. Itt a legfőbb ideje, hogy a trianoni békeszerződés alig kibírható terhei alatt görnyedező és a meddő politikai harcok labirinthusaiba tévelyedett magyar necsak elzarándokoljon e napon Esztergomba, az első magyar király, Szent István szülő­helyére, hanem emelkedjék fel a lemondás letargiájából, edzze meg lelkét a nemzeti ideálok eszenciájával, erőltesse meg kissé a jelen viszonyokban megromlott éles­látását és tekintsen bele a magyar szent korona világosságába. A szent korona aranyos fénye be­ragyogja a magyar nemzet történelmének ezer esztendej ét. Ez az aranyos fény a magyar szem elé villantja a nemzeti alkotmányos életet a vérszerződéstől Szent István és Szent László szigorú, államalkotó törvényeiig, innen Kálmán bölcs törvényein keresztül az 1222.-Í Aranybulláig, a demokratikus fejlődés egyik törvényes sarkpontjáig, majd Verbőczy Hármaskönyvének orszá­gát 1848-ig és tovább az 1867.-i kiegye­zési törvényekig. Ha pedig rátekintünk a pogány pusztitások képére, Szent Gel­lértnek a budai hegyről való letaszítására, a tatárjárás, a mohácsi vész romjaira, a törökkel és Béccsel való küzdelem vészes időire, Kákócziók bukására, 1848—49-re, Bach gyászos korszakára és viszont végig­siklik szemünk Szent László, Kálmán, Nagy Lajos birodalmának életén, akkor az oknyomozó szem kibetűzheti a ma­gyar történelem örök időkre szóló tanul­ságát. E tanulság pedig az, hogy a poli­tikai zavargásokat és a társadalmi viszá­lyokat mindenkor csakis a magyar szent korona tekintélye tudta megszüntetni, illetőleg Magyarországon csakis akkor volt belső béke, fejlődés és rend, amikor Szent István koronája egyrészt mint élő, szuverén hatalom őrködhetett a nemzet élete felett, másrészt mint a nemzeti élet buzogó forrása szabadon ömleszthette ma­gából a jogokat és kötelességeket, ame­lyekre a fejlődés, a civilizáció, a nemzeti élet és tiszta erkölcs szempontjából az országnak szüksége volt. De a magyar szent korona fénye nemcsak a nemzet belső életének zálogát és az ezeresztendős fenmaradás titkát vi­lágítja meg, hanem az integrális Magyar­ország történelmi határaira is ráveti el­homályosithatatlan sugarait. A magyar népet törvényes alkotmány nélkül, ezt az alkotmányt pedig a szent korona nélkül ép úgy el sem képzelhetjük, mint Szent István élő koronáját a Kárpátok koszo­rúja, a Bánát, Erdély és a magyar ten­ger nélkül. Szent István koronája a hit és az igazság fényével keresztültör a gyűlölet, a botorság és a nyomor ma tornyosuló felhőin a második magyar évezredbe is. Es ha a bevilágított mult tanulságain az első magyar király emlékeinek bástya­fokánál épült ós lelkesedett a magyar, akkor a koronás magyar jövő parancsolja, hogy küzdjön és cselekedjen is érte! fiz állami régi kötvények és a hadikölcsönök vagyonváltsága. Az ingatlan, a takarékbetét és a részvény­vagyonváltsággal kapcsolatban sorra került az állampapírok vagyonváltsága is, melyre nézve a közönség tájékoztatása céljából a következőket közöljük: A váltság a természetes és jogi személyek birtokában levő államkötvények után általában 20% és ez csupán a 50 és 100 koronás hadi­kölcsönöknél száll le 15°/o-ra. Az 1914. július 28. előtt kibocsátott, tékát a régi összes államadóssági kötvények után a váltság természetben lesz lerovandó olykóp, hogy a cimletek egyötöd részét természetben kell az állampénztárba beszolgáltatni. A 20°/o váltság azonban esetleg készpénz­ben is lefizethető. * A vagyonváltság lerovása után a fél tulaj­donában maradó cimletek megfelelő megjelölés­sel láttatnak el. (Igazoló bélyegjegyek fognak a kötvényekre ragasztatni.) Az 1914. július 28. után kibocsátott ma­gyar államadóssági cimletek, vagyis a magyar hadikölcsönök vagyonváltságát az állam akként szedi be, hogy a 100 koronát meghaladó cimle­tek, a törvény erejénél fogva, tehát minden kü­lön megjelölés vagy kicserélés nélkül, egyötödé­vel csökkennek, vagyis az 500 koronás kötvény névértéke 400 koronára, az 1000 koronásó 800 AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Legenda. Erdő magányán szobra Máriának Rejtett csalitban, söld lombok fölött: Ugy íarija Jézust Jcarjai között. A közelében néha csak ha járnak Erdei munkás, epre sző gyerek, Törődött nénnék, aggolt emberek. Jámbor szivüknek áldozatjaképen Zöld gally s virágok későn és korán Díszelegnek a Szűznek zsámolyán. Erdőben élő Mária ölében Fáradt szivek pihennek el simán És enyhülnek meg gyermeki imán. A rongyokban didergő koldusokra Az Isten anyja nagy szeretete Melengető palástját ejti le. És fény derül az isteni szoborra, Ámulva hallasz mennyei zenét: Jézus csókolja Mária kezét. V. Gy. A jó bor hazájában. — Látogatás a móri szőlősgazdák pincéjében. — Férfiszemnek aligha van kedvesebb tájék most, e száraz nyár idején, mint Mór vidéke. A szelid lejtésű hegyoldalak tengerzöld levelű egy­forma szőlősorokkal tele. A szőlők hosszúkás négyszögeit fák csak a dülőutak mentén szag­gatják meg; a szőlősorok között nincs más vete­mény, a föld egészen a szőlőtőkéé, amelynek legelrejtettebb zugába is bemosolyoghat a cukrot érlelő napsugár. Kitűnő termés Ígérkezik. A pincék széleshátú hegy lábánál sorakoz­nak. Ritkán, mert egy-egy szőlősgazda hatalmas területtel rendelkezik. A szép, tiszta, modern ós történelmi jelentőséggel biró község népének ha­gyományos tisztaságszeretete a pincéken is meg­látszik. A móri szőlősgazda kényes a szőlőjére, pincéjére. Ragyogó tisztaság fogadja a vásárló idegent, a kellemes környezet jó „gusztust" te­remt ós itt látszik meg, hogy a borkezelós tisz­tasága mily hatással van a borok jó hirére. A móri bor, amit a lopóból poharadba ereszt a gazda, habzik, gyöngyözik, mint a pezsgő, sőt fel is használják pezsgőkészitósre. Szine arany­sárga ; az első poharat ki kell vinned a napra, hogy szemed elé tartva lásd, mily ragyogóan átlátszó az. Hát még amikor megízleled ! Vértes leszorított vulkáni tüze és a verőfényes Dunán­túl napjának szőlőbogyóba rejtőzött édessége ta­lálkozik az ember nyelvén. Egyszerre végigfut a testen valami villamos erő és kiegyenesednek a csontok, az izmok. Az arcot derengő pir lepi el. Úgy érzi az ember, hogy igen-igen kellemesen eltelt pillanatokat ólt át, mig az első poharat lehajtotta. E sorok Írójának az ősi móri családból származó Dusbaba Viktor jegyző pincéjében volt alkalma a móri bort megízlelni. A hatalmas pince az ottani bortermelők minden szép erényé­nek jelét* magán viseli. A pince talaját úgy söp­rik, gondozzák, mint másutt a szobát. A vako­latlan téglafalakon egy pókhálószál nincsen, a hordók kívülről is oly ragyogóan tiszták, mint a jó gazdasszonyok konyhaadényei, mert folyton súrolják, törülgetik. Még a pince előtti tér is gondosan el van söpörve, gereblyézve s mint hallottam, nemcsak ez alkalomra, hanem állan­dóan gondoskodnak annak tisztántartásáról. A kis kiránduló társaság, amelynek tagja voltam, el volt ragadtatva a látottaktól. A kellemes lát­ványnál csak a szives vendéglátás, amelyben házigazdáink, a jegyző úr és Frank ipartestületi titkár úr részesítettek, volt kedvesebb, kelleme­sebb. A pince előtt hamarosan összeverődött egy kedélyes móri kompánia. Jó pörkölt után a hegy­vidék legkitűnőbb borait szolgálták fel s látható­lag a mi eláztatásunkra törekedtek. Felhangzott a jó magyar nóta az ajkakon, a házigazdákat felköszöntők sora üdvözölte. Mi észrevéve a móri kompanisták törekvését, csak „mértékkel" éltünk a ritka jó, de veszedelmes itallal, úgy hogy csak­hamar néhány gyükér móri arca ós kedélye ve­tett kelleténél nagyobb lángot az olympusi ital­tól, nem pedig a miénk. Feljött a hold, a kocsi előállott, búcsúz­nunk kellett. Azt a szívélyes kézszorítást, amely­lyel házigazdáinktól váltunk, nemcsak a kedves vendéglátás jutalmának szántuk, hanem üdvö­zöltük vele azon derék móri polgárokat is, akik mintaszerű szőlő- és pincekezelésükkel a magyar bor jó hirét messze az ország határán túl is ter­jesztik ós erősitik. H.

Next

/
Oldalképek
Tartalom