ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-07-10 / 79. szám

GOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. TTrrwoc C7Ó1V1 nviQ • hétköznap 80 fillér, ^ÖJ* 30 OAdlIl did. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­nyomdájában. Vergődés a feltámadás útján. Esztergom, 1921. július 9. A magyar kir. kultuszminisztérium Esztergomból lelkes csapatot indít a ma­gyar jövő művelésének útjára. Abban a régi igazságban bizakodva, hogy a nem­zeti kultúrában rejlik a magyar feltáma­dás minden lehetősége és tényezője, a magyar nép oktatására és nevelésére előadókat képez ki, akik a csonka ország népfőiskoláin keresztül biztosítják a ma­gyar népkultúra magas szinvonalat. Szo­morú helyzetünkben egyedül ez a műve­lődés — amelynek elszakított testvéreink felé ható energiája is van — lehet a nem­zetnek tevékeny ereje, csak a bennünket körülvevő népekénél magasabb kultúra lehet a nemzet egyedüli funkciója, amely nyíltan az integrális Magyarországra irá­nyulhat. A magyar nép művelődése tehát tulajdonképpen halad as a feltámadás útján. Ezen a népművelési tanfolyamon, — amelyen a professzorok fanatikus hév­vel magyarázzák a magyar földnek szép­ségeit, csodás vonzó erejét és a magyar néplélek kincsesbányájának természetraj­zát, tanulságos történelmét s felfödik azo­kat a titkos szálakat, amelyek a nemzetet ós az országot egybeiúzik, — meg is mondották a hallgatóknak, hogy: a jövő az önök kezében van, Németországot is az iskolamesterek kötelessége naggyá tenni. Mert ezek a hallgatók: tanárok és tanítók. Az olyannyiszor hallott szép szó hallatára pedig duzzadt a keblük a kopott ruha alatt* és lázas, ünnepies szint öltött az élet gondjaitól elnyűtt arcuk, mert ezek a tanárok és tanítók ideális emberek. Ha a nemzet érdekéről volt szó, ezek mindig hittek, lelkesedtek és dolgoztak. Ha a magyar nemzet érdeké­ről volt szó és a mindenkori kormányzat a tanitó fülébe zúgta: te népnevelő, a te kezedben van a falu kulturális élete, a te • kezedben van a jövő generációk sorsa, a teste-lelke, fanatikusan hitt, lelkese­dett és odaáldozta munkáját a gyönyörű eszményeknek — nem törődve azzal, hogy a kultúra terjesztésében sokszor egyéb eszköz alig állott rendelkezésére, mint egy rozoga szoba, egy tábla és a csupasz lelke. Hirdették, hogy higyjen és ő hitte, hogy az a munka, amit végez, ország-világ előtt tiszteletet szerez szá­mára — nem törődve azzal, hogy ki­dobva az élet nyomorúsága közé, sok­szor a kultúra eszközeinek megszerzé­sére lehetetlen viszonyok közé, — maga mint az ideális élet harcosa, mint a nép­műveltség köteles előbbrevivője a magyar társadalom és a magyar kultúra groteszk figurájává válik. Annyira hitt hivatása magaslatában és munkája eredményességé­ben, hogy nem hitte s nem-* hiszi el, hogy népművelésünk hiányosságának és csekély intenzitásának nem ő az oka, hanem a rendesen berendezett iskolaépületeknek, a kulturális taneszközöknek, a tanerőknek az élet nyomorúságaiból való kiemelésé­nek ós ezáltal bőségesebb kultúréletre való képesítésének hiánya, szóval" a ma­gyar tanüggyel szemben való szűkkeblű­ség és irrealitás. A magyar tanítóság mindazonáltal hisz és dolgozik kitartó lelkesedéssel, mert ez a kötelessége. Sőt amennyiben fizikai­lag lehetséges, Dr. Vass József kultusz­miniszter kívánságának is eleget óhajt tenni, aki falun tanterem hiányában a tanítói szobába is betelepítené a tanuló­kat. Azonban a magyar kultúra hatalmi intézői ne higyjék többé, hogy ez az ideális lelkesedés és munka elégséges a népműveltség emelésére. Az Istenért, ne higyjék többé ezt, hanem inkább tekintsék Dániát és Németországot és kövessék eze­ket az államokat abban is, amit kor­mánynak, községnek, társadalomnak a népművelés érdekében tenni kötelessége. Mert e kötelességek teljesítése nélkül az a milliószor elmondott: „Népnevelők, az önök kezében van.-a magyar jövő!" ismét belesenyved a magyar kultúrpolitika fra­zeológiájába és az a sok hit, tüzes lel­kesedés és ideális munka nem egyéb, mint vergődés a magyar feltámadás útján. A dorog=sátorkői gyilkosság;. Megállapították az áldozat kilétét. — Egy szökött fegyenc rémtette. — További nyomozások. Lapunk tegnapi számában hirt adtunk azon titokzatos gyilkosságról, amely Dorog és Sátorkő­puszta határában törtónt. A járókelők által az útszélen talált férfihulla, amelynek homlokán súlyos botütésektől származó és feltótlenül halá­los sebek voltak, felismeretlenül feküdt eddig a belvárosi temető hullaházában. Az áldozat kilé­tére vonatkozó ós lapunkban is emiitett nyomok tévesnek bizonyultak, az áldozat nem azonos azzal, akinek őt a Simor-kórház ápolója állította. Gondos kutatás után csendőrségünknek si­került biztos nyomra találnia a tegnapi nap fo­lyamán. A gyilkosság színhelyétől mintegy 3 kilométernyire a kesztölci erdőrészben megta­lálták az áldozat iratait, kalapját és kézitás­kájának egy részét. Tovább kutatva a csendőr­ség egy elvesztett irást is talált, amelyből a gyilkos kilétére nézve is biztos tájékozódást nyerhetett. A nyomozás további folyamatára nézve nagyjelentőségű leletekből kétséget kizárólag ki­tűnt, hogy az áldozat Pádi János budapesti illetőségű, Üllői-út 5. sz. alatt lakott géplaka­tos, a tettes pedig Navratil Ferenc országszerte körözött és a budapesti királyi ügyészség fog­házából szökött fegyenc. A gyilkos, mint a nyomokból következ­tetni lehet, valószínűleg együtt utazott Padival, akivel, útközben \ összebarátkozhatott. Igy sike­rült elcsalnia őt egy kevésbé forgalmas helyre, ahol útitársát agyonütötte, iratait, kalapját ós kézitáskáját pedig magához véve a távolabbi er­dőbe vonult, hol a kézitáskát feltörve az érté­keket magához vette. A megmaradt dolgokat, nevezetesen az iratokat el akarta égetni. Erre vall, hogy a helyszínen kiégett ós szerteszórt gyufaszálak voltak. Ugylátszik, a gyufákat nem sikerült meggyújtania, vagy leg­alább is csak részben és igy a hátrahagyott dolgok megmaradtak. A kalapok hátrahagyása avval magyarázható, hogy a kézitáskában bizo­nyára volt sport- vagy hálósapka, amely a gyilkosnak megfelelőbb volt, mint az elhagyott kalap s azért azt vitte magával. A csendőrség mig egyrészt a gyilkost ke­resi, másrészt az után kutat ^ fővárosban, hogy a szerencsétlen Pádi miért hagyta el lakóhelyét, mi késztette arra, hogy a környékre jöjjön ? Az áldozat kiléte a talált iratokból kétség­telenné válván, eltemetése most már lehetségessé vált, ami még a mai napon megtörtént. A római kérdést újra felvetette Franciaországnak a Szentszéknél felállított külügyi képviselete. Olaszország ha­sonlóan mint Franciaország, keleti politikát foly­tat, s keleti törekvéseiben ma gyengébbnek érzi magát Franciaországnál azért is, mert a diplo­máciai viszonyt felújító Franciaország könnyeb­ben tudja magának biztosítani Keleten a Szent­szék hatalmas befolyását. Felmerült tehát újra a rymai kérdés, melyet az olasz liberális és egy­házellenes politikusok örökre elintézettnek tar­tottak az 1871. évi garanciális törvényekkel, me­lyeket a pápa soha el nem ismert. A legbefo­lyásosabb olasz politikusok keresik a módozato­kat, melyek mellett az ötven év óta ellenségként egymással szembenálló olasz állam ós a Vatikán a kölcsönös megértés útjára léphetnek. Az olasz sajtó élénken foglalkozik ezzel hatalmas politikai horderejű kérdéssel és a libe­rális sajtóorgánumokból is megállapítható, hogy szakítva a liberális politika dogmáival, a közvé­lemény két lényeges pontban elfogadta a Vati-i kán mindig hangoztatott álláspontját. Először hogy a garanciális törvények halva születetteknek tekintendők s a két hatalom megegyezése csak kétoldalú szerződós alapján képzelhető. Másod­szor a közvéleményt visszatükröző sajtó kezd megbarátkozni a territoriális reparáció gondo­latával. Elfogadja, hogy a dolgok mai rendjében, eltekintve elméleti lehetőségektől, igazi szuve­renitás nem képzelhető el bizonyos területi füg­getlenség nélkül. Ha tehát a római kórdóst vég­leg rendezni akarják az illetékes tényezők, nem szabad elzárkózni a pápaság területi független­ségének biztosításától. Ami annyit jelentene, hogy alkotni kellene egy új pápai államot; ez lehetne kiterjedésére nézve egészen kicsiny, de föltétlenül az olasz államtól független területtel kellene birnia. Palesztinai mozgalmak. — Saját tudósítónktól. — A teljesen zsidó, szabadkőmives befolyás alatt álló Lloyd George zsidó kézre juttatta Palesztinát s a világ egész zsidósága a legintran­zigensebb módon akarja a Szentföldön felépíteni a zionista államot. Nem számítottak azonban a bennszülött keresztények és muzulmánok ellen­állására, akik bármennyire nem értik meg egy­mást a többi kérdésekben, az antiszemitizmus

Next

/
Oldalképek
Tartalom