ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-05-22 / 59. szám

Ára 2 korona. XXVI. évfolyam. 59. szám. Keresztény magyar sajtó. Vasárnap, 1921. május 22. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. T?er\7£XC CTíSm QI»Q • hétköznap 80 fillér, J eö OLalll dl <X • vasárnap 1 korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gasztáv könyvnyomdájában. „Vivát, crescat, floreat." Esztergom, 1921. május 21. (g.) Negyven esztendő forrongó eseményei beigazolták, hogy a legnagyobb modern pápát Szilveszter ezeréves álma ihlette meg, amikor az 1891.-ben Kómában járó Szent Imre Kör homlokára rálehelte áldását: „Vivát, crescat, floreat". Az első ezredévben egy testébenleikében pogány nép lépett frigyre a kereszténységgel és mert az Esztergomból kivillanó kereszt kemény kezekre, gerinces akaratra lelt: kapott a kereszténységtől koronát, területi és erkölcsi integritást, kultúrát és dicsőséget. A második ezredév nagy Magyarországának eszméjét is homlokon csókolta Róma, elzarándokolt az élni akaró nemzet reménye és szemefénye, a magyar ifjúság az élet örök forrásához, a magyar Himnusz felverte a sixtusi kápolna csendjét, az uj ezredév hajnalának nemzedéke vissza is jött az áldással, azonban itt „puhaságra serényebb" nép lakott már, pogányabbnál pogányabb lélek ülte orgiáit és amikor 1902-ben a nem csüggedő magyar ifjúság Esztergomba is elérkezett drága talizmánjával, akkorra már az uj modern keresztény Magyarország eszméjének csíráját a nyugati liberalizmus, a materializmus és az idáltalanság a tehetetlenség nyálkás mocsarába fullaszthatta. Az eszmét elfojtották, nem élhetett, nem nőhetett, nem virágozhatott úgy, ahogy az uj kor lázas nekilendülésénél az országot fenntartó keresztény igazságok megkívánták volna. Az állam és a társadalom hűtelen lett ahhoz az ezeréves kereszténységhez, amellyel a magyar nép felbonthatatlan frigyre lépett, nem kellett a modern plutokráciának, tudománynak, művészetnek a keresztény elv, inkább kellett a liberalizmus és a szabadkőművesség, nem kellett a bajlódó társadalomnak a keresztényszocializmus, hanem inkább a szociáldemokrácia, nem kellett a keresztény kultúra már — és hogy ezért a sok-sok bűnért mindjárt a vajúdó kor elején hová zuhantunk a magyar dicsőség, becsület és jólét magasairól: jaj, ezen már annyit sírtunk, hogy jobb erről nem is beszélni. Inkább higyjünk abban, hogy tovább nem zuhanunk és a keresztény megújhodás útján fölfelé haladunk, amikor ma a Szent Imre Kör ismét elvándorol Szent István városába. A magyarság ós kereszténység egyesülésének eszméjét a modern haladás soha avulttá és elaludt tradícióvá nem teheti, ellenkezőleg: minél sokoldalúbb az igazi élet problémája, ez az eszme annál inkább él, nő és virágzik. Hogy enélkül nincs integrális Magyarország, nincs magyar jólét és kultúra, keserves könnyek között tapasztaltuk. De most már igazán a lelkünk rajta: cselekedjünk is érte! Köztisztviselők gazdasági átképzése. Gyakorlati életpályák a közalkalmazottak részére. — Átképző tanfolyamok. — Elhelyezik a menekülteket. Az Országos Menekültügyi Hivatal a m. kir. kormány megbízásából karöltve az országos ipari és kereskedelmi vállalatokkal a gazdasági pályákon elhelyezkedni kívánó tisztviselők, valamint a tényleges és leszerelt katonatisztek részére gazdasági átképző tanfolyamokat rendez. A tanfolyam célja, hogy a túlzsúfolt hivatalnoki pályáról közgazdasági foglalkozásokra terelje a tisztviselőket, mielőtt a kormány a közalkalmazottak nagyobb arányú létszámcsökkentésére kényszerül. A tanfolyamok ingyenesek ós jelentkezhetik mindenki, aki ezidő szerint közszolgálatban áll és legalább a középiskola 8 osztályáról, vagy ezzel egyenrangú középfokú intézetekből (tanítóképző, felsőkereskedelmi stb.) végbizonyítványa van, ide értve a hadsereg kötelékébe tartozókat, vagy leszerelt, foglalkozás nélküli tiszteket is. A tanfolyam tartama alatt a hallgatók összes eddig élvezett illetményeik, segélyeik élvezetében megmaradnak. Ha a tanfolyam látogatása mellett rendes szolgálati teendőiket ellátni nem tudnák, a jelentkezőknek felettes hatóságuktól megfelelő tartamú szabadságot kell kérniök. A jelentkezés Írásban, vagy szóbelileg, kellő igazolványok felmutatása mellett történik a menekültügyi hivatal székesfehérvári kirendeltségnél, illetőleg vármegyénkint az ennek hatáskörébe tartozó veszprémi, pápai, győri, komáromi és esztergomi körletirodáknál, ahol a szükséges felvilágosításokat megadják ós a felvételt eszközlik. Jelentkezés május folyamán történik. A tanfolyam tartama 2—4 hónap és sikeres elvégzése után az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület kötelékébe tartozó vállalatok körében AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Sírhalmok emlékeim temetőjében. Emlékeimnek temetőjében Hosszú sorokban keresztek állnak, Alattuk mólyen, a földbe temetve Megholt remények, álmok és vágyak. Besüppedt sírok, megdűlt keresztek . . . Könny és virág már régen volt rajtok; Mikor előttük visz el az útam, Rájuk se nézek, nem is sóhajtok. De van egy sírom telve virággal, Csillogó, aranyos a kereszt rajta: Ebbe temettem a legszebb álmot, Erre hull most is könnyem patakja. Romos. A fehér színpad. Az „Esztergom" e heti számaiban kicsiny hirek húzódtak meg a többi közt, amelyek arról szóltak, hogy a budapesti „Fehér Színpad" társaság Esztergomban is kopogtat, hogy eszméinek híveket szerezzen és bemutassa a híveivé szegődött tehetségek művészi munkáját a művészetnek lélekre ártalmas bacillusoktól ment levegőjében. Á művészeti irányok az utolsó évtizedekben, a 19. század nagy fellendülése után, sajnos, hanyatlásnak indultak. Különösen a színpadi művészet az, mely nálunk teljesen elvesztvén nemzeti jellegét, a művészet igazi céljától, a szépnek ábrázolásától eltérve, a tömegek alsóbb ösztöneinek kielégítésében találta meg hivatását. A legközönségesebb fércművek, melyeket irói klikkek vagy egyéb összeköttetések, mint egyedül elfogadhatókat ráoktrojáltak a színházak közönségére, nagy sikereket értek el, inert az a közönség, mely legutóbbi időkben a színházakat látogatta, sehol sem szerezhette meg magának azt a műízlést, melynek birtokában ezeket a sajtótól agyonreklámozott és fizetett kommünikéktől beharangozott irodalmi ballépéseket az igazi színpadi művészettől megkülömböztesse. A társadalomnak régi hiányát óhajtja tehát orvosolni a „Fehér Színpad", midőn "két forradalom és a kommunizmus rombolásai után újra megalakulva, a tisztultabb művészeti igények felkarolását tűzi programmjára. Lehetővé akarja tenni, hogy azon becsületes iróink, akik nem voltak hajlandók pénzért eladni műizlósüket ós áruba bocsátani tehetségüket, megtalálják a megfelelő színpadot fehér, tisztultabb felfogású darabjaiknak. Lehetővé akarja tenni, hogy megszűnjön az az előítélet, mely szerint a színészi pálya nem fór össze a tisztességgel ós hogy akik a színpadi művészetre éreznek hivatást magukban, kénytelenek legyenek vagy áruba bocsátani lelküket, vagy már az első lépésnél visszariadva az akadályoktól, magukbafojtani a bennük szunynyadó tehetséget. Lehetővé akarja végül tenni, hogy tisztességes polgári családokból álló nagyközönségünk végre oly műélvezetet találhasson, mely a legkényesebb ízlést is kielégíti, nemcsak művészetileg, hanem erkölcsileg is. A „Fehér Színpad" társaság a kommunizmus előtti nehéz időkben, mikor elnyomatás volt a sorsa mindannak, ami tiszta és fehér akart lenni, dacolva a nehézségekkel, jelentős eredményeket ért el. Most pedig, mikor újra felveszi a munka fonalát, működését még szélesebb térre akarja kiterjeszteni. Tagokat gyűjt az egész országban és előadásokat rendez a fővárosban és szerte e vidék kis városaiban, ahol csak a magyar művészet közönségre találhat. Célja egy állandó színház felépítése is, mely szabadon a mai bankuralomtól, tőkeórdekeltségtől, függetlenül az irodalmi klikkektől, csupán a művészeti és erkölcsi irányhoz ragaszkodva végezné áldásos munkáját ós töltené be nemes hivatását. A társaság jelvénye a „nógylevelű lóhere," mely az Isten, Király, Haza hármas fogalma mellett negyediknek a tisztultabb művészeti irányt jelképezi. Ennek az iránynak minden becsületes magyar ember megértésével, erkölcsi és anyagi támogatásával kell találkoznia. Az egyesület ólén a következő nevekkel találkozunk: Hohenlohe Károly Egon herceg diszelnök, Haller István volt kiiltuszminisgter diszelnök, Hoppe Rezső elnök, Pál Gyula igazgató, Dárday Victor főrendező, Márkus Miklós gazdasági főnök, Schumy Antal pénztáros, Böhm Aurél tábornok vagyonfelügyelő-bizottsági elnök. Bakó László, Blaha Lujza, Jászay Mari, Kiss Ferenc, Küry Klára, Latabár Kálmán, Márkus Emilia, Márkus Lilly, Marschalkó Rózsi, Medek Anna, Pilinszky Zsigmond, Székelyhidy Ferenc dr. disztagok. Azt hisszük, hogy az elmondottak után Esztergom városának az igazi szépet mindig óhajtó, a tiszta művészetet kedvelő ós a szenynyet, erkölcstelenséget szivéből megvető nemes közönsége a „Fehér Színpad" apostalait falaink közt azzal a szeretettel és megértéssel fogadja, amelyet az ügy minden keresztény magyar részéről megérdemel.