ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921
1921-04-03 / 39. szám
RGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. E Cr\ra<2 G<7Ám <• r»Q • hétköznap 80 fillér, fejCb bZclill did. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Memzeti irodalom és a magyar integritás. Esztergom, 1921. április 2. Hétfőn, f. lió 4.-én Esztergomnak irodalmi eseménye lesz. Ekkor ugyanis a Területvédő Liga esztergomi szervezete kiváló magyar irók, költők, publicisták közreműködésével művészi és irodalmi estét rendez. A Területvédő Liga teliát nagy nemzeti és integrális céljainak eléréséhez segitség ül hivja a magyar irodalom múzsáját és a magyar nyelv varázsát. Ez az esemény fel táplálta bennünk azt a gondolatot, hogy a magyar irodalom virágzása, a magyar szellem kultusza mennyire kapcsolatos Mag}^arország területi épségének eszméjével és hogy most, amikor darabokra szaggatták a magyar népet, mennyire vigasztalhat bennünket Széchenyi István gróf, hogy: „Nyelvében él a nemzet!" Mert a területvédelemnek a magyar irodalommal kettős célja lehet. Először: ápolni az irodalomban a tiszta magyar nemzeti szellemet; másodszor: népszerűvé tenni a magyar nyelv szeretetének kultuszát és mindennapi eleséggé tenni a magyar irodalom kincseit minden magyar ember számára, aki Magyarország területén él. A magyar költészetnek tüze és bája valóban alkalmas arra, hogy a Csonkamagyarországon élők lelkét az elszakitottakéval egybeforrassza. Lendvaiékra magasztos hivatás vár ezen a téren és éppen azért stilszerű Lendvai ós Komáromi szereplése a Liga céljainak szolgálatában, mert ők azon hivatottak közül valók, akik faj magyar művészetükkel a letűnt két évtized nyugatias ópiumú, puha költészetének hatásától a magyar népet meg akarják szabaditani. De örvendetes Milotay István szereplése is, aki az irodalmi nivón álló magyar ujságirás mesterei közül való. Az újságírásnak nagy szerepe van a magyar irodalom népszerűsítése, a magyar szellem ébrentartása, a magyar nyelv közkinccsé tótele és tisztaságának megőrzése tekintetében. Már pedig a zsidógyerek-ujságirók, a rémriporterek és a kávéházi nyelvű publicisztika kora után csakis a magyar irodalmi színvonalú és izlésű ujságirás kövétkezhetik, ha azt akarjuk, hogy a területi megtépettségünknél sokkal végzetesebb katasztrófája szellemi pusztulásba, fajiságunk, magyarságunk, lelki kincseink pusztulásába ne zuhanjunk. A magyar költészet a rabság béklyóit szétolvasztó parázzsá tüzesedhetik az elszakított részeken, mialatt idehaza a saját kultúránk és nemzeti eszméink iránti lelkesedés olthatatlan tüzét szítja. Az irodalmi színvonalon álló magyar ujságirás pedig lehetővé teszi, hogy a nemzet napról-napra éljen is a nyelvében, naprólnapra fürdesse is lelkét történelmi tradícióinak gyógyító árjában és napról-napra nyelvének egységesítő erejével is érezze jövő feltámadásának bekövetkezését. Kell, hogy a magyar irodalom is Magyarország integritásának hathatós ügyvivőjévé váljék. Különben is, ha a magyar irodalom nem lenne ismét a nemzeti élet buzogó forrásává, akkor igen kevés volna a bizodalmunk abban a kultúrában, amely Magyarország megalkotója volt és lesz. HIREK. Krónika. — A magyar történelem. — Olvasni a magyar történelmet kéred ? Kézben van az! Mostan ír hozzá az Elet! Nem volt befejezve az utolsó része, Az egésznek nem volt eddig kerek képe. Mint izgalmas regény, amely meg nem nyugtat, Amíg diadalhoz az igaz nem juthat; Mely nem hágy nyugodni, folytatását várjuk, — Magyarország sorsát eddig olykép láttuk. Ilyen vége még nem, — nem lehetett néki, Hogy az ellensége durván széjjeltépi . . . Szétosztja a kincsét észak, kelet, délre S ez koldusként ül a világ küszöbére ! Mikor már azt hittük, folytatása nincsen Es csak azért irták, hogy elkeserítsen . . . Jön a befejezés . . . oly költőin, szépen, Milyen nincs a földnek egy történelmében ! H. 1. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A „Gyermek Őfelsége. 46 Egy képnek ez volt a cime. Legyen most e soroké is. A kép valamely nagyváros főterét ábrázolja. Rajta autó, autó után száguld — tüzes lovak patáitól csattog a kövezet — emberhullámok rohannak el egymás mellett, villamos kocsik siklanak minden irányba. Az előtérben ott van a képen a „Gryérmek Őfelsége." Ragyogó szemű, szőkefürtű, földre tévedt angyal. Egyik kezében bábújával, másiknak ujjait piciny piros ajkaiba mélyesztve bandukol át a forgatagos sokaságon. A tömeg hullámzása megtörik előtte. Száguldó lovak megtorpannak láttára. A villamosok fékeznek, autó autóra torlódik körülötte. A „Gyermek Őfelsége" megállította egy pár percre a nagyváros lüktető lázas életét. Betévedt a „Gyermek Őfelsége" az ősi királyi városba, Esztergomba is. Fellépett néhányszor a bencés gimnázium színpadjára. Sokaság torlódott eléje a nézőtéren. Énekes hangjára az emberek elfelejtették a szürke élet mindennapi keserveit. A lelkekben nem zakatolt a mególlie- i tés tövises gondja. Egy pár percre megfeledkeztek a valutáról, cseh-megszállásról, a buza áráról, paragrafusról ós aktaszámról. A „Gyermek Őfelsége" megbűvölte, lefoglalta, meghódította a sokaság szivét. Erről regél a rajzterem is rogyásig rakott asztalaival; virág vasárnapján a sok jó mandulás puszedli.... Ezért a „Gyermek Őfelsége" itt ismét az előtérbe furakodik. Hálálkodni kivan és a bemutatkozást óhajtja. A nagyváros forgatagából sodródott ide legtöbbje. Egyik piciny pufók a fejére mutat. Tiz egynéhány sebforradás tarkítja. A „mostoha mama" sodrófával felfegyverezett kezétől származnak. Kezdettől itt van, soha még nem érdeklődtek hogyléte felől. Vájjon zsenge lelkén hány forradás van ? ! ! A másik alig képes a bemutatkozásra. Neve sem bizonyos. Annyit tud csak múltjából, hogy apja „fuharos" volt. És .... hogy anyjával együtt megölték az oláhok. Primitiv játékszerrel kezében, egy falat kenyeret majszolva egyedül ténfergett az élet poros országútján. Egy nagyobb fiacskának ma is könnyfátyolos szemeiből még mosolygáskor is kisír a bánat. Soha nem beszól róla — s mégis mindenki tudja, édes apja tünt el nyomtalanul a vörös uralom alatt s fekete gyászba borította övéinek gyengéd lelkét. • A másik ?! SzÖszke ós ábrándos kék szemeivel a végtelenbe néz. Talán most is atyjának szép nagy elegáns lakására gondol. Aranyfürtösen ott játszadozott a puha szőnyegeken lovacskával, képes könyvvel egykoron. Boldogabb csak akkor volt, mikor csipkeruhás őrangyala melléje suhant, keblére kapta s csókok közt, boldogan susogta fülébe: ón édes kicsiny fiam! Ezután pedig milyen változás. Sötétek lesznek a szép szobák, égő gyertyák közt fekszik a csipkeruhás őrangyal s számára üres a fészek. Az események sebesen kergetik egymást: Mostoha . . . távozás otthonról, rideg intézet.. . bús kóborlás, küzdelem a létért, nagy hasadás a lélekben s csak ittott egy kis napsugár. Ezek a szőke ábrándos szemű fiú gonddal irt „költemény" köteteinek állandó témái: Sóhaj az elvesztett paradicsom után, egy fiatal érzékeny lélek csendes, de annál fájdalmasabb passiója. Amott kacagó csoporttól körülvéve öreges arcú — villámgyors mozgású apró emberke mulattatja társait. Talán tiz egynéhány tavaszt látott csak, mégis — meglátszik rajta — arcáríak kiélezett kemény vonásai elárulják, hogy rejteni tudja érzéseit. Korán tanult megrendelésre mulattatni másokat, mikor maga sírni szeretett volna; gyomra korgott, szive fájt. . . Cirkuszból vetette ide az élet a kis bajazzót.. . Eli SÖ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPE valamint mindennemű szent képecskék különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tót szöveggel a legjutányosabb árban kaphatók BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében Esztergom.