ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-02-13 / 19. szám

RGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasáfnap. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. aq C7ÓTTI áru • hétköznap 80 fillér, Co oL>aLil <Xi CL • vasárnap 1 korona. Egy Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. A pápa újra szólt. Esztergom, 1921. február 12. Mint az igazságnak kétezer év óta rendithetetlen harcosa, újra igazságot és megértést követel. Nem kutatja a felelősséget, csak a tények brutálisan ható erejével akarja könyörületre, igazságórzetre inditani a civilizált Európát. Krisztus földi helytartója, annak a képviselője, akiben minden emberi szenvedés tudott isteni szivhez méltó részvétet fakasztani s aki megszánta a körülötte összegyűlt éhező tömeget és csodásan csillapította éhségét: a Vatikán fogoly pápája mély szánalmat érez egy nyomorult ország, a békekötés szörnyszülöttje, Ausztria felett s az éhező gyermekek, az elerőtlenedett felnőttek feljajdulását hallva, igazságot, könyörületet követel. Világfölötti tekintélyének súlyával küld egy veto-t a ma uraihoz : Eddig ós ne tovább. Ami el van hibázva, azt reparálni kell. Koldusokként kezelni egy népet nem lehet. Európa sorsának intézői ne gondolják, hogy Ausztria problémáját meg lehet oldani néhány száz vagon élelmiszerrel, melyet a császárvárosból koldusvárossá lett Bécsnek küldenek. Ne kergessenek egy nagy kultúrájú, hatalmas történeti múlttal biró népet a kétségbeesésbe, mer-t a kétségbeesés el fog pusztítani mindent s a romok fölött teremt egy uj Moszkvát, egy uj előretolt állást Kelet harcában, mellyel az orosz rém az európai kultúrát akarja elsöpörni. Az uj pápai megnyilatkozás, bár bennünket közvetlenül nem érint, mégis reánk nézve is vigasztaló. Nem kételkedtünk ugyan, hogy a pápaság hű maradt nagy történelmi hivatásához, az igazság kultuszához, de azért mégis jólesik kifejezetten látnunk, mint igyekszik emelni a legnagyobb erkölcsi hatalom a mai Európa legnyomorultabb ját s mint követel megtámadhatatlan lelki szuverenitásának határozottságával egy elcsigázott nép számára igazságot. Határozott szava a Nyugatnak nem fog tetszeni, de ez nem tartotta vissza attól, hogy beszéljen. Ez az ellentót csak emelni fogja a pápaság fényét, mely soha az igazság rovására meg nem alkudott, a gyöngét az erőszaknak fel nem áldozta. Jól esik nekünk is a pápa igazságot követelő szózata, mert velünk is igazságtalanság történt. Hisszük, hogy a Béke Fejedelmének földi képviselője számunkra is követel Európától igazságos elbánást, mint a tartós béke első feltételét. Nekünk ugyan a közelmúltból vannak súlyos vétkeink, melyekre visszatekintve, ha emberi indulatok férkőzhetnének hozzá, bizonyos elégtétellel szemlélhetné a tiara viselője szerencsétlen országunk vonaglását s a nagy pusztulásban büntetést láthatna a mult vétkeiért. Nekünk vannak a pápasággal szemben politikai bűneink 1870-ből; vannak az Egyház szabadságát ós függetlenségét tipró törvónyparagrafusaink a 90-es évekből. De tudjuk, hogy Krisztus földi helytartója még politikai bűnöket is tud megbocsátani krisztusi szeretettel s azért merjük ráemelni tekintetünket megtört lélekkel s a javulásnak őszinte akarásával. Támadjon ebből a pusztulás nyomán fakadt ráeszmólosból egy uj, nemcsak politikai, de lelki orientáció is, éledjen újra a magyar nemzetnek ősi ragaszkodása a pápaság intézményéhez ós a'hnak képviselőjéhez ! Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban; Hiszek Magyarország feltámadásában l Amen. HÍREK. Krónika. — A huszonnégyórás óra. — Hallott-e már ember róla? Huszonnégyes lesz az óra: Kismutató egy nap alatt Körül már csak egyszer halad. Mit nem csinál már a kormány ? Huszonnégy szám lesz az órán ! Vagy ha nem is kormány teszi, Lehetne más gondja neki! Huszonnégy szám . . . római szám, Eláll rajta szemem és szám; Csak az óra el ne álljon, Fejét törva a sok számon ! Az óra is nagyzol, drágít, Időt duplájával számít; Eddig az egy idő volt csak, Amit könnyű szivvel loptak! Mi lesz aztán a tavaszon ? Még tolnak is a mutatón! Hol előre, hol meg hátra S bolondját az ember járja. Egy bizonyos, hogy a világ Rosszul szed ma medicinát S hogy orvosát kijátszhassa, Az órákat babrálgatja ! H. 1. * Eljegyzés. A következő eljegyzési értesítést vettük: Zeke Olga ós ifj. Starkbauer G-yőzo jegyesek. Esztergom, 1921. február hó. * Az Ébredő Magyarok nagygyűlése. Már megírtuk, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete városunkban is intenzivebb munkába kezd és mintegy a munkálkodás bevezetőjéül nagyszabású népgyűlést rendez. A f. hó 20.-ára tervezett gyűlést azonban, mivel ugyanazon a napon AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Beköszöntő. A — A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályának f. évi február hó 5.-én Esztergomban rendezett és kabaréval egybekötött bálján elmondotta a szerző. —• Messze s közel múltba röppen lelkem szárnya S édes bolyongással hazánkat bejárja... De nem ezt a csonka, kirablott országot, Hanem egykor gazdag Nagymagyarországot! Onnan hozok vissza reményt, bízó vágyat Arra, hogy tetszhalott hazánk még feltámad! S addig se búsuljunk, büszke daccal éljünk, Letűnt szép napoknak jöttében reméljünk. Sírva vigadásunk, Ősrégi szokásunk, Ez legyen gyógyító, erős orvosságunk! Szép multakra való megemlékezéssel, Alkotó munkában nagy serénykedéssel; Ós átkot lerázva, hő egyetértéssel Küzdjünk s vívjunk harcot minden nehézséggel!... Munkánk közben pedig csengjen kacagásunk, Harcot, küzdést rejtő magyar mulatásunk ! .. . Hangulat az élet! . . . A lelkek kedélye, Legyen a sorsunknak bármüy sötét ójje, Meghozza a hajnalt, betelik az álom: Lesz még egyszer magyar ünnep a vüágon! Ez az ünnep vesse előre a fényét, Ennek élvezzük mi ős magyar kedélyét! Mert habár az ige könnyezve és sírva Fakadt a lelkéből annak, aki írta: Mégis reménységgel, bizakodó daccal Szól minden magyarhoz, ilyetén szavakkal: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában; Hiszek agy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen!..." Komoróczy Miklós. Farsang Kernenden. Irta: Griff Tódor.*) Az uradalom béresei elhatározták, hogy nagy farsangi vigalmat csapnak, hamisítatlan kommunista mulatságot rendeznek. Tervüknek megnyerték az arató munkásokat, a napszámosokat, tervük elfogadására rákényszeritették a gazdákat ós a községi elöljáróságot. " Az előkészületek megbeszélése után beállítottak a bérlőhöz és bejelentették, hogy az istállójából elvittek két ökröt, az akolból tiz juhot, az éléskamrából három métermázsa lisztet ós sok egyebet, a pincéből nyolc hektó bort. Mulatni akar az egész falu, csak a burzsoáziát zárják ki a dáridóból. A bérlő elképedve hallgatta a bejelentést, azután megkérdezte: — Kit számítanak a burzsoáziához? — Magát és családját, a gazdákat ós a községi elöljáróságot — felelték. Az elrekvirált dolgokat összegyűjtötték egy helyre és oda összejött*a község nagyja-apraja. *) A „Nyitramegyei Szemlé"-bó'l. Az emberek gyönyörködve legeltették szemüket a finom komedenciának Ígérkező sok holmin. Az asszonyokat főkép az éléskamrai készletek érdekelték, a férfiak a három hordó borra vetettek vágyó tekinteteket. A legelső kérdés, melyet el kellett dönteni, az volt, hogy ki fogja levágni az ökröket, ki fog sütni-főzni, ki fog felszolgálni ? •Vi •— Végezze mindezt a burzsoázia — indítványozta egy fiatal nópvezér. Ide kell hozni a bérlőt, ő legyen mészáros, felesége ós leányai, szakácsnéja és szolgálói főzzenek, kiszolgálni pedig mindenki maga-magát fogja. Az ökrök leölését, a hús kivágását meghagyjuk a községi bírónak és az elöljáróság többi tagjainak. A gazdáknak megparancsoljuk, hogy a mulatság alatt az uradalmi majorban végezzék a teendőket a jószág körül. Az indítványt zajos tetszéssel fogadták, de néhány tiltakozó hang is felpistyogott a tömegből. A bérlő szakácsnójának és szolgálóinak hangja: — Mi is a proletár kormányhoz tartozunk, mi nem főzünk ós nem sütünk senki fia számára, mi holnap mulatni akarunk! A nép igazat adott a tiltakozóknak. Ha ők is mulatni akarnak, ahhoz jussuk van, mert ők is proletárok, a holnapi nap pedig a proletároké. Egy öreg napszámos azzal a javaslattal állott elő, hogy a gazdák feleségeit kell a konyhába beállítani. Értenek azok is a főzéshez. A javaslat tetszett ós elfogadták, de a közbizalommal ilykép megtisztelt asszonyságok is protestáltak a nekik szánt szerep ellen.