ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-09-25 / 111. szám

A Kath. Népszövetség a forradalmak elkö­vetkezósének útját nem tudta ugyan elvágni, mert mikor — a katonaszökevényekre és lógókra alapitva — a szociáldemokraták megfújták a forradalom kürtjét, a Kath. Népszövetség tagjai, — a nép erkölcsi elitje — még a frontokon volt, vagy már a föld alatt. A Kath. Népszövetségnek mégis nagy érdeme van abban, hogy a falu népe, honnét a Kath. Népszövetség zászlóaljai nagy­részt kikerültek, nem hódolt be a kommunizmus­nak, hanem ellenállt. Mert a Kath Népszövet­ség tömegeinek a szociáldemokráciáról, kommu­nizmusról beiskolázott, tiszta fogalmaik voltak. Az ellenforradalmak kanóca azokon a vidékeken fogott tüzet, melyeken a Kath. Népszövetségnek erős szervezetei állottak. A Kath. Népszövetség 15 éves lankadatlan munkásságával lerakta a Keresztény Magyaror­szág alapjait s a komunista uralom eltakarodása­kor a Kath. Népszövetség vezérfórfiai állottak elsőnek az országépitő munkába. Mig a régi libe­rális mult emberei megterhelt lelkiismerettel állottak félre, addig a Kath. Népszövetség vezető tényezői igazolt múlttal és érdemekkel, erős és biztos kézzel fogtak a munkához, hogy ismét államot, jövőt: Keresztény Magyarországot ala­pítsanak. Ez volt a Kath. Népszövetség múltja és ha minden magyar ember becsülésóre érdemes múltja volt, akkor jövőjének is kell lennie. Nép­nevelő munkára sohasem volt akkora szükség, mint a mai időkben. A nópjogok kiterjesztése súlyos kötelezettségeket rótt mindazokra, akik a nép kulturális és erkölcsi színvonalának emelésére hivatást éreznek. A Kath. Népszövetség az ő kiadványaival (naptár, időszaki folyóiratok, aktu­ális gazdasági, politikai kérdések megvilágítására szánt röpiratok) irtogatja a tömegek lelkét belepő gyomot ós eszétvevő demagógiát. A nópjogok ok­talan kiterjesztése a demagógia ingoványát sza­badítja reá a népre s Magyarországon, — külö­nösen az ország mai szerencsétlen helyzetében — egyenesen katasztrofális veszedelem volna, ha a demagógpolitika hínárja fonná be a nép lelkét s tenné ingataggá az állami ós társadalmi élet rendjét. A katholicizmus erkölcsi erőforrásait bele­építeni az állami ós társadalmi életbe, az erköl­csök gyógyításába, a nemzet kulturális színvo­nalának emelésébe, szóval a legnagyobb morális tényezőnek, a katholicizmusnak forrásait beleépí­teni a magyar- jövendőbe: ez a hivatása a Kath. Népszövetségnek. Nagy ós nemes hivatás, melyet meg kell becsülniök ós lelkes igyekvéssel elősegiteniök mindazoknak, akiket egy tisztább kifejlődésnek s a nemzet jövőjének gondja foglalkoztat. A Kath. Népszövetség az ősz folyamán újból erőteljes akciót foganatosít szervezeteinek megerősítése céljából. Évi tagsági dij 20 korona, melynek fejé­ben jár a most megjelent naptár, időszaki füze­tek, gazdasági ós jogi tanácsok. A Katholikus Népszövetség központja, hova a szervezet ala­kulásáról tagjelentéseket küldeni kell: Budapest, IV., Ferenciek-tere 7. III. lépcső II. em. 9. ket, úrrá lett a zsidó erkölcstelenség. Ez ráfe­küdt sajtója révén a lelkekre. ÍLa gyermekeiket szeretik, kötelességük apáknak-anyáknak diadalra juttatni a keresztény sajtót. Hát a sajtó szerepe a közgazdaság terén ? Az a papok dolga-e, hogy a keresztény közép­osztály eladósodik, lerongyolódott, éhezik? Hogy gazdaságilag védett helyzetbe kerüljön, ez nem a sajtó dolga ? Ha nem értik meg, hogy a jó irányú sajtót támogatni kell, ki védje meg önö­ket ? S nem gondol rá a középosztály, hogy maga oka romlásának, mert hagyta magát félre­vezetni? Mig neki 48-ról és 67-ről beszéltek, a földbirtok, bank mind zsidó kézre került, min­den jövedelmező foglalkozás kisiklott kezünkből. Bankoknak, vállalatoknak nagy javadalmú állásai mind zsidók kezében vannak. Nem vettük észre, mert a sajtó elborította szemünket. Nem irigy­lem a zsidótól, hogy gazdag, de legalább a ke­resztény is közepes módba -jusson. Mindezen nehézségek dacára nekünk a ke­resztény sajtóban s elsősorban a katolikus szel­lemű sajtóban kell találnunk üdvösségünket ós reménységünket. Legelső kötelességünk önma­gunkkal s ügyünkkel szemben, árkon-bokron ke­resztül kitartani a keresztény sajtó mellett. Áruló, aki ezt a sajtót nem támogatja, nem védelmezi! (Szűnni nem akaró taps.) Tapsolni s holnapután megint zsidó sajtóterméket venni — jellemtelen­sóg. Most tapsoljanak. (Ismét óriási taps.) (Kalocsai Néplap.) HIRER. Krónika. A pénzügyminiszter Lemondott, lemondott, Nem birta már tovább Egymaga a gondot. Jön helyette másik, Uj érvekkel érvel; Ezt meg azt csinálom Adózók zsebével. Kiveszek belőle Ennyi milliárdot . . . Nincs is annyi benne ? No majd lyukat vágok. Teletömöm aztán Mindenféle jóval Es majd megbirkózom Néhány uj adóval. A zsebeknek mélyén Újra kotorásznak, Hol beléje tesznek, Hol megint kiráznak. Amit belé tesznek, Meg sem érzi a zseb ; , Kivenni, kiadni Az a legnehezebb ! H. I. Emlékeztető. Vasárnap d. e. 9 órakor az atlétikai verseny előmórkőzései a sporttelepen. 11 órakor térzene a Széchenyi-téren. 15 (d. u. 3) órakor nagy atlétikai verseny a sporttelepen. 15 (d. u. 3) órakor szüreti felvonulás Szent­györgymezőn. 19 (este 7) órakor jótékonycélú irredenta elő­adás a szentgyörgymezői kath. körben. 20 (este 8) órakor katonazene-hangverseny a Magyar Királyban. Diákságunk. Nagy ihletek kasszandrás szavai lépnek be­lónk, olykor szinte logikátlanul, mintha hajótö­röttjei volnának a gondolathullámzásnak, egy intuíciónak, melynek varázsa úgy megragadja a szivet. Frontszakadásos, tábori sereghez hasonló: az iskolába menő diákok képe ez. Vidám arcok, bőbeszédű ajkak közt borús homlokok, rendes Öltözékek itt-ott tűnnek elő csak a megfakult katonaposztó ruhadarabok közül. Hónok alatt könyvek, rajztáblák, füzetek, —,a tízórai bizony nem kandikál ki a zsebekből. Oh annyi arcról leolvashatni, hogy máshonnan máshová zökken­tett emberek, rendezetlen kötelékek, bevógzetlen ós újra kezdett harcok — ez az ifjúság a jövő reménye. Es a mult víziószerű visszatükrözésében ott látjuk ezt az ifjúságot, amint kifejlődött, sodródott, már 1914. óv előtt, a nagy vihar előtt lapuló szélcsendben ; ott látjuk belekerülni a felajzott őrület vitustáncaiba, a kiszakított sors embergyilkoló fetrengósóbe, azután .... némán, bénán, rémülten, mindent elveszitetten, mikor ma alig akad ifjú, akiből igazán lesz „valami", hány eljátszott élet, elveszített sors, eltemetett ambició-termés! Es látjuk az ifjúság agyonzavart, lelki hánykolódását a lelki, szellemi, életcél-jövőbeni fejetlenségben. Látjuk magára hagyatottságát, a szóthullást, kapkodást, a „csak érettségivel" való kínlódást . . . s igy tovább. Aztán látjuk, hiszen látnunk kell a kime­rülést, a szerencsétlen ifjúság agyonnarkotizált idegeinek rémült tespedésót, vagy nyomasztó, céltalan, félig öntudatlanná váló körforgását. Mennyit beszélnek az emberek arról, hogy kié az elsőség! Mennyi üres frázis hangzik el, hogy ezt vagy azt igy kell felállítani, mert csak ezen a szemponton keresztül van szocializmus, orientáció-kurzus s az Elet boldogulásának kulcsa. Ostobaság az elsőségért verekedni, midőn a jövő reményei gyámolitatlanul botorkálnak. Nincs szempont, melyben ők nincsenek, nincs irány, béke, újjászületés, melyben ők nem szerepelné­nek ! .,. . Oh magyar tanulóifjúság! Rád vár az újjá- j fürösztő élet: — hol vagy ? Te tudnál mint álomkép szétfoszlani, te tudnál kimerülni, eltes­pedni csak azért, mert a test anarchiája nyűgöz le, mert nincs elég betevő falatod; szűz erőd tüzét elhamvasztani, mert nyűgöző bilincsekként rád nehezedik a nyomorúság és szerencsétlenség ? Nem! Fel hát a mélyből! Előre űzzön folyton a jónak szilárd akarata, ha a lépések nem is egyenlők, leg}^en csak az irány egyenes. Nézzétek csak a kovácsot, hogyan dolgozza meg erős öklével a vasat! Ilyen kovácsműhely az ember belseje is, igy váljék kezében minden nyersanyag munkaeszközzé. A nyomorúság, sze­rencsétlenség nyersanyag, — te vagy a kovács: munkáld meg a nyersanyagot a bátor munkás­élet eszközóvó, harcolj minden szkepsis, türel­metlenség és könnyelműség ellen, nyomulj előre bátran, hittel, igy győzni fogsz ós véled együtt Magyarország nagy lesz njraf Olbrich Béla. * A hercegprimás hazaérkezése. Dr. Cser­noch János bibornok-hercegprimás Kalocsáról pénteken este hazaérkezett. — A főpásztor, mint értesülünk, a jövő hót elején Budapestre megy, ahol pontifikálni fog a Pázmány-egyetem nóv­avató ünnepén. * Templomi gyűjtés. A mai vasárnapon a templomokban gyűjtést rendeznek a Keresztény Szeretet Orsz. Gry érmek védő Műve javára. Fel­hívjuk ez alkalommal is előfizetőink figyelmét erre az emberbaráti egyesületre, mely csak váro­sunkban közel 150 gyermeket tart el vagy leg­alább is segélyben részesít. * Dr. Szilárd Béla állapota válságosra for­dult. Dr. Szilárd Bélának, a dorogi kerület nem­zetgyűlési képviselőjének állapota — mint a fővárosból jelentik — válságosra fordult. Dr. Szilárd a budai Vöröskereszt-kórházban kosz­szabb idő óta tífuszban fekszik. * Bérmálás. Dr. Kohl Medárd felszentelt püspök jövő hó 5.-től — 10.-ig Csilizköz közsé­geiben fogja kiosztani a bérmálás szentségét. * Miniszteri elismerés. A vall. és közokt. miniszter dr. Bocsánczi Lukács tanár, szabad­oktatási titkárnak a szabadoktatásügy terén ki­fejtett nagyarányú lelkes ós eredményes munkás­ságáért teljes elismerését fejezte ki s egyben részére 1000 korona jutalomdijat utalt ki. * Halálozás. GJ-aibl Sándor pozsonyi kano­nok hosszas betegség után f. hó 17.-én, életé­nek 78-dik évében Pozsonyban elhunyt. Fiatal­korában a szentkereszti búcsújáróhely lelkésze, majd garamkövesdi plébános lett. Számos zarán­doklatot vezetett Rómába, Lorettóba, Lourdesba. Pozsonyban a „Pressburger Tagblatt" c. keresz­tény íjapilapot szerkesztette és társadalmi téren is igen sokat működött. Pozsony katholikus tár­sadalma nagy részvéttel kisérte utolsó útjára a népszerű egyházi férfiút. * Uj belvárosi segédlelkész. A kéméndi plé­bánossá kinevezett Dr. Porubszky Gróza helyére Kuptár Árpád drógelypalánki segédlelkész nevez­tetett ki esztergom-belvárosi segédlelkósszó. * Esküvő. Mihalek László nemzeti hadsereg­beli főhadnagy f. hó 20.-án tartotta esküvőjét Petráss Mariskával a főszékesegyház Bakács­kápolnájában. * A város pénzügyi bizottsága szombaton d. e. 11 órakor ülést tartott, melyen a forgalmi adóról szóló pénzügyminiszteri rendeletet tár* ' gyalták. A forgalmi adó a városnak is tekinté­lyes jövedelmet fog hajtani. * A határmegállapitó bizottság Esztergomban. Illetékes helyről értesülünk, hogy a magyar — csehszlovák határmegállapitó bizottság szeptem­ber utolsó napjaiban Esztergomba érkezik. A bizottságot Tánczos Grábor altábornagy vezeti. A helyi hatóságok részéről Palkovics László alispán vesz részt a bizottság itteni működésében. * Beiratások az esztergomi népfőiskolákra. Az esztergomi népfőiskolákon ós tanfolyamokon a beiratkozások szépen haladnak előre. Ugylát­szik, Esztergom város közönsége megértette ós belátja a népfőiskolák óriási nagy fontosságát s iparkodik is rósztvenni ezen lelket nemesítő, ál­talános műveltséget gyarapító tanfolyamokon. A népfőiskolák igazgatóságának információi sze­rint eddig a szentgyörgymezői földmives nép­főiskolába beiratkozott 38 hallgató, a belvárosi földm. népfőiskolába 25, a keresk. és ipari nép­főiskolai tanfolyamra 15, a földmives leányok ós asszonyok nópfőisk. tanfolyamára 18, az úri höl­gyek nópfőisk. tanfolyamára 32, a munkásnők j nópfőisk tanfolyamára 22, a háztartási alkalma­i zottak népfőisk. tanfolyamára 17 hallgató. A be­iratások természetesen tovább tartanak október 15.-ig bezárólag. Mindazok tehát, akik még a fenti tanfolyamok bármelyikének hallgatói sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom