ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-08-07 / 91. szám

korona zürichi jegyzése 1'50 frank, illetőleg ma már 1.44. Májusban a gabona ára a világparitásos ár alatt volt 250—306 koronával mázsánkint, ma pedig a világparitásos különbözet 500—600 korona. Ez pedig kizárólag a valutakülönbözet eredménye, amennyiben a májusi jegyzés 2.65 volt, mig ma 1.50 a korona. A különbözet magyarázata tehát a legegyszerűbb. Az a szilárdulás, amely ma az egész kontinens gabonatőzsdéjét uralja, még jó néhány hónapig fennállhat, mert Amerika, Ausztrália és Kanada csak október és november hónapokban hozzák az európai piacra gabonafölöslegeiket, ami kétségtelenül árnyomást fog gyakorolni a gabonában. Addig azonban meglehetős nagy készletekre van szükség ós a spekuláció is nyugodtan dolgozhat. A termelők nagyrésze az idén arra a gondolatra jutott, hogy ő maga „in sich" játszani fog a saját gabonájával és egyelőre nem ad el. A naponta pontosan bekövetkező 30—40 koronás mázsánkénti áremelkedés után még nagyobb kedvet kapott a termelő a további játékhoz és most még kevésbé adja el az áruját. Szerinte minden papirvalutánál jobb ós különb a gabonavaluta ós egyelőre neki van igaza ós tartja az árut. Mi igen örülünk, hogy ismét itt van az alkalom földmivesgazdáink további gazdagodására ós hogy ismét szerepet játszunk a világpiacon. Igen ám, csakhogy kétségbeesve gondolunk arra, hogy amíg ez a spekuláció tart a gabonával, addig a polgárságnak az a nagyobb része, amelyik nem termel, éhen fog halni. Kétségbeesve kell kérdeznünk millió ós millió ma-' gyar nevében a kánaáni magyar földön: mi lesz a mindennapi kenyérrel ?! És ekkor nemcsak a buza- és rozskenyérre gondolunk, amit nem tudunk megvásárolni, hanem minden szükségleti cikkre, amelynek az ára a kenyéréhez van kötve és amelyet szintén nem lehet majd megvenni. Itt az államhatalom lehető gyors segítségére van szükség, amely az összesség érdekeit és a szociális kívánságokat többre becsüli a spekulációs meggazdagodás szelleménél; a kormány erős és igazságos kezére van szükség, amely nem engedi, hogy a várva-várt szabadforgalmat a lelketlenség használja ki és nem engedi az élettel küzködő magyar közönséget a spekuláció prédájául. HIREK. Emlékeztető. Vasárnap 14 (d. u. 2) órakor dijtekézés a Kath. Legényegyesületben. 16 (d. u. 4) órakor az EME méhészgyűlése. 17 (d. u. 5) órakor footballmérkőzés. 20 (este 8) órakor a Kath. Legényegyesület nyári mulatsága. Krónika. — A strandon, — Hogy hol lép be a nagy Duna Esztergomba ? Azt neked egy csalhatatlan Jel megmondja. Nagy fürdőző társaságot Láthatsz ottan; S mindjárt tudod, hogy itt a víz : Esztergomban. Es ameddig tart Esztergom Dunapartja, Fürdőzőt látsz, ki a strandját Ott nem hagyja. Feketén és rézvörösen Futkos, ugrál, Hasonló más élvezetet Te se tudnál! Véges-végig a Dunapart Tarka-barka, Hallatszik a strandfürdőzők Vidám hangja. Az öreg Nap kedvteléssel Mosolyg rajok; Es nem enged ide esőt, Meg villámot. Pedig egy kis parázs eső Be elkelne; Burkolózz be, Nap barátunk, Fellegekbe! Hozz egy kicsi sarat erre A vidékre : Dolgozóknak is tégy már az Örömére! H. 1. * Városi közgyűlés. Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete f. hó 6.-án, szombaton délután 4 órakor rendes közgyűlésre ült össze. A tárgysorozat érdekesebb pontjai a következők: A magyar városok országos kongresszusának megkeresése a városok vagy on válts ága ügyében való állásfoglalás iránt. — A városi főügyész beterjesztése a város utainak szögellóse ós lejtmérése ós átnézeti térkép készítése ügyében. — Kórházi javaslat a kórházi tisztviselők ós orvosok javaI dalmazásának rendezésére. •— Tanácsi előterjeszi tós a Deák F. utcai iskola illemhelyeinek átala; kitása ügyében. — Am. kir. vámőrsógi ker. pa! rancsnokság kórelme a Mária Valéria-úti vámI háznak időleges átengedése iránt. * Uj lakáshivatal Esztergomban. A városi tanács elhatározta, hogy Esztergom város lakásügyeinek intézésére vonatkozó hatáskörrel uj, önálló lakáshivatalt állit fel, amely valószínűleg a jövő héten már meg is kezdi működését. A lakáshivatal vezetője Környei Imre nyug. járásbiró lesz, aki mellé a tanács a lakók és háziurak részéről arányosan 20 lakásbizottsági tagot választott. * A készpénzt igénylő közalkalmazottak hatósági ellátásban. A m. kir. földművelésügyi miniszter értesitette a város polgármesterét, hogy a természetbeni ellátás helyett készpénzt igénylő közalkalmazottak — amennyiben nem termelők — a hatósági ellátásban részesítendő ellátatlanok sorába felveendők. * Mikor lehet adótartozásért foglalni ? Kaposvárott több esetben megtörtónt, hogy a kirótt jövedelem ós vagyonadó biztosítására végrehajtást, illetőleg foglalást rendelt el az adóügyi hatóság. A kaposvári iparosok ós kereskedők ezt sérelmesnek találták ós küldöttségileg kórvényt nyújtottak át ez ügyben a pénzügyminiszternek. A kérvényre — mint Kaposvárról irják — most érkezett meg a válasz és a következőképen hangzik : „ A kaposvári iparosok ós kereskedők küldöttsége által a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminiszter úrhoz beadott kérvényre vonatkozóan az 1921. május 14.-én kelt 22777/1721. számú pénzügyminiszteri határozatnak megfelelően értesítem a t. cimet, hog}^ a m. kir. pénzügyminisztérium fenti határozatával a foganatosított végrehajtások megsemmisítését rendelte el mind azon esetben, amidőn az esedékesség beálta vagyis a határozatok kézbesítése előtt végrehajtások foganatosíttattak. Elrendelte továbbá, hogy jövőben olyanokkal szemben, akik mostani lakóhelyükön évek óta rendes haszonhajtó foglalkozást űznek s megfelelő ingatlan vagyonnal rendelkeznek, csak abban az esetben foganatosittassék a jövedelem- és vagyonadó soronkivüli kivetése és biztosítása, ha alaposan feltehető, hogy vagyonukat az adótól való menekülés célzatával eladni szándékoznak". * Az uj iskoláztatási törvény. A régi népoktatási törvényünk egyik főhibája az volt, hogy nagyon enyhén büntette azokat a szülőket, akik nem járatták gyermekeiket rendesen iskolába. Ennek következtében az egyes iskoláknál a mulasztási naplók szomorú statisztikát mutattak. Hogy ez mennyi hátránnyal jár az iskolára és a társadalomra, arról felesleges bővebben írni. A napokban jelent meg az 1921. évi XXX. t.-c. az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosításáról, mely hivatott a régi hibák orvoslására. A törvény szigorú büntetéssel sújtja azt a szülőt, aki gyermekét nem küldi rendesen iskolába. A törvény szerint az iskolaszék felhívja mulasztás esetén a gyermek gondviselőjét, hogy a gyermek iskolazökkel kezdett fellépni a lehetetlen muszka néppel szemben. A kormány intézkedésére ekkor titkos parancs repült végig a transzszibóriai vasúti vonalat kisórő táviró drótján, melynek értelmében az i izolált cseh-szlovák vonatok utasai igy bizonyos napon egyszerre leszerelendők s táborokba internálandók. Természetes dolog, hogy a vörös kormány erről a lépéséről elsősorban maguk a szemfüles érdekeltek szereztek tudomást s a parancsban megjelölt napot megelőző éjszakán ők támadták meg a gyanútlan vörösöket. Lett lefegyverezés is, internálás is, de cserélt szerepekkel. * A n. n. tábor 6/a. sz. tiszti barakk lakói, akik néhány nappal azelőtt 40 napi marhakocsikázás után Kelet-Szibériából érkeztek, a vacoképités fáradalmai után édesen ringatóztak Morpheus ölében. Csekélységem 3 magyar bajtárssal egy, a legkényesebb hadifogoly-igényeket is kielégítő boxban élvezte a szolid alapokon nyugvó ágy áldását. Hirtelenül fellobbanó fény kegyetlenül visszavetett a rideg valóságba. Félálomban, pislogó gyertya fényénél azt látom, hogy szomszédom, J. főhadnagy nagy sietséggel kapkodja magára ruhadarabjait. „Nyalka huszár, hová oly vágtatva?" kérdem ásítozva. „Hát nem hallod?" „Mit halljak?" „Hát odakint harc van." No erre már érdemes volt figyelni. Valóban ! Valami tompán, de súlyosan durranó hangok hallatszottak hol erősebben, hol gyengébben. „Hisz ez ágyúzás !" „Kézigránátok !" oktatott ki hosszabb frontpraxison keresztülment szomszédom. A barakkunk felett mindjobban fokozódó csicsergést, csiripelést, vonitást már én is ismertem. Akárcsak valami fedezék fenekén hallgattam volna a gyalogsági lövegek muzsikáját. „Tyű a kutyafáját, ennek már a fele se tréfa!", hallatszott a sötét barakk valamelyik zugából. Néhány golyó a vékony tetőn átfúródva, a szellőztető alatt lógó pléhcsőbe vágódott s az elmés szerkezet nagy robajjal a középfolyosóba zuhant, oda, ahová zivatarkor a szellőztetőkön beszivárgó vizet szokta volt levezetni. Kint pedig a pokoli zenekar kísérete mellett megszólalt a harctér primadonnája is: a géppuska. „Hát mi lesz itten?" A barakkablakok szürke foltjai a reggel közeledtét jelezték. De hiába erőltettük meg szemeinket. Az ablakok a barakkok között meghagyott keskeny közökbe nyíltak, azokban pedig senki sem mutatkozott. Hirtelen a lőfegyverektői eredő zsivajból, amely rohamosan közeledni látszott, a harctér legrémesebb hangja is kezdett kiválni, a fájdalom és düh paroxismusában orditó ember hangja. „Halljátok, kézitusa folyik" suttogta valaki I a lélegzetet visszafojtva figyelő tömegből. „Azt hiszem, a 7-es barakkbeli tiszteket gyilkolják a vörösök s mindjárt itt lesznek nálunk is", vacogta egy másik. Nyomban rá, mintegy aggodalmai megerősítéséül, bezúzott ablak csörömpölóse s közvetlen közelből leadott puskalövés dörrenése hallatszott. „Alles 'raus !" ordította valami rekedt hang kívülről hamisítatlan porosz kiejtéssel. Tanácstalanul összenéztünk: „Most mirajtunk a sor!" A kővé meredt tömeg hirtelenül vad tülekedéssel az ajtóhoz tódult. Alig hogy kiértünk a keskeny barakkközbe, zöld egyenruhás alak rohant felónk. Bal kezében szuronyos puskáját fogta, jobbjában kézigránátot forgatott. „Ha egy pillanat alatt ki nem kotródtok onnan, közibétek vágom!" üvöltötte eszeveszetten. Odaszaladtam a dúltarcú emberhez, akiben kiejtéséről ós piros-fehér sapkarózsájáról csehszlovák légionáriusra ismertem s tótul szólva hozzá, megkérdeztem, kinek szól ez az éjjeli támadás. „Hát a vörösöknek. Köztetek is vannak, rámlőttek az ablakból. Adjátok ki őket, különben lógberöpitem az egész hodályt." Megmagyaráztam neki, hogy a barakkban tisztek laknak s garantálom, hogy ott nyoma sincs a vörösöknek. A tűzharc közben szünet nélkül tovább dúlt, bár észre lehetett venni, hogy másfelé terelődik. A hadifoglyot jellemző gyorsan helyreálló lelkinyugalommal felkapaszkodtunk a magasan fekvő homlokzati ablakokra s a be nem osztottak I egykedvűsógóvel figyeltük a további fejleményeket. A tábor foudvarán végig hosszú rajvonalakban nyomultak elő a légionáriusok. Az őrtornyokban géppuskák működtek. A vörösök mozdulatait a közbeeső magas kerítés miatt nem láthattuk. Az egészet egyszerű gyakorlatnak lehetett volna tartani, hogyha itt-ott mozdulatla-