ESZTERGOM XXVI. évfolyam 1921

1921-05-29 / 62. szám

XXVI. évfolyam. 62. szám Vasárnap, 1921. május 29. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. VíV\7CkC C7«5m Ql»a • hétköznap 80 fillér, "SjCö öAdlll dia. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. A haza legnagyobb fiánál homloka köré, akit vasárnap Esztergom város ősi falai között üdvözölhetett, most fonja a halhatatlanság babérkoszorúját a hálás magyar nemzet. 75 esztendővel áldotta meg az Isten Apponyi Albert grófot, hogy hazájának nemcsak a felvirágzás korában dicső államfórfia, hanem a legválságosabb, legszomorúbb időkben felülmúlhatatlan tehetségeivel ós tudományával, ragyogó ékesszólásával és mélységes hitével védő angyala is lehessen. Ez a születésnap, amely egyúttal 50 esztendős dicsőséges közéleti működés ünnepe is, egészen a nemzeté, minden magyar emberé, ennek a napnak a hangulatába nem vegyül bele egy szemernyi disszonancia, ezt a napot a hálának, a szeretetnek ós az elismerésnek lélekig ható ereje tökéletesen kitölti. Ez bizonyitja legjobban, hogy akinek az ünneplés szól, valóban már életében a nemzet halhatatlanjává magasztosult. Halhatatlan lett buzgó katolikus hitével, akárcsak az a katolicizmus, amely ennek a nemzetnek kultúrát adott, ezeróvig fenntartotta ós az újjászületés csiráit is magában hordozza; halhatatlan lett fajmagyar érzelmeivel ós a magyarság, a nemzeti jövő szempontjából mindig megalkuvásnélküli s pozitív államférfiúi cselekedeteivel; halhatatlan lett ragyogó tehetségeivel, főképen ékesszólásával, évtizedekre szóló munkásságával, akárcsak az a nemzeti erő, amely Szent István országát hatalommá tette Európában ós halhatatlan lett végül a :

bóketárgyaláson való megbizatásában, ! ahol — az önzetlenség ós a forró hazaszeretet világtörténelmi példája! — közel 75 évvel a vállain, magára vállalta nemzetének könnyek között való védelmét; halhatatlan lett, mint a Magyarország feltámadásában való hit, amely Trianont máris meghaladta. Apponyi Albert gróf 1846. május 29.-én született Bécsben. Erős katolikus nevelésben részesült, egyetemi tanulmányait Budapesten és Bécsben fejezte be. Ezután külföldi útra indult ós nagy utazásokat tett Német- ós Franciaországban, ahol különösen Montalanbert márki, a francia katolikusok magyarbarát vezére volt rá nagy hatással. A közéletben 1872. .óta szerepel, először mint a szentendrei ketület Deákpárti képviselője, később Jászberényt képviselte és az ellenzék vezére lett. Mint ilyen, résztvett az 1889.-i véd erőtörvényjavaslat vitájában ós sokat küzdött a közigazgatás államosításáért is. Egyházpolitikai harcai miatt klerikalizmussal is vádolták, de ő komolyan állta vallásos meggyőződósét. Az 1901.-i választások után a képviselőház elnöke lett. Katonai programmját (a magyar tiszteknek magyar ezredekhez való helyezése, nemzeti jelvények stb.) a kormány elé terjesztette. Később, mint a függetlenségi párt vezéralakja, sokat küzdött a magyar vezényszóért ós ezért az egész országot bejárta. 1906.-ban kultuszminiszter lett és legfontosabb műve az elemi iskolai törvényeknek nemzeti szellemben való megalkotása, az ingyenes népoktatás törvónybeiktátása és az 1848.-Í XX. tc. végrehajtásának megkezdése volt. De más téren is nagy szolgálatokat tett hazájának. Az interparlamentáris tanácskozásokon, a külföldön, továbbá irodalmi működésével Magyarország közjogi helyzetét és nemzeti aspirációit igyekezett népszerűvé tenni európaszerte. És hogy a bóketárgyalásokon mit köszönhetünk Apponyinak, azt minden magyar ember tudja. Szeretünk arra gondolni, amit Dr. Lepold Antal mondott vasárnap, amikor a haza legnagyobb fiát a Szent Imre Kör vándorgyűlésén Esztergom nevében üdvözölte: „Amikor pedig ott láttuk fenséges alakját a bazilikában térdelni, megerősödött a hitünk, hogy az "Úristen inkább meg fogja hallgatni imádságát a nagy Magyarországról, mint a trianoni hatalmak a ragyogó ékesszólással előadott megdönthetetlen igazsá(g) gokat!" HÍREK. Emlékeztető. Vasárnap: D. e. 9 órától d. u. 6 óráig a városi mezőgazdasági bizottsági tagok választása a városháza nagytermében. D. u. 2 órakor turista kirándulás. D. u. 3 órakor a hadirokkantak közgyűlése a megyeháza nagytermében. Krónika. Elsejétől más az óra, Illik pár sort írni róla: Huszonnégy az óra száma _ Egész Közép-Európába'! Déli egykor tizenhárom, S tizenöt, ami volt három! Este hatkor tizennyolc van. Húszat találsz este nyolcban! A tíz óra: huszonkettő Es amikor álmod eljő, Huszonhárom órát éltél S huszonnégy — a régi éjfél! Tanuld be e pici verset, A fejed így el nem veszted. Amikor jő majd a káosz, Nem kell kapnod fühöz-fához! H. I. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Epizódok mult vasárnapi nagy ünnepünkről. Az elmúlt vasárnapon Esztergom földjón járt Apponyi Albert gróf, szerencsétlen hazánk egyik legnagyobb, történelmi hírességgé kristályosult fia, Csonka Magyarország büszkesége és vele jött közónk József Éerenc főherceg wfensóge, aki kedves megjelenésével, közvetlen szavaival mindnyájunkat elragadott, aki atyjának, nagyatyjának és dódatyjának páratlan népszerűsége előtt áll. Esztergom földjén jártak e vasárnapon Magyarország jövendő reményei, a Szent Imre Kör tagjai is, akik közt, mint Apponyi gróf mondotta, talán már ott van az a nagy államférfiú, vagy hadvezér, aki ezt a Csonka Magyarországot ismét Egész-Magyarországgá változtatja, vagy ha nincs is, bizonyára köztük vannak a hittel-hitt nagy átváltozásnak, ujjáteremtődésnek tisztjei és vezetői. Esztergom földjón jártak még e vasárnapon mindazok, akikre a Keresztény Magyarország nyugodtan epithet, akik nemcsak szóval és a külvilág előtt, hanem tettekben és a lélek legmélyében is keresztények, több — katholikusok! Jól esett ennyi nagyságot, reményt, hitet, ennyi erősen katholikus energiát együtt látni egy helyen; különösen jól esett Esztergomban, amelynek földjón valamikor szentek jártak és hisszük, hogy még fognak is járni, ha a Keresztény Magyarország mai megszilárdítása eredményes lesz; ha a dolgozók tiszta szándókát nem szegi keresztül az elkedvetlenedés, vagy a konjunktúrán alászás ördöge. E nevezetes nap epizódjai közül, bár százával kínálkoznak a megírásra érdemes témák, ez alkalommal csak kettőt közlünk, amelyeket már keddi számunkban beígértünk. Egy pra a királyi herceg társaságában. Szenkviczi Palkovics László alispán és neje alsó- és felső-mattyasóczi Mattyasovszky Margit vasárnap este 6 órakor teát adtak József-Ferenc főherceg tiszteletére. Az esztergomi megyeháza kopott lépcsőire ez alkalommal finom futószőnyeg borult s a régi boltivek homályosságát a párkányi oldalról átmosolygó, nyugovóra készülő nap meleg fénye aranyozta be, hogy ő is hozzájáruljon valamivel a fogadtatás díszének emeléséhez. Bent a nagy szalonban már együtt voltak a meghívott vendégek. A fekete zsakettek egyformaságát kellemesen változatossá tették a főpapi talárok lila selyme és a katonai egyenruhák aranyos zsinórjai. A falakról komoly méltósággal letekintő Palkovics-ősök bizonyos büszke öntudattal legeltethették szemeiket az illusztris társaságon, akik között a nagy Palkovics Károly fia, atyjának nehéz időkben sorsosa, jár kedves nejével együtt, hogy a vendégeket a királyi herceg megérkeztéig szórakoztassa. Alig ütötte el a hatot a régi nagy szekrény alabástrom oszlopos, aranyos amorettekkel körüllebegett antik ingaórája, máris megérkezett a megyeház elé a prímás udvari fogata a királyi herceggel, aki szárnysegéde, Wollenhoffer százados, dr. Lepold Antal prelátus és dr. Drahos János pápai kamarás, hercegprimási irodaigazgató kíséretében csakhamar megjelent az egybegyűltek között. A királyi herceg legelsőbben a háziasszonyt köszöntötte, majd sorban a jelenvoltakkal fogott kezet. Bemutatások után a vendégek csakhamar apró csoportokra szakadva, fesztelen otthoniássággal foglaltak helyet az asztaloknál ós a pamlagokon. Őfensége az alispán dolgozószobájában levő asztalnál ült le, a vármegye kókselyem kurucos zászlója árnyékában s körülötte, élén a házigazdával, a jelenvolt főpapok, dr. Walter püspök, Báthy, Fehér, Robitsek, Lepold prelátusok, továbbá Waldvogel ezredes, Bleszl királyi tanácsos ós a vármegye vezetőfórfiai, valamint a Szent Imre Kör sikeres vándorgyűlésének több tekintélyes rendezője gyülekeztek. Őfenségének csaknem minden jelenvolthoz volt nyájas szava, mindenkitől volt figyelmes kórdeznivalója. A pompás tea és felszolgált édességek mellett nem felejtették el a súlyos napi problémákat. Schmidt Sándor dorogi bányaigazgató a megyebeli bányamunkások szociális mozgalmairól referált a kir. hercegnek, aki nagy érdeklődéssel hallgatta a gyakorlat emberének értékes fejtegetéseit. A csonka vármegye ügyes-bajos dolgain kivül a nap felemelő eseményei is szőnyegre kerültek. Multak, teltek a percek és az óra mutatója esti 7-re fordult. A szárnysegéd diszkrét figyelmeztetésére a királyi herceg rövidesen búcsúzott az egybegyűltektől. Őszinte sajnálatának adott kifejezést, hogy talán mindenkivel nem beszélhetett, de fél 8-ra már a hercegprímáshoz volt hivatalos, esti 9 órakor pedig a hangversenyre ígérkezett. Az a lelkes éljenzés, amely Őfensége a kir. herceg távozásakor felhangzott, azt hisszük, szi-