ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-07-11 / 157. szám

POLITI AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. rac QlÚTY1 ÚVSl • hétköznap 80 fillér, Cö DXidill dl d . vasárnap 1 korona. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek ßuzarovits Gusztáv könyv­nyomdájában. A Ker. Szoc. Építőmunkások helyi cso­portja július hó 11.-én (vasárnap) d. e. 9 órakor fontos gyűlést tart. A gyűlésen az előadó Madarász József központi titkár lesz. Felkérjük a tagokat a pontos és teljes számban való megjelenésre. A vezetőség. Beiratkozott-e már az Esztergomi Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjába ? Tagsági díj hetenkint 20 fillér. Egyszerre fizetve évi 10 korona. Parasztország. Most, hogy Nagyatádi Szabó István föld­birtokreform-tervezete részleteiben is nyilvános­ságra került, feljajdulnak a régi liberális lapok ós nagyképűen szavalnak arról, hogy az ország­nak nem kell semmiféle földbirtokreform, mely Magyarországból parasztországot csinál. Ez az ország eddig nagybirtokok országa volt s ezt vészes katasztrófák nélkül máról-holnapra nem lehet egy törvényjavaslat varázsvesszejével pa­rasztországgá átalakitani, — mondják nagy aggo­dalommal. Európában két voltakópeni parasztország van: Hollandia és Dánia. Mindleót ország népe magas fokán áll a műveltségnek és példaképe más országoknak azon szempontból, mint lehet tudással ós szorgalommal legyőzni a legnagyobb nehézségeket, hogy a föld meghozza a bő ter­mést, mely jólétet, függetlenséget, szabadságot jelent egy országnak. . A földbirtokreform ilyen állapotok meg­teremtését célozza Magyarországon is s a Nagy­atádi Szabó-féle javaslat, melynek egyes ponto­zatairól — elismerjük — lehet még vitatkozni, feltétlenül ott óhajtja Magyarországot talpra­állitani, ahol természetes fejlődési lehetőségei, speciális néprajzi ós gazdasági .viszonyai mutat­ják meg a jobb jövő felé vezető utat. Azon ellenvetés, — hogy a magyar föld­mives még nem eléggé intelligens, hogy földjét, melyhez a javaslat törvényerőre emelkedése ese­tén hozzájut, szakszerűen művelhesse úgy, hogy abból magának is, az országnak is haszna lehes­sen, — önmagától elesik, ha a javaslatnak azon részét nézzük, amely a földmivessóg szakképzé­sének biztositására állapit meg feltótlenül helyes­lendő és még részletesebb kidolgozásra váró rendelkezéseket. A törvényjavaslat számit arra, hogy a föld­birtokreform nagyban fel fogja emelni az ok­leveles gazdák számát s a földdel nemcsak a mai értelemben vett földmivesek ós kisgazdák, hanem a középosztály jelentékeny része is fog­lalkozni óhajt. A földbirtokreformmal egyidejűleg kellene azonban — éppen a felmerülő aggodalmak tel­jes eloszlatása céljából — gondoskodni a gazda­sági szakiskolák szaporításáról ós kedvezmények nyújtásáról azok részére, akik szakképzettségük­nél fogva a földbirtokreform segítségével hazán­kat a legjobb uton vinnék — Hollandia és Dá­nia ideálja felé. Egyidejűleg szükséges lenne népiskoláink gazdasági irányát is ugy megala­pozni, hogy ezen ország népe, mindnyájan a T leendő birtokosok, általános ós szakműveltség dolgában se maradjanak hátra hasonló agrár országok népe mögött. Ezekkel és egyidejűleg az általános tan­kötelezettség végrehajtásával bátran állhatunk a javaslat mellé anélkül, hogy 'holmi vészes ka­tasztrófáktól meg kellene ijednünk. A javaslat tárgyalásakor azonban éber fi­gyelemmel kell őrködniök nemzetgyűlési kép­viselőinknek, hogy ez a fontos biztosítók az országot újból megalapozó tervezet törvényerőre emelkedésekor kellőleg hangsúlyozva legyen. A hadifoglyok hazahozatala. Országos gyűjtés lesz véreink hazaszállításának céljaira. A Move második országos tanácsülésén Belatiny-Braun Géza százados beszámolt a hadifogolymentő mozgalomról. Kifejezte azon reményét, hogy a tél beállta előtt összes hadi­foglyaink hazai földön lesznek. A hadifoglyok hazahozatalának támogatására szükséges összeg egybegyűjtése céljából nagy országos akció indul meg, mely belügyminiszteri rendelet szerint f. évi augusztus, 20, 21. ós 22. napjára tűzetett ki. Minden város és község területén gyűjtőbizottság alakul. E gyűjtésből 30 miihót remélnek egybe­hozni. Még 180,000 hadifogoly van künn Orosz­országban. Az amerikai gyűjtés eredményéből öt amerikai hadihajó van útban Vladivosztok feló, ahonnan az összes Kelet-Szibériában szen­vedő hadifogoly honfitársainkat haza fogja szál­lítani. Az öt hadihajó szeptember 15. és 20. közt érkezik Triesztbe. A többi, Nyugat-Szibériában, Turkesztánban, a Don vidékén és Szovjet-Orosz­országban sínylődő véreink hazaszállítására már minden intézkedést megtettek és hazautazásuk vasúton és hajón részletesen ki van dolgozva. A hazatérők Csóton, Miskolcon és Inotán 7—14 napig egészségügyi vesztegzár alatt maradnak, azután hazabocsájtatnak. A szállítási költség külföldi gyűjtéssel és hitelműveletekkel van biztosítva. Idáig 11 millió a külömböző fogolygyűjtések eredménye. ÄZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A kisértet. Délutáni szendergósemből édes emlékekkel ébredtem fel. Láttam álmomban Vajda-Hunyad­nak magas sziklán épült várát s benne maga­mat, mint pajzán futkosó gyermeket. Tudja Isten, miért is vésődött oly mólyen emlékembe ennek a várnak a képe, hogy oly gyakran képezi álmaimban gyermekkorom fel­felújuló változatos emlékeinek szines keretét. A várnagy Idus nevű leánya a harmadik elemibe járt, ón az elsőbe. Tavasszal, amint a várkert kizöldült ós 'a, napsugár első csókjaitól kinyílt a hóvirág, az ibolya, mi voltunk a ked­ves virágoknak első látogatói. Az ibolya illatára még most is emlékszem. Mintha illatosabb lett volna minden más ibolyánál az erdélyi ibolya. Látom magam, amint Idussal megérkezünk, amint leszedik rólunk köpenyeinket, kis kalap­jainkat, hallom a szobák valamelyikéből édes anyám bársonyos hangján felcsendülni a „Kék nefelejts"-et, egy akkoriban nagyon divatos dal­lamot. Sokat, nagyon sokat jártunk a vár ódon termeiben s kisded eszünkkel már akkor ipar­kodtunk a történelem titkaiba behatolni. Estén­kint nagyanyust szinte agyonkinoztam kérdé­seimmel. — Hogyan tudott Szilágyi Erzsébet abban a furcsa ágyban aludni, holott az falból van? Hogyan lehet az, hogy a kaszás tömlöc olyan mély, hogy egész az alant rohanó folyó vizének színéig ér? Miért kellett a bűnösnek a kaszás börtön felett levő Mária képet megcsókolni, mi­előtt oda bedobták volna ? Hogyan lehet az, hogy ha a hid végén álló Nep. Sz. János szob­rot megütik, hangzik bele az egész vár? Ugy-e nagyanyus, azért nem lehet az alatta elrejtett pénzhez hozzáfórkőzniök a kapzsi kincskeresők­nek. Legalább a Kati igy mondta. . Szegény jó nagyanyám nem győzött felel­getni kérdéseimre és bizonyára megelégedetten sóhajtott fel, mikor a fáradt kis vándort utol­érte a sorsa és elaludt; Egyik nap reggelén az iskolában sirva fa­kadtam. Akárhogy erőlködtem, sehogysem tud­tam kikanyarítani azt a szörnyűséges D betűt. Büntetésem az volt, hogy tiz perces szünet alatt benn kellett maradnom a tanteremben és az egész nagy táblát tele kellett irnom csupa merő nagy D-ókkel. Idus, ki a játszótéren hasztalan kere­sett, végre benyitott az osztályba. — Mi az G-izus, miért nem jössz játszani? — Nem szabad, válaszoltam zokogva. Lá­tod Idus ezt a szörnyűséges D betűt, akárhogyan iparkodom is, sehogy sem tudom gömbölyűre kikerekíteni, mindig szögletes marad! Idus megszánt. Nagy türelemmel vezet­gette kezemet, amig végre a kréta engedelme­sebb lett és tűrhetően le tudtam irni azt a nagy D betűt, mely idővel életemben oly nagy szere­pet játszott. * Elmultak a gyermekévek és ón csak nagy­sokára, már mint serdülő kis leány kerültem ismét Vajda-Hunyadra. Nagy társasággal men­tünk fel meglátogatni a várat s engem büszke öröm töltött el, hogy én most már olyan nagy leány vagyok, hogy még a vendégkönyvbe is beírhatom a nevemet.] A vajdahunyadi g. kath. esperes nagybá­tyám volt. Őket jöttünk meglátogatni Lujza nevű unokahúgommal. A parókhia szemben állott a templommal, amelyet régi szép szokás szerint a „cinterem", sírkert övezett. A plébánia ablakai­ból tehát egyenesen a régi sirhantokra, az ősi sírkeresztekre esett a pillantás. Lujza gyakran megfordult már, mint szálló vendég, a nagybá­csiéknál, én azonban csak most első izben. Ki­fogyhatatlan volt a magyarázgatás okban. Tájé­koztatott mindenről, ami csak ily magunkforma csitri leányokat érdekelhet, de most untalan mindig visszatért a sírokra, amelyeket az abla­kon át láthattunk és a rémes kisértetjárásokról beszélt. — Tudod Grizus, mondotta többek közt, nem tréfadolog ennyi sírdomb közelében lakni. Mikor először aludtam ebben a házban, nagyon féltem. Sehogysem mertem lefeküdni, mert egyedül ma­radtam a vendégszobában. Folyton az ablakhoz szaladgáltam ós kémlelgettem, vájjon nem nyil­nak-e a sirok, nem közelednek-e a kisértetek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom