ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-02-17 / 38. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. —kérdi mostanában minden ember, mert mindenki látja, hogy baj van az állam krétája körül, meg seprűnyélen a pénzügyi rémhírek temérdek lompos boszorkánya surran ide-oda a levegőben. A pénz dolgában pedig értsünk okosan szót, mert nagy baj, ha a zsebünk nem zseb, hanem seb és természetes fájdalmán túl még mások is szaggatják. A papírpénz a nemesércpénz helyettesitője. Amig annyi nemesércpónz van, hogy a papírpénzért bármikor kaphatok ércpénzt, semmi baj sincs. Az a baj, ha sok a papir, kevés az érc. A papírpénz másodszor árucikk is, amelyet — különösen a külföldön — adnak-vesznek; amig keresik, nincs baj vele, de amikor annyi van belőle, hogy mindenki kínálja, akkor leszáll az értéke. A papírpénz harmadszor államadósság is; minél erősebb az állam, annál erősebb a pénze, mert mindenki bízik hozzá. Jóhitelű állam vigyáz, hogy csak annyi papírpénze legyen, amennyi a forgalom lebonyolításához szükséges, ha ennél sokkal több van, az már olyan, mint a sok orvosságos üveg a beteg ember mellett. Világos, hogy a mi pénzünk mind a három nyavalyában bent van, mert igen sok van belőle. Nemes ércpénzünk, külföldi hitelünk nincsen; magunkra maradtunk s ugy vagyunk, mint az a beteg, akiről az orvos azt mondja, hogy nem ir neki orvosságot, hanem a maga természete talán majd segít rajta. Isten áldására van szükségünk, egypár jó termőesztendőre, azontúl pedig rendithetetlen bizalomra, mert ha kapkodni, nyugtalankodni kezdünk, temérdek kárt teszünk magunknak is, az országnak is. Kaftános gyalogsátánok fecsegése nélkül is tudjuk, hogy az állam a polgárokhoz lesz kénytelen fordulni segítségért. A háború költségeit, a hadikölcsönök dolgát s más állami tartozásokat majd annak idején megtárgyaljuk ós rendbehozzuk. Most azonban a pénzügyek terén csak arról van szó, hogy a forgó papírpénz kevesebb legyen s az állam kasszájába is jusson annyi, hogy rendes kiadásaihoz legyen pénze. Legelőször is meg kell szüntetni tehát a papírpénz nyomását, azután csinálni kell valamit a meglevő papírpénzzel. Háromféle mód lehetséges: a lebélyegzés, a devalváció és a felülbélyegzés. A lebélyegzés azt jelenti, hogy az állam a pénz értókét jelző szám helyett egy másik számot nyomat minden bankóra, például minden százkoronásra azt, hogy ötven, minden husz koronásra azt, hogy tiz. A devalváció azt jelenti, hogy az állam csődöt mond, vagyis kihirdeti, hogy tartozásait nem tudja kifizetni, hanem kiegyezik minden hitelezőjével például husz százalékra. Ilyen esetben minden állami kötvény, minden állami pénz, minden állami adósság régi névértékének egyötödrószóre hanyatlanék, ami maga után rántaná a polgárok tartozásainak és követeléseinek lehanyatlását is s az államot bent és künt teljesen hitel veszt ette tenné. A felülbélyegzés azt jelenti, hogy az állam egy bizonyos napon valamely ismertető jegyet nyom minden bankóra az egész országban, mert tudni akarja, mennyi papírpénz van a polgárok kezén s mert meg akarja akadályozni a papirI pénz beözönlósét. A felülbélyegzés után a bólyegzetlenül maradt pénz érvénytelen. A nemzetgyűlés még nem határozhatott, döntés még nincs. De az bizonyosnak látszik, hogy devalváció nem lesz, azt sem hisszük, hogy az állam a lebélyegzés módját választaná. Ellenben valószínű, hogy a harmadik mód lesz érvényes, sőt követeljük is, hogy az állam minél előbb hajtsa végre a felülbélyegzést és rendelje el vele együtt a kényszerkölcsönt. Mit jelent ez ? Azt jelenti, hogy a felülbélyegzés alkalmával a bemutatott pénznek bizonyos részét, mondjuk: a felét az állam mindenkitől kölcsön elveszi ós írást ad róla. Az irás valóságos állami értékpapír lesz, amelylyel később adót is lehet fizetni. Ilyenformán megtudjuk az országban levő papírpénz mennyiségét, megakasztjuk szaporodását s amellett, hogy az állam kasszájába pénzt adunk, megkevesbítjük a forgó pénz mennyiségót is. Tudjuk, hogy ez csak az első lépés az állam pénzügyeinek rendezésében, de ezt az. első lépést is férfiasan^ komolyan akarjuk megtenni, amint megtesszük majd, Isten segítségével, a többit is. Nem kell tehát félni, se kapkodni, nem kell oktalanul költekezni, különösen pedig senki rá ne hallgasson a settenkedő sátánokra, mert az mind a mága hasznát szeretné összekotorni az ijedelem talajából. Az a regula, hogy a ki most a néptől pénzt akar vásárolni, az mind gazember s pofont érdemel. (vj.) M. 0. V. E. A Magyar Országos Véderő Egyesület Esztergomi Főosztályának hivatalos rovata. Klubmegnyitás. Ma, f. hó 17.-én d. u. 6 órakor a Kaszinóban az A, B, B2 és E csoportok részére klubmegnyitás lesz. HIREK. * A főpásztor böjti körlevele. A böjt küszöbén súlyos igazságokat tár föl a bíboros főpásztor híveihez intézett szózatában. Megjelöli a „ma harcosának" nagy ideáljait: a társadalmi rend szeretetét, a családi élet szentélyének védelmét s a szülői jogok és kötelességek érvényesítését. Buzdítja az egyház mindenkori szellemében az uj világ lovagjait, hogy „akár szóval, akár tollal, akár bármiféle munkával küzdjenek eszményeikért és semmisítsék meg azoknak ellenségeit." A mai nehéz idők szelleméhez mért annak a megállapítása, hogy miben álljon az igazi bojt. „Nemcsak tűrnünk kell — úgymond — a mai napok rettenetes nyomorúságát, hanem az önmegtagadás ós lemondás szellemében fogadjuk azokat Isten kezéből abban a szent meggyőződésben, hogy a megpróbáltatások az isteni Gondviselés tényei. A gondviselő Isten akarja acélozni a magyar lelkeket a megpróbáltatás tüzében, azután felemelni, hogy erős lélekkel tudjanak küzdeni a megújuló kereszténység nagy eszményeiért." * Nyilatkozat. A MOVE f. hó 15.-én tartott tiltakozó gyűlésén a gazdászati és élelmező tisztikar ellen általam használt, félreértett s a szónoklat hevében megbotlott kifejezéseim magyarázatául a következőket adom elő: Az esztergomi gazdászati és élelmező tisztikar jelleme és erkölcsi felfogása ellen sem a kommün, sem más alkalommal semminemű vádakat felhozni nem tudok s általam nyilvánosan használt és félreértett kijelentéseimet a legnagyobb sajnálatom kifejezése mellett visszavonom. Esztergom, 1920. 11/16. Antóny, polgármester. * Missió a belvárosi plébánia templomban. Amint jeleztük is, a lelki élet megújítására hamvazó-szerdán nyolc napos missió kezdődik a belvárosi plébánia-templomban Jézustársasági atyák vezetésével. Az első szentbeszód a nyolcórai hamvazási mise után lesz. A többi beszédet naponkint délelőtt V2IO órakor ós délután 6 órakor tartják. * Esztergom vármegye Horthy kormányzósága mellett. Az alispán és a polgármester aláírásával a következő két távirat ment Horthy Miklósnak ós Huszár Károlynak: Nagyméltóságú Horthy Miklós fővezér úrnak Budapest. Esztergom vármegye ós város közönsége a magyar lélekből fakadó azon mélységes óhajjal fordult távirati úton a miniszterelnök úrhoz, hogy a kormányzói móltóság Nagymóltóságodra ruháztassák, mint akinek eréllyel és bölcsesóggel párosult hazafisága biztosítéka annak a rendnek és munkának, amelyből fel fog támadni a független, gazdag és hatalmas Magyarország. Esztergom, 1920. február 14. — Nagyméltóságú Huszár Károly miniszterelnök urnák Budapest. Esztergom vármegye és város közönségének a magyar lélekből fakadó azon óhaját tolmácsoljuk, hogy a kormányzói méltóság Horthy Miklós fővezérre ruháztassék. A lerongyolódott, elszegényedett magyar népnek, a megalázott magyar nemzetnek bölcs, de egyúttal megalkuvást nem ismerő, erélyes vezérre van szüksége. Horthy Miklós fővezér a mai nehéz idők megkívánta bölcseséget ós erélyt képviseli. Az ő egyénisége az a magyar lélek, aki a romokból is építeni tud, aki az itt settenkedő destruktiv erőkkel szemben az erólynek azt a mértékét gyakorolta mindeddig, mely záloga annak, hogy a magyar élni ós dolgozni fog, hogy a magyar szellem ismét úrrá lesz a Kárpátoktól az Adriáig s a négy folyam partján, hogy Szent István koronája a kettős kereszttel a hármas halomról újból régi fényében log felónk ragyogni. Esztergom, 1920. február hó 14. * A spanyoljárvány. Tegnap 23 polgári személy ós 5 katona betegedett meg spanyolban. Haláleset nem törtónt. * Adomány. Diamant Béla elhunyta alkalmából, a Diamant család 500 K.-t adományozott az elszegényedett ipartestületi tagok felsegélyezésére. A nagylelkű adományért ezúton is köszönetet mond az ipartestület vezetősége. * Levél a szerkesztőhöz a farsangi murikról és lakodalmakról. A következő levelet kaptuk: „Szerkesztő úr! Tegnap ott voltam ón is a MOVE tiltakozó gyűlésén a románok magyargyilkolásai ellen. Meghallgattam a polgármester szép beszédét, amely arról szólt, hogy a nehéz napokban a hazájukért szenvedő vórtanumagyarokhoz illően kell viselkednünk nekünk, akik idehaza vagyunk. Ekkor gondoltam el mógegyszer, amiről már az egész farsang alatt százszor is elgondolkoztam, hogy miért is nem viselkedünk úgy, ahogy illik! Pedig ugyancsak nem volna nehéz az okos, komoly viselkedés, amikor olyan óriási a szegénység és a nyomorúság. Az ember megbotránkozva értesül az Uj Nemzedékből, hogy Budapesten olyan farsangi mulatságok vannak, amilyenek még a jó világban sem voltak. De Esztergomban sincs ez másként. Itt is járják a költséges házi murik, a farsangi esték, lakodalmak, a két-három napig tartó cigányos parasztlakodalmak. Egész vagyonokat esznekisznak meg és muzsikáltatnak el egy-egy estén. Beszélnek róla, hogy ennek 20, annak 30—40 ezer koronája fogyott el a farsangi lakodalomra. Es mindezekkel szemben mit látunk, kérem! ? Rengeteg éhes, ruhátlanul fagyoskodó szegényt, munkást, aki nem tud megélni keresetéből, gyermekeket, asszonyokat, munkásokat, akik folyton jajgatnak, panaszkodnak, lázonganak és alig lézengő, nyomorgó hivatalnokokat, akik sohasem panaszkodnak. Azt látjuk, hogy a vá-