ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-02-15 / 37. szám

a Krisztus-fej kartonját. Megzavarják. Udvari szolga jött. — Mester Leonardo, a herceg őfensége kéreti az ünnepélyre készített angyalszárnyak tervrajzát. * A művészet tragédiája ez. O, oly nagyszerűen ráillik a mostani időkre. Hatalmas művész a — magyar. Es amikor műremeket akar alkotni, amikor a keresztény nemzeti eszme fenséges ihletétől teljesen áthatottan egy új világ és egy új embertípus költői kialakításába kezd, — jön az ántánt s a művész kénytelen alkotását félben hagyni s a magas vendég kalauzolását és szeszélyeinek kielégítését kész örömmel vállalni. Igen. De meddig? D. M. Szabadkömives urak! Kecskemét városának üzenetét tolmácsolom önök előtt. . . Azt üzeni a hirös város keresztény magyar népe : Pusztuljanak önök ! oltárrombolók, országrontók, nemzetközi kalandorok! Pusztuljanak a közélet vezető állásaiból gyorsan, mert ha nem, akkor... Az ország első keresztény városának népe nevében mi is csatlakozunk a kecskemétiekhez. Mi is üzenünk a mi szabadkőmiveseinknek. Egyelőre csak annyit, hogy mindegyiket név- és foglalkozás szerint ismerjük s ha arra irányuló "ezen felszólításunknak, hogy viselt tisztségeiket önként hagyják el, meg nem felelnek, ezennel megígérjük, hogy megismertetjük őket azzal a tisztult felfogású polgári társadalommal, amely anynyit szenvedett miattuk a háborús front összeomlása, a Károlyi-féle árulás és a bolseviki rablóhadjárat felidézése nyomán ! Mi egy ősi alapjaiban megingatott, tiszta erkölcseiben kikezdett, hadseregében megmételyezett ós szétzüllesztett, közgazdasági élete folyásában pedig évtizedekre visszafejlődésnek indított országot akarunk régi tekintélyébe, nagyságába ós anyagi jólétébe visszaállítani s ezt a valóban sisiphusi munkát keresztény magyarokkal akarjuk végbevinni. Azonban elég volt az ilyen „nemzeti" munkásokból ! Most más világ van. A lerombolt, a megcsúfolt oltárokon újra égnek az áldozati lángok; a nemzet himnuszai ismét élednek a lelkek ós a pusztulás országában, szegény magyar hazánkban egy a jelszava minden keresztény ós keresztyén magyarnak: kereszténynek, magyarnak lenni, újra élni egy szép, harmonikus életet a testvérisülés, a szeretet jegyében! számára közös asztalokat állítottak és azok gondozására létesítették a diákonátus intézményét (Ap. csel. 6, 1. s köv.) A közös asztalok költségeit önkéntes gyűjtésekből, adományokból fedezték. Az alamizsnálkodást azután teljes energiával sürgették az apostolok. A jeruzsálemi zsinat 50-ben kötelességévé tette Pálnak, hogy még a pogányokból lett keresztények között is gyűjtsön a jeruzsálemi zsidókeresztények számára. (Gal. 2, 10.) Pál különös buzgósággal hajtotta végre a megbízást a macedóniai és korinthusi egyházakban. Az ő megokolása szerint az alamizsnával lehet legjobban nivellálni a vagyoni ellentéteket ós valamelyes egyenlőséget létesíteni az emberek között. A gazdagok adjanak az ő vagyonukból a szegényeknek, ezek pedig az ő imáikból a gazdagoknak. Igy mindkét fél megkapja azt, amiben szűkölködik ós egyenlőség jön létre közöttük. Azt a hősies áldozatot azonban, hogy a vagyonosok teljesen lemondjanak mindenükről a közösség kedvéért, még szent Pál apostol sem merte kívánni, — az a szent Pál, aki pedig az önzetlenségben az embertől elérhető legmagasabb fokra emelkedett. Büszke is az ő önzetlenségére. A Miletusban összegyűlt efezusi presbyterek előtt búcsúzáskor dicsekszik. „Senki ezüstét és aranyát, vagy ruháját nem kívántam, amint magatok tudjátok, mert amikre szükségem volt nekem ós a velem lévőknek, e Ehhez az újra élni akaráshoz, a keresztény Magyarország újjáépítéséhez világcsalókat, kútmérgezőket, lélekrontókat közel ereszteni nem szabad! Pusztuljon a szabadkömives, pusztuljon, a ki a vörös rongy elővitele mellett a világboldogitónak hirdetett óriási hazugság, a nemzetköziség ós a közösség belóndeknól bolonditóbb jelszavaival vezetőszerepet vitt ós most hófehérbe öltözötten, szolgai alázkodással a szűz Máriás zászló után lopakodik ! Ne feledjük el, hogy sok intelligens ember kárörvendő arccal örült a vörös eszmék győzelmének ós akkor a keresztény magyarságért a kisujját sem mozgatta volna! Ne tóvesztessük meg magunkat most, amiko'r azok fehérekké váltak csak azért, hogy féreg életüket tengethessék és a magyar nemzet ledöntött életfája új gyökérhajtásának erősödését várják csak, hogy őrlő, pusztító munkájukat újra vigan folytathassák ! Szabadkömives urak vigyázzatok, az óra int, — pusztuljatok! • A. NŐK ROl/nTfl. Vasárnapi levél címmel indulhatna meg a „Nők rovatá

u-ban azoknak a gondolatoknak, tanácsoknak ós tapasztalatoknak közlése, melyek segítségül szolgálhatnának a fiatal és tapasztalatlan anyáknak és útmutatást nyújthatnának azoknak a kevésbbé szerencséseknek, kik nélkülözik vagy nélkülözték a gondos nevelést s ma a nevelés nehéz feladata előtt állva, hivatásuknak megfelelni nem tudnak. Tárgyaljuk le a mai nőnevelésnek és serdülő gyermekeink nevelésének ferdeségeit, az egész életre kiható, sőt végzetes irányzatoknak tarthatatlanságát s mindezt a családi élet nézőpontjából mórlegelve. A családban kell keresnünk minden bajnak az okát. A családi nevelést, sőt magát a családi életet kell reformálni. Egészséges szellemet, több tudást, a női hivatásnak mélyebb átértósét és átélését kell a családban meghonosítani. A család fundamentuma a társadalomnak és nemzeti létünknek, forrása minden szellemi jónak. A családból viszi magával mindenki életének jó vagy rossz szellemét, mely kísérője marad egészen a sírig. Hihetetlen az a szellemi kiváltság, meggyőződós nélküli ingadozás, szinte chaotikus állapot, amely a nők nagyrószének lelkivilágát jellemzi. Természetes, hogy az ilyen lelki dispozicióban élő anyák nem érthetnek a jellemképzés és a fejlődő gyermeki lélek irányításának nehéz ós felelősségteljes munkájához, a mi pedig elsőrendű ós speciális feladatuk lenne. kezek szerzettek meg.

u „Mindenben megmutattam nektek, hogy munkálkodván, segíteni kell az erőtleneknek és megemlékezvén az Ur Jézus igéjéről, mert ő mondotta": „Üdvösebb adni, mint venni" (Ap. csel. 20, 33—35.) E nemes önzetlenség ós előkelő önérzet az embert géppé lesüllyesztő vagy tolvajjá, esetleg naplopóvá nevelő kommunizmus világberendezkedése esetén bajosan fejlődött volna ki benne. Nemcsak önzetlenséget, de még emberi munkát sem termelne a kommunizmus. Egy kiváló szerző irja: „Ha minden ember nem volna felelős a maga és családja megélhetéséért, ha nem sarkallná őt a remény, hogy munkájának gyümölcse az övé lesz és hogy több munkával, nagyobb szorgalommal sorsát jobbá teheti, szóval, ha nem volna magántulajdon, — az emberiségnek nem volna miből élnie. Nyomorognánk és a legnagyobb barbarizmusba sülyednénk. Az eredeti bűn előtt vagy anélkül létezhetett volna vagyonközösség, mert akkor nem csúfította volna el az emberi természetet a hót főbűn. Most azonban a sebzett természet állapotában erős sarkantyú kell az emberi akaratnak. Ez a sarkantyú pedig a magántulaj don." Érthetőbben ezen igazságot igy fejezi ki a népies közmondás : Közös lónak túrós a háta. Nagyon igaz állítás az, hogy a kiváló anyáknak kiváló fiaik vannak. Minden intelligens gyermek ösztönszerűen keresi ós sürgeti az igazságot, a szépséget ós formát s magárahagyatottságában sokat szenved, töpreng, gyötrődik. Szenvedi, de magyarázatát adni nem tudja a bántó diszharmóniáknak, melyeknek okozója a tudatos és lelkiismeretes irányítás hiánya. Értékes talentumok pusztulnak el igy, melyek hivatva lettek volna az egyénnek boldogságát és a köznek javát szolgálni. Az egyéneknek és a társadalomnak veszteségét fokozza még az a tragikus körülmény is, hogy a jó irányban le nem kötött energia a szabadosság, az elvtelensóg és az ezzel járó jellemtelenség küzdőterein aratja később diadalait a közerkölcsnek rovására. Tekintsék az anyák gyermekeik nevelését mindenekfölött fontos feladatnak : amilyen mértékben teljesitik ebbeli kötelességüket, olyan arányban fokozzák az egyéni boldogulást, a társadalmi jólétet és magyar hazánknak dicsőségét. Kérem rovatunk férfi ós nő olvasóit, támogassák a felvetett témára vonatkozó rövid közleményeikkel a nők rovatát. B. J. M. 0. U. E. A Magyar Országos Véderő Egyesület Esztergomi Főosztályának hivatalos rovata. Felhivás ! Ma vasárnap délután 4 órakor a városház tanácstermében a MOVE esztergomi főosztálya tiltakozó gyűlést tart a románok által Nagyváradon halálra itélt tisztek és polgári személyek érdekében. Kérjük az összes MOVE-tagokat a pontos megjelenésre. Kiárusítás. Hétfőn d. u. 5—6-ig a MOVE klubhelyiségében (Kaszinó) férfi ós női cipők, férfi ós női ingek, női batisztok, szoknik, grenadin stb. lesz kiárusítva. Fényképfelvételek tagjaink részére. Vasárnap d. e. .10—12 óráig a Kaszinóban a tagok részére fényképfelvételek eszközöltetnek. HIRER. Krónika. Iszonyú nagy rémület volt A napokban mindenütt, Az emberek megnyúlt képpel Jártak s égett a szemük. — Hallottad már ? Nem is tudod ? Rémes macbináció! Pár nap múlva beköszönt ránk Jaj, a devalváció ! Kékpénzed felét sem éri, Ha magasan számozott; Ezresbankó, avagy százas, Légy örökre átkozott! Póstapénz lesz csak a jó pénz, Van is ebben ráció, — Amikor majd beköszönt ránk Jaj, a devalváció ! Mit vegyünk most ezresbankón? Százasunk ki váltja be? Jaj pedig de fájt a „kék"-ért Az embernek a szive! És a kék most a rosszabb pénz? No itten eláll a szó ! Mit meg nem él még az ember! Jön a devalváció ! Minden bankó benn a zsebben, — A rémület ragadós, A tartozás rendre csökkent, Fizetett minden adós. Mire megjön a rendelet, Ne legyen más pénz, csak jó, Aztán jöbet az ijesztő Rém: a devalváció ! Nyugodtan csak egy ember állt És mosolygott boldogan, Míg körülte lázas bajszát Rendezének oly sokan; Ki lebetett ez a boldog És miféle náció ? Üres zsebbel én álltam ott. . . Rég volt devalváció ! ff. I.