ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-02-01 / 26. szám

Apellálunk különösen Esztergom város és a vidék nemesszivü asszonyainak és a szerető honleányoknak mindenkori áldozatkészségére. Viseljék szivükön szerencsétlen véreink ügyét, támogassák azt szakadatlan agitálással és gyűjtéseikkel. Az összegyűjtött pénzösszegek a helybeli katonai kiegészitő parancsnokságnál (Nagylaktanya, III. számú épület földszint, ajtó 16.) — naponta d. e. 9—12 óráig Osterer Rudolf alezredes által vétetnek át. A vármegyei katonai parancsnokság megbizásából: Esztergom, 1920. január hó 30.-án. Osterer Rudolf, alezredes, katonai kieg.-parancsnok. Tarka sorok. — A krumpli és a liszt a kortesvilágban. — Egész szótárnyi volna az a kölönféle igéret, amellyel a szemfüles kortesek választások előtt a választók fülét szokták megcsiklandozni. Az egyik beiger új haranglábat, a másik új harangkötelet, a harmadik ezüstkereplőt nagypéntekre, a negyedik „egy vén bival orrára való karikát", az ötödik pedig, ha gyenge a község marhaállománya és a halastó lecsapolását már mások elígérték, hát pótjegykópen igór egy életerős „hím-marhát." Az újabb kortesfogások most más csapásra terelődtek. Etvágygerjesztós okából az önjelöltek kiváló szeretettel emlegetik a földbirtok elosztását ós a közélelmezés megjavítását. A kisgazda önjelölt most hivatásos földosztó. A földéhség nagy, hát az étvágyat ki kell elégíteni. Az önjelölt kiereszti a zsíros madzagot ós oszt, persze nem a magáét, hanem a másét. Mint „jó keresztyóny", előbb leszidja minden faluban a csuhásokat, kiporolja a „papi párt"-ot, leszidja a főpapokat ós nagy haraggal az egyik faluban szótosztja a prímás birtokát, a másikban a káptalanét, a harmadikban a vallásaiapót. A falu jó népe pedig hallgatja ezeket az ínycsiklandoztató igéket a simahajú, mérges kis oroszlánnak, a kisgazdapárti önjelölt úrnak felekezeti gyűlölettől tajtékzó szájából ós tisztelettel megcsodálja a leendő „nagy államfórfiút", aki beszédjében hol megakad, hol pedig nem . . . A másik kortesfogás a gyomornak elméleti ígéretekkel, „in der Luft" való bőséges megtöltése. A két kisgazdapárti mandátumhorgász meghallja, hogy az egyik falu éhezik és krumplit kivan. Nagy kínnal kijár a község Pestről két vaggon burgonyát. A krumpli megvan, csak el kell száliitani. Értesül erről a két önjelölt kisgazdapárti. „Itt az idő, most vagy soha!" — kiáltják AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Kitépett lapok naplómból. December 5. Felgyógyultam súlyos betegségemből, de lelkem annál betegebb lett. Ha tudná, mennyit szenvedek, gonosz lelke talán megenyhülne ; ha érezné lelkem vergődését, talán megértené, hogy nélküle milyen kihalt az élet! Virágos, nyári napon jött vissza, úgy, amint ón megálmodtam. Imáim hozták őt vissza! Igen, jóságos Istenem, Te megmentettél engem ós viszontlátnom engedted őt! Kertem virágai közt fogadtam és szivem tele volt ragyogó szeretettel... Egy napon, egy szépséges napsugaras napon, lelkem féltve ápolt virágait mind-mind ölébe hintettem. Szeretlek! — mertem mondani; ós ő gonosz mosollyal nézett reám. Virágaim szirmait egyenként tépdeste, ón meg néztem, néztem nagy megilletődéssel, néztem nagy, mélységes fájdalommal. Hát ez volna az igaz, a tiszta szeretet méltó jutalma ! ? Azóta lelkem álmatlanul vergődik, hosszú éjszakákon át sirva-siratom a multat. Jó Isten, vájjon sokévi önmegtagadásomnak ez a töviskoronája? Oh adj erőt elviselnem a csalódást; Oh vezess, vezess szent karoddal oda, hol lelkem vágyva-vágyott pihenőre talál . . . a költővel és mint új egyiptomi Józsefek hozzá látnak az „órdemszerző" munkához. A „fényképes" önjelöltnek eikerül a krumplit a községbe szállítani és dagadó mellel megy haza arra gondolva: „Ez a falu már rendben van! Itt a voksok másé már nem lehetnek, csak az enyém! A szavazók le vannak krumplizva !" — Ám jön a ravasz fondorlatú második önjelölt, a „koszacskós és makrapipás." Látván, hogy a „fényképes" eltározott és a levegő tiszta, összecsőditi a falu népét ós nagy hangon kezdi: „Polgárok ós éhező Polgártársnők! En még nem vagyok az Önök képviselője, de szánom a népet. Nem akarok éhes proletárt látni, én más ember vagyok, mint a „fényképes." íme itt a krumpli! Haza hoztam! Fogyasszák el jó étvággyal, csak egyet kérek Önöktől: a bizalmat, a bizalmat... a voksos bizalmat ! . . ." Es a választás napján a boldog krumplitulajdonos község hálából a kisgazdapárti „koszacskós" jelöltre leadott 600 szavazatot Nemcsak városunkban, hanem a szomszédos községekben is nagy a liszt-insóg. Mit csinál a „koszacskós" önjelölt úr? Ahol legjobban panaszkodnak, az egyik tót faluban nagylelkűen beígér minden asszonynak egy zsák lisztet. Persze választás napján csak úgy dül a sok szavazat a „koszacskós"-ra. A zsák liszteket még most is várják a derék szavazók, de a bukott önjelölt úr azóta már az Óperencián is túl jár.. . Följegyezzük ezeket, hogy lássa az utókor, hogy minő volt az 1920-as „tiszta" választás. De haszon is van ebből a kezdő önjelöltekre, mert tanulhatnak — kortes-iskolát. A következő dorogi választásokra azt hiszem, minden faluszólen kiírják táblára e mondatot: „Óvakodjatok az önjelöltektől/" P — NŐK ROl/nTfl. Január 6. Ma beszéltem vele, persze,csak távbeszélőn. Szive jóságát tettem próbára. Es ime, védencem a legszebb fórfierónyekkel felruházva jött elém. Mólyen megilletődtem, de mégis olyan komikusnak tünt fel előttem a helyzet. Örömömben hangosan felkiáltottam. Aztán elfogott a komolyság ós magamba mélyedve őrült táncot jártak a gondolataim. Viaskodott bennem a kétség és a bizakodás. Vájjon talán az ajkáról játszi könnyedséggel lepergő, csábító szavak csak külső máz lennének-e, hogy leplezni segítsenek egy igazán mólyen érző, valóban tiszta és nemes szivet ? ... A következő napoktól nem várok semmit. Visszavonultam régi, csendes magányomba; emlékeimnek élek csupán. Es emlékeim egyik legérzékenyebb húrján csodás melódiák csendülnek meg; elmúlt napok fátyolkópei erőteljes alakot öltenek. Mintha most, mintha ebben a pillanatban törtónt volna. Pedig még Ida napján volt, az ő édes anyjának nevenapján. Búcsúzott. Kezét szivére tette ós meghatottságtól rezgő hangon ejtette e szókat: „E háznak adósa maradok örökre!" Gyorsan távozott. Elment, elment, ki akkor alig volt más, mint egy szegény, meggyötört, hazátlan földönfutó . . . A vész elvonult, csendesebb idők fuvalma szállt a magyar tájakra. És akkor visszajött. Visszajött és mosollyal ajkain kereste fel az elhagyott ház lakóit. Láttam őt, mikor megérkezett, de nem ciáinkat ezentúl is megtartjuk, szólunk ott mindenről, ami időszerű és tudnivaló. — Ezeket is ott akartam elmondani, de tekintettel a spanyol járvány újabb fellépésére, bizonytalan ideig nem tarthatunk női konferenciát. — Lélekben, szívben, eszmékben azonban mindig egyek ós mindig együtt legyünk. Minden gondolatunk, munkánk sugározza azokat az eszméket, amelyek hófehér zászlónk selymén ragyognak: „A Keresztény Magyarországért /" Testvéreim, soha, soha ne essék folt erre a hófehér zászlóra! Kibontottuk, győzelemre vittük, tisztán, hófehéren kell az új Magyarország felépítésének nagy munkájában mindnyájunk lelkesitésére, örömére lobognia. Bizalommal előre ! Horváth Sári. A házi-ipari tanfolyam, amelyet a Munkásnők és a Tisztviselőnők Egyesülete fog rendezni, élénk érdeklődóst keltett városunk hölgyközönsóge körében. Az esztergomi nők megértették, hogy az, aki a mai időkben dolgozni, alkotni akar és tud, nemcsak a saját jobb megélhetését biztosítja, hanem teljesiti hazája iránti kötelességét is. Ha az egész ország minden városában rendeznének ilyen tanfolyamokat s a nők nagyobb része tudna készíteni használati és dísztárgyakat, gyermekjátékszereket, női kalapokat stb., ilyen módon sok-sok ezer, talán több millió maradna benn az országban, ami eddig ilyen cikkekért a külföldre vándorolt. Esztergom lelkes honleányai, tanuljunk házi-ipart, készítsünk a lehetőség szerint mindent magunk, ezt kívánja tőlünk a magunk érdeke s ezért esdekel ma hozzánk a mi édes, szegény magyar hazánk is ! Az első, a játékkészítő tanfolyam megnyitása a spanyoljárvány miatt késik, de a lehetőséghez képest még február, esetleg március hóban okvetlen megnyílik. F. R. M. 0. U. E. siettem üdvözlésére. Szobám falai közé menekülve kerestem az édes Üdvözítő képét. Kitárt karjaimat összezárva, fejemet alázatosan lehajtva, áhitatos ajkakkal rebegtem: „Isten, te megsegítetted őt ós megvigasztaltál engem!" Szivem hangos dobogása lecsillapult, lankadó erőim visszatértek, úrrá lettem önmagam felett. Hozzá siettem és ő, — óh jól emlékszem reá, — szemrehányással illette késedelmes megjelenésemet. De jóságos Istenem ! Mennyire megváltozott! Dús, szőke hajfürtjei eltűntek, homlokát több barásda szántotta végig. Beszélgettünk. Az elmúlt nehéz idők zavaros viszonyairól, az átélt aggodalmakról és borzalmakról. Hiszen miről is lehetett volna beszélni akkor, e sorsváltó, irgalmas időkben ! „Mikor látjuk újra?", kérdeztem búcsúzáskor. „A legközelebbi napokban!", volta megszokott, rövid válasz. Azóta már többször találkoztunk. Beszélgetésünk tárgya mind jobban és jobban kibővült. Egy napon szivem ajtaján kopogtatott. „Tudja-e, mi az a szerelem ?" Es feleletet nem várva, beszólt a szerelemről. Ömlött az ajkáról a szó, hol édes, hol kínos visszhangot keltve lelkemben. És minduntalan vissza-visszatért fejtegetésének során, mint valami éles disszonancia, mint beszédjének alaphangja, a mondás: a szerelem a világon a legédesebb csemege . . . Nem, nem ! Nem ilyennek gondolom én a szerelmet. Nem lehet, hogy e szent érzelem csemege legyen csupán. Más az ő világa és más az Magyar nők! Testvéreim! Küzdelmes munkánk a fényes győzelmű választással meghozta értékes gyümölcsét. Sokat dolgoztunk, fáradtunk, megszólást, kigúnyolást kaptunk sokak részéről, de mi Istenbe vetett hittel, eszméink, elveink igazságában való rendithetetlen bizalommal, emelt fejjel és öntudatos lélekkel mentünk a kereszténység és magyarság ezer éves kitaposott ösvényén. Női lelkünk megértette a hivó szót s mi tiszta lelkiismerettel leróttuk a nemzetmentós adóját . . . De ez csak az első lépés volt ós nekünk nem szabad itt megállanunk. Nekünk tovább is összetartanunk, tömörülnünk kell. Ez a fényes győzelem csak erősebb láncszem legyen, mely szorosan összefűz bennünket. Nekünk ezentúl is művelnünk, képeznünk kell önmagunkat, tájékozódást kell szereznünk mindenkor a társadalom és a haza állapotáról, hogy azután tudjuk, mikor hol és hogyan kell dolgoznunk, segítenünk. Azért női konferenA Magyar Országos Véderő Egyesület Esztergomi Főosztályának hivatalos rovata. Hulladékgyűjtés. Oly szegények vagyunk, hogy semmiféle értéknek elvesznie nem szabad. A létesítendő MOVE szövetkezet üzleti körébe a vas ós egyéb fémek, a csont-, a posztó- ós vászonhulladékok értékesítését is felvette. Addig, mig a MOVE fogyasztási szövetkezet működését megkezdi, a kat. fogy. egylet (Nagylaktanya) I veszi át napi árakon a jelzett anyagokat. Városi díszkert. Ő Eminenciája a bíboros hercegprímás a szigetén levő díszkertet oly feltétellel bocsátotta a MOVE rendelkezésére, hogy az előtte levő terület (régi kioszk helye) bevonásával nyilvános sétánnyá alakítsa át s a kö1 zönsóg rendelkezésére bocsássa. A terv megvalósítása érdekében a MOVE elnöksége mind a polgármestert, mind a szópitő-egyesület vezetőségét megkereste. Mihelyt az időjárás megengedi, a munkálatok azonnal megkezdetnek, ugy, hogy