ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-01-30 / 24. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. A dorogi kerület választóihoz. (G.) Abban a keserű tudatban, hogy ősi színmagyar megyénket az ántánt szétszakította és a mi csonka megyénknél végződik Magyarország és hogy úgy Ítélkeznek rólunk az úgynevezett békekonferencián, mint erkölcsileg és társadalmilag levitézlett, gyámságra szoruló, jövőtlen állammal szokás: nagyon megvigasztalt volna bennünket az, ka a csonka vármegye minden egyes állampolgára oly eszmékért száll sikra, amelyek az ezeréves Magyarország szuverenitásának, jövő megerősödésének zálogai és amelyek kifelé is, befelé is állandó tiltakozások nemzeti halálraitéltetésünk ellen, amelyek kifelé is, befelé is egységet, erőt és munkát jelentenek. Másként szólva: nemcsak Esztergom városának, hanem a csonka megye megmaradt, árva járásának is be kellett volna a nemzetgyűlési választásokon igazolnia, hogy az egyesülés a munkára az ezeréves Magyarországért a keresztény testvériség szellemében ott is lehetséges. A Keresztény Nemzeti Egyesülés dorogi győzelme épen úgy a mi ügyünk, mint a mi fényes győzelmünk. A dorogi választás kétes kimenetele tehát uj munkára serkent bennünket, ami egészen természetes és a Keresztény Nemzeti Egyesülés szelleméből folyó erkölcsi kötelesség. A mi munkánk nem fejeződött be akkor, amidőn Mátéffy Viktort a nemzetgyűlésbe küldöttük. A mi munkánk folytatódik a városban ós a vármegyében mindenütt, ahol nincs megtántorithatatlan meggyőződés arra nézve, hogy ezt a nemzetet csakis ősi keresztény szellemének és magyarságának lázas tevékenysége támaszthatja fel ellenségei által megásott sírjából; a mi munkánk folytatódik mindenütt, ahol még mindig homályos a hit a tekintetben, hogy Magyarországot úgy, amint ma van, mai szomorú állapotából csakis a társadalom minden egyes tagjának keresztényi, testvéries munkábaállása, csakis a minden magyar érdekeit felkaroló gazdasági politika emelheti a fejlődés útjára, amely természetesen a magyar földmivelésen alapszik és világos, hogy a magyar föld politikája; világos, hogy agrárpolitika és világos, hogy a kisgazdák, a magyar földművesek a jövő nemzetgazdaság alapja. És nem pártérdek az, hanem a vármegye népének, becsületének ós az egységes, centralizált munkaerővel fellépni akaró keresztény Magyarország érdeke, hogy velünk a Keresztény Nemzeti Egyesüléshez csatlakozzék a dorogi kerület választópolgársága is, hogy Mátéffy Viktorral együtt érkezzék meg a parlamentbe dr. Szilárd Béla is, hogy igy egyesült erővel léphessen akcióba a megmaradt vármegye minden keresztény-magyar buzgósága, értéke, erkölcse, idealizmusa, munkássága ós gazdasági ereje. Mi a sok közül egyenlőre csak két kardinális igazságunkat küldjük a még mindig határozatlan dorogi kerületnek, amelyek bizonyára józan és igazságos gondolkozásra fogják indítani a gazdákat ós a munkásságot. Az egyik, amelyet könnyen be lehet látni, az, hogy a valósággá váló keresztény Magyarország erkölcsi ós gazdasági szempontból is többet nyer velünk, ha a hazafiságtól megedzett ós a kereszténységtől testvériesitett, jól megalapozott, az egész vármegye gazdasági erejéből folyó programmal állunk munkába a parlamentben, mintha egy túlfűtött ós csupán egyes osztályoknak hízelgő gazdasági programmal lép a csonka megye egyik kerülete sorompóba. Azt az érvelést ma már senki sem fogadhatja el, hogy mivel valamikor minden magyarnak az őse kisgazda volt, most már gazdagítsuk elsősorban csupán ezt az osztályt, vigyük előre csupán ennek az érdekeit ós akkor valamennyi osztály boldog és gazdag lesz. Azt hisszük, hogy először: maguk, az úgynevezett kisgazdapolitikusok is zavarba jönnének a koldus hazában e terv keresztülvitelénél, de másodszor : kisgazdapolitikának is rossz politika ez, mert ha ez valamiképen ma megtörténnék, elsatnyulna a többi osztály, amelyekre pedig a kisgazdáknak is szükségük van, ha azt akarják, hogy igazán agrárállam legyünk. Ahhoz, hogy Magyarország agrárállam legyen ós a kisgazdák érdekei védve legyenek, nem az önzés politikája, hanem a Keresztény Nemzeti Egyesülés szükséges, amelyben a kisgazdákkal minden magyar ember testvériesen küzd az ország gazdasági felépüléséért. A másik megszívlelendő igazság, hogy csakis akkor volna jogosult az osztálypolitika, ha a magyar társadalom csak egy osztályból állana. Ahol annyi más osztálybeli ember van, ahol annyi munkásember is van, mint például a dorogi kerületben, ott az osztálypolitika parlamenti győzelme legalább is igazságtalanság volna. Talán valamikor kívánhatják a kisgazdák — ós adja Isten, hogy minél előbb elkövetkezzék ez az idő — hogy a magyar termőföldre, az intelligens kisgazdákra épüljön fel egész gazdasági és társadalmi struktúránk, egész kultúránk, de annak az ideje a mai szomorú állapotunkban még sajnos nincs itt. Mindenesetre az az ideálunk, hogy Magyarország magas kultúrájú agrárállam legyen. Azonban ide ismét nem az osztálypolitika vezet, hanem a magyar földért, a magyar földműves boldogulásáért való küzdelem osztálykülömbség nélkül, testvéries, egymásról meg nem felejtkező küzdelem a Keresztény Nemzeti Egyesülésben. Ha ezt akarja az Egyesült Földműves és Kisgazda-párt, akkor ezt mi már több mint két évtizede csináljuk. Nem szabad felednünk, hogy több ezer munkás is van a dorogi kerületben, akik ha félrevezetve egyenlőre még nem is gyakorolták választójogukat, mégis érdekeiket védeni kell a parlamentben. Dorogi kerület gazdái, földművesei és munkásai ! Lehet, hogy ád még az Isten a magyarnak olyan boldog időt, amidőn minden társadalmi osztály, a gazdák is, a munkások is ráérnek külön pártokat csinálni, de most testvériesen össze kell egyeztetnünk egymás érdekeit, hogy egyikünknek se kelljen elpusztulnia! Elszakított testvéreinkért tesszük ezt, szegény csonka hazánkórt. Azokért, akik fűtetlen szobákban, vasúti kocsikban hazátlanul sirnak tönkretett hazájukért! Testvér ! Magyar! Kisgazda ! Munkás ! Tudjuk, hogy mindegyiktek szenved ós jobb életet akar, de könnyes szemmel kiáltunk nektek, hogy csak egy kis áldozatot még, hogy az élet útjára térhessünk ! Gyertek velünk! Éljen a Keresztény Nemzeti Fgyesülós! Éljen dr. Szilárd Béla ! Tarka sorok. Orrvérzés a pártonfölüli regiókban. Sokan vannak olyanok is ma, akik az úgynevezett határtalan hazafiúi móltóság léghajóján a pártonfölüli régiókba emelkedtek. Itt azonban a ritka levegőtől — mint a vigyázatlan léghajósokat — szódülés fogja el őket, orrvérzést kapnak és Önkívületi állapotukban szokatlan dolgokat beszélnek. Hol Pythia-féle jóslásokban bocsátkoznak — ami még hagyján, mert ilyesmikkel ma már ugyancsak nem lehet az országos dolgokat befolyásolni —, hol meg azonban, amikor kibontakoznak a jóslás gőzéből, messzire elvetik a pártonkivüliség sulykát és vidám furcsaságokkal lepik meg a közvéleményt. Ilyesmi például az, amidőn a pártonfelüliség magas kegyelmessége azt tanácsolja Esztergom megválasztott képviselőjének, hogy most már „ne ismerjen Esztergomban pártokat." Ez azt is jelentheti, hogy most már ne pártoskodjon, amit Mátéffy Viktor eddig sem tett, mert hiszen azok az eszmék, amelyek az ő személyében győztek Esztergomban, csak azoknak párteszmék, akik városunkban pártonfölüliek és pártoskodók voltak. Azonban a bölcs tanács azt is jelentheti, hogy Mátéffy Viktor, aki a Keresztény Nemzeti Egyesülés zászlajával győzött, most már dobja el ezt a zászlót. Hát akkor mivel vonuljon be a parlamentbe? Furcsaságnak tehát elég nagy furcsaság ez! De aztán igazán semmi más. Talán egyedül Apponyi Albert gróf az Magyarországon, aki pártonfölülinek vallhatja magát. De ő sem azért, mintha felemelkedne a pártonfölüliség különös magas régióiba, ahol orrvérzést lehet kapni, de semmit sem lehet csinálni, hanem egyedül azért, mert ő a hazán kivül, Parisban küzd az ezeréves keresztény Magyarországért, amiért a Keresztény Nemzeti Egyesülés idehaza küzd. HIREK. * A Területvódő Liga tiltakozó nagygyűlése Esztergomban. A neuillyi béke-tervezettel halálraítélt magyar vidék az önvédelem határozottságával és gyorsaságával áll talpra, hogy ellenszegülő tiltakozást kiáltson és tömegével tódul a Területvódő Liga táborába, hogy a nagy egység erejével tegye megtörhetetlenné föllépését. Azokban a nagy magyar városokban, ahol eddig a ligának helyi szervezete alakult, a társadalom vezéregyéniségei állottak az élre. Igy Székesfehérvárott Prohászka Ottokár, Sopronban Thurner Mihály polgármester, Vácott Kállay Ubul ny. főispán, Veszprémben és Győrött Rott Nándor és Fetser Antal püspökök a liga elnökei. Már meg van állapítva azoknak a tiltakozó nagygyűléseknek a programmja is, melyeken a lelkes egyesülés február hónapban az ország minden városában meg fogja szólaltatni az ország lakosságát. A Területvódő Liga elnöksége, Raffay Sándor dr. püspök, Ajtay József dr., Szontagh Tamás dr. ós Okolicsányi László dr. vezetésével Esztergom városába február hó 8.-án készül jönni a tiltakozó nagygyűlés tartására, mely azonban csak akkor lesz megtartható, ha a spanyoljárvány terjedése addigra városunkban annyira megáll, hogy a nagygyűlést aggodalom nélkül engedélyezni lehet. Addig is az ezeréves Magyarország iránti olthatatlan lelkesedésünkkel várjuk a küldöttséget. * Figyelmeztetés. Mindazok, akik a nemzetgyűlési választásnál választójogukat nem gyakorolták, elmaradásukat február hó 4.-ig igazolni tartoznak orvosi, vagy más elfogadható bizonyítvánnyal Vaniss Dezső választási biztos hivatalában (Járásbíróság 28. ajtó) d. e. 9—1 óráig. * Vakhir Haller miniszterről. Városunkban csütörtökön délelőtt egy budapesti magántelefonértesitós nyomán gyorsan híre terjedt annak, hogy Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter, — ki spanyolbetegsóget kapott — meghalt. A hir vétele után nyomban telefonon érdeklődtünk a miniszterelnökség sajtóosztálya-