ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920
1920-11-07 / 206. szám
ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik kedden, csütörtökön és vasárnap. lőfízetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. ?tr\TCkC eiám ái»Q • hétköznap 80 fillér, J SJ ^ 2> *« £U11 «-* «* • vasárnap 1 korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. A városi képviselőtestületek megalakitása. Irta: Dr. Antóny Béla. (Folytatás.) A képviselőtestületi tagok létszámát illetőig a r. t. városoknál a 36 számban megállapiott minimum igen alacsony. Eltekintve attól, ogy a tisztviselők szavazatuk folytán ily kis sámú testületben döntő szerephez juthatnak, be Dg következni az a másik egészségtelen állapot , hogy a 15—30 ezer lelket számláló városok özönsége, közéletének legkiválóbb fiai közül yen sokat, ép a városi képviselők alacsony aáma miatt, képviselőtestületébe nem fog tudni eküldeni, még ha meglesz hozzá az akarata, örekvóse is. A nők aktiv ós passziv választói jogának lvonása ma már jogfosztás. Akkor, amikor jogiterjesztésről beszélünk, a már létező jogot elonni nem lehet, legfeljebb revíziónak van helye. Ha a magyar nő méltó volt arra, hogy a emzetgyűlés megválasztásában s abban magában is részt vegyen, ha méltó volt arra, hogy a zókesfóváros ós törvényhatóságának újjáalkotáánál aktiv ós passziv résztvevő legyen, akkor lég méltóbb arra, hogy a magyar városi és :özsógi élet újjászületésénél, a keresztény, németi élet intézményes megvalósításánál tényező egyen. A revízió gondolata helyén való s evvel :apcsolatban a nők választói joga feltétlenül negadandó, mig a választhatóság elvetendő. Ma, amikor a magyar férfit a lemondás, z önbizalom hiánya, a közügyek iránti részvétBnség, az erkölcsi erők hiánya s a féktelen >énzszerzés vágya uralja, a magyar nők azok, kik hitet, bizalmat, erőt, erkölcsöt jelentenek, ía a nőknek a választójoga nemzeti érdek, :ötelem, mert a magyar nők a nemzetnek éltető elkei, a hazafiságnak irányító szellemei s a jobb emzeti sorsnak letéteményesei. Viszont erkölcsi s anyagi összeomlásunk rémes napjaiban a nőknek a választhatósága nem okos és célszerű dolog. Ma még van egy nemzeti kincsünk, egy nemzeti hitünk s ez a magyar nő. Ne engedjük őt be a mindennapi élet mocsarába, a közélet fertőjébe, maradjon ő meg azon az eszményi magaslaton, melyben őt tiszteljük s ahonnan ő a magyar reménynek ós hitnek nemes ós fényes glóriáját sugározza felónk. Ne felejtsük el, hogy azon a verőfényes januári két napon, amikor minden hitünket, reményünket a fórumra vittük s annak tüzében választottuk meg nemzetgyűlési képviselőinket, a magyar nők voltak azok, kiknek lelkesedése, becsülete, tisztasága nemcsak az alkotmányos életnek azt a folyamatát adta vissza, mely keresztény nemzeti irányt szabott meg, hanem ellenségeink által itthon és általunk ácsoltatott koporsónknak szegeit is, a hit, a szeretet ós a nemzeti gondolat mindent legyőző erejének fenségével szétmarta, széttörte. A jelölésnek az a módja, mely bizonyos számú aláirást ós egyben annyi jelöltet kivan, mint amennyi bizottsági tag választandó, igen nehézkes és problematikus, de tág teret nyit az egészségtelen, beteges ambiciók, a demagógok, a nem kivánatos elemek feltolakodására is. A választóközönségnek igen nagy része nem tud kitérni azon házalások alól, amelyet ezek az aláirás megszerzése céljából végeznek s végül is oly liszták nyújtatnak be, amelyek a választás komolyságát ós a megválasztandó testület tekintélyét már is veszélyeztetik. Komoly, becsületes, dolgozni tudó és akaró emberekre van szükségünk, akik a bizottsági tagságból nem jövőt akarnak kovácsolni. Nem hangra, nem tülekedésre, törtetésre, hanem mélyen szántó, átalakitó, megnemesitő, nehézségekkel megbirkózó s áldozatoktól meg nem ijedő elhatározásra. A jelölés bizassék a választó közönségre, melynek pártjai, miként a múltban, úgy a jövőben is, el fogják készíteni azt a névsort, amelynek alapján a választó közönség leadja szavazatát. Minden törvénytelen ós erkölcstelen választási korteskedós megelőzése céljából a szavazást kötelezővé kell tenni, de kötelességévé ama kötelem ós állampolgári hűség szempontjából is, mely minden polgárban kell, hogy a mai nehéz napokban tudatosan éljen. Ma a köz iránti kötelem teljesitósótől senki ki nem vonhatja magát, s minden elkövetendő, hogy annak gyakorlására se a demagógia, se a korrupció befolyást ne gyakorolhasson. (Vége köv.) Tarka sorok. A rendőrség Esztergomban bátran kijelentette, hogy az itteni mulatságokon nem szabad helyet adni az idegenből hozzánk került erkölcstelen és szeméremsérto One Stepp táncnak. A mulatságok rendezőit szigorúan utasitotta a rendelet végrehajtására ós a tilalmat ellen is őrizteti. Ezt a rendeletet melegen üdvözöljük nemcsak a magunk nevében, kik már régtől hangoztattuk, hogy ily táncokat tisztességes összejövetelekről ki kell küszöbölni, hanem a mulatságok rendezői nevében is. Ugyanis a rendezők állásfoglalásához és ezen állásfoglaláshoz való következetes magatartáshoz sokkal nagyobb erkölcsi erő és férfias öntudat kell, semmint az ember gondolná. Különösen kell ez kisebb helyeken, igy Esztergomban is, mert itt, akik nagy kedvvel ós nem kis költséggel már megtanulták a nyakatekert nevű láb- és lábszárművészetet igénylő és eddig csak az amerikai őserdőkben és a rendőri ellenőrzés alatt álló házakban ismert táncfigurákat, fitogtatni akarják „műveltségüket" ós az egész báli közönség előtt be akarják mutatni szorgalmas tanulásuk eredményét. Ez az ambició pedig egyesekben sokkal erősebb lelki rugókon alapszik, mint a rendezőség jóakaratú törekvése a mulatság tisztességének, jó hírnevének megőrzésére és kidomboritására. Már most ha a rendezőség és a táncoló fiatalság .egyik-másik túlvérmes tagja közt összeütközés támad, hacsak szóváltás alakjában is, kész a botrány, amelytől AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. kmit az öreg folians regél... (Ötödik folytatás.) Következendőkópen egy hold első Classis)an levő földtül tartozik adni Vs P. Mérőt Tiszta búzabul, 8 /8 „ „ Rozs vagy Kétszeresbül, 1 „ „ Zabbul vagy árpábul. 2-ik Classisban levő föld holdjátul Ys P. Mérőt Tiszta búzabul 2 /s „ „ Rozsbul vagy kétszeresbül, 6 /8 „ „ zabbul vagy árpábul. Minden gazdának a Contributionális könyretskébe be kell irni az Obtingentiáját egy küönös Foliumra, úgy hogy annak más rószin a efizetóst anotálni lehessen. Semmikép sem szabad Búzára, Rozsra, íabra vagy Árpára előre pénzt felvenni, mert nind az, aki ád, mint pedig aki veszi, meg fog )üntetődni. Azonkivül pedig a Birák kötelesek, nihelyest megtudják, az ilyen obligált Quan:umot kemény felelet alatt lefoglalni. Nem küÖnben senki se merje a magára Repartiált ^uantumot alattomban kemény 25 Páitza és Lrestom büntetés alatt eladni." A gabona egyéb felhasználására szintén fennállottak ép úgy a tilalmak mint legutóbb a háború alatt. „A sertésekkel kereskedőknek az idei termósbül az árpa vétele mindaddig megtiltatik, mig az ármádia élelmére szükséges gabona tellyessóggel be nem szereztetik. Az elöljárók különös vigyázassál legyenek, hogy az Spekulánsoknak alkalmatosság ne adassék a gabona titkos öszvevásárlására. Továbbá tilalmas az gabonának minden más egyébre fordítása, szintúgy tilalmaztatik az magból vagy szemből való pálinkaégetós vagy az Sörnek kifőzése valamint szinte akárminómű gabonának az külső tartományokba való kivitele." Ugyancsak megállapítható az elsárgult lapokról, hogy 132 év előtt is egyes birtokosok különböző fortélyokkal ki akartak bújni a rekvirálás alól, továbbá, hogy a bányák már akkor is különleges elbírálás alá estek: „Tapasztaltatott, hogy némely birtokosok azon szin alatt, mintha gabonájukat az Bányáknak ígérték volna, az Ország köz szüksógire vagy igen keveset vagy épen semmit által nem szolgáltattak. Hogy egy rószrül az Bányász helyek az szükséges gabonában fogyatkozást ne szenvedjenek, más rószrül pedig senki az említett szin alatt az termett gabonáját az ország közszükségótül el ne titkolhassa, Eő Fölsége kegyesen megengedni méltóztatott, hogy az Bányász helyek az gabona bevásárlását egyedül azon feltétel alatt, hogy ők nem másoktul, hanem csak az olyas Birtokosok tul szedhessék össze az gabonát, kik az Ország szükségletére részükrül az elegendő gabonát már beszolgáltatták." A molnárokkal — úgylátszik — már ezen időben is bajok voltak, amelyek szükségessé tették megrendszabályozásukat. Az erre vonatkozó rendszabály 1788. április 8.-án adatott ki: „Rendtartásnak Czikkelyei, melyeket a Molnárok a Gabonának őrlésében szorossan követni tartoznak." Ezen rendelkezések szerint „Kemény büntetés ós dupla visszafizetésnek terhe alatt a molnárok a gabonákat áztatni ne merészeljék, hanem mindenkor szárazon őröljék, úgy hitványabb ós könnyebb gabonával összekeverni vagy pedig éppen elcserélni a gabonát ne merészeljék, mert ha az illyetón Tsalfaság valamelyik ellen megnyilvánosodnék, az nem csak az mesterségitül el fog tiltatni, hanem azon kivül a Tzóhbül ki rekesztetik. A gabonát mértékre kötelesek átvenni és Mesterségöknek elvesztése alatt a lisztet szintannyi mértékben és számban Tsalárdság ós visszatartás nélkül, mund liszttel együtt visszaadni. Az által vett gabonát és vissza adott lisztet, korpát egy különös, e végett tartandó könyvecskében feljegyezni." Igen érdekes azon rendelkezés, mely a többtermelóst és a beműveletlen földek bevetését célozta elérni. A rendelet 1788. február 15.-ón adatott ki. A rendelet mindenesetre hatékonyabb lehetett, mint azon rendeletek, amelyek a háború alatt ós jelenleg bocsájtatnak ki a földek beművelésére. A rendelet teljes szövege a követ-
