ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-09-08 / 182. szám

POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. Egyes szám ára: ^rllTi SO fillér, korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. — Az alakulóban levő esztergomi kormányzópárt iparosváiasztmánya. A rövid időn belül megalakuló nagy esztergomi kereszténypárt iparos tagjai szerdán este megtartott értekezletükön a maguk kebeléből a következő iparos tagtársakat jelölték a párt választmányába: Toldy János, Hermann Lajos, Giegler Ferenc, Mészáros János, Sallay József, Sclrweiczer Vilmos. Sztahovits Jenőt társelnöki tisztségre jelölte az értekezlet. — Mátéffy Viktor beszámolója. Mátéffy Viktor nemzetgyűlési képviselő az alakulóban levő esztergomi keresztény kormányzópárt értekezletén vasárnap délelőtt földműves választópolgárainak, este pedig a női és hivatalnoktagoknak tartalmas beszámolót tartott, amelynek keretében az aktuális politikai kérdéseket, elsősorban az új termésrendeletet, a földbirtokreform ós a numerus clausus törvényjavaslatát világitotta meg. Hol jöjjünk össze? Esztergom, 1920. szept. 7. Mert valahol össze kell találkoznunk, valahol meg kell értenünk egymást nekünk, esztergomiaknak is. Ezt bizonyára mindnyájan elismerjük már, hivatalnokok, -papok, kereskedők, iparosok és földművesek egyaránt. De hol ?! . . . A Move-ba nem mennek a munkások ós a földművesek, mert — amint mondják — az úri klikkek kinézik az egyszerű embert. Pedig ezt csak azért látják így, mert nincsenek benne; ha beiratkoznának, ott világosan látnának. Az Ébredő Magyaroktól szintén húzódoznak, mert zsidóverőknek, vagy terroristáknak tartják őket; szóval nem ismerik az egyesületet. Azonban messziről állandóan birálgatják mind a kettőt. Az egyesülés pártjába meg azért nem iratkoznak sokan, mert nem akarnak politizálni; igaz szóval azonban azért, — amint legutóbbi vezércikkünkben kifejtettük — mert irtóznak a közügyektől. Hol találkozzunk tehát, hogy egymást megérthessük ? Földműves társadalmunk egy része eddig azért zárkózott el az egyesülés pártjától, mert a különálló földműves- és kisgazdapártot vallotta magáénak, már a neve után is Ítélve. Most már hivatalosan nem állanak külön a földművesek, most már megcsinálták a nagy egyesülést odafönn és az Egyesült Ker. Nemz. Kisgazda és Földműves Pártba feltótlenül beletartozik minden keresztény-magyar ember! A húzódozás tehát ha nem rosszindulatú, akkor legalább is érthetetlen ós ostoba ! Odafönn azért egyesültek, hogy jobban dolgozhassanak, de ők hiába dolgoznak, ha mi nem egyesülünk. Próbáljunk végre összejönni az egyesült keresztény kormányzópártban. Nem emberekórt, hanem elvekért tesszük ezt. Ma már nem az emberekhez kell elveket keresnünk, hanem az embereknek kell az elvekórt ólniök. Ma már nem lehet rögtönzött nemzetgyűlési ós községi képviselőválasztásokat rendezni, ma a keresztény pártnak állandó, aktiv hatalomnak kell lennie úgy, hogy a képviselők ós az emberek csak annyiban éljenek, amennyiben az elv és az irányzat szelleme ól bennük, mert csak ezek értékesek a keresztény Magyarországra nézve. Mi pedig akkor vagyunk tisztán az elvek emberei, ha ilyen egységes táborban élünk. Hol jöjjünk tehát össze? A keresztény elvekórt való önzetlen harcban! Igen, jöjjünk össze az Egyesült Ker. Nemz. Kisgazda és Földműves Pártban, ahol meg fogjuk érteni egymást, meg fogjuk talán érteni a Movét, az Ébredő Magyarokat és minden magyar eg3^esülóst is, amelyre ma oly nagy szükség van ! Kezdjük meg: jöjjünk már Össze egyszer valahol! Tarka sorok. Ökölrázások a Széchenyi-térről a Kerektemplom felé és megfordítva. Mostanában igen sokat emlegetik, hogy Esztergomban klikkuralom van. Ez annyit jelent, hogy ahány osztály, ahány érdekcsoport, ahány vélemény van a városban, annyifelé húznak az emberek és annyifóleképen „fújnak" egymásra. Talán innen ered az is, hogy amikor megjelenik egy kormányrendelet, vagy valamely városi, hatósági intézkedés, mindegyik osztály, illetve érdekcsoport a saját sérelmét látja benne, amely a másik javára j|törtónt. Vannak földművescsoportok a Kerektemplom táján, amelyek a Széchenyitér felé rázzák öklüket ós vannak iparos-, illetve hivatalnokcsoportok a Széchenyi-téren, amelyek a Kerektemplom felé átkozódnak. Igy folyik ez hivatalokban, üzletekben, kávéházakban stb. Ezek az emberek sohasem értik meg egymást, mert sohasem beszélnek nyíltan, szemtől-szembe, hiszen ezek a klikkek, osztályok sehol nem találkoznak eszméik kicserélésére és a közügyek megbeszélésére. Hogyan alkossák akkor odafönn a keresztény Magyarországot, ha minden törvény tárgyalásánál, rendeletnél ez történik ? Hol vannak ennek a megalkotandó keresztény Magyarországnak békés, munkás polgárai ? ! Az egységes kormányzópárt, az Egyesült Keresztény Kisgazda- és Földműves-párt azért alakul meg Esztergomban, hogy a megértést ós az együttműködést lehetővé tegye és hogy az ökölrázások, a klikkuralom végre megszűnjenek. Ott, a kormányzópárt választmányában szemtől-szembe 11 „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A kalapács művészete. Az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank egyik kirakatában körülbelül egy hónap óta apró dísztárgyak láthatók. A legtöbb ember közömbösen halad el mellettük, más, ha egy pillanatig tekintetre is móltatja, pár lépéssel tovább már megfeledkezik róluk és csak igen kevesen vannak, akik a tárgyakat megtekintvén, azokban gyönyörködnek ós kutatják eredetük körülményeit. Lapunk egy alkalommal már felhívta rájuk a közfigyelmet, ámde egyesek bármily jóindulattal viseltessenek is a művész, vagy alkotásai iránt, ha azok kellő megvilágításban nem állanak az érdeklődő előtt, pusztán a figyelem felhívása nem éri el célját. Már pedig ezen Esztergomban készült, esztergomi lakos által készített eredeti művek megérdemlik, hogy velük részletesebben is foglalkozzunk. A kiállított dísztárgyak eredeti ötvösmunkák, tehát nem öntvények, sem préselések, mint legtöbben gondolják, akik egyszeri megtekintés után felületesen holmi olcsó vásári dolgokkal azonosítják. Mi az ötvös munkája ? Kalapács és százféle i domborító vaspálca (bunzni) segítségével sima fémlemezből negativ rajz után domború alakokat, diszitmónyt kiverni, hogy a munka bevégzése után a kész tárgy pozitív képet mutasson. Rendkívüli tudást, nagy türelmet ós roppant sok időt igényel egy-egy munka elkészülése, ha meggondoljuk, hogy munka közben csak negativ képet lát az ember maga előtt, hogy egy-egy erősebb ütés tönkreteheti az egész munkát és órák türelmes kalapácsütögetósei után alakul csak ki egyegy kis részlet az elgondolt műből. Nagyon kevesen művelik ma már az ötvösségnek ezen ágát. Hogy is vesződnének evvel, mikor a mai sokszorositó-technika fejlettsége mellett egyszerű gipszmintáról igen tetszetős filigrán csecsebecséket lehet előállítani technikai kicsinyítés folytán, melyek a hozzá nem értők előtt talán sokkal becsesebbek, mint a valódi, hetek, hónapok türelmes munkájával elkészült művészi objektumok. A középkor lelkiismeretes munkásainak, a tapasztalatokban ós a kéztechnikai tudásban gazdag ötvösiparosoknak módszerét követi Hellebrand Béla volt főgimnáziumi rajztanár, az iparbanki kirakatban kiállított ötvösmunkák tervezője ós elkészítője műveinek elkészítésekor, nem pedig az imént emiitett gipsztechnikát. Azoknak a középkori ötvösművészeknek követője ő, akiknek művei ma is csodálatba ejtenek. Minden egyes munka egy művészi elgondolásban egyedülálló, erővel és kifejezéssel teljes műremek, amelyet leghivatottabb szakértők bíráltak meg és méltányoltak. E sorok írójának nemrégiben alkalma nyilt az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola ötvöstanárával, Csajka Istvánnal beszélgetni Hellebrand műveiről. Az országos nevű professzor lelkesedéssel emiitette, hogy ezek a művek igen nagy értékűek főleg abból a szempontból, hogy az anyagszerűség és a férfias erő belőlük úgy kisugárzik, ahogy a forgalomban levő ós ismert jelenkori művek ós másolataik egyikéből sem. Mint ahogy a festészetben a valódi freskótechnika éppen az erő kifejezésében különbözik más festi menyektől, úgy válik már csak kissé gyakorlottabb szem előtt is teljesen különállóvá az anyagszerűség szemmeltartásával megkonstruált ötvösmunka a gipsz- és egyéb könnyű technika által előállított dísztárgyak között. Az anyag sajátságai szerint való tervezés pedig különösképen isteni adománya művészünknek. Betekintés kész művei közé, vagy a legszebb tervekben kifogyhatatlan vázlatkönyvébe, minden, művészet iránt fogékony lélekben a legnagyobb csodálatot és elismerést váltja ki. Az Iparbank kirakatában levő művek csak halvány képét adják a művész gazdag tudásának ós formakészségónek. Például — hogy csak legremekebb darabjai egyikét említsem, — az általa „Honfoglalás "-nak nevezett plakett, melyen a hót vezér alakja áll, oly duzzadó erő kifejezésével hat, melynek párját csak a Székely Bertalan képein láthatjuk. Művészünk különben is nagyon szereti az ősmagyar motívumokat. Csattokra és óraláncdiszül tervezett nyilazó ősmagyar vitézei, a csodaszarvast űző Hunor ós Magor, melyet most vesz munkába, bizonyára maradandó értékei lesznek ip arművészetünknek. Dekoratív munkái szintén csínnal és erővel teljesek. Gyűrűk, hajcsattok, nyakékek nemes dicsőitői az ezüst anyagának. Keresztjei merőben eredeti felfogással készültek. Sokszorosítva bizonyára hamar elterjednek a műértők körében. Visszatérve a plakettekre, meg kell még