ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-01-21 / 16. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Nagy Hunyadi János, te egyenes gerincű, magas homlokú, tiszta tekin­tetű, törökverő magyar. Beh sokszor elnézlek mélázva az esztergomi bazilika előcsarnokában! Azon tépelődöm, miért komolyodott el oly na­gyon gondterh.es arcod ? ! Úgy elnézem vasizmú karodban szorongatott félelmetes buzogányodat. Ugy rémlik nekem, mintha ütésre emelnéd, mintha lesújtani készülnél vele. De vájjon kikre ?! Azt hiszem, nemzeti nagy létünk temetőjében vigadozó magyarokra, akiknek hazájára pogány töröknél is irgalmatla­nabb külső és belső ellenségek törtek. Temetni szeretnék örökre. S az örök halálra itélt gyász­magyarkák még a sir szélén is az ős turáni átok kígyóját melengetik szivükben, a meghasonlás furiáját, a széthúzás ördögét dédelgetik lelkük­ben. Maga a halálbirák egyike, a cseh martaló­lócok főpátrónusa, Clark csodálkozott, hogy egy halálra itélt nemzet fiai között minő észbontó tülekedés folyik miniszteri bársonyszékek, állam­titkárságok, képviselőségek stb. után. Akinek egy csipet józan észt, háborús konjunktúrával szerzett tűrhető jó módot, vagy legalább jó nagy szájat s öblös torkot adott a sors, már mandá­tumok után törtet s nemes hazafiúi hevületében legázolni törekszik olyanokat, akik a közügy szolgálatában elfelejtettek magukra is gondolni, nagy vagyont szerezni, ellenben idegeiket meg­őrölték és a vörös rémuralom alatt bőrüket is vásárra vitték, életüket is kockára tették a köz­jóért való fáradhatatlan tevókenykedésük közben. Ámulva kérdezi a hazája jövőért aggódó hazafi nagy Horthyval: egy sirja szélén álló kis nemzet hogyan engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy annyi sok kimondhatatlan nevű pártra szakadjon s egymással hajba kapva tűrje, hogy külső és belső ellenségek gyújtogassák házát, hazáját? Nem volna-e elég nekünk két párt: a keresztény magyarok ós a keresztény­iden nemzetköziek pártja ? ! Az ószövetségi birák koráról panaszolja a szentirás: „Ama napokban nem vala király Izraelben, hanem kiki, ami neki tetszik, azt cselekvő !" Magára gondolt csupán minden zsidó. Nem volt más érdekük, mint csak saját becses sze­mélyük érdeke. A filiszteusoktól megtámadott, madianitáktól kifosztott, ammonitáktól pusztított zsidóknak hazafisága nem terjedt túl saját szőlő­hegyeik és olaj faágkertjeik határán. Lett is ám rútönzósükből olyan országos felfordulás, hogy attól nyögtek századokon át a robashnak nyug­hatatlan hősei. A dinamit természetű „magyar "-zsidó sajtónak örökké megbocsáthatatlan bűne, hogy nálunk is hasonló állapotokat teremtett folytonos uszításaival. A magyart a magyarral állította szembe, csökkentette, sőt kioltotta leikükből a magyar nemzeti, faji önérzetet . . . A csillagos ég úgy van megalkotva, hogy egy-két csillag helyváltoztatása esetére kimoz­dulna a többi is: összedőlne az egész világ. Halomradőlhet — a magyarok világa is össze­tartás hijján, ha egyikünk, vagy másikunk hűt­len lesz a többihez. Minden egyén mérhetetlen sokat számit a nemzettest élő szervezetében. Egy hűtlen magyar maga után ránt másokat, maga után ránthatja az egész nemzetet. Mondjátok csak testvérek: Mit ér az olyan magyar hazafisága, aki 30—50 koronáért az ördögnek is áruba bocsátja magát és szavazatát?! Nem ér egy pipadohányt, nem ér egy ütet taplót. Hát mit ér ?! Kötelet, melyet a meghasonlás szitásával önmagára szabadított zsiványok fon­Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. nak ós illesztenek a félrevezetett magyarság nyakára. Pedig, ha az a sok láng, mely a magyar szivekben lobog, mind összefolyna, oly hatalmas lobbot vetne, hogy az égig érne s benne minden idegen rongy hamuvá égne. Dr. T. K. Tarka sorok. — A repülő elvtárs. — Még mindig akad egy pár kommunista Esztergomban, aki szellős fogolytábor után kíván­kozik. S különösképen kezd a Jakus-párt ezekkel az elvtársakkal rokonszenvezni és barátkozni. A néhai kommunista csavargók, úgy látszik, jól be­válnak arra, hogy kómszolgálatot teljesítsenek és rendzavarást csináljanak. Az értelmi szerzőknek nem lehet rendben a szénájuk, ha ilyen utolsó és úri emberhez legkevésbé méltó eszközökhöz folyamodnak. Biztosithatjuk a spionok kiküldőit, hogy amit magunk közt keszólünk, azt nyíltan is meg merjük írni ós az érdekeltek előtt bátran kimondani. Vasárnap este a megyeházán a női gyűlés alkalmával egy kommunista elvtárs „megreszki­rozta," hogy az egyik szónok szavaiba bele­kotyogjon ilyformán: „Le a csuhával, éljen a kommunizmus!" Természetes, hogy vitézségét szabadon való repülés követte s mivel ráadásul okvetetlenkedett, a megyeház udvarán az elvtárs túlfűtött fejéből egypár ütleg a kommunista el­veket kiszéditette. Eddig vasárnap. S most jön a java. Hétfőn a hűvösön kihallgatják a vörös komát, ahol álta­lános meglepetésre bevallja, hogy Jakus-párti kortesek biztatták föl őt liszt reményében, hogy kiabáló megjegyzésekkel a gyűlést zavarja. Azt kérdezzük földmives testvéreinktől: mit szólnak önök ezekhez a dolgokhoz, önök, akik a kommunizmus alatt becsületes, színtiszta fehérek voltak? Jól érzik-e magukat abban a kisgazda-pártban, ahol a kommunizmus levitézlett kolomposai teljesitik a rendzavarást ós a kém­szolgálatot? Megegyezik-e az önök becsületével, hogy olyan táborba álljanak, ahol még most is a kommunizmust éltetik ? Tűrik-e, hogy az önök tiszta nevét eszközül használják a választásoknál ós ezt a tiszta nevet kommunista nevekkel egybe keverjék ? Árulhatnak-e egy gyékényen a repülő elvtárssal ? —.— HIREK. Gyásznap. Dr. Antóny Béla polgármester felhívást intézett Esztergom sz. kir. város közönségéhez, melyben felszólítja a polgárságot, hogy a párisi békekonferencia által ajánlott béke ellen, mely tulajdonkópen megfoszt az életnek minden lehe­tőségétől, tiltakozzék. „Ezért — mondja a felhivás — f. évi jan. hó 21.-én d. e. 10 órakor a belvárosi plébánia­templomban könyörgő Istentiszteletet fogunk bemutatni a Magyarok Istenének, hogy hárítsa el felőlünk e mérhetetlen csapást. Ugyaneznap d. e. 11 órakor pedig a Széchenyi-téren nép­gyűlést fogunk tartani, melynek szónoka, dr. Mike Lajos kifejezésre fogja juttatni e megalázó béke elleni tiltakozásunkat s a nópgyűlósből egyúttal felterjesztést fogunk tenni a kormány­Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­nyomdájában. hoz, hogy továbbítsa az antanthoz leghatározot­tabb tiltakozásunkat Magyarország szétdarabo­lása, nemzeti békénk megbontása, ezeréves kul­túránk elpusztítása, édes véreink rabságba haj­tása ellen s tiltakozzék a bolseviki szellemnek, mely egész Európa kultúráját támadja, állandó­sítása ellen. Annak a szemléltetésére, hogy a béke ipart, kereskedelmet megöl s munkátlan­ságot állandósít, az üzletek e napon d. e. 9—12 óráig zárva tartandók." *Az ipartestület tagjait felkérjük, hogy jan. 21.-ón, szerdán reggel 10 órakor a belvárosi plé­bánia-templomban tartandó gyászmisén okvet­lenül megjelenni szíveskedjenek. Az ipartestület vezetősége. * A hadsereg tiltakozása, A polgárságnak megalázó bókefeltótelek elleni tiltakozásában nem­zeti hadseregünk is osztozik. Evégből a nemzeti hadsereg helyben állomásozó csapatai január hó 21.-ón d. e. 9 órakor a Széchenyi téren tábori misével egybekötött gyász kivonulást fognak tartani, kedvezőtlen idő esetén azonban a kato­naság is a belvárosi plébánia-templomban d. e. 10 órakor megtartandó istentiszteleten képvisel­teti magát. * Katonáink önmaguk szerelik fel magukat. Az Esztergomban állomásozó győri gy.-e. III. zászlóalj II. százada (parancsnok Resztóczky százados) saját felszerelésének és ruházatának kiegészítésére saját kebelében gyűjtést indított ós 2365 koronát gyűjtött, melyből a legsürgősebb tárgyak beszerzésére 1750 koronát fordít s a fennmaradó 615 koronát a várm. kat. parancs­nokság által kezelt ilynemű alapnak beszolgál­tatta. Gyönyörű példája ez a magyar nemzeti hadsereg szellemének. Eszünkbe jutnak Rákóczy „kopott dolmányos" éhező, de törhetetlen magyar hajdúi, a szabadságharc önfeláldozásban versengő honvédéi, Przmysl elgyötört, de mindvégig ki­tartó, hűséges nópfölkelői. Örökké ugyanaz, örökké nagy a magyar katona! * Az iskolák hétfőn nyílnak meg. A városi iskolaszók ujabb intézkedése szerint a városi elemi iskolákban hétfőn, f. hó^26.-án kezdik meg a rendes előadásokat. * Az Esztergomi Kath. Legényegyesület öt évi szünet után, vasárnap tartotta tisztújító köz­gyűlését, melyen Mátéffy Viktor II. elnök szép beszédben méltatta elhunyt dr. Andor György volt egyházi és Magyary László volt világi el­nökök érdemeit és megemlékezett a háborúban elesett tagokról. Majd leszűrve a közelmúlt ta­nulságait, szép szavakban utat jelzett az Egy­letnek, melyen haladva, munkálkodhat a jövő Magyarország érdekében. Az évzáró jelentések tudomásul vétele után, a tisztújítás során egy­házi elnökké egyhangúlag Mátéffy Viktor pápai kamarás, plébánost választották meg. A II. el­nöki tisztre O Eminenciája által kinevezett dr. Porubszky Géza segédlelkészt örömmel üdvö­zölte az egyesület, mert bemutatkozó beszéde nyomán felismerte benne azt az egyént, ki elődje nyomdokain, mint testvér, jóbarát ós oktató az egyesületet előre fogja vinni. Világi elnökké Ja­kobek Jenő választatott, kit munkás élete meg­becsültté tett az iparos ifjak között. Majd eddigi munkásságuk elismerése mellett titkár: Merényi Gyula, pénztárnok: Vörös Antal, ellenőr: Schweit­zer Vilmos, háznagy: Krajniker Ferenc, dékán: Matáncsevics József és Buri László, könyvtár­nok : Szedmer József és Sáska József lett. A vá­lasztmány tagjaiul: Bartalos Vince, Buri József, Balog Albin, Csincsura Márton, Dombay Nár­cisz, Draxler Alajos, Dam József, Fritz Béla, Hermann Lajos, Iványi Lajos, Iványi Gyula, Kitzinger József, Kleppek Alajos, Komároiny Fe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom