ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-07-18 / 160. szám

gós, az önfüstölés hazug levegőjében megrohadunk, te is, én is, ő is, mind valamennyien, ezt a mondatot az esztergomi hibákat takargató „Dsungel"-be bekiáltani, „durva" kritika számba megy. Mert a finom kritika itt az, ha egymás szemébe bókokat hazudunk azért, hogy a hátamögött annál nagyobb jussunk legyen őt a sárba nyomni. Itt az önismeret „confiteor"-ját úgy látszik kevesen imádkozzák. Itt a türelmes „keresztény kurzus nevében" óda kell a társadalmi hibákról. Ez a veszedelmes kritika-iszony pedig csak egyet magyaráz, hogy kétségbeejtően kevés nálunk a lelki műveltség. Ahol nem tűrnek kritikát, ott az emberek a műveltség embrió-korát élik — papír ugye nem tisztán az újságkiadók ügye, nem is azt a gazdasági hatását kell néznünk, hogy az eddigi magas árak mellett az újságok ára is újból feljebbszállani készül, (a fővárosi lapok ujabban 2 K-ra tervezik egy-egy példány árát), hanem azt a kulturális és nemzeti kárt, hogy az újságok drágulásával egyenlő arányban fogy majd az újságolvasók száma, növekszik a tájékozatlanság, csökken a haza ügyei iránt való érdeklődós és a máris nagyfokú közömbösség még jobban elterjed minden nemes ügy, elsősorban a nemzet újjászületését, megerősödését célzó ügyek iránt. Mindezt a nagymértékű papirhiány okozza. Ha az újságok hatását kikapcsoljuk is a regeneráció munkájából, (bár ez csak elméletileg lehetséges) még mindig fennmaradnak egyéb nehézségeink, melyek mind a papiros hiányából vagy óriási drágaságából erednek. Nézzük csak az iskolákat. Tankönyvek nincsenek, irkák, rajzpapiros, Íróeszközök megfizethetetlenül drágák úgyannyira, hogy lassan évszázaddal süllyedhetünk vissza a kultúrában, ha a papiros ügye gyors megoldást nem nyer. Hivatalok és az egész országos adminisztráció is a papir nagy hiányát nyögik. A magyar tudomány nem fejlődhet, mert nincs papirnagyobb tudományos művek kiadására. A szépirodalom gazdagok luxusává lett, mert egyszerűbb ember képtelen megfizetni a drága könyvek árát. Legjobb tehetségeink íróasztalaik fiókjai számára dolgoznak, ha csak teljesen el nem vette kedvüket a munkától az anyagiakkal való küzdés sok nehézsége. A kormánynak egyik sürgős feladata a papirhiány és papirdrágaság megoldása. A megszállott vidékek lakosait elhalmozzák ellenségeink bennünket rágalmazó röpiratokkal, rossz újságokkal, nagy összegeket fordítanak propagandára, hogy magukra maradt véreinkben a haza iránti szeretetet és ragaszkodást megingassák; itthon pedig ezalatt jó irányú lapjaink sorra kimulóban vannak, mert nem győzik a versenyt a tőkegazdag, versenyképes régi lapokkal, a napi 120,000 példányban megjelenő „Az Est"-tel és hasonlókkal. Mi lesz pnegint Magyarországból, ha továbbra is igy gurulunk a lejtőn ? Anyagilag már tönkretettek bennünket, a papirhiány ós papirdrágaság pedig szellemileg fog balkáni nívóra süllyeszteni. Gyermekeink nem tanulhatnak meg írni, -olvasni, mert nincs irka, nincs papiros, a felnőttek elfelejtik, amit tudtak, legjobbjaink szava pedig elhangzik a pusztában, mert nincs újság, amely azt szótröpitenó a haza legkisebb falujába is. Budapesten csütörtökön tartotta ülését az Országos Papirelosztó Bizottság, melynek helyes működési irányát ós fontosságát a fentebb elmondottak eléggé megvilágítják. Csak egy a bökkenő. Papiros, amelyet újságokra, iskolai célokra stb. kapnánk, még nincsen ós szakférfiak véleménye szerint 3 hónapon belül aligha kaphatunk, holott ennek fejében Magyarország terményeinek jókora részét kötötte le a külföld számára. Papir ha lesz is, drága marad s a kormány csakis úgy segíthet ezen, hogy a közcélokra, újságokra ós iskolák részére szükséges papirt tetemes veszteséggel fogja átengedni az illetékeseknek, szóval ráfizet, csakhogy a kultúra ós a nópfelvilágositás ügye végleg meg ne szűnjék hazánkban. A Papirelosztó Bizottság feladata annak megállapítása, hogy a papirost milyen árban és kik kapják? Mi a vidéki lapok fennmaradásának szempontjából nagy aggodalmakkal nézünk a jövő elé. A legtöbb vidéki lap ma ráfizet a megjelenésre, hisz a papir mai ára mellett oly terjedelmű lapok, mint a helybeliek, mindennapi megjelenés mellett havonkint egy-egy előfizetőjük részére csak papirosban 8 K 90 fillér értéket nyújtanak. H. I. NŐK ROUflTfl. Rendeletet hozott egy amerikai város polgármestere, — mint egyik fővárosi lapunk irja — arról, hogy a nők ruhájának nem szabad túlságos rövidnek lenni: legalább térdig kell, hogy érjen! Elgondolkoztam, hogy elfajult az erkölcs, a női szemérem abban az amerikai városban ? Rettenetes! De eszembe jutott, nincs jogunk leszólni az amerikai divathölgyeket, a saját házunk előtt seperjünk előbb ! Közöttünk is akadnak, akik a mindenható divat kedvóért túllépik a jó ízlés határait ós alaposan rövid, néha, alig térdet takaró 100—120 cm. bősógű aljakat viselnek. Láttam hölgyeket, akik alig birtak tip égni-topogni szűk rövid szoknyácskájukban és azt hitték magukról, hogy ők szépek, hóditóak. Pedig ez tévedés, ilyen ruhában hódítani senki sem fog, sőt ellenkezőleg, mert a nősülni kívánó férfiak inkább az egyszerűbben öltözködő, kisebb igényű hölgyeket kérik feleségül, nem pedig a divatbábokat; az ő Ekkorra már Lujza is magához tért dermedtségéből s fogvacogva beszélte, hogy a kísértet itt ült az ágya szólén s már a lábát tapogatta, hogy elragadhassa őt. „Jaj, de rettenetes tüzes szemei és hosszú csontos hideg kezei voltak!"... A szegény leány szinte didergett az ijedtségtől. Fogtam a gyertyát, körüljártam az egész szobát, megnéztem minden zugot, minden bútordarab alját, de a kisértetnek sehol semmi nyoma sem volt már. Bezártam az ajtót s igyekeztem Lujzát meggyőzni, hogy az egész csak kópzelődós, az idegek játéka volt csupán. — Beszélhetsz Gizus, mondogatta Lujza siránkozva, hiszen még most is érzem csontos hideg kezének szorítását. Sok időbe tellett, mig úgy-ahogy megnyugodtunk, de végre is győzött az ifjú természet s a nagy ijedelemnek véget vetett egy ujabb, mélyebb álom. Már magasan állott a nap, mikor felébredtünk. A viszontagságos éjszakát bizonyos méla lehangoltság követte. Öltözködés közben mindenféle haditervet kovácsoltunk, hogyan és minő fortéllyal menekülhetnénk meg még ma ebből a kísértetjárta házból, de bizony nem tudtunk semmi okosat kieszelni. No majd később, vigasztaltuk egymást, most gyerünk reggelizni. Az ebédlő ajtaja nyitva volt s a nagybácsiék igen víg hangulatban voltak. Már messziről hallatszott hangos nevetésük. Közelebb érve egy mély férfihang ütötte meg fülünket. Önkéntelenül megállottunk és hallgatóztunk. — Mondom — hangzott a szó — nálam lóvén a kapu kulcsa, bejöttem s egyenest a vendégszobába, megszokott ágyam felé iparkodtam. Ismerem a járást s igy nem is gyújtottam világot, Az ágyhoz érve leültem s vetköződni kezdtem. Ekkor úgy lómlett előttem, hogy valaki már elfoglalta ágyamat. Hej, gondoltam, úgy látszik, Herminke meg akart lepni s élőmbe jött. Tapogatózni kezdtem, de . . . A néni ekkor megpillantott minket és vidáman kiáltott: — Jertek, jertek ijedt kis báránykáim! A férfihang elhallgatott ós Lujza hirtelen odasúgta nékem: — Józuskám! Te Gizus, a mi kísértetünk — Florea volt! A nagybácsi is elébünk jött és megsimogatva haj fürtjeinkét igy szólt hozzám: — Derék kis leány vagy Gizus! A kisértetek ós kísértések ellen csakugyan nincs jobb csodaszer, mint a legszentebb ima, az Űr imádsága! Megkönnyebbülve ültünk a reggelihez, de engem mégis bosszantott valami. Az a hetyke kadét, haszontalan Valér, mintha nagyon furcsa, nevetős arcokat vágott volna. Gizella. kedvükért tehát kár a jó ízlést megsérteni. Hogy honnan került hozzánk a divatnak ez a szörnyszülötte, nem tudom, de valószinűleg a — félvilágból. Mennyivel szebb lenne, ha a magyar hölgyek hazaszeretetüket — amiért dicséretüket is zengik széltében — kifejeznék viseletükben is! Felvidéki, erdélyi nővéreinket megbotozzák, bebörtönözik nemzeti szalagos magyar ruháikórt. Ha mással nem tudják, viseletükkel fejezik ki, hogy ők a mi testvéreink, pedig mi nem érdemeljük ezt meg, mert mig ők szenvednek, mi divathóbortoknak hódolunk. Szivet-lelket gyönyörködtető látvány lett volna, ha a körmenetek alkalmával egy-egy nőegyesület tagjai egyszerűbb vagy díszesebb magyar ruhákban jelentek volna meg! Budapesten már gyakran látni az utcán magyarruhás hölgyeket, különösen olyanokat, akik a megszállott részekről menekültek. De általában a szép „divat" alig talál követőket. Persze, mert a magyar viseletet még nem hozta a párisi „La Mode" legutóbbi száma; ha majd abban benne lesz, a magyar hölgyek is felöltik. Egy tervem volna, szeretném, ha megvalósulna. Alakítsunk egy hölgyszövetsóget, osztály ós vagyonkülönbség nélkül, amelynek egyedüli célja lesz, hogy tagjait kötelezi legalább egy magyar ruha varratására ós viselésére. Biztosítom a hölgyeket, hogy a magyar ruha mindenkinek jól áll ós mindenki sokkal „hódítóbb" lesz benne, mint a szűk-rövid — bukj el szoknyában. Rosea. Az Országos Katholikus és Protestáns Nőszövetség, hogy a sokat nélkülöző középosztály intelligens asszonyai és leányainak nehéz helyzetén nómikópen könnyítsen, a Kath. #

Tisztviselőnők Orsz. Szövetségének vezetésével állandóan különféle háziipari tanfolyamokat tart számukra Budapesten, IV. Kossuth Lajos-u. 1. sz. III. em. 1. sz. alatt és pedig felsőruha-varró, kalapkószitő, játék ós babakészítő, szalmafonó ós kosárkészítő, klöplicsipke és művirágkészitő-tanfolyamokat. Az érdeklődés állandóan oly nagy, hogy a tanfolyamok beállítását követő első hónapokban is már több száz résztvevő jelentkezett. Ezúttal különösen azon hölgyek figyelmét hívjuk fel, akiknek hivatali elfoglaltságuk máskor nem engedi meg, csak a nyári szünidő alkalmával, hogy valamely tanfolyamon rósztvehessenek. Vidéki jelentkezők esetleg a Kath. Tisztviselőnők Országos Szövetségében (IV. Kossuth Lajos-u. 1. sz. III. em. 1. sz.) kedvezményes lakást is kaphatnak. Hasonló tanfolyamok lesznek nyáron a Kath. Tanítónők Orsz. Egyesületében is tanítónők számára (IV. Kossuth Lajosutca 1. sz. III. lépcső, II. em.) Nagy érdeklődés mutatkozik a július második felében kezdődő szociálpedagógiai kurzus iránt is, melyet a Sz.István-társulat dísztermében rendez ugyancsak a Tanítónők Orsz. Egyesülete. Jelentkezni már most is lehet! Gondoljunk az elhagyatott és beteg gyermekekre ! A szenttamási kápolna melletti „Szent Család Gyermekotthon"-ban áldozatkész lelkek dolgoznak, biznak ós reménykednek abban, hogy vállalkozásukat a szociális érzékű közönségünk méltányolni fogja és állandó támogatással, a szegénygondozás nehéz munkájához szükséges eszközök megteremtésében segítségükre lesz. Megértő lelkek, hála Istennek, már is akadtak Machovics Jánosné, Tóth-Szalkai Mihálynó ós Toldy Jánosné személyében, akik a gyermekek számára zöldségfélét ós főzeléket voltak szívesek ajándékozni. Midőn ezért hálás köszönetet mondanak a gyermekek gondozói, kérik a jószívű közönség állandó támogatását. HÍREK. Napirend. Vasárnap délelőtt 10 órakor a Kath. Legényegylet ünnepélye. D. e. fél 11 órakor a budaiak érkezése a hajóállomásra. D. u. 2 órakor turista kirándulás. D. u. 3 órakor ipartestületi értekezlet. D. u. 4 órakor a rokkantegyesület közgyűlése. D. u. fél 6 órakor labdarugó verseny. * A hercegprímás hazaérkezése Rómából. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás Rómából, ahová f. hó 2.-án utazott, mint értesülünk, a mai nap folyamán érkezik vissza szókvárosába.