ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-06-20 / 140. szám

vidéki múzeumoknak. A háború és az ezt követő forradalmi idők nagyban hátráltatták szükségessé vált rendbehozatalát. Az ott letétbe helyezett értékes gyűjteményeket tulajdonosaik hazaszállittatták, a háztulajdonos — szüksége lévén a bejáratra — lapidarium anyagát a szobákba hordatta s ugyancsak ott nyertek elhelyezést a huszonhatosok egyes tulajdonai is. A kommunizmus alatt a múzeumot a lakásügyi megbízott a primási palotába akarta telepíteni, a helyiséget pedig lakásul kiadni s ez csak a múzeumőr sok utánjárására hiúsult meg. A bizottság a könyvtárral együttesen kitűnő helynek tartaná múzeum céljaira a káptalanház földszintjét, melynek elülső kis kertjében a múzeum kövei is tetszetősen volnának elhelyezhetők. A jelenleg ott levő közélelmezési és katonai nyilvántartó hivatal rövidesen úgy is elköltöznek onnét. Természetesen a múzeum addig jelenlegi helyén is megnyitható volna s megkezdhetné a sok helyütt már elkallódásnak induló háborús és forradalmi emlékek gyűjtését is, mely szakavatott rendezés mellett kis múzeumunk legszebb részlete lehetne. Ez ügyben a MOVE, mint a nemzeti szellem ébrentartásának őre, az értekezletből kifolyólag illetékes helyeken megteszi a szükséges lépéseket. Sinka Ferenc Pál múzeumőr pedig megígérte, hogy legközelebbi szabadságidejét a múzeum rendezésére áldozza, mit az értekezlet teljes elismeréssel vett tudomásul. A múzeum ós könyvtárkérdések ügyének ilyetén meglenditósóvel nagyban előkészülne városunk egy „Kultúrház" szükségességének megértéséhez is. A műkedvelői előadások rendezése igen sikeres tényezője kulturális életünk fellendítésének. Nagy hiány van azonban az ezek rendezéséhez szükséges színdarabokban s a közelmúltban láttuk, hogy műkedvelőink mily időszerűtlen, léha darabok betanulására fordítják tehetségük legjavát kizárólag amiatt, mert nem áll megfelelő választók műkedvelők részére alkalmas színdarabokban rendelkezésre. A MOVE tudomány fejlesztő bizottsága most kimondotta, hogy alkalmas, hazafias érzelmeket felkeltő, irodalmi színvonalon álló darabokból gyűjteményt hoz össze, mely nemcsak a MOVE helybeli főosztálya műkedvelőinek áll majd rendelkezésére, hanem az alosztályok vezetőségeinek is, de szívesen bocsájtja azonkívül gyűjteményét bármely helybeli társadalmi egyesületnek is rendelkezésre válogatás céljából. Az alkalmas darabok megválasztására a két helybeli középiskola magyar nyelv és irodalom tanárait kéri fel a vezetőség, mig a hasonlóképen szükséges zeneműtár egybegyűjtésére Nemesszeghy István tanítóképző intézeti zenetanár kéretett fel. olyatén paraszti munkával életit és életinek eledelét keresse. 17. Az menyire és a hol ezen haszontalan Nemzet Portio alá vetve nem volna, az alá vétessék ós az reájok esendő Portiót az Birák okvetetlenül megvenni el ne mulasszák. Hogy tehát most, vagy jövendőben semmi nemű hátra maradás ne essen és a Tekintetes és Nemes vármegye kegyes akarattya és szándóka szentül be tellyesedjék, az helységek Bíráinak úgy nemkülönben az egész községnek tudtokra adatik, hogy ezekre ennek utánna jó vigyázassál légyenek, minden nómű elkövetendő vétkeket ós illetlenségeket, a mennyire lehet, orvosollyák vagy midőn ezen Conscriptió el érkezik, föl adják. Addig is vévén ezen currenst magok eleiben mindnyáját hivatván, nékiek szorul szóra elolvasni és őket erőssen meginteni el ne mulasszák. Ezen currenst pedig minden fertály esztendőben előttük elolvasni el ne mulaszszák. Ezen parantsolat az helység jegyzőkönyvébe beírandó, hogy ki jövetelem alkalmával magam subscribálhassam, különben sem cselekedvén. Strigonium Die 27 aug. 1793. Érdekes annak megállapítása, hogy minő ruházatot viseltek a muzsikus czigányok 1787ben. Egy körözvényt találtam, amellyel Balogh Jóseff ógyallai muzsikus köröztetik, mert Czirok Miska czigány legényt „fektében csákánnyal fültövén csapván oly tisztességesen, hogy az akit megütött, harmad nap alatt megholt". Balog József szökésekor kék posztó nadrágot sűrű ezüst zsinórozással, zöld lajbit szóles ezüst paszománttal, kék köpönyeget és fekete steklis csizmát viselt. (Folyt, köv.) Reviczky Elemér. A keresztény sajtó terjesztésének ügye is foglalkoztatta az értekezletet, mely sajnálattal állapította meg, hogy városunkban a destruktiv sajtó termékei mily nagy mórtékben terjednek újból. E szomorú jelenségen a MOVE olykép óhajt segiteni, hogy a kolportázs ügyét erélyesen kezébe veszi, mint az G-yőrben sikerrel bevált. A zene kultusza szintén a kultúra egyik fokmérője. Ezt is, valamint a szóban-forgott aktuális kérdések legtöbbjót legcélszerűbben a Kultúrpalota kérdésével egyidejűleg lehetne teljes sikerrel megvalósítani. Ez volna koronája Esztergom ma még erősen megoszlott társadalmi munkájának s minden lépést, mely ez irányban halad, a legnagyobb örömmel kell köszöntenünk kultúrának érdekében. Az értekezlet egyes tárgyait annak idején, midőn megvalósulásuk aktuálissá válik, figyelemmel kisérjük ós részletesebben is ismertetjük. Esztergom és az irodalmi élet. Nemrégiben heves vita folyt le városunk két lapjának hasábjain. Minden harc, minden szóvita, ha káros is azért, mert talán a kelleténél jobban felzaklatja a kedélyeket, mégis túlnyomó részben üdvös hatású, mert tartósan ama tárgy felé irányozza a közönség figyelmét, mely a harcot felidézte. Bennünket, esztergomiakat azonban ezúttal is utolért az a nemtörődömség, mely városunk mai fejletlenségének legfőbb oka: a „Pillangó főhadnagy" céloztam vitája után újra elcsendesült minden. Pedig nem igy kellene ennek lennie! Esztergom joggal elmondhatja Vörösmarty szavait: falaink közt Hány fényes lélek tépte el magát, Virrasztott a sziv égő romja mellett, Hogy tévedt, sújtott embertársainak Irányt adjon, ©rőt s vigasztalást. (Gondolatok a könyvtárban.) Esztergom, melynek falai alól indult halálhozó sebével a másvilág felé vezető utolsó bujdosó útjára első nagy lírikusunk, Balassa Bálint; melynek történelmi eseményei a két legszebb kurucballada megírására ihlették az ismeretlen szerzőket —; városunk, mely a XIX. század mozgalmas szellemi életének nem egy kimagasló alakját üdvözölhette ujjongva, hogy végre kibocsássa diadalmas, bár még ma sem eléggé értékelt pályájára a maga-nevelte Csepreghy Ferencet —, mondom, ez az Esztergom hivatva

r volna arra, hogy fejlett irodalmi életet éljen! És kiváltképpen hivatva van arra most, midőn — bár csak a legrövidebb időre — újból a magyarság végvárává lett. Mily nemes hivatás is várna e tekintetben a nemrégiben megalakult Területvédő Ligánkra! Hiszen a TEVÉL célja nem lehet csak az, hogy hazánk ezeréves testét visszaszerezze, mert azt, mint kormányzónk is mondotta, akár ölhetett kézzel is visszanyerjük, de a TEVÉL helyi szervezetének célul kell kitűznie azt, hogy a nemzeti hagyományok számára a szellemi, az irodalmi élet terén visszahódítsa azt a működési területet, melyről a magyar destruktiv kor dekadens, idegen talajból kisarjadzó termékei leszorították. Alakuljon hát meg a TEVÉL irodalmi csoportja; vegye gondjaiba & nemzeti szellem ápolását; karolja fel a Grvadányi-féle gravámenes politikát s mindazt, ami a magyarság szivóbőllelkóből egy évezreden át kifejlődött, mert sokkal könnyebben fogja visszaszerezni — ha kell, fegyverrel is •— ősi területét az a magyar nép, melynek körében újra teljes erővel munkálkodik az igazán öntudatos, legyőzhetetlen, büszke magyar Géniusz! Esztergomban, 1920. június 18.-án. Pusztaszántói. NŐK ROVATA. Schlachta Margit a botbüntetés mellett Schlachta Margit a képviselőházban tartott pénteki beszédében a legkíméletlenebb szigort kérte az árdrágítók ellen. Csodálja, hogy a nőkkel kivételt akarnak tenni; ez {újabb bűn-átvállalásokra ad alkalmat. A nők, ha megérdemlik, épp úgy kapják meg a verést, mint a férfiak. Ha mégis sajnálják tőlök, akkor más, megszégyenítő büntetés jusson: kaloda vagy pellengér. Beszédét nagy tetszéssel fogadták. Női értekezlet. Vasárnap délután 6 órakor a vármegyeháza dísztermében női értekezlet lesz. Az értekezlet előadója Nádler István tanitóképzőintézeti tanár; fel fog azonban szólalni ez alkalommal Mátéffy Viktor nemzetgyűlési képviselő is. Az értekezletre felhívjuk a keresztényszociális érzelmű esztergomi nők figyelmét. Legyenek ott teljes számban, mutassák meg, hogy szervezettségben, a jó ügy iránti érdeklődésben az esztergomi férfiak előtt mindenkor követendő példaképen állanak. HIREK. Napirend. Vasárnap délelőtt 11 órakor a budapesti Ébredő Magyarok Egyesületének érkezése a hajóállomáson. D. e. 11 órakor földműves értekezlrt a belvárosi kath. olvasókörben. D. u. 3 órakor díjtekézós az ipartestületben. D. u. 3 órakor az Ébredő Magyarok nópgyűlése a Széchenyi-téren.' D. u. 5 órakor elutazásuk a hajóállomásra. Este 6 órakor ker. szociális női értekezlet a vármegyeháza nagytermében. Este 8 órakor az ipartestület színdarabbal és tánccal egybekötött kertünnepélye. (Kossuth L. u. 40.) Krónika. Eltávozott katonáink búcsúestélye 1920. jún. 13-án. Irta és beküldte egy jelenvolt katona. Hogy katonáinkat Pestre áthelyezték, Tartottak részükre vidám búcsúestét. Hogy és mint folyt az le, elmondom én sorra, Mert ilyen már régen vala Esztergomba'. Búesúestóly hogy lesz, mondták réges-régen, Várt is rá a baka egész nap már éhen. Komisz kenyerét rá régen készitgette, Hogy a sok jó — gyomrát meg ne terhelhesse. Buzgóbbak egész nap virágokat szedtek, Igen jól fest az ott a tányérok mellett. Feldíszítették a falakat is sorra, Alig ismertünk a katona-otthonra. A magyar himnusz volt asztali áldásunk, Majd meg sorba ültünk, — vacsorára vártunk. Mondotta a tiszt úr: „Emberek, oszt' rendet! A pecsenyéből csak egy juthat ám egynek! Kinek kevesebb jut, ne vegye rossz néven, Az majd a tésztánál ügyeskedjék szépen!" Jöttek is a hússal szakértő pincérek, Hallatszottak hangok: „Én is, én is kérek!" De bizony a húsból nem ép mindnek tellett, Ott maradtak páran üres tányér mellett. — No majd a tésztából ezeknek több juthat; Ez a reménység, mely ilyenkor megnyugtat. Hozzák is a tésztát egy hatalmas tálba', De biz' attól koppant jó bakáink álla. Mert a pincér ugyan nyájas, vidám mindég, Mégis így szól: „Hogyha több vón', többet vinnék. Esküszöm, hogy nincs több, mint amit behoztam, Nem lehet meghízni búcsúzási kosztban!" így vett, kinek jutott s bort ihatott rája, Itt is hasonló a porció szabálya. Itt is eleinte, aki közel érte, Duplán is kivette s más hiába kérte. Egy vigasztalás még maradt mindig hátra, Rágyújthatott ki-ki a cigarettákra. Nyolc darabot kapott minden hadfi ebből, Késsel vághattunk oszt' a füstfellegekből! Innen elmentünk a Fürdő-szállodába, Kíváncsiak voltunk a nagy mulatságra. Húsz baka is jutott egy-egy táncosnőre, Tyúkszemekre léptél, nem pediglen kőre. No itt aztán vígan járhattuk a táncot, A fáradság épen csak azokon látszott, Kiknek bor is jutott hús meg tészta mellett, Szerencsére ezek kevesen lehettek! A többiek kedvét mi sem szegte-vágta, Helyt áll a katona harcba úgy, mint táncba. Ne féltsed őt magát, — mind állja a gátat; Csak szeresd, szeresd a Horthy-katonákat! Átfésülte: H. I.