ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-01-18 / 14. szám

koronákra osztották föl a ládafiában s azt mondták, mi vagyunk az „ajánlási" pénzek. Irtózató: Júdás-pónzek lettünk, mi, a becsületes „kékek." (Hangosan sir.) Liszt: Hát ón mit szóljak? En a 6 kiló? El voltam dugva az emberek éhes szeme és gyomra elől hónapok óta. Vártam, hogy aranyakban fognak megfizetni. Csengő, sárga aranyakban. Mint ismeretlen kincs rejtőztem s egyik napon gazdám kiránt az ismeretlenség homályából és ingyen kezd kiosztani: „Vigye jó asszonyom, maga is vigye, csak azután a dolgát tudja, mert hát a kéz kezet mos, . . . szeretem én a szegénységet ..." S az asszonyok vigyorogva öntötték be fehér poraimat a tarisznyákba és szemérmetlenül eldugtak a szoknya ráncaiba. (Juj! még most is tör a hideg !) Főkortes: (Tántorgó lépésekben bejön a szobába. Hús, Pénz, Liszt ijedten ellhallgatnak. Kiveszi a zsebéből a butykost, egyet húz belőle. Megsimogatja az asztalon levő „drágaságokat." Durván, hangosan röhög s mint aki jól végezte dolgát, megelégedéssel dörmögi: „Ez se kutya! Éljen a keresztény Magyarország!") NŐK ROVATA. Munkaprogrammot készített a Munkásnő Egyesület vezetősége, mely ha megértésre és pártfogásra talál, alkalmas lesz egyrészt a társadalmi nyomor enyhítésére, másrészt a keresztény szociális eszmék részletes megvalósítására. Értsétek meg testvérek, hogy a munkát meg kell becsülni, a munkát mindenkinek szeretni kell ós hogy 1920-tól kezdve munka nélkül nem élhet, nem boldogulhat senki. Anyagi támogatást ne várjunk se az államtól, se a külömböző társadalmi szervezetektől. Ez a berendezkedés egyelőre csak a multó. A jövő társadalmának a munka szeretetén és megbecsülésén kell felépülnie. Társadalmunk anyagi és szellemi fellendülésének ós kulturális fejlődésének záloga, fejlettebb igényeinket kielégítő gazdagodása, jövőnk reménye, életünk talizmánja: a munka! Határozza el magát ezért mindenki kivétel nélkül városunkban, hogy dolgozni fog, dolgozni akar önmagáért, családjáért, azért, hogy könnyebb legyen a megélhetés és hogy lassan-lassan a legszükségesebbeken kivül egyébre is jusson. A megelégedettséghez, bizonyos fokú boldogsághoz jó mód kell; ezt munkával ós szorgalommal többé-kevésbbó mindenki megteremtheti magának. Dolgozzék a családnak minden tagja, fejlessze ki tehetségeit a házi ipar, vagy az iparművészet terén. A Munkásnő Egyesület ilyen értelemben az egész város dolgozni akaró női társadalmának egyesülete akar lenni. Munkaalkalmat akar teremteni, munkaközpontot akar létesíteni, az ÄZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Egy út az égbe. Németből szabadon fordította: Horváth Sarolta. (Folyt, és vége.) Másnap a ciprushoz fordult: „Miért nem jönnek a mi kertünkbe azok, akik a poros utcán járnak ? Te olyan komolynak és okosnak látszol, bizonyosan tudod; miért van közöttünk ez a magas, nagy fal?" A ciprus egy ideig gondolkodott, azután barátságtalan hangon szólt: — Te még oly kicsi, senki vagy, hogy tulajdonképen feleletre sem méltatnálak, de hogy felelek neked, ez azért van, mert kérdésedből látom, hogy jó a szived. Istennek úgy tetszett, hogy némelyeket ide, másokat a porba helyezett. Mindenki maradjon ott, mert 0 legjobban tudja, melyik fának milyen talaj szükséges. Mi a tiszta levegőben egyenesen az égbe növünk, példaképül azoknak, akik a poros úton vannak, hogy ők is, mint mi, tekintetüket felemeljék és az ^get keressék. — De az emberek, akik taligát tolnak, nehéz terhet cipelnek, nem nézhetnek a magasba, lábaik elé kell nézniök, — próbálta ellenvetni a muskátli. A ciprus azonban nem méltatta feleletre. Kis fejecskéjét csüggedve lehajtotta és gondolelkészitett munka értókesitéséről akar gondoskodni. A külömböző tanfolyamokat, háziipari ós iparművészeti kurzusokat már febr. 1-től kezdve szeretnénk megnyitni, ezért kérjük a dolgozni ós maguknak ily módon jövedelmet biztosítani akaró nőket társadalmi állás és rangkülönbség nélkül, jelentkezzenek a Munkásnő Egyesület elnökségénél: Nómet-ucca 22/a levélben, vagy személyesen, hogy a szükséges megbeszéléseket ós intézkedéseket minél előbb megtehessük. Ez a munkamozgalom elsősorban a jelenlegi társadalmi nyomoron akar segiteni, fejlődésében pedig városunk kultúrájának lenditő kereke akar lenni. A kurzusok sikeres befejezése után közös munkahelyeket szándékunk berendezni, ahol a dolgozni akarók állandóan dolgozhatnak. Nem zárkózhatunk el azonban az elől sem, hogy családanyák pl. otthon dolgozzanak, hogy gyermekeik felügyelet nélkül ne maradjanak. Az otthon elkószitett darabok értókesitéséről központunk gondoskodik. Nagy ós sokoldalú a társadalmi nyomor. Sokan nem tudják, vagy nem hiszik, hogy ennek csak mi emberek vagyunk az okai. A hitetlenek káromolják az isteni G-ondviselést, a fatalisták pedig tétlenül meresztik rá kétségbeesett tekintetüket. Nincs igazuk! Mulasztásaink, a mi sokszoros mulasztásunk, bűnös gondolatlanságunk, künnyelmű tudatlanságunk oka a sok bajnak. Ne játsszuk, ne léháskodjuk el könnyelműen az időt. Ha okosan és tervszerűen használunk fel minden percet, még akkor is igen rövid az élet, ezt azok tudják leginkább, akik igazán megbecsülik az időt. Nincs édesebb nyugalom, mint amit a jól végzett munka biztosit számunkra. Öntudatunkra nézve nincs megnyugtatóbb valóság, mint képességeinknek és munkabírásunknak ésszerű és józan kihasználása. A mértékletes és okos munka boldogít. A Teremtő a cselekvésnek, a tevékenységnek, az alkotásnak képességót teremtette minden emberbe. Szerencsétlen az az ember, aki ennek a szent igazságnak tudatosan, vagy ösztönszerűen nem hódol s a boldogságnak ismeretlen és sokat igórő lehetőségeire találhatnak rá mindazok, akik a munka felemelő és boldogitó erejében hisznek. Szeressük a munkát! Tömörüljünk minél többen a Munkásnő Egyesület munkamozgalmának megvalósítására azzal az erős meggyőződéssel, hogyha kitartunk a munkában, jobbak és boldogabbak leszünk általa. B. J. Mátéffy Viktor programmbeszéde az esztergomi nőkhöz. Mátéffy Viktor, a K eresztóny Nemzeti Egyesülés Pártjának hivatalos jelöltje f. hó 18.-án, vasárnap délután 6 órakor a vármegyeház dísztermében a nőknek is el fogja mondani programmbeszédet. A nőknek ma 24. életévüktől kezdve választójoguk van, a mostani fontos nemzetgyűlési választásokon szavazni kötelességük, tehát ha a Keresztény Magyarország sorsa nem úgy dőlne el, ahogyan ma minden kodott. Mivel azonban semmi okosat nem tudott kitalálni, a pompázó rózsához fordult. —• Látszik, hogy micsoda társaságból kerültél ide — szólt a rózsa. Hogy lehet ennyire tévedni? Te teljesen lehetetlenné akarod magadat tenni a mi kertünkben ? Ha te a porban érzed magad jól, ez csak azt mutatja, hogy te is odavaló vagy! Estefelé egy bohó kis lepke szállott egyik levélkéjére. „Kedves kis lepke — szólt halkan hozzá — te végig járod az egész világot, mondd meg nekem, miért van itt ez a nagy fal és miért nem szabad azoknak, — akik kivül vannak, ide bejönniök?" A kis lepke gyenge hangocskáján igy szólt: „Balga te, ki kérdez ilyen dolgokat? Te fiatal vagy és bájos, örülj szép életednek. A sok gondolkozás idő előtt öreggé teszi az embert. Élvezd a pillanatot, mert hamar elröppen." Mindenkitől csak azt hallotta a kis muskátli, hogy rossz úton halad. Egész éjjel gondolkozott, tervezgetett, midőn azonban felvirradt a nap, ismét csak a falon túlra vágyott. És amikor látta a fáradt emberek kínlódását, izzadt homlokukat s látta a gyenge nőket, mennyire kimerülnek a nagy teher alatt; egy erős megfeszítéssel keresztül hajolt a falon, egyik ágacsI kajával megkapaszkodott s mindenképen arra törekedett, hogy lefelé kúszhasson. Hogy tulajdonkópen mit fog tenni, hogy miért választotta ezt az utat; azt még nem tudta, de erre gondolni nem is volt ideje, mert éjjel-nappal egyetlen, kielógithetlen vágya volt: lejutni azokigaz hazafi ós honleány reméli, úgy azért a magyar nőket is felelősség terheli. A Kath. Asszonyok és Leányok MisszióEgyesülete f. hó 13.-án tartotta választmányi ülését a vízivárosi zárdában özv. Marosi Józsefnó elnöklete alatt. Az igazgató bejelentette, hogy az egyesület alapszabályai jóváhagyattak s az eszme a vidéken is örvendetesen terjed. A kibocsájtott 100 gyüjtőivet már 68-an beadták s a tagok száma másfél hónap alatt 1489-re nőtt. Az eddigi anyagi eredmény 4598 K 54 fill. Az egyesületet az a kitüntetés érte, hogy a biboros-hercegprimás az esetre, ha az egyesület országossá válik, az esztergomi egyesületet tette központi egyesületté, vagyis mind a fővárosban, mind a vidéken alakuló valamennyi hasoncólú egyesületet a jövőben az esztergomiba fognak bekebelezni. HIREK. Napirend. Vasárnap: D. u. 3 órakor a Kath. Legényegyesület közgyűlése. D. u. 5 órakor a Kath. Kör közgyűlése, Este 6 órakor Mátéffy Viktor programmbeszéde az esztergomi nők részére a vármegyeházán. Krónika. Az önjelöltek dala. — Petőfi után. — Nehéz nekem már a zsebem, Nyomja könnyengyűlt ezresem. Csizmát húzok a lábamra, Zászlót fogok a markomba, ígéretért voksok dőlnek, Felcsapok én önjelöltnek, hahaha! Önjelöltnek kutya-baja, Mit neki a haza java? Ha neki van, másnak is jut, Kolomp után van, aki fut. ígéretért voksok dőlnek, Felcsapok én önjelöltnek, hahaha! ígéretet lesnek-várnak, Adni nem kell, csak egypárnak S ha ígértem elég sokafy Bőven kapom a voksokat, ígéretért voksok dőlnek, Felcsapok én önjelöltnek, hahaha! Ha beüt a jószerencse, Bejutok a parlamentbe. Ott a hazát regulázom, A minisztert leburrázom. Gazdát osztok minden földnek, Felcsapok én önjelöltnek, hahaha! hoz, akik a porban dolgoznak. Bármilyen gyenge is volt a kis muskátli, annál erősebb volt benne az akarat, s igy kúszott nap-nap után lejebb és lejebb. A gyökereknek erősen dolgozniok kelI lett, akár akartak, akár nem. Nemsokára az arramenők már figyelmesek lettek reá. Férfiak ós nők, kik utjokban megpihentek a fal mellett, barátságos pillantást vetettek a kis növénykére. A gyermekek felugráltak, versenyezve, ki tudná megérinteni a kis virágot ós a szegény nyomorék, kit szomszédja mindennap kihozott a falmelletti helyére, megtört szemeivel boldogan nézegette az üde zöld levélkéket. Látta nőni a virágocskát s valami nagyon szépet látott abban, hogy van valaki, aki közeledik, aki nem fél, nem irtózik betegségétől, nyomorúságától. Minden reggel, mikor kijött és minden este, mikor 'hazament, örömmel üdvözölte a kis virágot, mint egy kedves társát. Azonban a fák a kertben nem akartak többé semmit sem tudni a kis muskátliról. „Közönségessé teszi magát" mondották egymás között. „Elhagyta az igaz utat", szólt a pálma. „Enáltalam megtalálhatta volna az égbe vezető utat — monda a ciprus, de ő inkább lefelé a porba vágyott. — ^Pfujj nagyon rossz ízlés" — kiáltott a rózsa. A kis muskátli nem hallotta mindezeket, de érezte a megvettetést és ..ez nagyon fájt neki. Jöttek olyan napok, amikor egészen fáradt bágyadt lett a forró poros levegőtől s ilyenkor kérdezte önmagát. Ah, ah, vájjon nem volt-e igaza a ciprusnak, vájjon nem a porba megyek-e