ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-06-06 / 128. szám

gondolkodásával, erkölcstelen üzleti szellemével megrontotta az egész keresztény közvéleményt, újságjaival a maga képére gyúrta és alakította át a magyarság gondolatvilágát, pénzével, bankjaival pók módjára behálózta az egész országot úgy, hogy félszázad multán bámulva tapasztaltuk, hogy van egy milliós város az ország közepén, amely sem nem magyar, sem nem keresztény. Azt csak mindnyájan elismerjük már, hogy ennek a viszás állapotnak meg kell szűnnie. Ezt a célt szolgálja az a törvényjavaslat, amelyet a kormány a fővárosi választások ügyében a nemzetgyűlés elé terjesztett. A javaslat vitája során természetesen a levitézlett demokrata uralom vezérei is felszólaltak és elkeseredett harcot vívtak a keresztény képviselőkkel. Ebben a harcban azonban éppen a keresztény parlament szívóssága folytán alul kellett maradniok. Kérdezzük most már végül: az, hogy a főváros kereszténnyé és magyarrá legyen, nem érdemel meg két-három napi harcot? Igenis a nemzetgyűlés teljesítette a kötelességót, mert az egész keresztény Magyarország érdeke a pesti városházának kereszténnyé ós magyarrá válása. Igaz, hogy a mai viszonyok között, amidőn még lelkileg nem vagyunk konszolidáltak, hiszen az új szellemi áramlatoknak még csak a megindulásában vagyunk, sok-sok apró botlás, visszaélés, hibás próbálkozás akad, de a keresztény világnézet megvalósulásának szükségességét napról-napra mindinkább belátjuk és a keresztény nemzetgyűlés munkájának intenciói garantálják a belehelyezett bizolommal való hű sáfárkodást s ha a keresztény megújhodás igazi vezéreinek harcait objektíve a keresztény magyarság, az egyetemes magyar nép, a magyar haza érdekei szempontjából tekintjük, el kell ismernünk, hogy teljesitik nehéz kötelességüket. Azonban ha azt akarjuk, hogy mielőbb legyen keresztény Magyarország, akkor a keresztény magyar népnek is komoly szervezettséggel egy táborban kell a nemzetgyűlés mögött állania. Szükség van arra, hogy komoly, igaz képet nyerjünk a parlament munkájáról, mert igen sok ellenségünk van nemcsak a külföldön, de idehaza is. A napisajtó nagy része nem igazán keresztény-magyar újság, amely hamis képet nyújt a keresztény politikáról és minden keresztény mozgalomról. Esztergom keresztény népének tehát minél előbb már ebből a szempontból is egy táborban kell lennie, hogy Mátéffy Viktor, akit a magyar parlamentbe küldött, hétrőlhétre tiszta képet nyújthasson azon ügyek haladásáról, amelyek Magyarország és a keresztény magyar nép érdekeivel függnek össze. Amilyen tiszta munkát kívánunk odafenn, olyan tiszta munkát kell nekünk is végeznünk. Mondd meg, milyen lapot járatsz és megmondom, megbízható hive vagy-e a keresztény Magyarországnak ! töltötte be. Ugyanekkor a főszolgabírói székhely Esztergomban volt s a „feőszólgabiró" Szentivány Antal volt. Neszmólyen szintén szolgabiróság volt s itt Thaly Zsigmond szolgabiróskodott. 1789-ben Nyergesujfalu volt főszolgabírói szókhely, hol a főbírói állást Eábris József töltötte be. Esztergom vármegye tisztikarának részbeni névsora a következőleg állapitható meg: 1791. évben főjegyző Miklósffy Imre. I. aljegyző Horváth Imre, aljegyzők Kerekes József és Varga László. 1805. évben esküdt Mattyasóvszky István. 1791. évben főjegyző Miklósffy Imre. I. aljegyző Horváth Imre, aljegyzők Kerekes József és Varga László. 1794. évben főszolgabiró Miskey Ádám, szolgabíró Varga László. 1805. évben esküdt Mattyasóvszky István. 1810. évben főjegyző Nedeczky János.; 1811. évben aljegyzők Huszár Imre és Majthóny Imre. 1816. évben aljegyző Miklósffy András. 1817. évben aljegyző Lippay János. 1822. évben aljegyző gróf Nádasdy Ferenc. 1823. évben II. aljegyző Fribeisz Imre. 1825. évben főjegyző Bozzay János. 1828. évben nyergesujfalui főszolgabiró Graizler József. 1825. évben aljegyző Korossy Ferenc. 1832. évben nyergesujfalui főszolgabiró Reviczky Károly, házi főadósíedő Földváry István, állatorvos Molnár Ádám. 1833. évben alispán Bozzay János, alszolgabiró Vargha Benedek. A gabonakivitel. A gabona ügyéről az „Esztergom" hasábjain is már többször esett szó a közeli napokban. Alkalmunk nyilt most teljesen megbízható helyről ezen aktuális kérdésre vonatkozólag információkat szerezni, melyeket a következőkben közlünk olvasóközönségünkkel: Uj elvek. „A földmivelésügyi meg a közélelmezési miniszter egyetértően kijelentették, hogy a gabonaforgalmat uj elvek szerint fogják szabályozni. A rekvirálásnak mai rendszerét elvetik, mert az igazságtalan, mely a gazdákra egyoldalú terhet ró. Lesz-e rekvirálás? Rekvirálás sal azokat a termelőket, akiknek a bevetett területük három holdon alul van, egyáltalán nem fogják zaklatni. A bevetett terület három holdon felül eső része után is csak kisebb mennyiségű gabonát vesznek igénybe, holdankint 230—240 kilogrammot, a gabonaterület nagysága szerint. Az igy kivetett gabonamennyiség beszolgáltatása maximális árakon történik, amelyek jelentékenyen nagyobbak lesznek a maiaknál. A mi azután a közélelmezés céljaira ily módon igénybe vett gabonamennyiségen felül a termelők kezén marad, azt szabad piacra vihetik. Lehet-e külföldre eladni? Külföldi államoknak azonban a magánosok nem adhatnak el gabonát. Ez csak természetes. Hiszen ha szabadjára engednénk a gabonakivitelt, a nagy külföldi gabonaárak csakhamar egész készletünket kicsalhatnák, még azt is, amire nekünk magunknak lesz szükségünk. Igaz, a gabona árában jelentékeny összeget kapna a magyar gazda, de mégis rossz vásárt csinálna, mert utóbb a külföld tetszés szerint kiuzsorázhatna bennünket az ipari cikkekkel, adván azokat olyan drágán, hogy százszoros, ezerszeres kamattal fizetnénk újra a buza árát. Ezt a rossz vásárt csak ugy kerülhetjük el, ha az állam veszi kezébe a kivitelt. Az állam természetesen nem fog kivinni többet, mint amennyi idehaza felesleges ós a kivitt gabonáért megfelelő ellenértékű ipari cikket biztosit. Általános érdek, hogy ez igy legyen. A gabona ára. Felmerül most már az a kérdés, vájjon az állam a kiviteli gabonáért mit fizessen a termelőnek. A szakminiszter terve szerint az állam igen méltányos áron venné meg a gabonát, úgy, hogy a gazda a számítását feltótlenül megtalálja. Arra törekszik azonban az állam, hogy a kivitelből neki is haszna maradjon. Áz igy szerezhető hasznot ezután valuta javításra, pénzügyi helyzetének rendezésére fordítaná. Ugy vélik, ez a megoldás felel meg a közérdeknek. De a 1834. évben aljegyzők Kolthay Zsigmond, Csonka Kálmán ós Reviczky Pál. Esküdt Juhász F. 1836. óvben aljegyző Huszár Zsigmond. 1837. óvben aljegyzők Palkovics Károly és Somogyi Floris. Az 1840-ik évben Herczeg Kopácsy József elnöklete tartott tisztújító szóken választott tisztviselők névsora a következő: Első alispán Bozzay János. Másod alispán ifj. Andrássy Mihály. Esztergom járási főszolgabiró Reviczky Károly. Párkányi járási főszolgabiró Vargha Benedek. Főügyész Reviczky Pál, főjegyző Huszár Zsigmond, I. aljegyző Palkovics Károly, II. aljegyző Somogyi Flóris. Hadi főadószedő Fabrinyi István. Házi főadószedő Kamotsay László. Számvevő Visnyei Mátyás. * Esztergomi alszolgabiró Mattyasóvszky Lajos. Párkányi alszolgabiró Lüley József. Alügyész Nedeczky Károly. I. esküdt Kolthay Zsigmond és Biró Károly, II. esküdt ifj. Huszár Imre és Mattyasóvszky Sándor. „Betsületbeli" aljegyzők Luzenszky Mihály, Markovits László, Fekete János és Hamar Pál. Tiszteletbeli alszolgabirók Miskey Miklós ós Koller Károly. A „protokollum" kevés kivétellel magyar nyelven van vezetve. Csak elvétve található abban latin ós német nyelvű rendelet. Az egyes közigazgatási és egyéb ágazatoknak megfelelően csoportosítva a rendeleteket, ismertetem azokat. (Folyt, köv.) Reviczky Elemér. gazdáknak sincs fontosabb érdekük, mint hogy a náluk felgyűlt pénz értéke megjavuljon. A valutajavitás kérdése. Pillanatnyilag ugy látjuk, hogy a termelőnek az az érdeke, hogy a kivitt gabona egész árát ő kapja meg. De az csak látszólagos érdek. Mert*ha az államnak nem adunk rá módot, hogy javítson a helyzeten, akkor a pénz értéke továbbra is csak romlani fog, annak megfelelően a drágaság is fokozódik s amit azon a réven nyerünk, hogy sok pénz üti a markunkat, azt a drágaság vámján duplán kiadjuk." K. V. NŐK ROUflTfl. Az összes esztergomi kongregációk ma, vasárnap este 6 órakor másodízben gyülekeznek egybe, hogy közös megbeszélést folytassanak, ez esetben a keresztény sajtó intenzivebb felkarolása dolgában. Az összejövetelre ezúton is felhívjuk összes kongreganista testvéreink figyelmét. Vegyenek reszt azon különösen a nők teljes számban, hogy ezáltal is kimutassák, hogy a kongregációk nemcsak az egyén, hanem a társadalom érdekében is üdvös tevékenységre hivatottak. A Tisztviselőnők Önképzőkörének pénteken délutáni összejövetelén Asbóth Károly főreáliskoiai tanár kilencedik előadásával befejezte a XIX. századi magyar irodalom áttekintését. Utolsó előadásában főleg Jókaival és annak legpoétikusabb regényével, „Az aranyember"-rel foglalkozott. Asbóth Károly szives készsége, amellyel mély tudása kincseit pazarul osztogatta lelkes hallgatóinak, mólyen lekötelezte az egyesület tagjait, akiknek nevében az egyesület igazgatója, Obermüller Ferenc főreáliskoiai tanármondott a fáradhatatlan előadónak hálás köszönetet. Az egyesület birja Asbóth tanár ígéretét, hogy ősszel folytatja majd irodalmi előadásait. Megelőzőleg Nagy Juliska mondott el egy tréfás monológot, utánna pedig a kis Táky Matyika lejtett bájos ügyességgel néhány magyar táncot. Az egyesületi vezetőség határozata szerint a nyáron át a pénteki összejöveteleket csak háromhetenkint tartják meg. A legközelebbi összejövetel tehát június utolsó hetében lesz. HIREK.Napirend. Vasárnap: D. e. 8 órakor úrnapi körmenetek. D. e. 11 órakor a hitelbank rendkívüli közgyűlése. D. u. 4 órakor a turista dalárda kirándulása a Vaskapui Kilátóhoz. Este 6 órakor aa esztergomi kongregációk közös sajtógyülése a fögimnaziumbam Krónika. Fényűzési adót fognak Eóni a magyarra, Fényt ki áhít — rosszul számít, Mert ráfizet arra. Gyöngyös éket, bármi szépet,Ha vásárolsz máma, Nagy adóval súlyosabb lesz Az ékszerész számla. Szobrot, képet az vegyen csak. Kinek futja bőven, Régiségre rá se nézzünk Egész esztendőben. A színházban éghetsz lázban Tapsod-tapsra csattan, Látesővezni mégsem fogsz, ha Adód lerovatlan! Csipke, bársony, selyemkelme. Fénybe vonja tested, De ami a fénytől óvja, Az is megbélyegzett. A napernyő, az esernyő Szinte adót ró rám; S adót növel szorgalmam is A zongoraórán. Régi könyvet vásárolni Csak nagy ritkán szoktam; (Amióta drágaság van. Újtól is elszoktam.)