ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-06-06 / 128. szám

POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. TTrr\7ÖC GVám ÚY>Cl • hétköznap 80 fillér, ^ÖJ

CÖ öZidill dia. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Esztergom, 1920. június h. — Kik gyászoljanak? Ne hajtsuk le a fejünket és ne gyászoljuk Magyarországot, nincs semmi okunk rá. Az, akinek lelkét a keresztény magyar megújhodás gondolatai tüzesitik, nem is fog gyászolni, mert tudja, hogy a békeszerződós aláírásának órájától kezdve számára csak bővült, tüzes, engesztelhetetlen ós megdicsőült lett a küzdőtér az igazságért, a nagy Magyarországért. Vannak ugyan még mindig gyászmagyarok ebben a hazában: hát ezek gyászoljanak. De ezek se Magyarországot, hanem gyászolják saját magukat, a saját sekélyes, magyartalan, kereszténytelen, érzéketlen, semleges lelküket! Igen gyászoljanak mindazok, akik az ezeréves hazát a sír szélére juttatták, gyászoljanak a liberalizmus levitézlett lovagjai, gyászoljanak a radikalizmus és a szabadkőművesség rögeszmós apostolai, gyászoljanak a Károlyi-kor megtévedett prédikátorai ós túlfűtött politikusai, gyászoljanak a szociáldemokrácia ós a kommunizmus mételyező agitátorai, gyászoljanak a széthúzok, az aluszókonyak, a kényelmesek, gyászoljanak a hazaárulók, a gyászmagyarok, akik sem hinni, sem akarni, sem tenni nem tudnak! Mi azonban nem fogunk gyászolni. Mi örülni fogunk, hogy munkát, tehetséget, tudást ós életet áldozhatunk a jövő boldogabb nemzedékért, a jövő nagy Magyarországáért. Dorogról is ugyanilyen nagyfontosságú és a keresztény irányzat ós a magyar bányamunkások jövőjének szempontjából örvendetes eseményről kapunk hirt: Dorogon megalakult a bányászok keresztényszocialista szakszervezete. Dorog és Esztergom jövője különösen gazdasági tekintetben szorosan összefügg. Esztergomnak és Dorognak lelkileg, világnézetileg is eggyé kell forrnia. Mi örömmel üdvözöljük a dorogi keresztényszocialista munkásságot ós testvéri jobbunkat nyújtjuk a jövő eredményes együttműködés reményében. Szerencse fel új világok, szebb, méltóbb jövő felé! Esztergom, 1920. június h. — Kik gyászoljanak? Ne hajtsuk le a fejünket és ne gyászoljuk Magyarországot, nincs semmi okunk rá. Az, akinek lelkét a keresztény magyar megújhodás gondolatai tüzesitik, nem is fog gyászolni, mert tudja, hogy a békeszerződós aláírásának órájától kezdve számára csak bővült, tüzes, engesztelhetetlen ós megdicsőült lett a küzdőtér az igazságért, a nagy Magyarországért. Vannak ugyan még mindig gyászmagyarok ebben a hazában: hát ezek gyászoljanak. De ezek se Magyarországot, hanem gyászolják saját magukat, a saját sekélyes, magyartalan, kereszténytelen, érzéketlen, semleges lelküket! Igen gyászoljanak mindazok, akik az ezeréves hazát a sír szélére juttatták, gyászoljanak a liberalizmus levitézlett lovagjai, gyászoljanak a radikalizmus és a szabadkőművesség rögeszmós apostolai, gyászoljanak a Károlyi-kor megtévedett prédikátorai ós túlfűtött politikusai, gyászoljanak a szociáldemokrácia ós a kommunizmus mételyező agitátorai, gyászoljanak a széthúzok, az aluszókonyak, a kényelmesek, gyászoljanak a hazaárulók, a gyászmagyarok, akik sem hinni, sem akarni, sem tenni nem tudnak! Mi azonban nem fogunk gyászolni. Mi örülni fogunk, hogy munkát, tehetséget, tudást ós életet áldozhatunk a jövő boldogabb nemzedékért, a jövő nagy Magyarországáért. Hiábavaló viszálykodás-e A keresztény parlament mun Az Esztergomi Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának újjászervező értekezletén Mátéffy Viktor nemzetgyűlési képviselő megvilágitotta a magyar parlamenti életet ós élesen rácáfolt azokra az alaptalan hírekre, amelyek szerint a keresztény nemzetgyűlés tehetetlen, munkátlan és hiábavaló viszálykodásokkal tölti idejét. Ezek a tervszerűen terjesztett hirek — amelyeknek a jóhiszemű nép oly hamar ós meggondolatlanul hisz — úgy akarják beállítani a magyar parlament munkáját, mint amely a keresztény irányzatot diszkreditálja. A néppel azt akarják elhitetni, hogy csalódott a keresztény politikai vezérekben ós ezzel együtt csalódott a keresztény szellem érvényesülési lehetőségében, mert — mint mondják —• ma még rosszabb, mint a régebbi bűnös liberális ós mindenféle hazug politikai irányok alatt volt. Mátéffy Viktor rámutatott a napisajtó áldatlan munkájára, amely csakúgy ontja a hazugságot a parlamenti életről ós gyártja a bizalmatlanságot a nép körében. A napisajtó eme munkáját, amellyel lehetetlenné akarja tenni a keresztény irányzatot, leginkább jellemzi az, hogy minden kis jelentéktelen botlást, apró-cseprő személyi hibákat ökörnagyságúvá fúj fel, országos szenzációvá doldoz fel és hogy minden fontos vitát, amelyhez az új keresztény szellem érdeke fűződik, oktalan csete-patónak és hiábavaló időmulasztás) vagy komoly vitázás? <ája objektiv megvilágításban. tüntet fel. Pedig amidőn a nemzetgyűlés munkáját akarjuk megítélni, tisztában kell lennünk az ország rendkívüli súlyos külpolitikai, belpolitikai ós gazdasági viszonyaival és számolnunk kell egy jövő, boldogabb magyar nemzedékkel, amelynek számára ezt az országot — ha szenvedések, nélkülözések, könnyek, kitartó munka ós áldozatok árán is, — de konszolidáltan, a fejlődós lehetőségének ós a jövő nagyság reményében kell örökségül hagynunk ! Mi lenne velünk pl., ha nem számolva mindezekkel ós nem véve figyelembe mai állapotunkat, tisztán a keserű szivünket követve megtagadnánk a békeszerződés aláírását ?! Objektive kell Ítélnünk ós hideg számításokat kell vetnünk, amikor a nemzet életéről van szó. A közelmúltban napokig vitatkoztak a fővárosi községi választások ügyein a keresztény képviselők. Ezt a vitát a napisajtó 90 százaléka hiábavalóságnak állította be. Valóban igaz-e ez? Budapest, aZ ország szive ós központja, noha javarészben keresztény képviselőket küldött a parlamentbe, mégsem lépett eddig a keresztény megújhodásnak arra az útjára, amelyet az ország népe joggal elvár tőle. Budapest volt eddig minden bajnak forrása; itt nevelődött nagyra a hamis liberális politika, itt keltek ki a radikalizmus, szociáldemokrácia ós bolsevizmus eszméi; itt lett úrrá egy idegen fajta, a zsidóság, mely Dorogon megalakult a bányászok keresztényszocialista szakszervezete. Amidőn Esztergomban újjászerveződik a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és végre egy táborba tömörül a város keresztény népe, Hiábavaló viszálykodás-e A keresztény parlament mun Az Esztergomi Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának újjászervező értekezletén Mátéffy Viktor nemzetgyűlési képviselő megvilágitotta a magyar parlamenti életet ós élesen rácáfolt azokra az alaptalan hírekre, amelyek szerint a keresztény nemzetgyűlés tehetetlen, munkátlan és hiábavaló viszálykodásokkal tölti idejét. Ezek a tervszerűen terjesztett hirek — amelyeknek a jóhiszemű nép oly hamar ós meggondolatlanul hisz — úgy akarják beállítani a magyar parlament munkáját, mint amely a keresztény irányzatot diszkreditálja. A néppel azt akarják elhitetni, hogy csalódott a keresztény politikai vezérekben ós ezzel együtt csalódott a keresztény szellem érvényesülési lehetőségében, mert — mint mondják —• ma még rosszabb, mint a régebbi bűnös liberális ós mindenféle hazug politikai irányok alatt volt. Mátéffy Viktor rámutatott a napisajtó áldatlan munkájára, amely csakúgy ontja a hazugságot a parlamenti életről ós gyártja a bizalmatlanságot a nép körében. A napisajtó eme munkáját, amellyel lehetetlenné akarja tenni a keresztény irányzatot, leginkább jellemzi az, hogy minden kis jelentéktelen botlást, apró-cseprő személyi hibákat ökörnagyságúvá fúj fel, országos szenzációvá doldoz fel és hogy minden fontos vitát, amelyhez az új keresztény szellem érdeke fűződik, oktalan csete-patónak és hiábavaló időmulasztás) vagy komoly vitázás? <ája objektiv megvilágításban. tüntet fel. Pedig amidőn a nemzetgyűlés munkáját akarjuk megítélni, tisztában kell lennünk az ország rendkívüli súlyos külpolitikai, belpolitikai ós gazdasági viszonyaival és számolnunk kell egy jövő, boldogabb magyar nemzedékkel, amelynek számára ezt az országot — ha szenvedések, nélkülözések, könnyek, kitartó munka ós áldozatok árán is, — de konszolidáltan, a fejlődós lehetőségének ós a jövő nagyság reményében kell örökségül hagynunk ! Mi lenne velünk pl., ha nem számolva mindezekkel ós nem véve figyelembe mai állapotunkat, tisztán a keserű szivünket követve megtagadnánk a békeszerződés aláírását ?! Objektive kell Ítélnünk ós hideg számításokat kell vetnünk, amikor a nemzet életéről van szó. A közelmúltban napokig vitatkoztak a fővárosi községi választások ügyein a keresztény képviselők. Ezt a vitát a napisajtó 90 százaléka hiábavalóságnak állította be. Valóban igaz-e ez? Budapest, aZ ország szive ós központja, noha javarészben keresztény képviselőket küldött a parlamentbe, mégsem lépett eddig a keresztény megújhodásnak arra az útjára, amelyet az ország népe joggal elvár tőle. Budapest volt eddig minden bajnak forrása; itt nevelődött nagyra a hamis liberális politika, itt keltek ki a radikalizmus, szociáldemokrácia ós bolsevizmus eszméi; itt lett úrrá egy idegen fajta, a zsidóság, mely AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az áradó Duna mellett... A. főgimnázium cserkészeinek csónakavató ünnepélyén szavalta: Sas László főgimn. II. o. t. Jertek ki a Dunapartra Jó magyarok! Jertek, jertek ! A Dunának vize árad — Nyaldos földet, rétet, kertet. A Dunának vize árad Gyors iramban egyre jobban . . . Mi okozza? Eső nem jár, Honnan hát e sok víz? Honnan? Dévény alatt, Pozsony mellett Kezd a Duna áradásba, Komáromnál már magasan Rohan tovább; bárki látja. Vág is duzzadt, Nyitra szintén, Garamnak is völgye telve, Az Ipoly is medrét vájja Mélyre — búsan, keseregve. Magyar könnyek hullanak be E folyókba mindenfelől, Magyar könnyek hullanak ma Tátra alól, Fátra mellől! Kis-Kárpátok bús lankáin Ma könnyekkel permeteznek, Várromos Vágvölgye táján Porló hősök is könnyeznek. Duna vize ezért árad Napról-napra egyre jobban. Egyik partján a cseh örvend S a magyar szív alig dobban; Másik partján magyar sóhaj, Magyar ököl . . . magyar átok . . . Sok Dunavíz folyt le eddig, De magyart így sohse látott! Jertek ki a Dunapartra Jó magyarok ! Jertek, jertek! S itt e víznél, melybe annyi Magyar könnye belepergett, Esküdjünk szent esküvéssel Es kiáltsuk túlra, — oda; „Szóthullani szép hazánkat Nem engedjük! Nem, nem, soha!" Homor Imre. Amit az öreg folians regél... Nemrégiben kezembe akadt Nyergesujfalu község levéltárában egy öreg folians, úgynevezett „protokollum", amely magában foglalja 1787-ik óv február 20.-tól 1840. szeptember 29.-ig „Eő Fölségónek", a „Fölséges helytartó tanácsnak" . a „Tekintetes ós Nemes vármegyének" stb. rendeleteit. Az öreg betűkkel rótt sorok hű képét adják az akkori rendszernek ós közigazgatásnak. Elfogulatlan kritikával megállapítható, hogy a 130 óv előtti közigazgatás nem volt oly rossz ós felületes, amint általában az a köztudatba átment. A rendeletek felölelik az összes közigazgatási kérdéseket ós igen sok rendelkezés található, amely határozott szociális érzékre Vall. A közrendószeti ós tűzrendészeti intézkedések egyenesen meglepő készültséggel és alapossággal vannak megszerkesztve annyira, hogy azoknak ma is értékük van s az akkori viszonyokhoz mérten mondhatni, hogy kiválóak voltak. Igen érdekes vallási, közegészségügyi ós állategészségügyi rendelkezések is helyet foglalnak az elsárgult lapokon. Tudvalevő dolog, hogy 1788-ban üzent hadat József császár a törököknek, majd ezt követte rövidesen a francia forradalom s Magyarországnak a francia háborúban való részvétele úgy, hogy 1787-től kezdve Magyarország hosszú időn át hadi állapotban volt, aminek következménye volt az általános drágaság. Csodálatos a történelem ismétlődése. Ezelőtt 130 évvel épen úgy volt reqnirálás mint ma s épen úgy szabályozták az árakat, mint ma, azzal a külömbsóggel, hogy akkor „limitátiónak" nevezték, ma pedig maximális árnak nevezik, akkor a limitált árak ellen vétőket 25 „páltzával" büntették és betartották az eladók az árakat, ma nem büntetik igy, de nem is tartja be senki a maximális árakat. Az elsárgult levelek elbeszélik, hogy 1787. évben Esztergom és. Komárom .vármegyék egyesítve voltak. A vármegye főispánja és királyi biztosa Gróf Győri Ferenc volt, aki egyúttal Mosón, Sopron, Győr, Vas és Veszprém megyék főispánja is volt. Ez időben Bajnán volt szolgabiróság, a szolgabírói állást Gerdenich Ignátz