ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-03-07 / 55. szám

ZTERG0M POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes szám, ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Äz esztergomiak honvédtemetője. Esztergom, 1920. márc. 7. Minden márciusban megbizsergette az esztergomiak vérét az a friss tavaszi szellem, amely 1848-ban széttépte a magyar szabadság, testvériség és nemzeti fejlődés rabbilincseit és a város aprajanagyja kizarándokolt a szentgyörgymezői honvédtemetőbe. Ide, a rabbilincses sirokra könnyek között rakja le évente ez az ősi város a koszorúját és minden márciusban elmondja itt a sírok fölött az ébredés tüzes igéit és erősfogadását. Mennyit könnyeztek, lelkesedtek, ünnepeltek már itt, hányszor ragadta el az esztergomiakat a nemzet új jövőjének programmja és mégis mily kevés életet tudtak e temetőből meríteni, az ébredés szelleméből mily kevés tudott e város falai közé bejutni. Mennyire hasonlít ez a temető a városhoz, amely magában rejti a magyarság legértékesebb tradícióit, a keresztény-magyarság erjesztő csiráját, amely magába zárja a magyar élet hajnalát, erejét és buzgóságát, amely fölött ott lebeg az ébredés szelleme ma is és mégsem bir életre kelni belőle semmi. A honvédtemető igazán csak temető maradt az esztergomiaknak, ez a város a sírápolást — úgy látszik — jobban szereti, mint a feltámadást. Az idei március 15.-én még több lelkesedést, még több könnyet, még nagyobb ünnepélyességet akar kivinni Esztergom városa a honvédtemetőbe. A szabadság ünnepét összeköti a Magyar Területvédő Liga ünnepével. Most az ünnepi erősfogadásba a márciusi eszmékhez való hűség mellé még beleveszi azt is, hogy azokat a magyar területeket és más értékeket, amelyek ma ellenségeink rabló kezében vannak s amelyeket a honvédtemetői hősök vére szentelt meg, a halálig nem engedi. Esztergom városa meg fog esküdni a feledhetetlen sírok felett, hogy nem nyugszik addig, míg vissza nem szerzi a hazát. Ha szenvedés és küzdelem kell, akkor ott a porladó hősök felett a maga nyomorúságos életét a haza élete mellé fogja állítani. . . De ez az ünnep is el fog múlni, bármilyen könnyes, lelkes és fogadásos lesz is és ha esztergomiak vagyunk, meg kell kérdeznünk, mi lesz azután. Vájjon ez a honvédtemető ugyanazt jelenti-e az esztergomiak számára ma is, amit az utolsó évtizedek könnyelműsége alatt jelentett? Vájjon lesz-e nemzeti ébredés, a Szentgyörgymezőn pihenő hősök álmai kikelnek-e sírjaikból végre ma, amikor a szabadságért, a sérthetetlen Magyarországért elesettek nyugvóhelyétől alig két kilométernyire cseh lobogó leng? Jelszavak-e a márciusi gondolatok még ma is, amelyek a valóságban a honvédtemetői sírokban vannak elzárva idegenül a város nemzeti és társadalmi életétől? Mert hiába jött el évről-évre a március, e városban nem birt valóra válni a feltámadás szelleme, a tehetetlenség sírjába lankad itt minden eruptiv erő, amely ellensége a temetői nyugalomnak. A kereszténységet, magyarságot, szocializmust már meg is unják hirdetni, akár valamikor a honvédtemetők felett a szabadság és testvériség eszméit és mégis mily parányi keveset látunk az életben belőlük! Ugy látszik, mintha hazugság volna Magyarországon a sok könny, temető, szenny és bűn felett a feltámadás kürtjét megszólaltatni, pedig csak hadd jöjjön az a március 15-ike újra, szükség van az 1848 és az 1920 frigyére; a hősök sirja az élet-halálharc közepébe esett újra! Nem nyugosznak ők a hős fiak — Szentgyörgymezőn, Csehország határában nem, soha! Itt, Esztergom városában még nem élet a kereszténység, magyarság és testvériség, ott a honvédtemetőnél pedig még nincs Magyarországnak határa, a szive van ott. Nem temetőben fogunk állani az idei március 15.-ón, de az elszántság ós a küzdelem tüzében — kinn is, benn is. Az uj Magyarország még nem született meg, csak a világ forog keserű levében. — Jegyzetek a MOVE vitaestélyéhez. A csütörtöki első vitaestély hatása felért egy templomi missióval. Amikor elhagytam a termet, az összbenyomás valami rendkivülien lenyűgöző volt és máig sem békített ki azon, a vita során megdöbbentően kimagasló tanulság, hogy ime még semmire rá nem mutathatunk, amit kizárólag a keresztény kurzus teremtett volna akár nálunk, akár másutt a jobb jövő érdekében. Tovább folyik régi módon minden s az emberek tovább AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Levél ifjú barátnőmhöz. Leveled fájó és boldogító érzést keltett szivemben. Fájó érzés szegény hazám haldoklása. Állok betegágyánál, aggódva nézem vívódását és reménykedve várom újjáéledését. Mig tart e nyomasztó gond, elfelejtjük jó barátainkat, elfelejtjük a régi jó időket s még csak emlékeinknek sem élhetünk. Most, hogy leveled itt fekszik előttem, mégis vissza-visszaszállnak gondolataim a rég elmúlt időkbe és boldogító érzést fakasztanak szivemben. Mintha látnám az Adriát változatos hullámaival ós mintha érezném a babérerdők illatát. A szép Rimini homokpartjának varázslatos tájai előttem állanak. Ugy látom, mintha sötét éjszaka borulna a tájra s mintha éjféli óraütésre nehéz sirjaikból megjelennének a középkor nagy jelesei. Dante, Petrarca, Assisi szent Ferenc és mindazok, kik Olaszhon szive közepén éltek ós meghaltak. Mily kegyelettel jártunk azokon az ösvényeken, amelyeket bizonyára az ő lábaik is tapostak. Mily jól esett elmélyednünk örökéletű klasszikus műveikbe! Mennyire élveztük igaz szeretettől, mély vallásosságtól áthatott dalaikat, jóságot és boldogságot lehelő . gondolatvilágukat ! Mennyire irigyeltük azt a boldog kort, a dalnokok aranykorát, amelyben gazdag és szegény szive érzelmeit dalba öntve az Isten és az ember szeretetét dicsőitette. Mennyire eltávolodtunk e dicső kor eszméitől, mily mélyen sülyedtünk az igaz hit, a boldogító szeretet ama ideális magaslata alá! Azt irod, kedves barátnőm, hogy e nehéz időkben jó urad vállaira kettőzött súllyal nehezedik az élet keresztje és te nap-nap után azon töprengsz, hogy és miként segíthetnél neki azt könnyebbé tenni. Gondolkozol rajta, vájjon nem kellene-e elővenned rég pihenő diplomádat ós állást vállalnod. Igazad van, hogy ez lenne a legegyszerűbb módja annak, hogy jövedelmetek kissé megszaporodjék ; de igazad van ós százszor ós ezerszer inkább igazad van akkor, amikor felsóhajtasz : ám mi lesz az ón két aranyos angyalkámmal, az ón édes kis gyermekeimmel! Mig te hivatalodban foglalatoskodnál, az a két kedves kis apróság bárdolatlan idegen kezekre volna bizva. Mit gondos anyai kezed szépet és jót ültetett el ártatlan szivök fogékony talajába, mindaz rúttá ós gonosszá változna át. És ha nem nyugodna rajtok folyton az anya gondos és szorgosan figyelő szeme, ha nem gyomlálná leikükből a felburjánzó vad hajtásokat a te erőteljes kezed, vad és elfajult bojtorjánokként nőnének fel. Letérnének az igaz ösvényről ós oly ismeretlen és bűnös tájakra vetődnének, amelyekről nincs, vagy ha van, csak nagyon nehéz és fájdalmas küzdés árán lehetséges a visszatérés. Hiszen tekints csak vissza a közelebb lefolyt évekre. Körülbelül tizenöt éve annak, hogy a nőknél divatos dolog a hivatalba járás. S milyen az azóta felnőtt nemzedék, milyenek azok a serdülő ifjak és hajadonok, kik a cselédek felügyelete alatt nevelkedtek fel ! Elégedetlenek, szófogadatlanok, hiányzik belőlük minden nemesebb érzés. Ellenséges szemmel nézik a társadalmat, mely esetleg kevesebbet nyújthat nekik, mint amennyire ők vágyakoznak. Társalgásuk léha, viselkedésük illetlen, semmi tisztességtudás nincs bennök és magukon viselik az önmagával elégedetlen, a meghasonlott emberi lélek bélyegét. Es az elégedetlen, a meghasonlott lelkű ifjakból elégedetlen és mindent rombolni, zúzni óhajtó emberek, a hajadonokból gondatlan és a családi élettől irtózó nők lesznek. íme ez az eredménye annak, hogy az anya gondosan őrködő szeme nem nyugodott folyton rajtok. És azután ha diplomád révén meg is tudnád szaporítani jövedelmeteket, ne hidd, hogy megélhetésed aránylagosan megkönnyebbülne. Hiszen háztartásod vezetését is idegen kezekre kellene biznod; ez pedig a szükséges és céltudatos takarékosság halálát jelentené. Kiadásaid ós szükségleteid mértéktelenül megnövekednónek, a jövedelmi többlet nyomtalanul eltűnne és amellett valószínűleg rossz és élvezhetetlen ételek kerülnének az asztalra. Elégedetlen lenne uracskád, elhagyatottak gyermekeid és elégedetlen lennél temagad is. Elégedetlen lenne az egész család. Azzal, hogy minél több tudományos és gyakorlati pályát nyitunk meg a nők előtt, hogy szaporítjuk a lehetőséget, hogy a nyitva levő kereseti pály&k egy részét a nőkkel, mint olcsóbb Á