ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-02-08 / 31. szám

lelki egyensúlyt igazán csak a kétségbeesett vágy és a végtelen szeretet tartja fönn: Titeket drága szeretteinket még egyszer viszontlátni, szivünkre ölelni! Kétségbeesve, hógy az utolsó pillanatban a lelketlen részvétlenség és embertelenség következtében kell nyomorultan elpusztulni, sokan megőrülnek. Kötelességeinket hiven, odaadással teljesítettük és most ez lenne a jutalmunk? Ha emellett még szeretteinkre gondolunk, akiktől annyi év óta el vagyunk szakítva és azt sem tudjuk róluk, élnek, vagy halnak-e, igazán csoda, hogy annyi sok testi és lelki szenvedés után még egy is él közülünk. Az apák, a férjek, a fiúk, a testvérek kiáltanak itt végső kétségbeeséssel a szabadulás után, hogy adják vissza őket az életnek, a munkának, szeretteiknek, — azon szerencsétlen özvegyeknek, anyáknak, testvéreknek és árváknak, akik odahaza talán a miénkhez hasonló sorsban várják haza egyetlen támaszukat, létfenntartójukat. Valóságos fixa-ideánkká lett már a gondolat: csak egyszer hazakerülni, titeket szivünkre ölelni, aztán jöjjön, aminek jönni kell! Mig a krasnojarjecskai és pervajarjecskai táborokat átvették a japánok világreklám gyanánt, az ottaniakkal jól bánnak ós ellátják mindennel, — addig a mi helyzetünk igazán kétségbeejtő. Kosztunk ehetetlen fekete kenyér, pohánka kása és leves, néha tészta, esetleg 1—2-szer havonkint egy miniatűr darabka, húsnak nevezett valami; mindez olajjal főzve. Képzelhetitek, milyen az életünk, amikor itt Nikolskban, 100 werstnyire (110 km.) nyugatra Wladiwostoktól 1 yen (japán pénz, békeidőben 2 kor. 45 fillér) árfolyama 70—75 rubel. 1 dollár — 120-130 R. Egy pár cipő 600 R, egy nadrág 250—300 R, de a legsilányabb. Egy zsák (80 kg.) 3-as liszt 1100 R, egy skatulya gyufa 75 kopek. Cukor egyáltalán nem kapható, vagy ha igen, őrült árért 40 dkg. 60 rubel stb. stb. Egy irótoll 50 kopek stb. stb. Es mi havonkint 100 rubelt kapunk, amiből hogy éhen nem halunk, igazán csoda. Ez hát a mi életünk, rongyokban, éhezve, hideg, rossz, fűtetlen, világitás nélküli fabarakkokban, összenyomva emeletes fapriccseken. Akik még birják az erős testi munkát, azok — ha szerencsésen ki tudnak a táborból kerülni, — kimennek bármily munkára, csakhogy éhen ne haljanak. Van köztünk ügyvéd, aki suszterré, földbirtokos, aki orosz muzsik kocsisává, parasztgazda, aki kaptafacsinálóvá, törvényszéki biró, aki zsákolóvá lett. Minden hihető és hihetetlen állásokat elfogadnak. Pl. egy tartalékos tiszt, civilben magyar főgimnáziumi tanár, egy orosz ezredes tisztiszolgája, de egy személyben az itteni orosz leánygimnázium számtan ós fizikatanára^ is. En a tábor tiszti lafkájában vagyok már június óta, mint elárusitó, havi 60 rubelért. Be kell érnem vele, mert földet hányni ós hordani nem birok. . . . Itt azt mondják, hogy az invalidusokat fejenként 200 dollárért hazaviszik. Istenem, ha ez az édes álom valóra válna, ha még egyszer szivemre ölelhetnélek benneteket, ha még egyszer ott lehetnék veletek gyermekkorom édes tájain! ..." E bánatos sorok után csak annyi a mondanivalónk : Ragadjunk meg minden alkalmat ós gyűjtsünk, adakozzunk a messze hadifogságban sinylődő testvéreink mielőbbi hazahozatalára! NŐK ROUflTfl. Egyesületeink a társadalomnak, ennek a kolosszális élőlénynek óletszervei. Ezen óriási testnek részecskéje, minden egyes ember, ki mint egyén, különálló ható-erő is lehet, de képessége, törekvése, mégis csak mint az összesógnek élő szervezetébe kapcsolódó egész érvényesülhet leginkább. Ha ez igaz, akkor egyesületeink újjászervezése, tervszerű kiópitése, a tagok kulturális, szociális és gazdasági érdekeinek eminens művelése és céltudatos irányitása lenne városunkban is • az egyik legfőbb feladat. A tapasztalat azt bizonyitja, hogy az egyesületek vezetőiben eddig sem hiányzott a rátermettség és az önfeláldozó munkakedv a kitűzött feladatok megoldására; dolgozni akarásuk és alkotó vágyuk azonban legtöbbször olyan jelenségekkel állanak szemben, amelyek ha teljesen nem bónitják is meg a munkakedvet, az erőteljesebb fejlődóst mégis lehetetlenné teszik. Nemtörődömség, kényelemszeretet, lelkiismeretlenség s a kötelességérzet teljes hiánya egyrészről, tudatlanság, korlátoltság, büszkeség ós elkapatottság másrészről, rosszindulat és nem ritkán a legszövevónyesebb intrika azok a jelenségek, melyek mint társadalmi terheltségek veszélyeztetik az egyesületek belső életét s pusztitják fejlődésnek induló életerejét. Ezek ellen a a szellemi bacillusok ellen fel kell vennünk a harcot s ha kiirtásuk teljesen sikerülni nem is fog, létezésüket korlátozni kell annyira, hogy egyesületeink virágzását ne veszélyeztessék. A tömegkultúrának legjobb iskolái az egyesületek, melyek az egyénekben szunnyadó tehetségek felfedezésével és érvényesülésre segítésével a kultúrának hatóerőivó válnak. Álljanak tehát az egyesületi fejlesztésnek munkájába a vezetésre hivatottak, a társadalom széles rétegei pedig tömörüljenek az egyesületekbe. Hazafias kötelesség ez ma, mikor annyi nagy feladat vár megvalósításra. Társadalmi bajaink orvoslása, szellemi életünk irányitása, részben egyesületeink feladata. A jó társaságban élő és az önmagára hagyatott ember közötti különbség szembeötlő; a magában élő és sehová nem tartozó ember előbbutóbb érezni fogja azon szellemi támaszpontnak hiányát, amely nélkül szellemileg egészséges ember nem létezhet; az egyesületi életnek fegyelmező hatása is tagadhatatlan. Szellemfejlesztő ós önismeretre vezető az egyesületi érintkezés. Az egyének szerencsésebb kifejlődésének, szűkebb hazánk és országunk kultúrájának érdekében karolhatjuk fel az egyesületek révén a helyes irányú irodalmat és sajtót is. Előre nem látható és kiszámithatatlan az a szellemi érték, amely igy az egyesületi életben érvényesülést találhat ós amely az összetartó ós intenziv munka hiányában társadalmunk súlyos vesztesége maradna. B. J. Jószívű hölgyeink figyelmét felhivjuk a „Hirek" rovatában levő közleményünkre Imre Sándor erdélyi menekült érdekében. HIRE K, Krónika. — Esztergomi ritkaságok. — Ritkaságot akarsz látni ? Nem kell érte messze járni, Esztergomban is még akad Egynehány érdekes darab. Cukor, melynek ára máris Nem szigorún maximális, Nullásliszt, mely rég volt fehér, S hatósági lisztből kenyér. Ki nem fordított kabátot Kettőt-hármat alig látok, Cipőt, melynek ép a talpa, Embert, aki szavát tartja. Bukott jelölt, ki nem mérges, Szenttamási, ki nem éhes, Csecsemő, ki élhet tejjel, Néha akad közzel-hellyel. Cikket, melyet elolvasnak, Beszédet, mit megfogadnak, Egyet-egyet míg találunk, Sokat kopik érte lábunk. Rikkancstól ki pénzt visszakap, Egy-két ember olykor akad; De legritkább — nines is talán — Aki mulat e krónikán. H. I. Dr. Szávay Zoltán nagy sakktornát hirdetett a Curhausban. Szeptemberben volt a mérkőzés. 15 együttes játszmából 12 megnyert, 1 eldöntetlen, 2 pedig vesztett volt. A részvétel dija 4 frank, a néző dija 50 centimes volt a segélyakció javára. Az eredmény oly meglepő volt, hogy maga a publikum kivánta a mérkőzés megismétlését. Októberben volt a második match. 18 együttes játszmából 17-et megnyert ez estén Szávay. Ez időtájt kiállítást is rendezett a komitó a bolsevista uralom alatt Budapesten megjelent plakátokból. A Schatzalpon fekvő nagy szanatóriumban pedig G-erschewitsch Mila orosz művésznő közreműködésével hangverseny volt. Az előbbi 505 frankot, az utóbbi pedig 467 frankot jövedelmezett. A Vörös-kereszt kirendeltsége is érdeklődni kezdett most a davosi mozgalom iránt és képeslapokat bocsátott rendelkezésre e felírással: „In Budapest sterben die Kinder vor Hunger und Not! Helfet ihnen!" A képeslapok kiválasztása nem a legszerencsésebb volt, egyrészt a kevés változat, másrészt pedig a levelezésre felhasználható hely csekély volta miatt. Sokan meg is jegyezték ezt az elárusítók előtt. Akik vettek belőlük, nagyrészt csak irgalomból tették s nem küldték el azokat a postán ismerőseiknek, pedig épen az volt a célja az egésznek, hogy a legeldugottabb svájci falucskába is eljusson a magyar gyermekek sególykiáltása. Fáradságos munkával sikerült kb. 10.000 ilyen képeslapnak azeladása. Egy sorsjáték tervét is felvette a bizottság. Az egész terv nyélbeütésével ós gyors lebonyolításával azonban sietni kellett, mert az osztrákok is mozgolódni kezdtek az itt üdülő bécsi gyermekek segélyezési akciójával. 6000 darab sorsjegyet nyomattak ós hogy azokat 2 frankjával eladhassák, gyönyörű szép nyereménytárgyakat állítottak ki egy helybeli ékszerész kirakatában. A magyar komité nem számithatott ily nagyszámú sorsjegy eladásának lehetőségére, egyrészt, mert már gyakran apellált a közönség jótékonyságára, másrészt pedig, mert a svájciakhoz és a fürdővendégek nagy többségét alkotó németekhez közelebb álló osztrákok iránt a fajrokonság következtében nagyobb szimpátia nyilvánult. A komiténak tehát meg kellett elégednie 2000 db sorsjeggyel, melyek gyors eladását intenziv propagandával és nagyszámú nyereménytárggyal kellett biztosítania. Sikerült 300 nyereménytárgyat szerezni. Három kereskedő kirakatát töltötték meg ezekkel. Kollarits dr. és Spitzer Adolf vezették a propagandát. A sorshúzás alig 4 heti szervezés után már dec. 7.-én' végbemehetett a Hotel Centralban. A tiszta jövedelem 2000 frank volt. Nem volna teljes e kis cikk, ha a legnagyobb elismerés hangján nem emelnők ki külön is dr. Kollarits és Spitzer lelkes ,fáradozásait. Ez utóbbi pendítette meg az egész mozgalmat, melynek később éltető lelke dr. Kollarits lett. Ok ketten megmutatják, hogy mit lehet jól szerI vezett agitációval elérni. Kedvet öntöttek mindenkibe. Nélkülük az eredmény, a már eddig elért mögött messze visszamaradt volna. Dr. Kollarits Davos határain túlra is kiterjesztette az akciót. A templomi gyűjtések terve a churi püspök kitérő válasza miatt egyelőre abbamaradt ugyan, de remélni lehet, hogy a pápa által elrendelt gyűjtésből jut nekünk is valami. Kollarits végigböngészte a kezeügyébe kerülő vendégj egyzókeket is s a svájci fürdőhelyeken tartózkodó magyarokat ott is organizálni akarta a davosihoz hasonlóan. Igy került összeköttetésbe az Árosában üdülő dr. Bálinttal, akit sikerült hasonló mozgalom megindítására megnyerni. Hir szerint 1000 frank gyűlt ott össze. Davosban eddig 6000 frank, vagyis a mai pénzárfolyam mellett 150.000 korona gyűlt egybe, mely részben élelmiszerek vásárlására, részben pedig magyar gyermekeknek Svájcban való üdülése költségeinek fedezésére lesz fordítva. Ezzel a szép eredménnyel még nem fejezi be működését a sególyző-bizottság, sőt ellenkezőleg, a téli szezonra gazdag programmot állított össze. Dec. 28.-án elsőrangú erők közreműködése mellett nagy hangversenyt rendez, a farsangban pedig nagy bált, ami, mellesleg szólva, Davosban a legjövedelmezőbb vállalkozások közé tartozik. Jelenleg hires svájci ós külföldi Íróktól autogrammjukkal ellátott példányokat gyűjt a komitó s valószínűleg Zürichben, vagy Bernben fogja azokat a segélyakció javára elárvereztetni. A hazaszeretet sugallatát követve hozta össze nagy fáradsággal az eddig 150.000 koronás gyűjtési összeget a davosi magyar kolónia s küldi üdvözlete ós változatlan ragaszkodása jeléül az újból nemzeti érzésre ébredt hazának! S ti gyermekek, akikhez ez összegből szeretetadományok jutnak, gondoljatok néha ti is, midőn imára kulcsoljátok össze kezeiteket, arra a távol idegenben élő kis magyar csoportra, mely fáradságot nem kiméivé hozta ezt össze a ti I javatokra! Kapisztóry Károly.