ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-10-10 / 195. szám

jótékonyabban a keresztény szövetkezeseket! Igen, lehet: Hic Rhodus, hic salta! Minden keresztény magyar ember felelni tartozik cselekedeteiért a keresztény irányzatú Magyarországnak. Érzik-e ennek a roppant felelősségnek a súlyát azok is, akik Vajda Armin lakáslegendájának hallatára oly könnyelműen a keresztény elvek és a szövetkezeti eszme ellenségeivel együtt kigyót-békát kiáltottak Mátéffy Viktorra? Grondoltak-e arra, mi történnék akkor, ha Mátéffy Viktor odakiáltaná végre is a város társadalmának : Hic Rhodus, hic sajta! ? Akadna-e akkor valaki, aki helyette cselekedni tudna? NŐK ROVATA. Épitsük ki a Szociális Misszió-társulat Helyi Szervezetét, támasszuk alá a megértésnek ós szolidaritásnak erős oszlopaival! Szükség van az összetartásra. Szüksége van városunknak arra, kogy egy szívvel, egy akarattal, még pedig erős akarattal lássunk munkákoz. A szünidő után itt van ismét a munkának ideje s bár a szünidő sem jelentett pihenést ennyi baj ós jaj között, azt mondjuk mégis, hogy új munkaéra kezdetén állunk, a múltnak tapasztalataival ós csalódásaival gazdagodva. Egy év előtt is komoly lélekkel tartottunk szemlót társadalmunk szociális bajai fölött s bizó hittel indultunk el az irgalmas szamaritánus nyomdokain, gyógyítani akarván sebeket, osztogatni akarván jóindulatot, megértést, emberbaráti szeretetet. Bizó hittel indultunk el, reménykedvén a megértésnek és teremtő munkának megváltó erejében. Megértésből sajnos kevés volt, de egyeseknek kitartó és önzetlen munkája mégis sok panaszt némított el, sok könnyet törült, sok éhezőnek ajkán fakasztott átok helyett áldást ott, ahol a rosszindulatnál tisztább volt a lelkiismeret. Ez a biztos tudat ad ma is erőt a munka folytatására azoknak, a kik a küzdelemben megsebzett lélekkel és megviselt idegekkel bár, mégis kiindulni akarnak a szociális munkának harcterére, nem egyéni ambícióból, nem dicséretet és elismerést keresve, tisztán csak kötelességórzetből, a noblesse oblige elvénél fogva. Munkatársakat nevelnünk kell, szociális nevelésben kell részesíteni azokat, akiknél a szociális nevelés hiányát nem pótolja a velük született szociális intelligencia. Meg kell nyitni tehát minél előbb a szociális iskolát, a melyről most legutóbb is szó volt. Munkánk fokozottabb eredményének szempontjából kivánatos lenne az erőknek már többször emiitett összevonása olyan módon, hogy városunk nő egyesületei, autonómiájuk teljes megőrzésével a Misszió Helyi Szervezetébe tekint Csonka-Magyarország sivár társadalmi életén. Háború és rabság alatt összeszedett betegségek csíráival bensejükben csalódottan járnaksoraink között korban még ifjan, de tapasztalásban, emberkiismerésben már aggmódra gyakorlottan. Még a szerelem tiszta érzése sem jelentheti nekik az ifjúi élet zavartalan emlékeit későbbi életükre, sokszor abban is számítást, ravaszságot fedeznek fel s nem egynek lobbantják szemére, hogy 1 mit akar betegen, megrokkantán, mit akar még hátralevő néhány esztendejével, miért nem marad távol minden társaságtól, mikor ott úgyis csak szánalmat ébreszt maga iránt s a tekintet, melyet Ő megértőnek, viszonzó szeretet kincseivel elhalmozottnak gondolt, csak a részvét és irgalom érzéséből eredt! ősz vari, peregnek a falevelek. Minden szeles, esős nap egy-egy uj vértanúját szólítja ki soraink közül a háborús nagy időknek. És mennek is ők szívesen, jobb hazába, hol „nincsen fájdalom, bú és aggodalom", hol nincsen tülekedés, nincsenek jelszavak, nincs szeretetlensóg, hanem örök csend, édes álom, Isten színének boldog szemlélése! Mind hű volt s pompás férfi mind, Kikről legendát sző a tél. Szemük a sírból ránk tekint: Halkabban járjon, aki él ? (Gyóni.) kapcsolódnának úgy, hogy pl. a Kath. Munkásnő-egyesület a Ker. Tisztviselőnők Egyesülete stb. a Szociális Misszió-társulatnak mint szakosztályai működnének. Ez az összekapcsolódás előmozdítaná talán azt az annyira kivánatos összetartást, amely nélkül társadalmi kórdóseket megoldani, társadalmi bajokat gyógyítani alig lehet. Összetartás nálunk még mindig nincs. Nálunk még mindig hallhatók panaszok gőgös, büszke magaviselet miatt, nálunk még mindig nem szeretik egymást az emberek azzal a megértő, megbocsátó, körülményeket mórlegelni tudó, minden tisztességes embert egyformán megbecsülő szeretettel, amely szeretetre igényt tart mindenki s amelynek nélkülözése mindnyájunknak fáj. Nálunk még mindig burjánzik az ostoba fenhéjázás. A munkásnőegyesületbe pl. némelyek csak azért nem lépnek be, mert az egyesületet épen Munkásnő-Egyesületnek hívják. Csodálatos, hogy az egyébként annyira modern leányok ezen elnevezésen megütköznek! Hiszen a legtöbb iparoscsaládnak leánya, sőt ma már majdnem minden leány kenyérkereső, tehát ideális értelemben munkásnő s ez épen nem lealázó, sőt ez a nő gazdasági elhelyezkedésének örvendetes fejlődése, mert kiemelkedést jelent már az eltartottságnak bizonyos tekintetben megalázó állapotából. A munka mindig tiszteletet érdemel s a Munkásnő-Egyesület is megérdemli, hogy iparos osztályunk kenyérkereső leányai a saját jól felfogott érdekükben felkarolják ezt az egyesületet. Hisszük, hogy városunk minden értelmes asszonya és leánya érti már és érzi is, hogy elhelyezkedésük a társadalomban teljesen új. Új eszközökkel kell sikraszállni azokért az értékekért, amelyeknek meghódítása nélkül nincs kilátás a boldogulásra. Új feladatok ós új kötelességek elé állítja a korszellem a nőket. Tömörüljünk s tartsuk ébren egymás lelkiismeretét, hogy a feladatok kötelességszerűen teljesüljenek. B. J. Ünnepség Magyarország Nagyasszonyának tiszteletére. A belvárosi földműves leányok MáriaKongregációja Magyarország Nagyasszonyának tiszteletére f. hó 10.-én, vasárnap este 7 órakor a belvárosi olvasókörben ünnepséget rendez a következő műsorral: 1. 0 Nagyasszony . . . Éneklik a kongreganisták. 2. Mária ünnepén. Szavalja Tóth Annus. 3. Ünnepi beszéd. Mondja Németh I. szemináriumi lelkiigazgató. 4. A magyar szentek hódolata Magyarok Nagyasszonya előtt. Jelenet. Előadják a kongreganisták. 5. A mi Avénk. Mondja Horváth Sarolta igazgató. 6. Magyarok Nagyasszonyához. Szavalja Meszes Róza. 7. Kongregációs himnusz. Az előadásra külön meghívókat nem küldtek szót, azért az összes kongregációk és egyesületek tagjait ezúton hivja meg az elnökség. A tiszta jövedelem a Kongregáció könyvtáralapja javára fordittatik. Belépődíj 5 kor., gyermekjegy 3 kor. Az előadás 7 órakor kezdődik s mivel egy órahoszszáig tart csupán, kérjük a pontos megjelenést. HIREK. Krónika. — Őszi líra. — Köd reggel a hegytetőkön, — dér a fűszál zöld ruháján, — levél sárgul, hulldogál. Városokba varjak szállnak, — körüllengik egész tájat, — elnémul ma más madár. És az ember hogyha jár künn, — avart zörget laisú lépt*, — bús dalt dúdol, fütyörész : Itt az ősz, a hűvös ősz, mely — megtelik sok szenvedéssel, — mit megszokni oly nehéz. Szüret zaja elvész, elhal, — pincék mélyén mustot forral — hordó méhe keserűn, Alkonyainak bíborában — szelek jöttét jósolgatjuk, — amidőn a nap letűn. A piacon, még egy-két nap — s az utolsó dinnyehéjat — utcaseprő söpri el, A korzón is más az élet — beszélik: a közel télen — ki szökik meg és kivel? Utcasarkon kicsi kályha, — ősznek a romantikája, — ott sütik a gesztenyét, Szerteszáll a nyájas illat, — a valódi maróninak — nem kell más reklámbeszéd. Sízeneskocsik aörgőn járnak, — hová mennek, ott nem fáznak —< majd a boldog «mberek ; Ily kocsi ahová betér, — ott hiába mérges a tél! — En azonban reszketek! H. I. Romlatlan lelkek. A bérmálás szentségét osztó főpapot utaztában az egyik kis községben a hivek aprajanagyja ólén egy kedves arcú ősz tanitó köszöntötte. Az érdemkereszttel ékesített iskolamester arcáról jóságán kivül valami különös ós szokatlan érzés volt leolvasható. Elemeztem. Nem volt az ilyenkor nem ritka meghatottság csupán. Úgy találtam, hogy ezt az érzést az egyszerű, szerény ós szelid tanférfiú arcára valami ünnepélyesen emelkedett tudat, valami benső nemes megelégedés vetítette... Nyugodt szavakban köszönti a főpapot, az Apostolutódot... A kis község kódolatának legszebb virága — úgymond — az, hogy a mindent felforgató forradalmak és a mindent romboló bolsevizmus idején a községnek egy lakosa sem tántorodott meg, egy sem lett hűtlen a hit elveihez, a község katholikus iskolájáról egy pillanatra sem került le a szent kereszt. . . Ennek a — sajnos — szinte páratlan jelenségnek felemelő tudata varázsolta a különben szerény és szelid megjelenésű ősz tanitó arcára a kiváltságos elégedettség kifejezését. Nemes önérzetre pedig az évtizedeken át becsülettel teljesített munka hevítette. Része, nagy része volt abban, hogy a főpapnak ilyen szép köszöntővel ós beszámolóval kedveskedhetett. Úgy tanitotta, úgy nevelte a község gyermekeit, ifjúságát, hogy azok a legnagyobb kísértések, a legveszélyesebb megpróbáltatások között is megállották helyüket. Rászolgált, hogy mellét érdemkereszt ékesítse. Megérdemli azt a rajongó szeretetet és ragaszkodó tiszteletet, melylyel a kis filialis hitközség kicsinyje-nagyja benne nemcsak tanítóját, hanem nevelőjét ós atyját látja. Méltó rá ez a férfiú, aki egész életén át elvonultan, de lelkesen munkálkodott, hogy bár névtelenül is, de követendő példakép gyanánt állítsuk a népnevelők elé. — Reformálják, mélyíteni akarják a tanítóképzést. Ez feltétlenül szükséges és helyes. De úgy kell megreformálni, hogy ilyen szellemű és jellemű tanitók kerüljenek ki az életbe. Ez volna a keresztény kurzusba illő tanügyi politika és ez lenne egyúttal a társadalmi béke megszilárdulásának a legbiztosabb útja. Dr. Drahos János. * A főispáni beiktatás sorrendje. Czobor Imre főispán ünnepélyes beiktatása, mint lapunkban jeleztük, f. hó 16.-án lesz a vármegye őszi közgyűlésével kapcsolatban, melyre a vármegye törvényhatósága szivesen látja a katonai ós polgári hatóságok képviselőit, valamint az érdeklődő közönséget. D. e. 9 órakor könyörgő istenitisztelet lesz a belvárosi plébániatemplomban hazánk sorsának jobbrafordulásáért, 10 órakor pedig a beiktató közgyűlés kezdődik, melyet Palkovics László alispán nyit meg. Az új főispánt küldöttség kéri fel a megjelenésre. Megérkezése után az alispán üdvözli, majd felolvassák a kinevező kormányleiratot, mire a főispán leteszi az esküt és elmondja programmbeszédet. A vármegye tisztikara nevében Dr. Reviczky Gábor főjegyző, a törvényhatóság nevében Dr. Gróh József bizottsági tag, a város közönsége nevében pedig Dr. Antóny Béla polgármester fogják üdvözölni a főispánt. Üdvözlések után a közgyűlés rendes tárgysorozatára tér át a törvényhatósági bizottság. * Bérmálás Budaörsön. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás ma Budaörsön osztja ki a bérmálás szentségét. * Kirándulás Esztergomba. A Magyar Vasúti és Hajózási Club budapesti központja ma vasárnap kirándulást rendez városunkba. A vendégek reggel vasúton érkeznek s megérkezés után nyomban felvonulnak a főszékesegyházba, hol misét hallgatnak, majd megtekintik a nevezetességeket. Délután a primási palota gyűjteményeit szemlélik meg s este a fél 7 órai vonattal utaznak vissza a fővárosba. * A pápai nuncius Budapest szegényeinek. Csiszárik János követségi tanácsos megjelent dr. Sipőcz János polgármesternél és a pápai nuncius nevében 50,000 koronát adományozott Budapest szegényeinek. A polgármester köszönetet mondott a nagylelkű adományért. * Halálozás. Sztahovits Ferenc állami tanitó, hadapródjelölt, Sztahovits Jenő ipartestületi elnök derék fia, aki nemrégiben került haza orosz hadifogságból, háború alatt szerzett betegségében rövid, de kinos szenvedés után 24 éves korában csötörtökön este elhunyt. Halála városszerte általános részvétet keltett. A rokonszenves fiatal tanitó hadifogságból való hazatérte után mint helyettes működött a Deák Ferenc-utcai elemi népiskolánál, majd a