ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-08-01 / 166. szám

POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP N Ofh AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. TTrnr űkC C7Ó1YI «5t»a • hétköznap 80 fillér, ^SjCk b/.dlll did. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvK nyomdájában. A második év. Irta: Gábriel István. Esztergom, 1920 augusztus 1. Külön számitjuk a magyar ezredévet minden dicsőségével, szenvedésével ós becsületével — a bolsevizmus szégyenletes napjait szeretnénk kiűzni történelmünk fényes csarnokából — és külön számitjuk a bolsevizmus bukása utáni időt, amelyet a nemzeti újjászületés, a keresztény-magyar irányzat idejének szeretünk nevezni. Ennek az időszaknak a második esztendejéhez értünk el ezekben a napokban. A küzdelem veritókes útján visszatekintünk egy pillanatra, hogy azután ismét előre szegezzük elszánt tekintetünket. Mit hozott az elmúlt esztendő és mit rejteget az új ? Látjuk-e már a keresztény Magyarországnak legalább az alapköveit a maguk szilárd helyén, vagy a kontúrjait, vezérfalait, amelyekhez minden keresztény-magyar tényezőnek alkalmazkodnia kell ebben az országban és ha mindez még mindig nincs meg, ha még ezek is csak a nemzet szent akaratában s a parlamenti viták erőfeszítéseiben vannak meg, akkor reménykedhetünk-e a második esztendő keresztény irányzatában ? A magyar végzet pőrölyónek csapásától megrendül a jövőben bízók lelke és megremeg az államélet új, egyéves idegzete s a frissen alkotott társadalmi konstrukciók csoportozata, amikor ez a kórdós felötlik a második óv bizonytalanságából. A magyar nemzet élete beleidegződött a keresztény irányzatba, ez a veleje, ezzel virul vagy sorvad: ez a végzete. Minden munkának, könnynek és szenvedésnek az értéke a keresztény irányzathoz való viszonyától függ ós minden bűn, korrupció ós visszavonás ezerszeresen nagyobb ma, amidőn a keresztény irányzatú Magyarország az ideálunk. Szeretnénk felrázni egymás agyát a gépies, köznapi munkából és szeretnénk a magyar sorsért remegő érzelmet felsajdítani egymás szivében, hogy törjük magunkat rajta és fájjon, miért nem fejleszthette ki erejét a keresztény rányzat úgy, hogy ma az irányzat munkájának melegénél és fényénél a testvériség ós a nemzeti nagyság szellemében egységes munkát folytathasson minden magyar ! ? Hogy milyen bűnöket követtek el és milyen mulasztások történtek e tekintetben, azt az idő és az események pontrólpontra be fogják igazolni. Most nem a hajbakapás és vádaskodás ideje van, a kor halottainak óbresztgetését pedig hagyjuk jobb időkre. Ehelyett inkább jól bele kell néznünk az elmúlt küzdelmes év keresztény irányzatának arculatába és lényegébe, miért volt tehetetlen az élet problémáival szemben. És most nevessük ki saját magunkat, akik friss vórkeringósű, békés társadalma, keresztény erkölcsű, igazságos és testvéries új Magyarországot akartunk, nevessük ki magunkat a megbánás keserű kacajával és próbáljuk állítani és hinni, hogy szocializmus nélkül van keresztény irányzat! Akik eddig ámították saját lelkiismeretüket és cégérül használták a keresztény jelzőt s akik tisztán a negativ visszatorlásoknak, vagy a „régi jó világ" régi bűneivel való visszahozatalának éltek, hazudjanak még egyszer, nevessók ki saját magukat és próbálják elhitetni a második esztendő közvéleményével, hogy a szocializmus mellékes, hogy a szocializmus nem szükséges, hogy szocializmus nélkül lesz új Magyarország! Maga a keresztény irányzat, amelynek lelkéből ki akarták szakítani a szocializmus gondolatát, vádolja az elmúlt év bűnöseit. A népet elfogulttá tették a szocializmussal szemben, a parlamentben leszólták a társadalmi kérdésekkel ós a keresztény munkások ügyével foglalkozó szónokokat, a kormány összetételénél fogva tehetetlen sakkban állott a szociális kérdéseket illetőleg, a hatóságok mumust csináltak belőlük, a munkásság egy része pedig ismét a szociáldemokráciával kompromittálta a szocializmust. És igy akartuk mi megalapozni a keresztény irányzatú Magyarországot! Hogyan is alakulhatnának egészséges és hazafias társadalmi szervezetek, hogyan is tömörithetnénk a Move-ba, a Tevól-be a társadalmi osztályokat osztálykülönbség nélkül eredményes együttműködésre, ha a társadalmi kérdések axiómái nincsenek megoldva és életbevágó ügyek az osztályellentétek elsimítása érdekében elintézve nincsenek? A keresztény irányzat második esztendejének reménysége tehát a keresztényszocializmus, amely sem az irányzatot meghamisítani, sem a magyarságot ós kereszténységet egyes osztályok jelszavává aljasitani nem engedi. A keresztényszocializmus fogja a könnyek felszáritásával, a veritek letörlésével, a munka feltótlen megbecsülésével, a dolgozók megélhetésének biztosításával a keresztény irányzatnak az élethez való viszonyát realizálni, a magyarságot a nemzet jövőjét megalapozó eszmék, a sok terv kivitele érdekében munkára egyesíteni. Ahhoz a forró vágyakozáshoz pedig, hogy ez a második esztendőben igy legyen, az első év rengeteg csalódása, pazar munkája, könnye, nyomora — és elszánt akarata tapad. Akarod-e, hogy Esztergom városát közéletének minden megnyilvánulásában keresztény és magyar szellem hassa át ? Ha igen, terjeszd az „Esztergom" cimű újságot! ÁZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Fekete tó felett... Fekete tó felett sír a sötét bánat, Lengyelország felett sötét felhők járnak. Levél-e vagy árnyék: síró völgyeken át, Holló szárnyán jött el bús Magyarországnak; Bús Magyarországnak kicsiny falujába... Kegyetlen rovása, méreg a pecsétje; Magyar asszony kapta reszkető kezébe. Tüzes alkonyatkor lengyel hazán túlra Könnyes szemű asszony válaszát megírta . . . Rossz fiának irta, keserűen rótta: Elhagyott faludban sír a magyar nóta! Holló hordja szárnyán, szellő viszi szerte: Átkozott fiú a hazát elfeledte . . . Szőke lány siratta, anyja eltemette. Elly. A Galilei-páhoiyban. — Saját tudósítónktól. — Margit-körút 44. Köríves ablakokkal, nagy modern palota. Alul kávéház üzlettel, azután polgári lakások; egészen ártatlan háznak látszik, mint a többi, ahol emberek, családok élik csendes polgári életüket gondban, munkában, gyászban és örömben. De van ennek a háznak egy izgató titka, amely engem is odavonzott. Oldalbejáraton följutunk az első emeleti lépcső kitáguló terraszára a hátulsó épület elé. A benyíló ajtón nagy vörös pecsétek. Megkopogtatjuk ,az ajtó vastag üvegtábláját. Egy leltározó tisztviselő nyitja az ajtót. Az első emeletről vagy 15 méterrel a földszint alá futó sötét lépcsőházba vész el a tekintetünk. A lépcsők korlátfája szecessziós, rajta a két kőtáblára emlékeztető díszek ós szabadkömives jelvények. Nagy villamos csillár függ a falról. Akárcsak a jeruzsálemi templom hétágú gyertyatartója. Kisebb villamos égők üvegjón a hatágú csillag. Talán egyik zsinagógának bejárata ? Nem, a G-alilei és Hajnal páholy helyisége. A budai szabadkőmivessóg centruma. A falon olvasom a vastag betűs figyelmeztetést. A műhelybe lépés előtt minden testvér köteles nevét a látogató könyvbe beirni. Még az első emeleten a lépcsőházból a könyvtárba megyünk, ahol a leltározó tisztviselők dolgoznak. Megnézzük ennek a világosság ós haladás után szomjúhozó szabadkömives páholynak a könyvtárát. Minden rendszer nélkül összehányt könyvtömeg. Többnyire regények. Látszik, hogy a páholy úgy örökölte a könyveit egyes páhoiytestvórektől. Inkább hivalkodás az egész. Kirakatba kellett néhány könyv a bejárat mellett, még fent az első emeleten, ahol világosság szűrődik -be az ablakon. A könyvtári napló mutatja, -ogy a testvérek nem is használták a könyveket. A többnyire német zsidó budai és pesti kereskedőknek más gondjuk volt itt a páholyban. Érdekesebbek a képek. Zichy Mihálynak a kath. egyházat gyalázó képét látjuk reprodukcióban. Krisztus Urunk fényt lövelő alakja jelenik meg a kép közepén. Haragos tekintetére összeomlik a pápa trónja, bibornokok, papok, szerzetesek futnak. Szűz Mária ledőlt szobrát egy barát fanatikus arccal menti Krisztus lábai elől. Az Ur Jézus körül az eretnekek, aposztaták zsidók, pogányok és bűnös nők gyülekeznek. Legbizalmasabban egy zsidó rabbi szorongatja az Ur kezét. Ez a káromló kép igazán jellemző a szabadkömivessógre. Más egyház- és papgyalázó képek is jelzik a Galilei páholy gyűlölködő szellemét. Sok iratot, a szabadkömives jelvényeket és ruhákat a testvérek még a kommün kitörése előtt elvitték. Ok persze informálva voltak az elkövetkező bolsevizmusról. , ' A könyvtárból visszajőve a sötét lépcsőházban alászállunk. Valamivel a földszint alatt