ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-01-01 / 1. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNYSZOCIÁLIS GAZDASÁGI PÁRT HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. HUSZODÖÍ év. Az „Esztergom" mai számával huszonötödik évfolyamába lépett. A lázas munka, mely egy napilap szerkesztőségében napnap után folyik, nem igen enged sok időt a visszaemlékezésre sj a jóleső lágy melancholiát fel kell váltania most a bátor jövőbenézésnek. A keresztény magyarság sore döntő napjait éljük. Azét a keresz\ tény magyarságét, melynek ügyéért az w „Esztergom" negyedszázadon keresztül a' legelső tűzvonalban harcolt. A kiküzdött állásokat kell most megtartani ós megerősíteni, ez pedig a harcok sokféle nehézségei közt a legnehezebb, különösen akkor, amikor az ellenségen még nem arattunk döntő győzelmet és az a nyugtalanitásnak és az aknamunkának eszközeit vette elő, hogy bennünket elgyenatótsen, kifárasszon, állásainkat megingassa. m A harc életre-halálra folyik és eljjsánt harcosokat követel, kiket nem riaszt •^fieg a helyzet pillanatnyi rosszabbra »rdúlása, de nem kapat el az ellenfél látszólagos meghátrálása sem. Erősiteni ' folyton önmagunkat, erősiteni harci eszközcinket, ez a munka most mindennél fontosabb, mert végünk van, ha állásainkból kivetnek és a magyar keresztény társadalom ismét visssza óhajtana vonulni régi árkaiba. Nem szabad, de nem is lehet, mert túlűznek onnan is; gyászos legyőzetés, megsemmisülés lenne a sorsunk és felülkerekedett elleneink diadalmámora az egeket verdesné. Erősiteni harci eszközeinket, elsősorban sajtónkat! Nem lehet eléggé gyakran, eléggé hangosan hirdetnünk ezt, még a magát szinkereszténynek valló Esztergomban is. Szomorú sor, hogy mig másutt erősödőben vannak a sajtó ügyei és a szervezettség megalapozott, — nálunk, Esztergomban néhány ember lelkesedése tart életben keresztény lapot és öntudatos keresztény közszellemet annyira, hogy lehessen beszélni itt is keresztény magyarságról, keresztény politikáról. A széthúzás szimptomái mutatkoznak közöttünk. Reméljük, csak pillanatnyilag. Felemeljük tehát ma magasra, felemeljük, meglengetjük ismét az „Esztergom" hófehér lobogóját Szent István városában. Nézzétek esztergomiak! Ezt a zászlót huszonöt év előtt bontották ki a Magyar Sión ormán. Ennek a zászlónak, a keresztény magyar politika zászlajának nem szabad lehanyatlania többé; Esztergomban a keresztény magyarságnak nem szabad soha meghátrálnia, nem szabad kishitünek, lemondónak, félénknek, gyávánk lennie; sőt ha másutt meggyengülnének az állások, innen kell oda erősitést küldenünk! Midőn ma meghatottsággal forgatjuk az „Esztergom"-nak huszonöt év előtt megjelent első számát, amely tele van a zászlóbontás örömével, bizalmával, nagy lelkesedésével, két nevet látunk homlokán. A felelős szerkesztő s kiadó tulajdonos: Keményfy Kálmán Dániel és a főmunkatárs : dr. Prohászka Ottokár nevét. Az ő dicső, de nehéz örökségük szállott ma fiatal vállainkra. A nehéz munkát, Esztergomban a keresztény-magyar közszellemet ébrentartani, erősiteni, diadalra juthatni — ha az ő elismert nagy tehetségükkel nem is, — de lelkesedésükkel, munkától vissza nem rettenve, hiven folytatjuk. Esztergom keresztény közönsége, teveled és érted, a te becsületedért állunk a harcban! Támogass ! H. I. Tarka sorok. B. u. é. k. Nagyon kényelmes volt. Csináltatott az ember 100 drb névjegyet 3 koronáért, vett boritékot 1 koronáért, bélyeget 2 koronáért, azzal Szilveszter reggelén feladta a boritékba zárt névjegyeket. A posta elvitte azokat száz helyre és az ember nyugodt lelkiismerettel oltotta el a villanyt éjfélkor; eleget tett társadalmi kötelezettségének. A cimzett újév délelőttjén megkapta a névjegyet, rápillantott s ha netalán előző nap nem gondolt volna küldőjére, viszont hamar, pótlólag megcímezett és elküldötte saját névjekl „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az esztergomiakról. Karcolat az .Esztergom" huszonöt év előtti legelső számából.) Alig van valamire való város, mely ne hirdetné nagy öntudattal, hogy valaminek a fővárosa. A városok epidémiájává lett a rangos túllicitálás. Nos Esztergom se tesz kivételt. A többitől csak annyiban különbözik, hogy méltán hivatkozhatik országos fővárosi múltjára és méltán állithatja, hogy ma is fővárosa egy kis raegyenek, centruma a magyar katholikus egyháznak. Ha királyi múltjára tekint, Esztergom detronizált potentát, épen olyan trónját vesztett hatalmasság, mint a Paris, Bécs, vagy London utcáin szaladgáló ex-királyok. No de sokkal hamarább ímegvigasztalódott e detronizáción, mint azok ^ ,ex fejedelmek, vagy lágyszivű lantosok. Mert, ha nincs is téglafalai közt királyi fejedelem, azért telik gyönyöre a bíborban, van egyházi fejedelme, itt székel Magyarország hercegprímása, noha hajszál tartotta, hogy ez a szókhely is ne legyen a multó. Esztergomnak nincs arisztokráciája, még valóságos kutyabőrös nobilije is alig van. De azért világért se talaja a demokráciának, sőt a res hármas jelszó se talál valami élénk visszangra. Minden esztergomi egy-egy művelt olí•garka, tizenhárompróbás konzervatív s még most is csodálkoznak, hogy hogyan tudták azt a monstrózus vasépületet a Dunán a patriarchális Uránba belopni. No de nem is igen járják. (Bezzeg járnák most, csak lehetne! Szerk.) A vidéki elem, ha egyszer Esztergomba kerül, hamar akklimatizálódik. Nem mondva csinált centrum, hanem ő maga az egész megye. Esztergom rátartós város, mi annyit is jelent, hogy szeret politizálni. Alig van valami nagyobb esemény, mely ne találna Esztergomban tapintatos megvitatásra. Azonban az aktiv politikusok száma annál kevesebb. A polgárság se igen teszi ki érdekeit a politikának, a városi közgyűlések nem valami zajosak. A polgármesternek a verejték letörlésére nem kell külön zsebkendőt tartogatni, a tanácsról se szokták a keresztvizet levenni. Csak utóbbi időben volt egy kis úgynevezett „viharos" gyűlés, mikor a városatyák drágállották a nemes magisztrátus sáfárkodási díjazását. Az esztergomiak általában jó mulatók. Derült világfelfogásuknál fogva szeretik az improvizálást, azért hiányzik társaséletükben a szisztematikus rendezés. A hangulatnak adják át magukat s nem szeretik a feszes előkészületeket. Bár a nyári élet élénkebb a télinél, azért a téli utca is, különösen este, elég pezsgő. Nyáron az utcának csak átmeneti szerep jut, siet mindenki a lombok alá. Télen azonban bizony az ő jó sáros hátukra gyül egész Esztergom. Az utcalámpákat, sajnos, csak hat óra felé gyújtják meg, ujholdkor meg pláne csak a város főbb pontjain pislognak a társaiktól megfosztott mécsek. Annál kacérabban tündökölnek a kirakatok. Hosszúboás hölgyek siklanak el a trotoáron prémes karmantyúkkal, a hidegtől kicsípett orrocskákkal. A hivatalok és kávéházak matadorjai törtetnek mellettünk s olykor hallunk egy vivőr kifakadást a principális szekatúrája fölött. A kardos, ciliinderes vagy reverendás urak közé vegyül a felszabadult deák, néha egy „Musik"-ot vivő kis bakfis. Csicsergós sokszor az egész utca, különösen a Brutsy felé s mig a papák a Bokross vagy Schleifer sörét szürcsölik, a mamák kedélyesen gyönyörködnek egy-egy előttük sétáló alakuló partién. Itt-ott felvillan a tömegben egyegy poétikus maturandus, vagy kópezdész, szájában a kegyetlenül tiltott cigaretta vége, mint a hősi bátorság felső foka. Lesz alkalmunk foglalkozni még többször is az „esztergomiak"-kai. Hisz e szelíd otthonnal kínálkozó város ideláncolja azt, aki itt született s lokálpatriótává teszi azt, aki itt letelepedett. A magyar föld sajátságos vonzó erejét irta meg Jókai egyik regényében. Es csakugyan, ha van a mi magyar földünknek vonzó ereje, akkor ez a mágneserő az ország egyes pontjain hathatósabban sugárzik elő. Ilyen pontok egyike kétségtelenül a Duna szőke habjaiban fürdő, romantikus Pilisek alatt fekvő Esztergom városa. Plagiosippus.