ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-10-27 / 43. szám

sitotta, hogy az első izben bevándorolt csekély számú hóditó bolgárok nem gyarapodtak ós erősödtek ujabb utánuk nyomuló csoportokkal. A fejedelmüket tatár módra khánnak vagy khakánnak nevezték. A nép előkelőit bojároknak hivták, ezekből került ki a földbirtokos nemesi osztály. A fejedelem hatalma messze kimagaslott alattvalói fölött, és erős kézzel uralkodott népe fölött. A bolgár nép maga földmüvelésből, állattenyésztésből és harcból élt. (Vége köv.) HIREK. Krónika. Az időben Wilson elnök Okosat és szépet mondott, Ügy lesz béke, ha betartják E tizennégy kicsi pontot: A németek bólintottak, Betartjuk a pontot híven, De ekkor még ujabb három Pont jelent meg a felszínen: Károlyi sem hagyta magát, Igy lesz béke, ugy lesz béke. Ő tizenkét pontot csinált S ezzel a színtérre lépe: Jött a cseh és jött az ukrán, Jött a délszláv, osztrák-német, Zsákkal hozta mind a pontot, Meg sem birja már ez ének: És ki tudja mennyi, mennyi Pont villan fel pro- és kontra, Míg a béke ügye végre Rátalál a végső • -ra ! H. I. Mit feleltek?... Ha valamikor, hát e súlyos négy óv óta nem frázis, hogy sóhajt a világ a jós^g, szeretet, megértés, testvéri segités után ! És mi magyar nők már régen felfigyeltünk erre a sóhajra. Kitágult a lelkünk tőle és ma nemcsak a mi gyermekeinket féltjük, de ezer szomorú kis gyermekhang sir a fülünkbe. Nemcsak a magunk anyai, hitvesi szive remeg, de megtanultunk remegni idegen anyákkal, idegen hitvesekkel. Nemcsak a mi fiatal leányaink koszorúját féltjük a piszkos hullámoktól, hanem aggódva gondolunk a többire, a sokra, idegenre is. És ha úgy tenyerünkbe hajtjuk a fejünket és elgondolkozunk komolyan, megszólal a lelkünk : menjünk ! tegyünk valamit! tanácstalanul feleljük neki: de hol kezdjem, mit tehetek én ? Meleg, júniusvégi napokon a Szociális Missziótársulat iskolájában voltunk Budapesten. Egy kék-keresztes zászló lengett előttünk és alóla Magyarország sok-sok asszonya, leánya izent meleg, lelkes hangon az ország minden részéből Esztergomnak is: „Jöjjetek! álljatok közénk! járjátok velünk a mi ösvényünket, amely elkanyarog minden hajlékhoz, ahol ránk várnak." Az ösvény útjelzőjén ez a név áll: A Szociális Missziótársulat Helyi Szervezete. Nézzük meg! és épitsük ki nálunk! Hogy maga a Szoc. Missziótársulat micsoda, sokan tán tudják is. Olyan öntudatos katholikus nők szervezete, akik hivatásosan foglalkoznak szociális ós karitativ munkákkal, egész életüket e munkának szentelik. Nem hordanak szerzetesi ruhát, hogy a testi-lelki nyomor minden tanyáját felkereshessék, hogy eljussanak azokhoz is, kik a templomot, zárdát messzire kerülik, járhassanak hatóságokhoz, gyűlésekre feltűnés nélkül. De azért szerzetesi szabályok alatt élnek, lemondanak sok kis és nagy értékről és áldozzák az életüket, hogy lelkeket mentsenek és emberéleteket szebbé, nemesebbé, jobbá és boldogabbá tegyenek! Szociális missziós nővérek ! Eljárnak a gyermekrendőrsógre, a fiatalkorúak bíróságára. A züllött fiatalkorú leányok számára nevelőintézetük van (az igazságügyi minisztérium utalja ezeket be), hogy egészséges, tiszta lélekkel adják őket vissza Istennek, önmaguknak ós a társadalomnak. Foglalkoznak anyaés csecsemővédelemmel; nevelni akarják a nép asszonyait, leányait egyesületbe tömörítve; foglalkoznak a cselédleányokkal a Leánykörökben. A Nővédelmi Hivatalban adnak segélyt, tanácsot, állásközvetítést, erkölcsi és anyagi támogatást. Van Népgondozó-, Hadiárva- és Özvegygondozó Tanulmányi szakosztályuk. Vezetnek Szociális Iskolát az intelligencia szoc. képzésére. Ifjúsági szakosztályt, hogy nevelődjék új, szociális érzéstől komolyan áthatott ós szoc. tudással biró generáció. A nőmozgalmat is kezükbe fogták, hogy ha kell újítás, az legyen katholikus szellemű! mert a jog lélek nélkül nem életet, de halált ád. Szerveznek, dolgoznak, hogy munkájuk nyomán, ha lassan is, de legyen új közszellem „megújuljon a világ Krisztusban" és jöjjön el az Ur országa. És most az érdekel bennünket, hogy ezeket a nagy missióra, szociális missióra felajánlott emberi életeket, a „nővéreket" a világi munkatársak lelkes gyűrűje zárja körül. A munkatársak, kik a Helyi Szervezetekben a nővér helyett s a nővér szellemében dolgoznak, az embertestvérek lelki-testi javáért szociális és karitativ munkával. Ilyen Helyi Szervezet nyáron már az ország 83 helyén virágzott különféle szakosztállyal. Az Esztergomi Helyi Szervezetet szeretnénk — vagy energikusabban mondom : akarjuk megalakítani most! És pedig azokkal a munkakörökkel, amik még munkásra várnak, amiket még nem tölt be senki. Nem, tőlünk nem kór egész életet ez a misszió! csak életerős szeretetet, jóakaratot és azt, hogy amennyi erőt, tehetséget, időt, munkát a magunk külön kötelességei mellett adhatunk, azt adjuk majd! De talán ne is úgy, mint aki áldozatot hoz, hanem mint aki szép, szent kötelességet teljesít. Pillantsuk meg az Urat, amint végignéz a tömegen: „az aratás ugyan bő, de a munkás kevés" — és Ígérjük meg, hogy mi beállunk a Krisztus napszámába ! A kék-keresztes zászló alatt nem lesz üres a helyünk. Izenjük hogy: jövünk? Esztergom nemeslelkű úriasszonyai, leányai, mit feleltek ? . .. Szabó Margit * Meghalt a pannonhalmi főapát. Hajdú Tibor pannonhalmi bencés főapát spanyolbeteg sógben rövid szenvedés után 70 éves korában f. hó 23-án Pannonhalmán meghalt. Főapáti móltóságát nyolc óv óta töltötte be s néhai elődének Fehér Ipolynak örökében a hagyományos bencés szellem hűséges ápolásával maradandó érdemeket szerzett. Néhány nap előtt kapta meg a spanyolbetegséget s halálát régebbi keletű cukorbetegsége is siettette. * Kitüntetés. Kepler Ghisztáv esztergomi főegyházmegyei áldozárnak, volt budapesti hitoktatónak, cs. és kir. tábori főpapnak, mint a bécsi apostoli tábori helynökség anyakönyvi osztálya vezetőjének, a háború ideje alatt teljesített kitűnő szolgálatáért a király a Ferenc József-rend h. ó. lovagkeresztjót adományozta. * Főegyházmegyei hirek. Schnitzler Sándor pozsonyi karkáplán az ottani polgári ápolda lelkészévé neveztetett ki. Földes Lajos nagycétónyi káplán ideiglenesen nyugdíjaztatott. Balázsy Dezső balonyi káplán hasonló minőségben Nagycóténybe helyeztetett át. * Nem tartják meg az őszi megyegyűlést. Az október hó 3l-re tervezett őszi törvényhatósági-bizottsági közgyűlést a vármegye főispánja bizonytalan időre elhalasztotta. Az elhalasztás legfőbb oka a megyeszerte dúló spanyoljárvány melyben a vármegye tisztikarából is, a közgyűlés előadói közül többen szenvednek. A közgyűlés meghívóit igy ki sem bocsátották. * A párkányi alesperesi kerület papsága f. hó 22-ón. d. e. 10 órakor tartotta rendes őszi kerületi gyűlését, melyet Félezer Lipót esperes nyitott meg lendületes beszéddel, elparentálva egyúttal a kerület érdemes tagját, Kudora János nagyölvedi plébánost s üdvözölvén a kiváló utódot, dr. Bécsi Gusztáv volt theol. tanárt. A szokásos esperesi előterjesztések után Marczinka Imre köbölkuti ós Erdősy István bátorkeszi plébánosok felolvasták azon tóteleket, a melyeknek megfejtését a kerület főesperese dr. Kohl Medárd püspök adta fel a nevezetteknek. A lelkipásztorkodás életéből és a mostani háborús időből vett két aktuális tárgy praktikus kidolgozásban került a kerület tagjai elé, kik a két plébánost lelkesen megéljenezték. A kerületi káplánok szentbeszédeinek megbirálása után következett több fontos ügy megbeszélése. A gyűlésen megjelentek: Félezer Lipót ós Simor László esperesek, dr. Majer Imre, Ziskay Imre, Frdősy István, dr. Pécsi Gusztáv, Pauer Károly és Marczinka Imre plébánosok, Győri Vimos barti subsidiarius, továbbá Sajgó Rezső és Koller József káplánok. A gyűlés az elnöklő plébános záró szavaival V2l-kor ért véget. * A kath. tanügyi tanács Giesswein Sándor ós Ember Károly elnöklésével hétfőn este ülést tartott ós azon megbeszélték az ifjúsági könyvtárakat intéző bizottság szervezeti és ügyviteli szabályzatát. Elhatározta az értekezlet, hogy illetékes helyeken előterjesztést tesz a tanitói fizetés ós nyugdíj oly revíziója tárgyában, aminőt az orsz. tanítóegyesületek sürgetnek. Szintúgy szorgalmazni fogják az ujabb háborús segélynek magasabb százalókban való megállapítását és az iskolák jellegre való tekintet nélküli egységesítését. Balatonleilei üdülőházát a tanács jövő évben eredeti rendeltetésének óhajtja átadni. A szeptemberben elmaradt közgyűlést valószínűen a karácsonyi szünidő alatt fogják megtartani. * Az iskolák továbbra is zárva maradnak. A városban is fellépett spanyol járvány miatt a vármegye alispánja október hó 10-én a város összes tanintézeteit két hétre bezáratta. Ez a két heti zárlat október 24-én letelvén, az alispán úgy rendelkezett, hogy a j járvány tovaterjedésének meggátlása céljából az iskolák járványszünetét november hó 3-ig meghosszabbítja s igy az összes esztergomi tanintézetekben csak november 4-ón kezdődik meg a tanítás, ha ugyan addig a járvány, mely a verőfényes őszi időben elég tisztességesen viselte magát, most a hűvösebb, esős idő beálltával ebben a cipőtlen, ruhátlan, szomorú világban mást nem gondol. * Áttérés. Nasztics Benjamin, a kőhidgyarmati állomás h. elöljárója, f. hó 24-én tért át a gör. keleti vallásról a róm. kath. vallásra. A róm. kath. hitvallást Pauer Károly plébános előtt tette le a kőhidgyarmati templomban, ki az áttórthez szép beszédet intézett az igaz hit kegyelméről s az abban való állhatatosságról. * Halálozás. Bernáth Zoltán az Esztergomi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezőt üzletvezetője f. hó 22-ón 47 éves korában Esztergomban elhunyt. Az elhunyt rendkívül munkás, szorgalmas és jó modorú kereskedő volt, kit ugy fölebbvalói, mint a vevőközönség megbecsült. Temetése október 24-ón ment végbe a belvárosi temető kápolnájából. * Betiltották a párkányi vásárt. A kereskedelmi miniszter a vármegye alispánjának előterjesztésére az idei párkányi vásár megtartását betiltotta, illetve elhalasztotta az országszerte dúló spanyol járvány miatt. Bár Párkány községnek a vásár esetleges elmaradása tetemes károsodást jelent, nagyon helyeseljük a vásár betiltását eredményező rendelkezést, mert igazán semmi szükség sincs arra, hogy Budapestről, hol a járvány olyan nagy erővel dühöng, azt Esztergomba is, hol eddig elég enyhe lefolyású volt, behurcolják. A párkányi vásárok a háború éveiben a nagy áruhiány miatt úgyis csak halvány árnyékai voltak a régi nagy vásároknak, melyek, hisszük, hogy a béke bekövetkeztével ismét visszatérnek régi kereteikbe az iparos- ós kereskedővilág, meg a szórakoznivágyó közönség örömére . . . * A Zeneegylet hangversenye. Az Esztergomi Zeneegylet V. jótókonycélu hangversenye mult vasárnapon a szokott érdeklődés mellett folyt le a vármegyeház nagytermében. A hangversenyre a város zeneértő, művelt közönsége a járványos idő dacára is nagy számmal jött el, hogy élvezze a hangverseny kitűnő programmját. A hangversenyen Gertrude Foerstel bécsi kamaraművésznő, az udvari opera tagja lépett fel s művészetének fényével valóban elragadta az esztergomi közönséget. A hangverseny első száma Wagner Tanhäuser operájából az Erzsébet nagy áriája volt. Amint megjelent a dobogón kísérőjével, Lissy Lyssell-lel, zúgó taps fogadta. Ezzel az első énekszámával a nagy kamaraművósznő teljesen úrrá lett a terem akusztikáján s azt szinte előnyére használta ki a továbbiakban s különösen később, midőn Verdi Rigolettó operájának Gilda áriáját énekelte. Itt érvényesült pazar koloratur tehetsége s a futamokkal, trillákkal oly mesterien fejezte ki a nagy zeneköltő érzéseit, mintha kitárta volna azt hallgatói előtt. Gyönyörű volt Brahms 3 dalát is hallgatni a művésznőtől. Kromatikus menetei és modulációi a hangbiztonságnak fenomenális jelenségei voltak.