ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-05-19 / 20. szám

nak. Fenntartó oszlopai, támaszai, horgonyai azonban az igazságosság és jog szabványai. A szeretet és béke, az egyetértés és összetartás, az önzetlenség és megértés erényei. Ezen jellemtulajdonoknak a jelen nyomasztó viszonyok, zavaros áramlatok, borzalmas rázkődtatások között különösen fontos kultuszát hirdeti, tanitja, sürgeti a mélyreható átalakulás, a teljes újjászületés mai ünnepe. A harangról és harangöntésről. A harang a régiek campaná-\a. Hogy a közéletben hamarább használták, mint az egyházi és istentiszteleti életben, az bizonyos. Mikortól használják itt? nem tudjuk. Első irott emlékünk az .Vik századból való. Rómába kérnek Karthágóból harangot. Karthágó Rómának fiókegyháza, ide fordul a diakónus. Ugy tetszik, vallásos célokra, illetőleg hivó szózatnak az istenitiszteletre, először Afrikában alkalmazták a harangot. A szerzeteseket, kik a Idurák-b&n laktak vagy a mezőn dolgoztak, csengetyűszóval hinták be a zsolozsmához. Van harang sokféle, vagy legalább harangpótló eszköz. Felfüggesztett acélrudak, acélhengerek adnak haranghangot, mint a kongó órákban. Színházakban összesodort sárgarézlemezeket használnak e célra. Amerikában (Pittsburg) ujabban az //^e^harangok tesznek jó szolgálatot. Ruberth Sons cég állitja elő, vas ütővel. Hangjuk eltér valamiben az érchangtól. Németországban rég divatosak az öntöttvas harangok (szegényebb templomokban), a berlini királyi vasöntőgyár csinálja. Nálunk német cégek kezdték ajánlani az öntöttacél harangokat. Jók. Hangjuk azonban nem telt, nem oly szines, nem lágy és hamar kialszik. Előállításuk 50—25%>kal olcsóbb, mint az ércharangoké; de ha eltörnek, csak mint ócska vasat veszik vissza. Munkának jó gyártmány, de nincs az a méltóságuk, melyet mi az istenitisztelethez kívánunk. Nálunk nem is engedték meg. Amit mi harangnak nevezünk és gondolunk, az nekünk mindig a komoly, régi stilü ércharang. Az ércet itt bronz-nak is mondhatnók, ha a bronz szót egy kisebb százalékú ötvényre nem foglalták volna le. Mindegy; a mi harangjaink is ugyanabból vannak, mint a jó ágyúk: ércből és ónból. Ezek keverékét vagy viheti. Látta, hogy vánszorognak hozzá, mily ziháló mellel, a bízó emberek arcukon a szent dicsőség utáni vággyal, testükön a bűnök véres gyalázatával. Halott-halvány arccal, ölükben rózsákat hozva. S látta, hogy dolgozik ő, hogy mossa le a véres foltokat, hogy hegeszti be a sebeket, hogy javítja ki a törött mankókat. Hogy hozza elébük a suttogó erdő Grál-csészéjét s nyújtja feléjük a fehér csodát, a titokzatos halott-támasztót. —- Látta, hogy rogynak porba hajtott fejjel, mámoros örömben az öregek s hogy ujjongnak fel a feltámasztottak s hogy szívják magukba az élet élenyét, a reményteli élet friss melegét. — S látta, hogy fut ő utánuk, azok után, akik az útszél porában vergőnek s ezer bóditó indával vannak leláncolva, rabbá téve. Látta, hogy nyeseget, hogy vérzi közbe saját kezét, hogy tépi szűzi köntösét, hogy kérgesiti puha tenyerét. S látta, hogy pihen aztán ő is fáradtan, összetörve, de ragyogó arccal melléjük, hogy tör fel belőle is az utolsó sóhaj . . . S aztán még tovább lát, tovább, amikor sirja hivei között fog virágzani s azok fognak rája rózsákat tenni, akiket ő szeretett, akikórt ólt s akikért elkopott. Arca boldogan mosolyog s ajka halkan susogja : Magnificat anima mea Dominum . . . S e néma himnusz szótterjed a tiszta levegőben, szelíden érint mindent a közelben s aztán száll-száll fel a fenséges képzeletekkel és elérhetetlen ideálokkal népes álmok s remények hazája felé a csillagos égbe. S mintha valahonnan a feketeség bizonytalan mélységéből megindult volna egy hosszú fehér ruhájú embersor, kiknek élén ő megy. 0, a fiatal pap, majd munkája végén s viszi fel-fel őket* a csillagos világba, Isten országába, jelentésót leadni az aratásról. . A nagy templom harangja mélyen kongott s a fiatal pap lelkét ölelgette az Isten. Caysz. ötvözetét 76 : 24 egészen 80 : 20 arány szerint nevezzük mi harangércnek. Az ágyúércben 7—8% ón van, a többi réz. A harangöntők nálunk átlag 20—21% ónt kevernek. Ez az ötvözés mindegjdknek mesterfogása, egyszersmind üzleti titka is. Több ónnál a hang tisztább lesz, de a harang könnyen törik. Fő az érceknek a kohótisztasága. Szennyezve ós hamisítva, is, lehetnek kénnel, antimonnal, vassal. A jó harangérc zsiros fehér fényű, apró szemcsés törésű. Ha törése erősen szemcsés, sok a réz, ha csipkézett és szálkás, sok az ón benne. A régiek hiedelme, hogy annál szebb a harang hangja, annál csengőbb, minél több az ezüst benne, elméletileg nem igazolható. Kísérletileg pedig nem bizonyítható, mert sokba ke-.' rülne. A régi harangok ércében kétségen kivül található kevés ezüst is. Ezt azonban a rézkohó szennyezésének és nem a hangöntők nagjdelküségének rovására kell írnunk. A régi rezek (a régi templomfedelek) 2—3 ezredrész ezüstöt tartalmaznak átlagban. Az ok abban van, hogy az ezüst rendesen a rézzel együtt fordul elő és hajdanta a kohászok nem tudták pontosan szótválasztani. A harang tehát nekünk a hangeszköz, mely minket az Isten templomába szólit. Fizikai oldalról ugy kell vennünk, mint hangzó korongok összetételét, melyeknek közös rezgési vonalaik és nyugalmi csomópontjaik vannak. Ezek összegétől függ a hang magassága és milyensége. A szabály az: minél vékonyabb a harang és minél nagyobb az átmérője, annál mélyebb a hang, és viszont. Miből következik, hegy az alkalmazott anyag mennyisége ós a harang nagysága között bizonyos egyensúlynak kell lenni. A harang nyelve csak bizonyos vastagságú falat képes rezgésbe hozni; ami azon túl van, a hangot nem fejleszti, mert nem rezeg, ellenkezőleg mint renyhe anyag a rezgés terjedését lefogja. Ez az egyik szélsőség. A másik szélsőség, midőn kevés ércet adnak a harangba, — amire igen hajlandók a mi harangcsinálóink az olcsóság cégére alatt. A dolog nagyon csalogató ós csábító. A vékonyfalú harangnak aránylag kellemes hangja van és közelről elég erős. Azonban a hang nem tömött, nincs elég zöngetömege, és a mi fő, hamar elhaló, messzeségbe nem átütő. Itt is érvényesül az erőműtani. szabály, hogy a keltett hullámok ereje a mozgásban levő anyag tömegétől függ. Azt nem is kell említeni, hogy az ilyen olcsópénzü harang erős húzásnál hamar reped. Azért legjobb csak megmaradni a régiek tapasztalati utján: az Isten dicsőségét jobban szolgálják a nagyságukhoz mérten siílyos harangok. A háború után is jó lesz ezt tudni a harangöntők olcsó ajánlataival szemben. A harangnak megvan most a maga, régi tapasztalatokból lehozott öntésalakja, mely abban nyilvánul, hogy átmetszetben a harang fala a váll alatt elvékonyodik, majd lefelé vastagodik, mig az ütőperemben legnagyobb vastagságát éri el. A széle felé ismét elvékonyodik. Az ütőperem vastagsága átlag az egész harang hosszának és átmérőjének 1

/i2-ed részét teszi. Az ilyen harang az alaphang mellett a terzet, kvintet és az alsó nyolcadot adja érthetően. Egy harangot könnyű megönteni, mert annak meglesz valamiféle alaphangja, melyet súlya, nagysága határoz meg. Sokkal nehezebb egy harangsorozatot megönteni, hol az egyes tagok a hanglétra pontos helyeit foglalják el. Ennek is megvannak a kidolgozott szabályai a fizikában ; ámde azok teljes eléréséhez sok ügyesség, tapasztalat és mesterfogás kell, melyek a jó harangöntő személyes előnyei lehetnek csak. A mesterek harangöntósi mintákkal, vagy bordákkal (harangátmetszetekkel) dolgoznak. Ezek szerint csinálja a harangöntő a nemleges alapra magát a teljes harangot minden vonalával, díszítésével agyagból. Reá a köpenyt szintén agyagból és kiégeti az egészet. Az agyagharangot szertetöri és önti az igazit. Az agyag beszárad, majd ki lesz égetve és összehúzódik. A fém is hülés következtében megrövidül ós öeszehúzódik. Az öntő tudja, milyen mintával dolgozik; de sohasem esküdhetik előre, hogy azt fogja kapni, amit akar. Mégis megkapja közönségesen. Ha most a mintát, az átmetszetet minden mértékében aránylagosan megkisebbíti felével (1: 2), az előbbinek magasabb nyolcadát kapja; ha 2:3 szerint, a kvintet nyeri. Ez tehát számítás, de azért az eredmény itt sem mindenben biztos, főleg nem a mellékhangokban. Ezekből látjuk, hogy könnyebben és biztosabban csinál a harangöntő egy teljes harangsorozatot a saját vázlatai szerint, ez jobban válik be neki, mint ha egy meglevő nagyharangról vázlatot csinál és ugy önti hozzá a többit. A megfelelő hangszinezetről nem kezeskedik. Magának az ércnek elkészítési módja, ötvényezése, keverése, hőfoka, hülése igen nagy jelentőségű, ugy a harang tartósságára, mint liangszinezetóre nézve. Több harangot egymás mellé lehet dallamosan és összhangzatosan sorakoztatni. Az előbbinél a skála egymásutánja, az utóbbinál az akkord szerepel. Az összhangzatos Németországban és nálunk divatos, a dallamos a zenés déli népeknél. Melyik jobb ? zenei szempontból az utóbbi hálásabb, több mellékhang érvényesül. Mindenesetre érdekesebb, mint a mi összhangos harangozásunk, melyben valami emlékeztető van a cseh zenére. Különösen ajánlják a c, es, f, g egymásutánt. Az uj harangoknál ebből is érdemes lesz valamit meghonositani: a jó újítás nem árt. T. M. dr. HIREK. Krónika, a gyermek nyaral tiltásról. Isten hozott kedves hajtárs, Ha itt nyaralsz, rosszul nem jársz. Elmegyünk a zöld erdőbe, Zöld erdőből sík mezőbe. A pázsitos Dunapartra, Hajón a Kovácspatakra. Mindig fogunk jönni-menni . . . — „Bácsi kérem, lesz-e enni?" Nézd e völgyet, nézd e tájat, Langyos szellők merre járnak. Száz színéből földi szépnek Csokorláncot itten tépnek. Kis madárnak dala zendül, Kicsi fészek pelyhén bent ül Négy fióka . . . Nézd, be édes! — „Bácsi kérem, ön nem éhes?

4, Fürdünk vigau ; a víz loccsan, Kergetőzünk a habokban, Napfény jár a Dunahátán, Lesülsz itt kis»cimborácskám : Halványságod tova illant, Egész kis szerecsent pillant Meg otthon az édesanyád . . . — „Bácsi kérem! enni ki ád?* E kövek közt, hol most járunk Élt sok dicső nagy királyunk, — Lelkesedjék minden lélek, Aki hittel erre lépked. Mesélek majd róluk szépen, Telepedjünk le e réten . . . Hogy is volt csak? Hát volt egyszer . . . — „Bácsi ? Enni nem felejt el ?" Ej, de hamar telt e pár hét! Nos, hogy tetszett ez a tájék? Volt ugy-e itt részed jóban, Zöld erdőben, madárszóban? Volt részed a napsugárban, Hüs habokban, szép virágban? Mit beszélsz majd erről otthon ? . . . — „Ott se volt, csak hadikosztom!* H. I, Piros Pünkösd megtisztító lángja szálljon alá a világra s égesse meg, eméssze fel az élet fertőjében megposhadt lelkek minden salakját. Folyékonnyá olvasztó, csontig átható, a sziv mélyéig besugárzó izzó tüz töltse be a lelkek mélyét a megigazul ás tiszta aranylávájával. Eszméljenek fel az égből hallatszó, szélzugáshoz hasonló pünkösdi riadóra az alvók, a kábultak, az elcsüggedettek s nyissák ki lelkük kapuit a felhőkből alászálló fehér galamb befogadására. A föld rögének méhéből sarjadozó élet titkos zsongása üzenetet hoz onnan alulról, a holtaktól az élőknek. Üzenetet hoz azoktól, kik úgy örültek az életnek, mint mi s kik úgy féltek a haláltól, mint mi. Azoktól, kik a piros pünkösd mitikus kultuszában a természetimád ás pogány szokásait az élet örömeiért űzték s kik az életet éppen úgy pünkösdi királyságnak gondolták csak bölcsőjüktől a tömegsírig, mint mi. Aki meg akar tanulni bölcsen élni, az járjon ki sokat a temetőbe az ismerősei, jóbarátai sírjához. Merítsen életfilozófiát a mások csalódásaiból, a mások leromlásából. Aki pedig a mostani nagy ítélet nyomán bekövetkező megigazít-