ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-04-28 / 17. szám

viszonylik a nagy ész, vagy szív által szerzett elsőbbséghez, mint a színházi királyok a valódiakhoz. Zitára alkalmazva e mondást, a mi ünnepiünk kétszeresen is fejedelmi ünnep: a szív és a születés királynéjának kettős ünnepe. A harctérnek fáradalmaiban és küzdelmeiben, gondoltok-e arra vitéz katonáink, hogy nemzetünknek van egy védő angyala, aki értetek imádkozik? A Ti küzdelmetek az 0 küzdelme, a Ti sebetek az Ö sebe, feleségteknek és gyermekeiteknek a könnye az Ö könnye is. Imádságában ott ragyog egy drága gyöngy, az a forró kívánság, hogy az Isten nemzeteinek a várva-várt békét minél előbb visszaadja. A második Zita névnapon csak újabb nyomatékkal állapithatjuk meg, hogy a magyar történelem nagyasszonyai közé uj személy lépett: a második Erzsébet királyné, aki a hajdankor szent Zitájának példája után közénk hozta a szerény, alázatos és mindenkit megnyerő, legtisztábbveretü — emberszeretetet. Dr. Porubszky Géza. Raiffeisen Vilmos századik születésnapja. Csendesen, észrevétlenül haladunk el Raiffeisen Vilmos századik születésnapjának évfordulója mellett. Amikor a világégés úgyszólván tetőpontra hágott, amikor idegeink végső megfeszítésével keressük a háború molochjából való kibontakozás útját, a nagy idők korát megértő komolysággal mégis csak illő dolog, hogy lerójuk kegyeletünk és hálánk adóját azzal a férfiúval szemben, akinek sokat, nagyon is sokat köszönhetünk. Raiffeisen egyike volt azoknak a gondviselésszerű ihlettsóggel megáldott, nemes gondolkozású férfiaknak, aki a vallásossággal párosult önzetlen munkálkodás utján haladva, élete egész tevékenységét embertársai boldogitásának szentelte. 0 azt az elvet tartotta szem előtt: megmenteni mindazt, ami még megmenthető ! Ezen a téren szerzett tapasztalatai természetesen oda irányították figyelmét, a hol — sajnos — ma is — a legtöbb, leggyalázatosabb visszaélés tapasztalható, de ahol a keresztény világnézet a maga valóságában, leggyorsabban siet embertársai megmentésére. Amikor Raiffeisen 1819-ben Flammersfeldben megalakította az első hitelszövetkezetet, aligha gondolta, hogy ezzel a nemes elhatározásával és követendő példájával, az emberiség vezérretében, egy nevető emberről, szomorú végű vig történetben. Költők, színészek, művészcsodák, bohémvilágok > kicsi istenei, pünkösdi királyok, álomlovagok, túlvilági érzések földre csalói, ez a ti | végzetetek. Másnak nevetni, másnak dalolni, lejtő táncokban tündéreket adni, selymes ruhákban járni éjjel, álmok hazájában, birodalmakat birni valahol a holdban s boldogoknak látszani a földön. Odaadni magát, hogy mások nevethessenek, kimeríteni énjét, hogy mások tátott szájjal nézhessék a betűt, mely valamit mondott nekik, de amit meg nem értettek. A végtelenség honának szépségeit a földre plántálni, mint Prometheus tüzet lopni az égből s gyújtogatni vele a hideg szivüek fonnyadt érzéseit, a gondolkodni nem akarók, nem tudók hosszú tömegét. Kifogyasztani önmagát, leszedni lassan a húst saját csontjairól, kiszárítani a vért saját erejéből, összeszikkasztani agyát koponyájában — s a vége, mosolyognak rajta, mintha csak véget érni nem akaró humorának, egy ujabb szikrája lenne. Mulatnak rajta mint "Wilde hercegnője a pici gnomon, ki meghalt érte, — vagy ami még rosszabb észre sem veszik. S ha még nem fogyott el egészen az ereje, s a régi tüzek helyén, még parázslik az élet, mankót nyújtanak át neki, gőggel, mintha marsall-botot adnának neki királyi fenséggel. Az élet konzonanciájának kikerülhetetlen kontrasztja ez, az ember életének egyik érthetetlensóge. csillagának állítja oda a szövetkezeti eszmét: mint közgazdasági ós kereskedelmi életünk fő ütőerét. Most kezd csak kibontakozni a maga egész valójában a hitelszövetkezetek, annyiféle uton ós módon való érvényesülése, amikor a gazdatársadalom immár megtörtént szervezése után, a biztos győzelem tudatával lehet majd fölvenni a harcot, a nagytőke rettenthetetlen túlkapásai ellen. És hogy ha mi, buzgó követői akarunk lenni Raiffeisen müvének, nem elég, hogy ámulattal csodáljuk az ő alkotásait, hanem megacélosodott akarattal, a magyar nemzet szebb jövője érdekében haladni is kell az általa kitűzött uton. Legyünk mindnyájan segítőtársai Raiffeisen müvének, hiszen sohasem éltünk időt, amikor nagyobb szükség lett volna az önsegítésre, mint e világháború idején. Az irányelvek között, melyek Raiffeisen soha el nem muló gondosságának bélyegét viselik magukon, a legelső minden bizonnyal az, hogy ő a gazdatársadalom szeretetét és egymáshoz szeretettel való közeledését hirdette! 0 már száz év előtt fölismerte a gazdatársadalomban rejlő feltétlen őszinteséget, azt a sok jóindulatot amely benne lakozik és az emberi tulajdonságok legszebbikét : a vallásosságot. A megtévesztések és humbugok korában, amikor a szociáldemokrácia egész társadalmi berendezkedésünket, hitünket, vallásunkat, hazafias érzelmeinket akarja aláaknázni, ebben a korban kétszeresen kívánatossá válik, hogy mi mindnyájan Raiffeisen szellemében nevelődjünk, művelődjünk, az ő vallásosságán alapult krisztusi szeretettől áthatott munkálkodással szerezzük meg felebarátainknak mindazt, amit az egyéni boldogulás a „Segíts magadon ós az Isten is megsegít!" elve alapján kívánatossá tesz. Raiffeisen a társadalmi boldogulás kiépítetlen sínpárján haladt mindaddig, amig meg nem győződött igaz és nemes ügyének feltétlen biztos voltáról és azután apostoli lelkülettel hirdette, alkotta azokat a hitelszövetkezeteket, melyek éltető forrásaivá lettek annak a tömegnek, mely őt a legnagyobb bizalomtól kisérve, vakon követte a népmentés — sokszor tövises — utján. A népek ós nemzetek megelégedésének legbiztosabb fundamentumát látta ő a szövetkezeti munkásság olyatén fejlődósében, amely a társadalmi érdekek egész valóját öleli föl ós ép ezen hathatós támogatással párosulva, biztosítja az élet zavartalan s boldogságtól övezett folyását. Raiffeisen a gazdatársadalom kérges tenyerének nyújtotta oda kezét, hogy segítségére legyen embertársainak, kikkel azután annyira összeforrott, hogy elválaszthatatlan kapocs zárta körül, a köréje csoportosult hivők folyvást megsokasodott számát. A hűség, a hit és a bizalom képezte az ő szövetkezeti rendszerének megingathatatlan alapját és az ennek nyomán fakadó felebaráti szeretet kapcsán, széltében-hosszában ahol ismerték: Raiffeisen-atyának szólították. Hiába volt ő a Neuwied melletti Heddesdorf polgármestere, hiába emelte őt polgártársainak Ha HZ H költő még egyszer született volna, még egyszer eltüzelte volna magát ezekért a hálátlan emberekért, — mint a martyrok — a boldogság könnyeivel a szemében. S az emberek, mikor elvesztették azt, aki csak testével tartozott közéjük, de lelkével nem, egy pillanatra megsajnálták. Felhúzták a kalocsnit a lábukra, prémes bundába csavarták vézna üres testüket s elmentek a temetésére, ahol részvéttel mondják: — Meghalt szegény. — Milyen kára az irodalomnak, pedig csak nem rég láttam még villám előtt, vánszorogva menni. — Ugyan mi baja lehetett ? Emeljünk neki szobrot, s írjunk valami szépet rá, az ő munkáiból. S bedugják vagy húsz arasznyira a föld alá, homokot szórnak rá, s hideg közönnyel széjjel oszlanak. Márványszobor áll valahol a tér közepén, az utazók nézik s kérdik, ki volt. Tudja ég, már elfelejtettük. S valaki, akinek biztosan nem lesz szobra ott a tér közepén, fitymálva mondja: valami bolond. S a begyepesedett síron egy kis dalos madárka fészket rak boldogan s csendesen dalolgat az alvó világ bús lakójának halk hangú csendes vigasztalót: Quand luira cetté étoile. un jour, La plus belle et la plus lointaine, Dites-lui qu' elle eut mon amour, Oh derniers de la race humaine! —y— osztatlan bizalma ebbe a tekintélyes állásba, szövetkezeti munkatársai előtt, élete végóig a Vater-Raiffeisen elnevezés illette meg őt. Dr. Held, a kiváló német memzetgazdász, akinek alkalma volt Raiffeisennel 1868-tól 1870-ig személyes érintkezésben állni, azt irja egyik levelében : „Raiffeisen azok közé a férfiak közé tartozik, akik meleg szeretettel, fáradhatatlan szorgalommal szentelik egész életük tevékenységét annak az ügynek, amely egy nagyobb összesség által szükségesnek mutatkozik." S valóban: a hitelszövetkezetek szükségessége, azok elmélyítése kell, hogy ma is vezérfonálként húzódjon végig, kereskedelmi és gazdasági életünk dzsungeljében. Mindazt, amit mi a szövetkezeti apostolkodás cégére alatt értünk kezdve a fogyasztási és hitelszövetkezetek, tej szövetkezetek, állatbeszerző és biztosító szövetkezetek stb. ma már sok ezerre rugó számát, mindazt Raiffeisen nagy koncepciójú agilitásának, kitartó, lelkes és következetes munkásságának köszönhetjük. És most fonjunk koszorút a hála, kegyelet ós soha el nem lankadó bizalom legszebb virágaiból s tegyük le Raiffeisen kihűlt sírhantjára. Hajtsuk meg előtte a legteljesebb elismerés és hódolat pálmáját, a magyar gazdatársadalom nevében is s legyünk buzgó ápolói annak a melegágynak, melybe Raiffeisen ültetett először és amelyből az élet boldogulása fakad. . . A kereszténység legszebb, legmagasztesabb ünnepén, a feltámadás napján volt száz esztendeje, hogy Vater-Raiffeisen a természet ölében meglátta a világot. Amikor először a szövetkezetek himes mezejére lépett, beborult az ég felettünk, sürü felhők tornyosultak : a szabadságharc dicsöségteljes idejét éltük át. . . A véletlen ugy akarja hogy most is — Raiffeisen születésének századik évfordulóján — a gránátok ós srapnellek süvitése közepette, a katholicizmusában megizmosodott demokratikus Magyarország felépítésén kell fáradoznunk : erős akarattal és hittel, de annál biztosabb győzelemmel! Huszonkét millió katholikus ember létérdeke s boldogulása megkívánja, hogy mi a belső ellenség fojtogató bilincseit lerázzuk magunkról és győztesen kerüljünk ki, a hinterland ban vivott harcban is. Ebben a nemes törekvésben ós hazafias elszántságban, lebegjen Raiffeisen eszményi alakja előttünk ! Vándor Károly. HÍREK. * A hercegprímás Budapesten. Csernoch János dr. bibornok-hercegprimás a mult hetet Budapesten töltötte. Elnökölt a püspöki konferencián ós részt vett a főrendiház tanácskozásán. A főpásztor még néhány napig Budapesten fog tartózkodni. * Cím és jelleg. Dr. Rudolf Béla kir. járásbirónak, népfelkelő századosnak, a párkányi kir. járásbíróság vezetőjének a király Őfelsége a királyi táblabírói cimet ós jelleget adományozta. A népszerű biró előléptetése őszinte örömet okoz barátai s ismerősei körében. * Májusi ájtatosság. Az esztergom-vízivárosi zárda templomában a májusi ájtatosságok április 30-án este 727 órakor kezdődnek. Az első szentbeszédet dr. Robitsek Ferenc prelátus-kanonok mondja, a litániát pedig nagy ünnepélyességgel dr. Machovich Gyula prelátus-kano

1 nok tartja. * Jubiláló tanfelügyelő. A szomszédos Hont vármegye kir. tanfelügyelője Pálfi Péter a napokban töltötte be a tanügyi pályán töltött működésének 35. esztendejét. Ez alkalomból az ipolysági állami polgári iskola tanitószemélyzete ós ifjúsága fényes ünnepély keretében adott kifejezést Pálfi Péter iránt érzett őszinte, meleg rokonszenvének. Az ifjúsági ünnepély keretében Barczán Endre főgimnáziumi igazgató, Schreiber Aladár apátplébános és Schiller Irma polg. isk. tanítónő mondottak üdvözlő beszédeket a város közönséges a tanári testületek nevében. * Dr. Kőrösy László meghalt. Meghatva vesszük a szomorú gyászhírt, hogy Esztergom egyik leglelkesebb fia, lapunk régi munkatársa, az esztergomi sajtó legszorgalmasabb tollforgató ja, dr. Kőrösy László nyug főreáliskolai tanár, iró, laptársunknak, az „Esztergom és Vidéké"-nek