ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-02-24 / 8. szám

XXIII. évfolyam. Esztergom, 1918. február 24. 8. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 kor.. **él évre 6 kor. Egyes szam ara 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő : SZVOBODA ROMÁN. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A 99 Hangya" jubileumán. Irta: Vándor Károly. A 'magyar szövetkezeti mozgalom történetében az ezerkilencszáztizennyolcadik esztendő fordulópontot képez. A „Hangya" a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete ebben az évben ünnepli fennállásának húsz éves jubileumát. Habár a titáni küzdelem közepette, minden érdeklődésünket s figyelmünket a háború ezerféle baja és nyomorúsága köti le, habár a magyar nemzet most éli át legválságosabb idejét és most veti meg az egész fegyveres világ előtt, a bekövetkezendő ujabb ezer esztendő megingathatatlan alapját: a világ nagy fogyasztási szövetkezeti központjai között, a hatodik helyet betöltő „Hangya" husz éves fennállásának évfordulója messze kimagasló fénypontja a mindennapi egyhangúság szürke krónikájának, de egyersmind dicsöségteljes büszkesége annak a nagy nemzeti törekvésnek, melyet megalkuvást nem ismerő következetességgel folytat ez a szövetkezeti központ a magyar nép erkölcsi és anyagi boldogulásának kivívásában. Ilyen sikeresen eltöltött két évtized után,- valahogyan azt érezzük, hogy az erősen kiépített szövetkezeti hálózat fogja képezni ennek az országnak időtlen-időkig a legbiztosabb fundamentumát s valamint mi, az életerős katholikus sajtótól reméljük a kereszténység megvédése érdekében indított harcnak végleges és biztos győzelmét, épen ugy kereskedelmi és gazdasági téren is : a keresztényi alapon működő, kölcsönös megbecsülésen nyugvó szövetkezés lesz az egyedüli fegyver, az oly iszonyatos arányokban elhatalmaskodó, plutokratikus áramlat túlkapásai ellen. Azért tulajdonítunk mi, a „Hangya" jubileumának szerfölött nagyobb fontosságot, mert amit a dicsöségteljes mult a szövetkezetek terén eredményezett, az a legszebb és legmaradandóbb reményekre jogosít fel bennünket a jövőben is. Mert szebb, a felebaráti szeretettől áthatottabb munkásságot aligha tudunk magunknak elképzelni, mint azt, melyet a „Hangya" immár két évtizede folytat, céltudatos, sikeres tevékenységével. Kisérjük figyelemmel a „magyar szövetkezés atyjának" eme alkotását, a bölcsötöl egészen napjainkig, merítsünk mindinkább erősbödő lelkesedést kitartást, buzgalmat az eltöltött két évtized örömteljes munkásságából, s legyen a „Hangya" jubileuma: az egész magyar katholikus társadalom igaz, bensőséges, megértő ünnepe ! Rójuk le mindenekelőtt kegyeletünk és hálánk adóját azzal a férfiúval szemben, aki egész élete munkásságát a közügynek szentelte, aki nem érte be azzal, hogy a magyar gazdatársadalom szervezése által, mintegy gondviselésszerű szerepet vállalt magára, hanem a közéleti ujjáébredés munkáját még azáltal is iparkodott előmozdítani, hogy a nép anyagi és erkölcsi javainak kivívásában, vezető szerepet biztositott a szövetkezeti mozgalomnak ebben az országban. Erről a nemeslelkü férfiúról, Károlyi Sándor grófról írja olyan szépen Schandl Károly dr. hogy „az ö szivének két kamrája volt, az egyik a magyar föld és annak érdekeiért, a másik a magyar nemzetért, annak szabadságáért és alkotmányáért lüktetett." Napjainkban, amikor az ország lakosságának közélelmezését és közellátását — egész őszintén bevallva — alig-alig tudjuk kielégíteni, ma látjuk csak igazában azt, mennyire fontos szerep jutott a szövetkezeteknek ezen a téren-s mennyire kristálytiszta szüziességben áll előttünk a szövetkezeti mozgalom azok között a társadalmi mozgalmak között, melyek sokszor nem igen válogatósak abban, hogy az ország közvéleményét, akár egészen félrevezessék. „A gyengék, kisemberek sorsán és állapotán könnyíteni s őket a kizsákmányolás ellen megóvni," ez volt Károlyi Sándor gróf életének legfőbb célja és ezen a téren kifejtett munkássága hozta létre 1898. január 23-án, a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási szövetkezeti központját, a Hangyát. Az alakuló közgyűlés, melyen Dessewffy Aurél gróf elnökölt, alig 20—25 érdeklődő jelenlétében folyt le és csupán Károlyi Sándor gróf kiváló egyénisége iránt táplált ragaszkodás hozta létre a 16 ezer korona alaptöke jegyzését. A nemes föur, bőkezű elhatározásával a 16 ezer koronát, 50 ezerre egészítette ki és később is, egész életén át, jóakaratú támogatója, istápolója volt annak az elhintett magnak, mely ma már, ledönthetetlen terebélyes fává nőtte ki magát. A kezdet elháríthatatlan nehézségein átesve, a „Hangya" nyomban hozzálátott tervszerű működéséhez és első helyiségnek Budapesten a Zöldfa-utca 12. számú ház földszinti udvari helyiségét bérelte ki. Az első szövetkezetet az intézet akkori titkári cimmel felruházott ügyvezetője s ma már nagyérdemű vezérigazgatója Balogh Elemér alakította a barsmegyei Brogyánban. A „Hangya" fejlődésével lépést tartva, szaporodtak szövetkezetei is és igy 1911. március 15.-én alakult, meg annak kebelében az ezredik szövetkezet a pestmegyei Dömsödön. Mindkét szövetkezet emléktáblával van megjelölve. Mi sem természetesebb, hogy az első esztendők a szervezkedés munkájában merültek ki és a nehéz küzdelem akkori állapotát legélénkebben bizonyitj a az az első mérleg, melyet a „Hangya" 21 hónapi működés után 1899. decemberében adott ki. A 11. oldalra terjedő szerény kis jelentés utolsó bekezdése mondja „. . . kérjük a t. közgyűlést, méltóztassék elhatározni, hogy az emiitett 38 frt. 18 kr. (tiszta nyereség) üzlet-eredményszámlán a jövő évre átvétessék." Mennyi kitartó szorgalom, mennyi kötelességérzés és bizalom kellett ahhoz, hogy a „Hangya" ilyen szük, mondhatni igénytelen keretekből kiindulva, az ország első és leghatalmasabb szövetkezeti központjává fejlődjék. A terjeszkedés követelte azt, hogy az intézet megfelelő helyiség után nézzen s igy az évek multával a Baross-utca 10. sz. ház földszintje és a Csepreghy-utca 6. sz. alatti uj pincehelyisége adott menedéket a Hangyának. Fejlődésében és átalakulásában a legnagyobb lépés akkor történt, amikor a „Hagya" 1906. július 21.-én a Közraktárutca és Boráros-tér sarkán, a 623 négyszögöles telken felépített hatalmas áruházába költözködött át, mely kétharmadrészben három, egyharmadrészben ötemeletes. Az impozáns keretekkel biró, azonban a mai igényeknek már meg nem felelő székház Schmahl Henrik műépítész felügyelete mellett épült fel. A „Hangya" dicsöségteljes jövőjének kialakulásában és a szövetkezeti élet decentralizálásában mindenesetre akkor fog beállani a legörvendetesebb esemény, amikor a „Hangya" máris tervbe vett és a mai igényeknek minden tekintetben megfelelő uj székházát fogja felépíteni, amely nemcsak a magyar műépítészet remek alkotásai közé fog sorakozni, hanem a székesfőváros ugy külső, mint belső életében határozott és elismerésreméltó változást fog előidézni. A világháború vasfoga — sajnos — ezidöszerint nem engedi meg, hogy a szép terv a megvalósulás stádiumába lépjen, az isteni Gondviselés kifürkészhetetlen akarata azonban egyszer mégis csak meg fogja állítani ezt a világkataklizmát és akkor mi sem áll útjában annak, hogy a „Hangya" — talán negyedszázados évfordulója alkalmával — bevonulhat uj helyiségeibe. Az intézet fejlődésének történetében az 1906. esztendő szomorúságot és bánatot is hozott. A „Hangya" nagynevű alapitója és a magyar gazdatársadalom harcos vezére Károlyi Sándor gróf április 24.-én Mentoneban, — ahol a téli hónapokat szokta volt tölteni, — szeretettéitől körülvéve meghalt. Halála pótolhatatlan ürt hagyott maga után. A városligeti Mezőgazdasági Múzeum előtt elhelyezett szobor időtlen-időkig 1 hirdetni fogja: mije volt a magyar nemzetnek