ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-11-24 / 47. szám

HIRER. ROLKÓ BÉLA. A koporsó fedelén halkan dübörgő rögök, mint a végzet megmásithatlan határozatát másoló írógép koppanásai, odatették a pontokat egy munkás, becsületes élet végére. Azokat a gondolatokat, mondatokat szoktuk igy pontokkal folytatva befejezni, ahol a gondolatok folytatását az olvasóra bizzuk. Mert mi csak újólag azt tudjuk mondani, amit legutóbb mondottunk : fájlaljuk, hogy elveszítettük ezt a derék, jó embert, kinek az élete csupa tartalom, csupa rokonszenves, jó tulajdonság kifejezése, érvényesítése volt, körülhatárolva a józan megalkuvás, önfegyelmezettség bástyáival. S most jönnek a pontok: a jóbarátainak, környezetének, szegényeinek fájó érzései, bánatos emlékekben fürdő gondolatai. A koporsó födelére hulló rögök minden koppanása más-más szivre ütött rá, másmás húrt pendített meg a búcsúzás jajszavával. Eltemettük vagy tiz arasznyi mélyen a testét, átengedtük az enyészetnek a romlandó izmokat, de a lelke, a szelídsége, az emléke itt fog élni köztünk soká, nagyon sokáig. A temetésére eljött mindenki, aki szerette s becsülte, azért voltunk ott olyan sokan. Eljöttek a föllebbvalói, mert becsülték, a paptársai, mert szerették, a jóbarátai, mert el akartak búcsúzni tőle, a plébánia hivei, hogy elkísérjék, a növendékei, hogy kövessók s a szegényei, hogy megsirassák. A Duna túlsó oldaláról átborzolt a vizén az őszi szél s néhány levelet rázott le a fákról a sírgödörbe. Ez a kövesdiek, kémóndiek sóhajtása volt, akik egykori lelkészüket gyászolták. Minden arc keménye feszült, mert a lelkekben vibráló szomorú gondolatok kiültek a szemekbe, az arcokra. A tanítóképző ifjúságának gyászdala pedig, mint a lelkekben zokogó fájdalom visszhangja, bánatosan, sirón, szomorún szállt bele az elmúlás fakó miliőjébe: a temető őszi hangulatába. Csak a koporsót átölelő koszorúk piros ós fehér krizantémjai hoztak valami élénkebb szint ebbe a szomorúságba, mely egy virágzó élet lehervadását követte ezen a levólhullató őszön. . . * A temetésen a város minden társadalmi osztálya, különösen a központi papság vett nagy számmal részt, kik között igen sokan jelen voltak a főkáptalan tagjai is. A koporsót, mely a szentgyörgymezői temető kápolnájában volt felravatalozva, a szentgyörgymezői kath. olvasókör tagjai,, kiknek az elhunyt elnökük volt, vitték vállaikon a sirhoz s a koporsó körül ugyancsak •e kör tagjai vitték a fáklyákat. A temetési szertartást az elhunyt iskolatársa, dr. Lepold Antal prelátuskanonok, főegyházmegyei irodaigazgató végezte papi asszisztenciával. Ugy a koporsónál, mint a sirnál az érseki tanítóképző énekkara énekelt megható gyászdalokat Nemesszeghy István képezdei zenetanár vezetésével. A temetésre a szentgyörgymezői kath. olvasókör s a tanítóképző ifjúsága testületileg vonult ki gyászzászlók alatt s eljöttek oda a szentgyörgymezői sárdaiskola leánynövendékei is. Az elhunyt koporsójára a gyászoló család ós a jóbarátok koszorúin kivül koszorút helyezett a szentgyörgymezői olvasókör s az „Esztergom" is „kedves szerkesztőjének." Az elhunyt lelkiüdvéért a gyászraisót hétfőn reggel Kánter Károly prelátus, a főszékesegyház plébánosa mondotta s ezen a bazilika énekkara énekelt gyászónekeket. Nyugodjék békességben! * A kultuszminiszter Esztergomban. Lovászy Márton vallás- és közoktatásügyi miniszter Persian Ádám kormánybiztos társaságában szerdán délelőtt 11 órakor Budapestről automobilon Esztergomba érkezett, hogy részt vegyenek a primási palotában e napon kezdődő püspöki konferencián. A kultuszminiszter megérkezése után azonnal a beteg hercegprímást látogatta meg, majd rósztvett a püspöki konferencián. A közösen elköltött ebéd után a miniszter megtekintette az esztergomi bazilikát, ennek kincstárát, a város egyéb nevezetességeit ós még a délután folyamán Persian ^.dám kormánybiztossal együtt visszatért a fővárosba. * Halálozás. Özv. Vándor Józsefnét, az orsz. állami gyermekmenhely esztergomi felügyelőnőjét súlyos gyász érte. Leánya: Kovács Józsefné sz. Vándor Lenke s fia: Vándor Endre e hét folyamán egymásutáni napon elhunytak. Kovácsné Vándor Lenke életének 28., házasságának 10. évében, férjének a harctérről néhány nap előtt törtónt hazaérkezése után, a négy év óta nélkülözött boldog viszontlátás első napjaiban három apró kis gyermekének hátrahagyásával spanyoljárványban f. hó 17-én hunyt el. Öccse, Vándor Endre másnap halt meg a harctéren szerzett súlyos betegségében, melynek halálraválását nővérének tragikus halála siettette. A kettős gyász által sújtott család iránti osztatlan részvét a kedden ós szerdán délután lefolyt temetéseken a legnagyobb mértékben nyilvánult meg. * Vonatjáratok visszahelyezése. A vasúti mozdonyoknak a katonák hazaszállítása alkalmából való fokozott igénybevétele miatt az Almásfüzitő—Esztergom közti viszonylatban közlekedő s Esztergomból d. u. 4 ó. 36 perckor induló és Almásfüzitőről Esztergomba délelőtt 8 ó. 04 perckor érkező vonat járatokat a Máv. igazgatósága nov. 11-én beszüntette. E két vonatjáratot — mint lapunkat értesítik, — f. hó 18-tól kezdve ismét megindították. * Élelmieikkeket nem szabad rekvirálni. A környéken több ízben apróbb fegyveres katonai csapatok jelentek meg egyes falusi házaknál s arra való hivatkozással, hogy a leszerelő katonáknak élelmiszerekre van szükségük, különböző élelmiszereket szedtek össze. Miután jelenleg csak gyűjtés, vagy önkéntes felajánlás utján I lehet katonák részére élelmiszereket gyűjteni, a katonák ilyen követelése jogtalan s élelmiszerek rekvirálására nincsenek feljogosítva. * A csehek Komáromban. F. hó 16-án este Komárom városába is bevonult egy cseh csapat. Magyar katonák vonultak ellenük s még a város határában útjukat állták. Harcra került a sor, a csehek tüzelni kezdtek, a magyar fiúk azonban emberfeletti erővel harcoltak és kiverték a cseheket a városból. Az ütközetben a cseheknek több halottjuk is volt. * Terjed a spanyoljárvánv. Esztergom városban és környékén a spanyol járvány az utóbbi héten ismét emelkedőben volt. A hivatalos statisztika ugyan nem mutat emelkedést, mert a föld egyszerű népe azt tartja, hogy ő orvos nélkül is meg tud halni s igy legtöbb esetben tényleg nem is hivat orvost. Megszűntnek azonban a járványt még semmi esetre sem lehet mondani. * A bevetett földek összeírása. A földmivelésügyi miniszter elrendelte az összes ősziek alá beművelt, az ősziekkel bevetett és tavasszal megmivelendő szántóföldterületek összeírását. Az orosz s egyéb hadifoglyok elszóledóse után sok munkaerő elvesztése után sok munkaerő elveszett az őszi munkára nézve, a fronton lévő munkaerők pedig még csak most vannak hazatérőben. A miniszter a sörfőzésre hagyott árpát is vetőmagnak foglalta le, hogy tavasszal minél nagyobb terület legyen bevethető. * Átadott német katonai gépkocsi. Hétfő éjjel egy német katonai teherautó kért bebocsáttatást az esztergomi városháza udvarára. A gépkocsi vezetője kijelentette, hogy miután benzinkószlete teljesen fogytán van s igy tovább menni nem tud, átadja gépkocsiját a város hatóságának. Az átadott autóról, mely teljes tábori műhelyfelszerelést szállított, elismervényt kért s vonaton visszautazott hazájába. * Adományok rendőrségünk megerősítésére. Esztergom város polgárai elhatározták, hogy a forradalmi mozgalmak alkalmával a lakosság élet- és vagyonbiztonságáról gondoskodnak és e célból közköltségen a városi rendőrök létszámát százra emelték fel, még pedig megbízható, katonailag és rendőrileg képzett egyénekkel. Az intézmény már három hete életbe lépett ós miként azt a városunkban uralkodó rend igazolja, hasznosan működik. Mivel azonban annak fenntartása naponta több mint 3,000 koronába kerül, a szervező bizottság a tekintélyesebb, nyilt üzletek után 1000 korona, a módosabb háztulajdonosoktól pedig 500 korona hozzájárulásra számit. Tekintve, hogy többen vannak, kik az önvédelem ezen, aránylag csekély adóját még nem rótták le, a szervező bizottság kéri, hogy ezek adományaikat az Esztergomi Takarékpénztárnál e célra nyitott folyószámlára fizessék le, mert csak igy lesz az intézmény addig fentartható, mig arra szükség lesz. * Üdülőtelep — könyvnyomdászoknak. A sajtó technikai munkásainak, kik az irodalom szellemi munkásainak lélekölő munkája mellett nem kevésbbó nehéz testetölő munkát végeznek, ismét akadt egy mecénásuk a meleg emberszeretetéről s elismerésreméltó szociális érzékéről tanúskodó Tolnai Simon személyében, ki máriabesnyői nyaralóját fölajánlotta a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző-egyesületónek, hogy üdülőtelepül szolgálhasson az egyesület tagjainak. A telep több ezer embernek szolgálhat üdülőhelyül. Ötvenezer holdas erdő veszi körül a telepet, melynek fölszerelése teljesen modern, villanyvilágítással, vízvezetékkel, vasbeton uszodával. Á könyvnyomdászok bőkezű mecénásának elhatározása jó példaadásul szolgálhatna sok hadimilliomosnak. * A hazatérő katonák orvosi vizsgálata tárgyában a* legközelebbi napokban belügyminiszteri rendelet fog megjelenni. A jövő generáció épségének lehető biztosítása s megóvása szempontjából már a leszereléskor szükség lett volna ilyen hazatérő katonák megvizsgálására. Az elbocsátási lapjukon ugyan rajta van, hogy „egészségesen elbocsáttatott", de nyomtatva. Szóval katonáéknál már mindenkit előre egészségesnek minősítettek, aminthogy sorozáskor is, ha szorult, egészséges volt a tüdővé.szes is. A kiadandó rendelet szerint minden leszerelt katona saját községe orvosánál tartozik vizsgálaton jelentkezni. * Megszűnik a szilvaközpont. Bizonyára mély megilletődéssel ós hazafias aggodalommal veszik tudomásul olvasóink, hogy legközelebb megszűnik a szilvaközpont. Mi lesz velünk, mi lesz velünk, ha megszűnik a szilvaközpont? Hol fog ezentúl megpenószesedni s megférgesedni az aszaltszilva, ha nem lesz szilvaközpont ? Mert a halálos ítélete ki van mondva. Már csak meglevő készleteit bonyolíthatja le, ami 1—2 hót alatt meglesz, aztán rögtön felszámol a központ. Hja! — már vége van a háborúnak, vége lesz hamarosan a központoknak is. * Felhívás a földművelő polgárok vezetőihez. Az esztergomi Földműves Tanács megalakítása céljából ma, vasárnap délután á órakor a városház tanácstermében fontos értekezlet lesz, melyre az önálló gazdák és földművelő munkások vezető fórfiait ez uton hivja meg az előkészitő bizottság. * Lesz már élesztő. Lehetetlen állapotokkal küzdenek a sütőműhelyek s a háztartások az élesztő hiánya miatt. A legtöbb háziasszony tisztán kovásszal nem tud kenyeret sütni, sőt a mostani lisztekből készített tészta élesztő nélkül meg sem kel. Az élesztőhiány oka az volt, hogy az élesztőgyárak a szén hiánya miatt beszüntették üzemüket. Az orsz. Közélelmezési Hivatal most a szénbizottság útján elég szenet biztositott az élesztőgyáraknak s igy mihamarabb lesz ismét élesztő. * A polgárőrség részére ujabban a következő adományok érkeztek: Lakner Aladár 100 K; Nóvák József, N. N., Lorándt Sándor, Berger Hermann, Jakobi Grábor 50—50 K ; özv. Zubcsek Mihályné, özv. Vancsó Gryulánó 25—25 K. * Mi ez? A szabadság napjait, békés napjait éljük s mégis Csúzról jövő jámbor levél ezzel a vignettával jött: „Hadijog alapján felbontva." „Átvizsgálva Budapesten." Nem értjük a dolgot. Nincs háború; de szabadság van ! Ki és milyen cimen bontja fel — a magánleveleket?? Ha szükség van ilyen intézkedésre — semmi kifogásunk sincs ellene. De ezt tudnunk kell. Mert igy megtörténhetik, hogy a háborús rezsim vignettáit megőrző kíváncsi — felvág, olvas ós vignettáz. Ez pedig túlzott nagy szabadság lenne .... * A ruhareadelet hatályon kivül helyezése. December 1-ón kellett volna életbe lépnie a hírhedt ruharendeletnek, mely szerint e naptól kezdve mindenféle textilárut csakis ruhajegy ellenében lehetett volna vásárolni. A rendeletnek már október, majd november 1-én kellett volna életbe-