ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-11-24 / 47. szám

Egyház és iskola. Püspöki konferencia Esztergomban. A magyarországi latin- és görög-szertartású római katholikus püspöki kar tagjai a hercegprímás gyengélkedésére való tekintettel, aki még az ágyat őrzi, szerdán és csütörtökön Esztergomban, a hercegprimási palotában jöttek össze, hogy konferenciát tartsanak. A püspöki kar tagjai közül városunkba érkeztek a konferenciára: Várady L. Árpád kalocsai és Szmrecsányi Lajos egri érsekek, Széchenyi Miklós nagyváradi, Radnay Farkas besztercebányai, Fischer-Colbrie Ágost kassai, Palás Lajos rozsnyói, Prohászka Ottokár székesfehérvári, Zichy G-yula pécsi, Batthyány Vilmos nyitrai, Glattfelder Gyula csanádi, Mikes János szombathelyi, Nóvák István eperjesi, Fetser Antal győri, Rott Nándor veszprémi megyéspüspökök. Nem voltak jelen a szerdai konferencián a következő megyéspüspökök: Majlátli G. Károly erdélyi püspök, aki azonban szerda estére megérkezett, Csáky Károly váci, Párvy Sándor szepesi, Radu Demeter nagyváradi gör. kath., Boromisza Tibor szatmári, Papp Antal munkácsi gör. kath., Miklóssy István hajdúdorogi gör. kath., Frentiu Valér lugosi gör. kath., Hosszú Gyula szamosujvári gör. kath. megyóspüspökök. A beteg hercegprímás helyett a püspöki konferencián Szmrecsányi Lajos egri érsek elnökölt, ki-szerdán reggel 9 órakor nyitotta meg a tanácskozást. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg az időközben elhunyt Hajdú Tibor pannonhalmi bencés főapátról, mire áttértek a konferencia tárgysorozatának megbeszélésére. D. e. 11 órakor érkezett meg Budapestről automobilon Lovászy Márton vallás- és közoktatásügyi miniszter Persian Ádám kormánybiztos társaságában. A püspöki kar délután 4 órakor folytatta nagyfontosságú tanácskozásait, amelyeket az elnöklő egri érsek este V28 órakor rekesztett be. A konferenciát csütörtökön folytatták. A püspöki kar jelen konferenciája elismerte az uj alkotmányos államformát, üdvözölte az uj kormányt és készséggel felajánlotta támogatását Magyarország keresztény irányú fejlődése érdekében. Majd tárgyalta mindazon kérdéseket, amelyek főleg liturgikus téren a kormány forma változásával együtt járnak. Tüzetes tanácskozás tárgya volt ezenkívül az alsópapság anyagi helyzetének sürgős javitása és a kormány birtokpolitikája. * Főegyházmegyei hirek. Plébánosokká kineveztettek : Barlos János Mikszátfalvára és Osztiti Ambrus Gidrafára. — Segédlelkószi alkalmazást nyertek: Havrán Károly Stomfán, Pásztor Valér Újváros kán, Soltész István Dunamocson, Horváth József, Szokolay Antal BpestFerencvárosban, Pagács Géza Nagyczétényben, Heszek Mátyás Holicson, Ürge József MagyarMialatt a kántor panaszát hallgatta, elmélkedni kezdett. „Hogy lehet ez ?" szólt magában, mialatt a szobában le és föl járkált. „A nép most teljességgel züllik. Lopás, rablás ..." „Gondolod atyuskám, hogy a tanács elé menjek ?" „A tanács elé ? Hm ... A tanács elé . . . Ah, mit tud a tanács tenni ?. . . Ez nem az első lopás . . . Majd minden nap ellopnak egy lovat, de hol keresse az ember?. . . Bizonyára meglógnak vele. Tudom már . . . De ez nem akármilyen paraszt lova! Ez a templomhoz tartozik! Nem, itt más eszközt kell keresni!" „Talán az érsekhez menjek atyuskám?" „Mit akarsz az érsekkel?" „Mit-e? Már az mégsem illő, hogy még a templom szolgáját is megrabolják! Áz érsek pedig kiátkozhatná a tolvajokat és rablókat.. ." „Ne beszélj bolondokat! Az érsek nem mond ki átkot ilyen ügyben." A pap még néhányszor végigment a szobán gondolatokba merülve. Hirtelen megrázta hullámos őszbecsavarodó haját, és felkiáltott: „Megvan!" A kántor örömében imára kulcsolta kezeit. „Hatalmas Isten ! Ha rendbe jövök, hálából szent Miklós tiszteletére gyertyát gyújtok a templomban, még pedig 30 kopekes aranyos gyertyát! Segits rajtam atyám !" „Menj haza Jakab ós ebéd utánig maradj nyugton. Még akkor is lesz időd a tanács elé vinni a dolgot. Kieszeltem valamit, talán sikerül. Hála Istennek már 40 éve élek itt a községben ós sok mindent tudok!" (Vége köv.) diószegen, Hollós Gyula. Nemcsényben, Máté Márton Rimóczon, Zelky Károly Ipolyszakálloson. — Helyettes plébánosokká kineveztettek: Lencse Péter Vajkára, Bednarik József Farnadra, Mohiár László Bpest-Felsővizivárosba, Torna István Muzslára, Trubinyi János Dunamocsra. — Németh László a Bpest IX. állami főgimnázium hittanárává neveztetett ki. — Kiss Rafael a Sz. Adalbert Intézet tagja életének 80. évében nov. 14-én Nemesujlakon meghalt. — Ott Antal budapestóbudai segédlelkész 32 éves korában rövid szenvedés után nov. 21-ón elhunyt. Papi Tanács. A hivatásának magaslatán álló papság sem maradhat tétlen nagy átalakulások idején. Kell, hogy összehozza őket a hivatásukkal járó vallás-erkölcsi kulturértékek védésének gondolata, anyagi helyzetüknek sok nyomorúsága és baja. Aki hiszi és bizik abban, hogy munkája igazi kulturérték, az lázas sietséggel iparkodik ezt kidomborítani, nehogy a rohanó áradat semmiségnek minősítse eszméit s magával ragadja a pusztulásba. Az anyagias élet, a kenyórkórdós körül forrongó tömeg egyenesen igényli a felsőbb erők érvényesítését. A Terra az alap, azon állunk, azon mozgunk, de egyéniségünk tágabb, aspiratióink nagyobbak, igényeink magasabbak. Ide szellem keil, mely az egekbe visz. Kapcsolataink vannak: embertársainkkal, de ezek nem csak a kenyéradás ós vevés kapcsolatai, ezek silány rabláncok volnának, ezek a kötelékek erkölcsi kötelékek, melyek a kölcsönös szeretetből mint alapból indulnak ki. Ezen szellemi és erkölcsi erők kifejlesztése, erősítése, az életbe való átvitele a papság hivatásához tartozik. Ez nem demagóg munka, ez nem felekezetieskedés, ez az embert, az Isten typusát követő ós Istenfiuságra kivatott embert szerető léleknek csendes, de egyéniségeket alakító ós mélyítő, társadalmakat szeretetben egybekapcsoló, egyszóval életet formáló munkája. Ez a szellemi, vallási kultúra hivatása s ennek a hivatásnak érvényt kell szerezni a forradalmi időkben is. Olyan parancs ez, melynek sürgős megvalósítása életkórdós. De a pap is ember.

t Mint ember emberi igényei ós jogai vannak. Élethez, szent hivatásához méltó élethez. A föld lakója, a föld pora ő is. Szellemi erőfeszítése csak akkor lehet nagy, ha anyagi elhelyezkedése módot nyújt erős szellemi működésére. Nem szárnyalhat magasra, ha leköti az anyagi megélhetés ólomsúlya. Aki a falatért nyomorog, attól nehéz szellemi munkát várni. A fizikai munkást sem lehet kihasználni, ha létminimuma hiányzik. A forradalmi hangulat megváltoztatta a világ gondolkodását. Az egyenlőség jogban és kötelességben gyakorlati megválasztást követel. A papság anyagi helyzete gyökeres reformra szorul. Ezt mindenki érzi! Természetes, hogy a Papi Tanács ezen égető kérdést előtérbe helyezi. Nem csak ez a papság követelése, nem csak ezért szervezték meg lelkes, ideális gondolkodású emberek ezt a szervet, de ki csodálkoznék azon, hogy a jajszó erösebb a finomabb hangoknál ? Most ez kiált legélesebbet! Itt a legnagyobb baj, itt a legsürgősebb teendő. A kormánybiztos is érzi ezt, s kielégítő ígéretet tett a tanács gyűlésén. A demokratikus világban alulról is megindulhat az ujitást hozó gondolat, hisz a hierarchikus felsőbbség csak örülhet annak — idézem a hercegprímás gondolatát — ha praktikus gondolatokat kaphat. Sőt egyenes szükséglet, hogy ismerje, teljes őszinteségében ismerje az alsó papság érzületét, gondolkodását, igényeit, nyomorúságait. Ez a kölcsönös és igazán őszinte ismeret adhat azután módot gyökeres reformokra. Aki csak szembefogósdit játszik, az soha sem viszi előbbre az ügyeket. Az nem érti a demokratikus gondolatot, mely nem rombolás, vagy tülekedés, de az alsóbb rétegeknek emberi, testvéri megértése! Ki ne akarná hallani a testvér hangját ? Sőt! Kinyitni a lelket, egész és meleg érzéssel fogadni minden jajszót s sürgősen, sok fontoskodás nélkül sietni a segítséggel. Politikai életünk demokratikus vezetője, Károlyi mindig hangsúlyozta: sietni kell a bókével, de nem értették meg a fontoskodó imperialisták s most — a szaloniki francia generális kemény szava ószretéritette őket. A Papi Tanács felszólítást intézett az ország papságához s csatlakozásra szólított fel mindenkit. Eddig még csak hirlapok hozták el hozzánk a felszólítást, de az esztergomi központi papság máris gyűlést tartott, melyen többek felszólalása után kimondotta, hogy csatlakozik a Papi Tanácshoz s hogy minden erejét latba veti, hogy az alsó papság helyzete azonnal ugy rendeztessék, hogy nagy szellemi hivatásának, különösen most szükséges kulturhivatásának zavartalanul megfelelhessen. Alsópapság. Subsidiárius, káplán, hitoktató, plébános, hittanár, theologiai tanár s egy néhány speciális hivatást betöltő egyházi férfiú. Ezek alkotnák anyagi szempontokat tekintve — az alsó papságot. Ha a Papi Tanács pragmatikai előrehaladást és gyökeres reformot akar, akkor a tényleges jövedelmek figyelembe vételével mérlegelje azt is, mely plébániák szorulhatnak segélyre s melyek járulhatnak hozzá az alsó papság nyomorának enyhítéséhez. A fővárosi hitoktatók helyzete a háború alatt nagyon szomorú volt. Nagyon sokan kölcsönökből tengődtek, mert a sovány fizetésből sehogysem lehetett a háborús drágasággal szemben boldogulni. Amint értesülünk, dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás, hogy a fővárosi hitoktatók tűrhetetlen helyzetén enyhítsen, nagy szociális megértéssel ötvenezer koronát küldött a fővárosi hitoktatók érseki felügyelőjének, dr. Nóvák Lajos tb. kanonoknak, hogy ezt az öszszeget méltányosan ossza szót azok között a fővárosi rendes hitoktatók között, akik leginkább rá vannak szorulva a segélyezésre. Tanitói választások. Baralovits Erzsébet nógrádludányi, Hlavitza Anna szimői, Lampert Aranka garamkeszi, Ottinger Erzsébet szeredi, Csillag Béla nahácsi és Janigos János holicsi rkath. elemi iskolai tanitónők illetve tanitók választását az egyházi főhatóság megerősítette. Tanítónői kinevezés. A nagym. vallás- és közoktatásügyi magyar miniszter a telkii apátság által fenntartott budajenői rkath. elemi iskolai tanítónői állásra Daubek Olga okleveles tanítónőt nevezte ki. A róm. kath. egyház helyzete az új államrendben. Irta: dr. Gróh József, az esztergomi kereskedelmi és iparbank r.-t. igazgatója, autonómiai képviselő. E lap hasábjai is közölték a kultuszminisztériumban folytatott tanácskozás eredményét, hogy a ma uralkodó köztársasági néphatalom képviselőire átszállott a legfőbb királyi kegyúri jog is. Bármily kiváló egyházjogi előkelőségek is vettek részt ama tanácskozásban, indokoltnak tartjuk az ellenkező álláspontot is megvilágítani. Mert kívánatos volna ugyan a királyi legfőbb kegyúri jogban az utódlást fenntartani, mégis ugy véljük, nincs helye e jóakaratú szándéknak akkor, amikor az összes politikai vonatkozásokban oly mélyreható változások állanak elő, amelyek a legfőbb kegyúri jogok tekintetében is elszakítanak minden jogfolytonosságot. Az ily eruptiv átalakulások alkalmával senki se áltassa magát; — tiszta képet kell alkotni az egyház helyzetéről is az uj állami jogrendben. E tiszta kép első vonása, hogy a legfőbb királyi kegyúri jogot a köztársasági államhatalom nem örökölheti. A legfőbb kegyúri jognál fogva a király nevezte ki a püspököket és más nagyobb egyházi javadalmasokat: ő gyakorolta az egyházi javadalmak felett a legfőbb ellenőrzési jogot, amely egész a sequestrumig terjedhetett. A király adományozott kegyúri jogokat és határozta meg a kegyurak jogait ós kötelességeit. Ítélt legfelsőbb fokon az egyházi szolgáltatások kérdésében; felügyeleti jogot gyakorolt az alapítványok felett ós rendelkezett a célt vesztett alapítványokról. Ezekkel nem merítettük ki teljesen a király egyházi jogait, de már ezen felsorolásból és kitűnik a kegyúri jogkör bőséges tartalma, amely a királynak oly messzemenő egyházi hatalmat adott, amilyen egyházi hatalommal más államfő nem rendelkezett.