ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-11-10 / 45. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 kor., fél évre 6 kor. Egyes szam ara 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő: SZVOBODA ROMÁN. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szára alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Esztergom, november 9. — A szebb jövő. Mindenki a szebb jövőt emlegeti. Örültünk a függetlenségnek, s most midőn sokan a függetlenségen a törvénytől való függetlenséget értik, várjuk a szebb jövőt. Hiszen mindig ezt vártuk s ezt is fogjuk várni mindig. Sohasem fog az ember megnyugodni a jelennel, mindig jobbat, szebbet fog akarni. S ez az örök vágy átváltozik örök törtetéssé, mely az embert folyton űzi, hogy önmagának jobb, szebb, igazabb életet teremtsen. Bizunk a mostani nagy fordulatban is, hogy szebb jövőt hoz nekünk. Hoz nekünk szabadságot. Reméljük, hogy meghozza nemcsak a gondolat-szabadságot (mert hiszen az ember gondolatait béklyókba senki sem verheti), hanem meghozza a szólás-szabadságot is. Nem kell tehát félnie senkinek, hogy meggyőződésót szabadon ne nyilváníthassa, nem kell tehát félnie, hogy ezért megszólás vagy üldözés éri. A Nikodemusok korának le kell járnia, mindenki nyiltan vallja meg meggyőződését s azt mindenki tartsa tiszteletben. — De a szabadságnak meg kell hoznia az erkölcsi szabadságot is. A rossznak, a rútnak, a hazugnak szolgái nem lehetünk, hisz mindnyájan a jónak, a szépnek, az igaznak bajnokaivá esküdtünk! Mily szép lesz az ilyen nép, mily boldog lesz az élet az ilyen szabad államban ! Hoz nekünk egyenlőséget! Ez semmi más, mint igazságosság, amely után mindnyájan törekszünk! Egyenlő lesz az igazságosság mértéke előtt minden ember, szegény és gazdag, magas polcon avagy alacsony hivatalban élő! Az igazságtalan protekciós rendszernek le kell járnia magát, amely a közéletben, a teherviselésben, a tudományban, az Ítélkezésben, a büntetés- és jutalomszabásban stb. eddig oly rútul érvényesült! Mindenkit ezután saját belső értéke szerint kell megitólni, nem pedig aszerint, milyen nagy ur vagy pénzes ember pártfogolja ! Egyenlő mértékkel kell minden ember szellemi és erkölcsi tehetségeit mérlegelni s nem az értelmetlen és erkölcsileg züllött egyéneket előretolni. Mily megelégedettségnek kell uralkodnia az ilyen társadalomban ! Hoz nekünk testvériséget! Nem olyan testvériséget, amely esetleg csak vérszerinti, hanem olyat, amely szivszerinti! Az ilyen, szivszerinti testvériessógben uralkodhat csak az igaz szeretet. Háború, harag, lenézés, megvetés, lekicsinylés messze legyen tőlünk! Testvéreknek kell lennünk, hiszen valóban azok is vagyunk, ugyanazon egy virágos emberfának gyümölcsei! Ki ne érezné, aki eddig elnyomott volt, hogy most szabadabban vehet lélegzetet és mindenkitől az igaz testvéri szeretetet követelheti állás- és valláskülönbség nélkül ? ! Igazán, őszinte szivből óhajthatjuk: Szabadság, egyenlőség, testvériség, jöjjön el a te országod! S hol ez az ország? Ott, ahol mindnyájan, mint testvérek, egy szóval sóhajthatjuk: „Mi Atyánk. .. !" A testvéreknek kell, hogy az atyjuk legyen, az ő országa után vágyódik az emberi lélek! Vágyódik, de sajnos az emberi értelem még nem lát elég világosan, s az emberi akarat még mindig nem szabad teljesen ! Ha tehát vágyódunk a szebb jövő után, a mely felé a mai napok szökellve visznek, akkor nekünk is részt kell vennünk a munkában ! Az emberi értelmet tanítani, felvilágosítani kell a szabadság iskoláiban és az emberi akaratot acéloznunk kell a testvériség templomaiban! Csak igy tudnak mérni az egyenlőség mérlegével! Csak igy leszünk méltóak, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség országainak egyenlőjogu polgárai lehessünk! Fel tehát a munkára ! Dr. M. Forrjon össze minden magyar, minden hazafi, minden ember szive ebben a szent, lángoló, éltető megújhodásban, mely immár a régi bűnök, régi poshadások ravatala fölött az elmúlás torát ünnepli. Forrjon össze a lélek józansága a sziv megnyugvásával, hogy a békés, újjáteremtő munka zaja váltsa fel a fegyverek ropogását, a pengék csörrenését, a kiömlő vér sustorgó hangját. Újjászületett az ország s a pár napos csecsemő a fejlődés hihetetlen arányaival növekszik a jövő óriásává. Ez az óriás, a demokratikus megújhodás által újjászült Magyarország már a maga lábán jár s amihez békés viszonyok között lassú évtizedek munkája kellett volna, azt rövid napok alatt megteremtette a forradalmi szocializmus. A szocializmus hivei a társadalomban élő egyedek boldogitásának eszméjeért folytatnak harcot minden elnyomatás, minden maradiság, minden konzervatív felfogás ellen, mely az emberi, egyéni és társaialmi szabadságot lenyűgözni, érvényesülését megakadályozni igyekszik. A társadalom mostani forradalma nem annyira politikai, mint népboldogító akció, de nagy formákban, nagy határok és keAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Mikes írja .... — Károlyi Mihálynak küldöm. — Lehullik a sírnak ezer hantja rólam, Eléveszem ismét elhajított tollam, Szerelmes szívemnek örömébe mártom, Mivel öröm gyulladt, Feledték a multat, Nagy vígalom járja a magyar határon ! Vége van, nincs többé bujdosások napja, Jaj annak, ki fejét búbánatnak adja! Én is elfelejtem rógesrégi búmat: Kürtök szava zendül Fönségesen, szentül, A magyar határon riadókat fújnak! Drága Fejedelmem, tárogató harsant: Szabadságunk vagyon, itt a magyar farsang Tenger mormolásán túl hallom a hangját! Nehéz rabbilincsen Kemény lakat nincsen, Fejüket a rabok búsan le nem hajtják! Szabadságra fordult árva bujdosásunk! Akik megváltottak : enen-kuruc-másunk ! Tőlük bosszulatlan nem maradt a szégyen: Bécsnek piszoksága Letiporva sárba, Hogy rettentő példa mindeneknek légyen ! Majtény ködös síkján áll a zászló újra, Nem kell rejtőzködnünk török földön bújva! Kuruc-mivoltomat szabad vallnom, hinnem! Ugy hívogat Zágon .... Tavasz van ott .... látom .... Itt hagyom Rodostót, hazamegyek innen ! Uj tavasz borult rá a zágoni tájra, Magyarhonban május, tánc, dalolás járja! Uj csillag ragyog rá a felhőzött égre! Nem sírok már könnyet Soha, soha többet: Szép Magyarországban szabadság van végre! Laurisin Lajos. György káplár. Amint a példabeszéd szerint: nagy idők nagy embereket szülnek, ugy a legendás idők legendás hősöket teremtenek, hogy hősi tetteik és nevük örökké éljen az utódok szivében és aranybetükkel álljon a magyar nemzet kincsesházában : a történelemben. Egy a sok közül az esztergomi György József káplár, aki egy csillagos júniusi estén tábori őrsre ment ki tizenöt emberrel az orosz fronton a drót elé, hogy azt a zeg-zugos, öreg árkos völgyet megvédje attól az erős orosz patrulltól, amely hatvan-száz emberből is állott néha és minden éjjel itt settenkedett körül, és itt akart a legalkalmasabb helyen az árkunkba bejutni. György káplár önként jelentkezett, hogy ma este ő megy ki ós hát jöjjön az a muszka és próbálja meg az árokba bejutni, ha tud! En személyesen szereltem fel őket kézigránátokkal, világító rakétákkal és munícióval s mikor minden rendben volt ós az esthomály is barna fátyolként borult a völgyre, kimentek egyenként az őrség helyére, György ott elhelyezte az embereit a tórdigérő árokban félkörben, három részre ugy, hogy az előterep minden részét be tudta lőni. Kézigránát készen a mell elé, beosztotta a rakétakezelőket, az őrszemeket kiküldötte mind a három irányba ós megparancsolta, hogy ha közeledő oroszokat vesznek észre, csak észrevétlenül csússzanak vissza az őrségre ós pontosan mutassák meg az irányt ós a távolságot, a többi azután a kézigránát, a rakéta, a puska ós az ő dolga. Ott álltam én is, amig ez történt s mikor minden készen volt, figyelmeztettem őt, hogyha baj lenne, az ordonancot azonnal küldje hozzám,