ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-09-08 / 36. szám

Marx hívei is megdolgozzák a lelkeket és gyűlöletet teremtenek olt, ahol szeretet uralkodott, hogy annál inkább viruljanak tanaik. Hogy a munkaadók egy jó része gyűlölködés dolgában nem maradt hátra a munkások mögött, arról tanúskodik a mesterek szövetségének, vagy ahogy a Népszava elnevezte, „kutyaszövetség"-nek lapja. Gyűlölködés itt, gyűlölködés ott. A ker. szellemnek époly kevés nyoma itt, mint ott. Lehet, hogy azért, mert a munkaadók szövetségében is a vezetést zsidók ragadták magukhoz. A munkaadók lapja ép úgy dühöng a ker. szociális szervezetek ellen, mint a vörösek ellen. Vagy talán még jobban! A zsidó munkaadó, gyáros vagy mester százszor inkább látja vörösleni munkásai csapatát a szocialista pántlikától, mint fehérleni a keresztények tisza jelvényétől. Tapasztaltuk ezt legutóbb a fővárosnál is. Ilyen körülmények között a ker. szociális zászló lengetéséhez és követéséhez, a ker. szeretet megőrzéséhez valóságos heroizmus kell. Amilyen kívánatos tehát a munkásságnak a ker. szociális szervezése, époly kívánatos volna a harmónia kedvéért a ker. elem, a ker. gondolkodás erősödése a munkaadók körében is. Ez utóbbi kívánalom teljesedése csak elősegítené az előbbi megvalósulását. A mezőgazdasági munkásoknál is vannak szocialisták, ha nem is szervezettek, de amolyanok elegen. Kivált a háború alatt nekiszilajult a magyar paraszt. Mennyi türelem, szelídség, mennyi faji szeretet kell a méltányosságon és igazságosságon felül abba a munkáltató gazdába, hogy a nehéz munkásviszonyok ki ne forgassák lelkét a szeretetből a gyűlölködés mocsarába! Ha az utóbbi megtörténik, pedig a birtokos zsidóság terjeszkedése mellett könnyen megtörténhetik, a viszony itt is elmérgesedik az ipari viszonyokhoz hasonlóan. Nagyon komoly programm vár a magyar kereszténységre. Gátat emelni a szociáldemokrata terjeszkedésnek, hódítani, visszaszerezni az elvesztett teret az ipar és kereskedelem vezetésében! Lábat erősen megvetni, mellet nekifeszíteni a kereszténytelenbe folyás ellen a földbirtokos osztályban! És hol vannak a férfiak, hogy a keresztény szeretetből láncot kovácsoljanak a társadalom legalsó rétegétől a legfelsőig? ... Dr. Hmvs. rendelete szerint csak délután 3 órakor szabad majd bemennünk. Déli 12 órakor a grófnő a következő sorokat irta: „az Isten áldja meg Önöket, Tisztelendő Urak, de ne jöjjenek el. Dr. Naumescu őrnagy orvos elrendelte kidobatásukat, ha ismét eljönnének. Jómagam rettenetes szidást kaptam, amiért Crasnaru uj megyefőnök utján ide mertem hivatni Önöket, „ahol nem pap, hanem orvos kell." Csatolom az Önök által adott 80 leit. Nem szabad külön tejet adnom." Pedig 230 katonának, 14 tisztrek, valamint az ápoló személyzetnek napi 60—70 liter tejet hoztak be a kórházba. Mennyit loptak el? A kis bögre, amivel kapták a tejet, nem volt IV2 decinél nagyobb. További kommentárt fűzni felesleges. XVI. Uj remények — részleges beválásuk. November van. Nagy nyugtalanság uralkodik a táborokban. Hir jött mellékutakon, hogy minden tábor készülődik feliratot intézni a román kormányhoz s a svájci követséghez. A feliratban hazabocsátást, vagy ha azt nem, ugy pénzt, cipőt, téli ruhát, élelmiszert kérnek az internáltak. A túszok francia nyelvű s a svájci követséghez intézett hasonló tárgyú kérvénye visszajött a Husiban székelő főparancsnokságtól azzal, hogy nem továbbitható, mivel azt a valótlanságot tartalmazza, mintha sokan meghaltak volna. Pedig hányan haltak meg! óriási a vita, küldjön-e a Raducaneni tábor feliratot vagy sem. — Leteszem a garast és most én mondom el az ón szomorú mondókámat. Nehéz ugyanis mostanában szóhoz jutni, ha csak az ember valahogyan előre nem biztosítja a szólásszabadságát. Nem mintha sokan egyszerre beszélnének, vagy mintha mindenkinek volna valami okos mondanivalója, — hiszen újat alig tud valaki mondani, — hanem legfőkép azért nehéz szóhoz jutni, mert most háború van, amikor is csak felelőtlen egyéneknek szabad, — mondjuk az országházban —• minden tücsköt-bogarat minden felelősség nélkül összebeszélni' Sokkal hálásabb szerep ma például népdemagógnak lenni, mint mondjuk községi jegyzőnek, pláne ha a nópapostol bántatlanságát, felelőtlenségét és immunitását törvényes bázisok ós alkotmányos jogszokás biztosítja. Mert például ha én kiállók a főtérre s elkezdek ordítani, hogy hadiasszonyok, tisztelt választópolgáraim hites nejei, szomorú hazánk vidám mártírjai, mégiscsak komiszság, hogy a mult heti lisztadagot . . . hát valószínű, hogy nem juthatok el beszédemben a pontig, a mondat végéig, sőt biztos, hogy a lisztadagnál már fogja a galléromat a rendőrbiztos és visz a jégre, ahol hazafias és altruisztikus műfelháborodásómat a kivételes intézkedésekről szóló paragrafusok özönével hűtik le. Ellenben ha valaki népdemagóg és hozzá még országgyűlési képviselő is, akkor szabad szidnia minisztert, hadisególyt, főzőlisztet, népruházati bizottságot (no ezt az egyet hadd szidja! Szerk.) hadsereget, ráncos bugyogójú osztrák generálisokat, sőt ezt szabad kiírni az újságba is, sőtebb még elolvasni is szabad az ilyen újságot, mert az alkotmányos szólásszabadság s a népképviselet kritikai jogának gyakorlása az alkotmány legerősebb sánca. Hát ez igaz. Sőt szép is. És okos dolog is. Ellenben nem okos dolog nekünk, vidéki lapnak levélben szemrehányásokat tenni, mert nem irjuk ki az újságba azt, amit szőlőkötözés ós tollfosztás közben az asszonyok beszélnek, terveznek, kitalálnak, kifogásolnak s megrónak. Tudnivaló dolog ugyanis, hogy vidéken nincs képviselőház és nincsenek országgyűlési képviselők, akik barátságból kibeszélik az újság kedveért a képviselőházban azt, amit különben az újságban megírni százszor és ezerszer is szigorúan tilos volna. Tudnivaló dolog továbbá az is, hogy tételes törvényeink a tollfosztó asszonyoknak és az újságíróknak nem biztosítanak felelőtlenséget, ellenben a paragrafusok gajmóját könnyen a nyakába akasztják az embernek. Most, hogy az országgyűlést október közepéig elnapolták, most jön csak az uborkaszezon a kávéházi konrádoknak s a legszomorúbb mellőzés a bánatos hadiasszonyoknak, mert nem lesz senki, ki mártiromságaikat a plénumon elrebegje, ha ők szegénykék kénytelenek valahol komisz, A nagyvitának csakhamar végét szakította a svájci követségi titkárnak megérkezése. Dr. Barcelieri látogatását már napokkal azelőtt jelentették be. Elkísérte útjára Catargiu Lascarus. Az internáltak észrevették egyébként is, hogy magas vendég érkezik. A parancsnok nagy előkészületeket rendelt el a túszok által lakott iskolában. Meszelnek, súrolnak, mossák az ablakokat a tusz-asszonyok és leányok. A túszokat megfürösztik, megnyírják, megberetválják. Hajnalban forró teát ós kenyeret kapnak. Az üstben valóságos hús fő, a bab mellett. A bejelentett napon elmarad a követségi titkár látogatása. Nagy örömmel veszik tudomásul a túszok. Másnapra marad el a látogatás és még más is: a jobb koszt megduplázása. A szegény túszok igy okoskodnak: bár minden napra jelentené be látogatását az a nagy ur ós minden nap maradna el. Másnap azonban berobog a főutcára az autó. Az internáltak ellepik az utcát, mintha éreznék a jó hirt. Előkerül érthetetlen módon a túszok kérvénye. A titkár ur átveszi, keresztül fut rajta a szeme, ráncokba fut össze a homloka. Ajka megrándul ós kimérten, minden egyes szót tagolva mondja: „Talán már nem lesz szükség rá. A napokban Stockholmba utazom. Konferencia lesz és önök is rövid időn belül jó I híreket hallanak." Szájról-szájra száll a hir. Mindenki ki akarja találni az orakulumszerű mondás értelmét. (Vége köv.) bujkáló uszítók felheccelésére a polgármestert megverni s a városház ablakait bezúzni. Hát m. t. és nyájas olvasók, ezért nem lehet mindenről irni az újságban. Azért nem, mert a kevés intelligenciájú s fölületes kritikájú újságolvasónak az ilyen heccek megírása bebeszélés és ugrasztás ós szent meggyőződés, hogy jól tették,

( ha megverték. Én is csak ugy mertem ezekről a dolgokról irni, hogy előre letettem a garast biztosítékul, Ha garasomat illetékes helyen keveselleni fogják, akkor a többit a kíváncsi újságolvasókra hárítom. Mert én, szegény újságíró ezt a letett garast is kölcsönkértem. c» Az árűuzsora megfékezése. Végre a háború ötödik esztendejében akadt egy félelem és gáncs nélküli lovag, aki leplezetlen őszinteséggel ki merte mondani azt, amit tőle is, elődeitől is olyan régen vártunk. A kereskedelmi miniszter az áruuzsora leküzdése tárgyában leiratot intézett a különböző érdekképviseletekhez s ebben a következőket mondja : „A drágaság arányai ma már nemcsak tűi-hetetlenek, hanem egyenesen gazdasági veszélyt jelentenek. A fogyasztás védelme ma egyik legfontosabb állami feladattá vált, mert ha nem vetünk ennek a borzasztó áruuzsorának gátat, akkor gazdaságilag megsemmisül, nemzedékekre kihatólag roskad össze elsősorban középosztályunk, a fix járandósága tisztviselőosztály és a munkabérek szükségszerű emelkedése folytán megbénittatik egész termelésünk. Erős elhatározásom, hogy minden rendelkezésemre álló törvényes eszközt kimeritek a jogtalan haszonszerzés kinövései ellen ós ha a rendelkezésre álló törvényes eszközök nem lennének elegendők, messzebb menő felhatalmazást fogok a törvényhozástól kérni. Mert az végre sem lehet megokolt, hogy például egy méter rendes ruhaszövet 300 koronába, egy egyszerű férfiöltöny 1500—2000 koronába, egy női ruha 2000— 3000 koronába, egy doboz gyufa 20—25 fillérbe kerüljön. Ugyanígy van a legszükségesebb élelmiszerekkel, amelyek árai ma már oly szédületesen magasak, hogy a vagyontalan lakosság legszükségesebb élelmezése komolyan veszélyeztetve van. Ezért egyidejűleg utasítottam az országos központi árvizsgáló bizottságot ós a törvényhatósági árvizsgáló bizottságokat a legszélesebb körű tevékenységre ebben az irányban. Ami intézkedés hatósági uton ez irányban tehető, meg fog tehát történni. Csakhogy ez nem elég. Magának a tisztességes iparnak és kereskedelemnek kell közreműködnie a bűnös üzelmek megszüntetésében és megtorlásában. A tisztes magyar ipar és kereskedelem érdekei követelik ezt meg, melynek semmi sem árthat anynyit, mint az ipart és kereskedelmet kompromittáló féktelen árúuzsora, azok az immár egyenesen fantasztikus árak, amelyek egyes iparcikkeknél fennállanak. A hazai ipar és kereskedelem érdekképviseleti szervei tartoznak azzal saját érdekeltségüknek, hogy kiirtsák kebelükből ezeket a durva visszaéléseket." Ilyen egyenes, ilyen kategorikus kijelentéseket, ilyen őszinte kritikát még kormányfórfiútól a háború tartama alatt nem hallottunk. Ha a kereskedelmi miniszter igy ismeri a helyzetet, s komoly szándéka van az árúuzsorának féket vetni, akkor először is szüntesse meg az árvizsgáló bizottságokat. Nekünk ugyanis szomorú tapasztalatunk van, hogy az úgynevezett árvizsgáló bizottságok csak éppen olyan papirostestületek, afféle sine curák, mint pl. a hadigondozó-bizottságok. Az utóbbiak nem gondoznak, az előbbiek nem vizsgálnak. Az ilyen tiszteletbeli, szerepköre miatt kellemetlen megbízatástól ugyanis iparkodik mindenki kózzel-lábbal szabadulni, mert az illegitim kereskedelem utonállói fondorlatainak nem akarja magát senki sem kitenni.