ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-08-18 / 33. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hegjeienik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 kor., fél évre 6 kor. Egyes szám ara 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő : SZVOBODA ROMÁN. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Szent István védő jobbja. Esztergom, augusztus 17. E nagy napon és ünnepen, szent István napján, miről lehetne itt irni és gondolkodni, itt a magyar szent Sión ormán, mint csak szent Istvánról? Szent Istvánról és országot alapító, tápláló szelleméről. Ide hozták családi gondjai családi fészkébe és várába, ide jött máskor pihenni nagy fáradalmai után. Itt a dolomitos szikla fokáról nézett körül és gondolatai elmélyedve keresték egy vajúdó nép boldogságát. A Duna széles tükörben siklott le szemei előtt; az erdöboritotta Pilisi hegyek zöldje, a Garam kanyargós völgye, jobbra a Mátra végkiágazásai vették keretbe e sima tükröt. Tovább felfelé a gyepük, lefelé az uj hont kereső, nyugtalankodó magyarság. Kevés a számban; erős, rugalmas, sőt erősen visszarúgó vérmérséklettel megáldva: hogy fog a népek közt megférni, a kialakult intézmények közt elhelyezkedni. A nagy politikai elhelyezkedés gondjai szállottak• ilyenkor lelkére, nehezítették gondolatait. Nagy tekintéllyel nem léphet fel, nincs hozzá anyagi és erkölcsi erő, saját hatalmi erejére nem támaszkodhatik: jó viszony, barátság, összeköttetés segit csak neki és a keresztény szeretet. Ez adhat létet és megélhetést, ez utóbbi, ugy az egyesnek, mint a nemzetnek. Fegyver és fegyveres erö helyett a soha nem muló és gyöngülő erkölcsi erőre alapítja létét. Nem egy tényre, hanem egy törvényre. Azután a társadalmi elhelyezkedés foglalkoztatja mélázó gondolatait. Hiszen uj nép jött itt levő népek közé; közéjük szorult és szorította is őket. A történelemnek is megvannak a maga erötényezöi és törvényei, melyek a maroknyi népet ide vetették. De most ö nyomjon el másokat vagy magát nyomassa el? Az élet azé, kinek erösebb az életösztöne; de ennek érvényesülését is szabályozza az evangéliumi szeretet és jóakarat. Az erösebb államalkotó joga érvényesüljön keresztény alapokon : ne kivánja másnak, más népfajok erőszakos megsemmisülését, de ezek se támadjanak ádázul ellene. Van megértés és lesz megértés a szeretet alapján! Erre céloz intöszavában is első szent királyunk. A harmadik és talán a legsúlyosabb gondja a nagy királynak az erkölcsi elhelyezkedés. A szabad életen növekedett, alig fékezhető, indulatos népet mi zabolázza meg, mi tartja majd féken, hogy egymást fel ne egye testvérharcokban, hanem az államélethez és magánélethez szükséges művelődésre képessé tegye? A kereszténység erkölcsi tartalma az és a benne elhelyezett erö, mely lelket, családot és társadalmat képes boldoggá tenni. Törvényei arra valók, hogy nyomják a természetadta szenvedélyt, csiszolják az egyedet, megszenteljék a családot, megerősítsék a társadalom belső egységét. Ugyanakkor és egyszersmind a művelődés erőivé lesznek, mely az idők feladata és az emberiség célja. Ezt látja szent István és megnyugszik mélázó lelke. Látja, hogy gondoskodásában jó uton halad. És most, 900 esztendő után, midőn e

gy U

J politikai népelhelyezkedésröl van szó, milyen a népvándorlás óta Európának nem volt; — midőn egy uj társadalmi kialakulásról van szó, milyen a római birodalom dűlte után sem volt, — s midőn, látszólag, egy uj erkölcsi alap kereséséről van szó, milyet a világ nagy eseményei nem tudtak kiváltani: megint csak szent István gondolkozó lelke adhat sugallatos és biztos útbaigazítást. Nem lehet cél, hogy a marcangoló népek egymást egyék fel és tegyék tönkre, a küzdő tigris és óriás kigyó példájára. Itt Krisztus tanának kell érvényesülnie. Nem lehet cél, hogy ezt az országot darabokra tépjék és szakgassák ősemberi ellenszenvek és nemzetiségi féltékenykedések miatt, vagy darabokra rázzák rétegeit. Itt csak a krisztusi szeretet adhat megértést és belátást. Nem lehet ok, hogy a keresztény népek összekapása és ádáz élet-halálviaskodása miatt a keresztény erkölcstan erejét hitelvesztettnek tekintsük és felszabadítsuk békóitól az emberben az állatot. Krisztus szava ma és mindörökké: csak ez képes boldogságot hozni az emberi természetnek. És ha szent István áldó keze és intézményei az Evangelium alapján fenntartottak bennünket, higyjük, hogy ezentúl is fenn fognak tartani a nagy néprázkódás után. De mig eddig csak elméleti értéket tulajdonítottunk nekik javarészt, most élettapasztalati értéket is fogunk nekik tulajdonítani: keresztény alapok nélkül nem lehetséges politikai, társadalmi és erkölcsi léte egy népnek. Ezt a tapasztalatot fogja adni nekünk szent István áldó jobbja. T. M. dr. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA^ Egy Oláhországban internált magyar pap elbeszélései. Irta: Dunai György. . (Folytatás.) XII. Kiütéses tifusz a táborokban. Az egészségügyre is történt némi rendelkezés dr. Creanga által. De az oly kevés volt, hogy az oláh teljes katonai visszavonulással kapcsolatosan fellépett tífuszjárvány csakhamar diadatútját tartotta az internáltak táboraiba is. Három tábor kivételével sehol kórház, gyógyszer. A kaszás ember három-négy hónapig kényekedve szerint garázdálkodik a falvak katonai, civil és fogoly lakosságában. Istenem! de sok drága élet pusztult el sorainkból. Számukat nem tudom és talán sohasem fogjuk tudni. A leglátogatottabb táborok: Páhnesti, Bunesti, Epureni, Deleni. Mindenütt legjobban a szegény erdélyi túszok pusztulnak. Sok oláh faluban a lakosság fele pusztult el. Mennyi pusztult el a mieinkből. Körülbelül 300 oláh katonaorvossal lakolt meg Oláhország. Husiban három fogoly paptársam esett bele a rettenetes betegségbe. Hála Istennek, életben maradtak. Az egyik azonban hülye maradt, a második nagyot hall azóta, csak a harmadik maradt meg aránylag ép embernek. Nyomorúságunkban sokszor látogatott meg egy oláh-dobrudzsai bolgár származású orvos: dr. Grabovszky Tivadar. Megvizsgálta lesoványodott, ideges testünket ós megbalzsamozta vigaszszal lelkünket. Mi is jószóval fizettünk a sok jóért. Húsvét volt. Elmondotta, hogy oláh katonaorvos volt. Petrozseninél szolgált. Dicsérte az ottani kórházat és annak apácáit. Három hónapos frontszolgálat után beinternálták. Felesége, gyermekei Tulceán vannak, mondotta, az okkupált területre esik, semmit sem tudnak egymásról. Szeme könnyezett, búcsúzott és elmenőben azt mondotta: „Uraim, adjunk majd hálát Istennek, ha élve, nem egészségben, hangsúlyozom: élve kerülünk haza." Meisel apát és ón élve kerültünk haza. 0 a jelenet után két hétre kiütéses tífuszba esett. Delirrumában szabadságról álmodozott. Egy őrizetlen pillanatban megszökött. A mezőkről napok multán, félholtan a táborba hozták meghalni. Másokat kigyógyított, önmagának nem volt orvosa. És gyermekei, felesége várják... ma a jó hirt, holnap az apát, a férjet... aki nem jön haza. A sok szomorú eset közül még egyet megemlítek. Huemmer, 19 éves fiatal orgonaművész, a lambachi bencés apátsági zeneiskola tehetséges növendéke. Bukarestben zengte az ég dalait a kath. székesegyház orgonáján. Ujjaival kicsalta az áhítat akkordjait ós belopta a hivők lelkébe. Deliriumában ugyanazon ujjakkal véget vetett kötéllel életének. Istenem, ki fog felelni egykor a sok ártatlan, drága életért ?! XIII. Az első nagy remények — oláh jóvoltból csalódások. A hosszú, nehéz tél súlyos betegségeivel, éhségével és minden t nyomorával végre valahára kitombolta magát. Április végén kezdett tavaszodni és május hava ránk köszöntött meleg napsugárral, virággal, fülemüle dallal. Akik százszor megkívánták a halált, visszanyerték lassan-lassan életkedvüket. Ezzel együtt nyugat felé irányult a tekintet s onnan várta mindenki a megváltást. Szállt a vágy az égen át a haza felé, szállt az ima a hazán át az Isten felé. S mintha megérezték volna odahaza a vágyunkat, az imánkat. . . jött a hir tárgyalásokról, kicserélésről. S a hirek után jöttek komoly cselekedetek, összeírások, orvosok, bizottságok. Napokig ácsorogtunk a táborparancsnoki iroda előtt, fáradhatatlanul várva a közelebbi eredményeket. Tiz nap múlva megyünk, jövő héten, jövő hétfőn, sőt ma éjfél után 1 órakor. Május 16-tól június végóig, sőt azon túl is élünk a reménnyel. Egyik napon azután interpelláció az oláh parlamentben a kicserélés ellen, azután mély csend, azután .. . csalódtunk. Az oláhok hazudtak, két hónapig hazugsággal ámítottak ... és mi... mi hittünk nekik. Senki szavakba befoglalni szivünk keserűségét nem tudja.