ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-01-27 / 4. szám

melyet az aggódások 25 éves sorozata még inkább lelkemhez forrasztott, melyet Isten kegyelmével őbenne bizva-esdve, oly hosszú időn át vezetni szerencsés voltam, oly hatással volt, hogy lázasan dobogó szivvel, összeszorult torokkal, szemembe tóduló könnyel,, remegő ajajckal kértem a Mindenható Istent: Áldja meg Öt e nemes, nagylelkű adományáért ós jutalmazza érte isteni szeretetével, az örök üdvösséggel, a soha el nem muló boldogsággal a mennyben ; a földön pedig: a megblégedós, a soha meg nem szűnő örömök édes érzetének láncolatával. M. t. Uraim \ Mi Őméltósága iránti hálánkat nem mutathatjuk mással ki, mintha viszonzásul azt ajánljuk fel neki, a mivel birunk: hódoló tiszteletet, ragaszkodó szeretetet és őszinte nagyrabecsülésünket. Ezen nemes felbuzdulást követte mélt. dr. Rott Nándor veszprémi püspök ur, ki távozása alkalmával hozzám, szinte hadi kölcsön kötvényben 1000 koronát küldött a körnek fennemlitett céljaira. Es igy kedves körünk megszabadult aggodalmas nehéz gondjaitól ós tevékenységének szabadabb mozgást biztositott az előttünk ismeretlen jövőre. Midőn Őméltóságának ezen értékes adományát megköszöntem, kedves körünknek nyújtott lelki és anyagi javakért mélységes hálánkat nyilvánitottam, és a püspöki székébe való beigtatáshoz a mindenható bőséges kegyelmeit kértem, az erre válaszul érkezett levélben megemlékezett kedves körünkben töltött idejére, Isten áldását kéri működésünkre és kijelentette, hogy mindenkor büszkén emlékszik vissza azon kedves órákra, melyeket velünk körünkben eltöltött. Ha idegen szavakat használnék Írásaimban most azzal kezdhetném: „Nunc venio ad fortissimum." Igen m. t. közgyűlés! A legnagyobb, a leghatásosabb eseményt kell bejelentenem, amely kedves körünkre uj korszakot jelel meg, t. i. Őeminentiája bibornok-hercegprimás ur előzetes beleegyezése mellett, az esztergomi mélt. főkáptalan ama nagylelkű, végtelen kihatású elhatározását, hogy házunk megszerzésére kölcsönvett 40 ezer koronának törlesztetlen és igy még hátralevő részét, mintegy 29 ezer korona tartozásunkat, az eddig befizetett kamatokkal kiegyenlitettnek nyilvánította, a kör házának teher lapjáról a 40 ezer korona kölcsönt töröltette ós a kötvényt visszaadatni rendelte. Es ez megtörtént! M. t. Uraim! Őszintén bevallom, midőn az értesítést erről megkaptam: szivem nagyot dobbant, érverése elállott, mélységes hála-fohász kelt keblemből föl az Egbe, szemem lecsukódott, és — és pillái alul az öröm, a boldogság könynyűi peregtek. Bocsássanak meg uraim! Ez az aggkor, a megviselt testi szervezet természetes következménye. Boldog voltam, nagyon boldog. És midőn felocsúdtam az első boldog érzelmekből, kerestem szerény szótáramban a szavakat, melyek érzelmeimnek illő, a nagy meglepődésnek méltó kifejezésére alkalmasak volnának, és nem találtam szebb, alkalmasabb szavakat, mint a melyekkel a mélt. Főkáptalan eme messze kiható, Örökké nevezetessé vált, eme elhatározását megköszönő hálanyilatkozatomat Írásban is beterjesztett soraimban kifejeztem: „Es lószen bőséges áldása mindazokon, kik ezen nagy és nemes határozat hozatalában részt vettek." Ezzel m. t. közgyűlés ! a mólt. Főkáptalan — mondhatnám — másodszor alapította meg kedves körünket; megszabadított bennünket a vergődésből, szabadabb mozgást, nagyobbmérvü működési teret és munkálkodásunknak hatásosabb eredményt biztositott. Es mindezekért, mi csak őszinte mélységes hálánknak, e pár szóval adhatunk kifejezést: Isten áldja, Isten szeresse, Isten boldogítsa itt a földön és pgykor fenn az Égben nagylelkű, kegyes jótevőinket. M. t. Uraim! Most egy éve ama meggyőződésemnek, reményemnek adtam kifejezést, hogy ma már a dúló emberirtó világháború megszűritéről, a béke áldást, örömet és boldogságot hozó megkötéséről számolhatok be. Csalódtam. A dúló harc folyik tovább. S habár a szétküldött béke-galambok, szájukban olajággal repkednek közöttünk, mégis félni lehet, hogy a rosszlelkü ellenség mindent elkövet, hogy az olajággal visszatérő galambjainkat tőrbe ejtse, újból zár alá tegye. Igaz, az újsághírek szerint Lenint jelölik a Nobel-féle békedíjra, de bárki is nyeri el azt, a való igazság mégis az marad, hogy Szentséges Atyánk XV. Benedek pápa nyerte el a béke diját, mert az ő írásai, az ő beszedni tartották fenn és terjesztették a háború alatt is, a béke királyának, az Ur Jézusnak igéit, tanításait: „Szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat". Es ha nem XV. Benedek pápa kapja meg azt, amit megérdemel: a földi békedijat, annak világos oka az, amit maga Őszentsége mondott ama levelében, .melyet kegyelmes főpásztorunkhoz, a bibornok-hercegprimáshoz most legutóbb intézett: „Istentelen társulatok aknamunkája napról-napra jobban szitja a néptömegek vad szenvedélyét az isteni igazságok, hitünk tanainak őrei és hirdetői ellen". Mindenki tudja, amit a kath. lapok bebizonyítottak, világosan kimutattak, (AlkotmányMagyar Kultúra), hogy a világháború okozói a szabadkőművesek titkos társulatai ós hogy különösen az olasz háború uszitói, az olasz páholyok voltak, ós ez a való igazság, és én meggyőződésem helyességének tudatában ki merem mondani, hogy a most dúló világháború, nem a nemzetek és népeknek egymás elleni harca, hanem a pokol, a sötétség, a sátán küzdelme, a krisztusi vallás, az isteni tan, a kinyilatkoztatás ellen. És ebben a küzdelemben, nem a tömegerő, nem a műszaki tudomány, hanem csakis Isten mindenható bölcsesége vezethet a tartós, állandó békére, az elpusztult csendes otthon újbóli felépítésére, a feldúlt kedélyek megnyugtatására. A milyen világos igazság ez, ép oly nehéz lesz letagadni, hogy a béke megteremtője maga Krisztus földi helytartója XV. Benedek pápa volt. Ezért is kell minden katholikusnak hozzá annál inkább ragaszkodnia és annál inkább nekünk, kik egyesületbe tömörültünk támogatni őt törekvéseiben, és védeni a szintén egyesületbe tömörült ellenségei ellen. Hálát kell adnunk a mindenható Istennek, hogy ép ebben a háborús időben sikerült a mi kedves körünknek is megnyerni csatáját az adósságok áradatai ellen, hogy most a béke bekövetkezendő idejében könnyebben, anyagi gondoktól menten foghat hozzá magasztos hivatásához, az egy nyáj egy akolban levőket benne együtt tartani, esetleg kifelé törekvőket visszatartani, a még künn levőket oda be édesgetni. Hála a jó Istennek, hogy keserves 25 óv múlva ez mégis sikerült, ós hogy a következő 25 év elé szebb reményekkel nézhet kedves körünk. Abban a biztos reményben, hogy ez fog is sikerülni, Jézus szentséges szivébe ajánlom mindnyájunkat, amint Egyházunk ós királyunk a háború minden évében odaajánlotta egész országunkat, ós Jézus szentséges szivének nevében megnyitom, körünk XXVI. rendes közgyűlését". A kör közszeretetben s köztiszteletben álló elnökének mély igazságokat tartalmazó és szónoki szépségekben bővelkedő szép beszédét feszült figyelemmel hallgatta a közgyűlés s annak végeztével lelkesülten éltette az agg elnököt, ki friss ós fáradhatatlan szeretettel s buzgósággal vezeti a kör megalakulása óta annak ügyeit. Az elnök megnyitója után Dombay Nárcisz alelnök és titkár adta elő terjedelmes és a kör belóletót megvilágító hangulatos titkári jelentését, mely élénk színekkel festi a kor örvendetes fejlődósét igazoló mozzanatokat. A titkári jelentést, melyet a közgyűlés örömmel s élénk éljenzóssel vett tudomásul, lapunk mai számának tárcarovatában egész terjedelmében közöljük. A titkári jelentós után a számvizsgálóbizottság jegyzőkönyvének felolvasása következett, melyből kitűnt, hogy az Esztergomi Főkáptalannál a ház építésére felvett összeg hátralékos részletének elengedésével s dr. Machovich Gyula praelátus, egyházi elnök mult évi 20.000 koroa közgyűlés tagjainak hálás érzelmektől áthatott szivéből kitörő hangos lelkesedés fogadta. És most meg egyesületünk érdemes világi elnökének akkori értékes köszönő szavaihoz fűzzük mi is hozzá a hálás köszönet legőszintébb szavait ós fejezzük ki mostani közgyűlésünkön is körünk legnagyobb jótevője iránt a legforróbb köszönet, a soha meg nem fogyatkozó hála tiszta ós őszinte érzelmeit azon hő óhajjal kapcsolatban, hogy egyesületünk legnemesebb szivű jótevőjét, szeretett egyházi elnökünket a jóságos Isten sz. kegyelme jutalmazza meg és tegye igazán boldoggá. A lefolyt évnek második nevezetes és felejthetetlen eseménye szoros kapcsolatban van az előbbivel és ugyanazon nemes célt szolgálja, mint amely nagyrabecsült egyházi elnökünk szeme előtt lebegett akkor, amikor egyesületünk javára kegyes adományát tette. Ő Méltósága fönnebbi, emlékezetes bejelentésének végső szavai: „s ha majd erre bármely okból, miként remélni szeretjük, mennél hamarább, szükség nem lenne ..." sejtetni engedték velünk azt, hogy ügyünket igazán ós lelkesen szivén hordó egyházi elnökünknek egyesületünk irányában megmutatott páratlan jóindulata nem elégszik meg a sajátkezűleg nyújtott értékes és nagy adománnyal, hanem minden alkalmat megragad arra is, hogy az egyesület szabad és áldásos működését fennállása óta akadályozó nagy adósságot is levenni segítse a kör vállairól. Az ő gondos szivének sugallatára hallgatott a kör választmánya akkor, amikor a mult év egyik őszi gyűlése alkalmával elhatározta, hogy -.az esztergomi méltóságos Főkáptalantól mély hódolattal azt kéri, hogy az alapítványi pénztáránál fennálló 29400 K adósságunk után járó kamatokat ezután tőketörlesztésre tudja be. Tiszteletteljes kérésünk — hála az isteni Gondviselésnek — a magas Főkáptalan méltóságos tagjainál megértésre talált! A minden nemes ügy iránt fogékony és áldozatkész méltóságos főkáptalani Testület, mérlegelve egyrészt körünk eddigi negyedszázados hasznos és eredményes munkásságát, másrészt meg átérezve az esztergomi kath. körnek a jövőben szükséges, szinte nélkülözhetetlen társadalmi szerepét, előterjesztett hódolatteljes kérésünket magas kegyével tetézte és egész adósságunkat kegyesen, elengedte. Ez a másik, körünk anyagi életét lényegesen érintő ós egész jövőnkre jelentékenyen kiható nagy adomány szintén élénk és szavakkal méltóan ki nem fejezhető örömet keltett egyesületünk minden lelkes tagjának szivében. Hálás szivünk szerény, de őszinte érzelmeit egy küldöttség tolmácsolta úgy a magas Főkáptalan, mint a kegyes adományt helybenhagyó főmagasságu Biboros-Hercegprimás úr előtt is. Amit elvégzett akkor a négyes tagú küldöttség a választmány megbízásából, azt ismételjük meg itt újra a közgyűlés szine előtt és mondjunk a méltóságos Fő káptalannak hódolatteljes és hálás köszönetet azon fejedelmi ajándékáért, amely hivatva lesz az esztergomi kath. kört a béke derűs ós csendes napjaiban újabb, élénkebb ós erőteljesebb életre kelteni és megerősödését, felvirágzását hathatósan előmozdítani. A mindenható bőséges áldása legyen / a méltóságos Főkáptalan minden egyes tagjának jutalma ezen értékes adományért! Még két igazán kedves ós örvendetes eseményt kell bejelentenem a m. t. közgyűlésnek, hogy évi beszámolóm teljességében hiány ne maradjon. Az egyik az a fölemelő tény, hogy Ö Fensége IV. Károly magyar király magas kegye dr. Rott Nándor esztergomi prelátus-kanonok urat, budapesti központi papnöveldéi kormányzót, körünknek két évtized óta derék, buzgó és áldozatos lelkű tagját veszprémi püspökké nevezte ki. Egyesületünk minden tagja igaz és tiszta örömmel fogadta a magas királyi kegy ezen ki-. tüntető tényét (

ós az őszintén érzett öröm hatása alatt siettünk Ö Móltóságát meleg szavakkal hódolatteljesen köszönteni. Üdvözletünket a méltóságos Püspök úr hálás szivvel fogadta és biztositott bennünket arról, hogy magas állásában sem dog megfeledkezni szerény egyesületünkről. Fogadjuk Ö Méltóságának ezen értékes kijelentését mély tisztelettel és hálatelt szivvel és ez úttal köszönjük meg neki a közgyűlés lelkes hangulatával azon 1000 K-ás kegyes adományát is, amelyet püspöki kinevezése alkalmával küldött kedves ós elismerő szavak kíséretében egyesületünknek. A másik örvendetes ós az egyesületi életben elég ritka és szokatlan esemény az, hogy egy-két hónap múlva elérkezünk egyesületünk 25 esztendős fennállásának határkövéhez. A jóságos Ég gondviselő kegyelme, a Mindenható kegyesen szerető jósága segített és vezetett egy hosszú negyedszázad változatos napjain át e nevezetes ós ritka évfordulóhoz bennünket. Ezen elég hosszú idő alatt sokat, nagyon sokat alkotott ós épített Esztergom társadalmi életében egyesületünk, melyet majd jubiláris közgyűlésünkön fognak méltatni és hallani körünk