ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-07-28 / 30. szám

Amióta a „Hangya" Biharvármegye székhelyén, Nagyváradon megnyitotta kirendeltségét, azóta a szövetkezeti terjeszkedés ottan is szépen halad előre és a középosztály élelmiszerekkel való ellátása mindig szebb eredményeket tud felmutatni. Ugy értesülünk, hogy az ottani kirendeltség lesz az első, a „Hangya" öt kirendeltsége között, amely a szövetkezeti értékesítés problémájának megoldásával foglalkozik és ezen a téren máris emlitésre méltó tevékenységet fejt ki. Ez az értékesítés abban áll, hogy mindent, amit a falu termel, közvetlen a kirendeltségnek, mint igazságos szótosztó állomásnak szolgáltatnak be és igy a lánckereskedelem kizárásával bonyolítják le a termelő és fogyasztó közvetlen érintkezését. Az a sok-sok közvetítő tehát teljesen elesik. A háborús rendeletek óriási tömkelegében természetesen igen nehéz ezt a kérdést annak rendje és módja szerint megoldani, miután azonban ezen á téren Biharvármegye immár vezető szerepet tölt be, országunk közólelmezésónek szebb jövője érdekében szükségesnek látjuk ezt a nagy horderejű kérdést már ma szóvá tenni. Az értékesítés onnan az egész országra kiterjedő hálózat segítségével fog megtörténni és a közellátás minden elképzelhető ágazatát fogja magába felölelni. Nemrégiben a „Hangya" nagyváradi kirendeltségének kezdeményezésére, Nagyvárad székhellyel két millió korona alaptőkével egy sertóshizlaló lett felállítva, amely leölt és élő állatok kereskedésével foglalkozik. Az alapításban ket nagyváradi pénzintézet is részt vállalt. Az uj társaság egész Biharmegye területére terjeszti ki működését. A szövetkezeti értékesítés felhasználásának eme sikeres beállítását annál nagyobb örömmel szögezzük le, miután azt városunk fia, dr. Magurányi Jenő, a „Hangya" nagyváradi kirendeltségének főnöke vezeti és irányítja. A nagytőke rettenthetetlen terjeszkedését ilyképen sikerül majd megállítani és ha előbb nem, de a háború után felette kívánatos, hogy országunk közélelmezésének eme fontos kérdése a közvetítők ós a bankok teljes kizárásával oldassék meg. Hiszen a háború négyéves tartama alatt bőségesen volt alkalmunk a hadiközpontok teljesen célt tévesztett tevékenységéről meggyőződhetni és ha a szövetkezeti értékesítés minél nagyobb elmélyítése már ma képezi az erre hivatottak feladatát, akkor kitartással és megfelelő támogatással sokat várhatunk eme legújabban felvetett problémának sikeres megoldásától. Mindenesetre megnyugváHogy mindnyájan el nem pusztultak az Úr Isten valóságos csodája. Annyi bizonyos, hogy csak e vasúti utazás alatt sok száz emberünk halt meg éhségtől, hidegtől* tetűtől. Útközben egy vagy két alkalomkor orosz katonák nyújtottak egy kis teát vagy levest. Az állomásokon, ahol lehetett, kidobták az útközben meghaltak holttesteit. Az internáltak közül körülbelül tízezer tartott pihenőt egy-két napig az érkezés sorrendjében Husi városában. Az agyonhajszolt internáltak az állomás és börtön körül tanyáztak a szabad ég alatt, mert a legtöbb parancsnokban nem volt annyi emberség, hogy elrendelte vagy megengedte volna a városban való elszállásolást. E rövid idő alatt bejegyezték Husi város halotti anyakönyvébe 486 internáltnak a nevét. Pedig nem minden halott részesült e megtiszteltetésben. Husi városának polgármestere, Sisman Miklós annyira megbotránkozott, hogy külön levéllel figyelmeztette Bratianu Jout e barbárságra. Pedig Sisman fia elesett Erdélyben. Mi lehetett ottan, ha egy ilyen ember is megbotránkozott ? X. Össsetalálkosásom a Jalomitából jövő internáltakkal. Husi városában megérkezve megtudták az internáltak, hogy a bukaresti papok a külvárosi katholikus plébánián vannak bezárva. Borravaló árán vagy furfanggal kiszöktek hozzánk templomot látni, pappal beszélni, imádkozni, vigaszt találni. sunkra szolgál, hogy a „Hangya" ezen a téren is előmozdítja a népmentés fárasztó munkásságát. Képek a hadifoglyok sorsáról Krisztus előtt. Az „Esztergom" számára irta dr. Tóth Kálmán. . ^ II. Madách: Ember tragédiájában a piramisok építésénél dolgozó ós agyonkorbácsolt, haldokló munkás szájába e kétségbeesett kiáltást adja: Milliók (halnak meg) egyért (t. i. a király szeszélyéért). Hogy mily joggal mondatja azt Madách, arra nézve a történetírás atyját, a görög Herodotuszt idézzük először tanú gyanánt, aki rendkívül szemléletesen irja le a piramisok (egyiptomikirályok temetkező helyei) építését. 100,000 ember tiz éven keresztül bajlódott azzal, hogy a messze földről hozott óriási kövek szállítására alkalmas lejtős utat építsenek a Nílus folyótól a Szahara fensikjának peremóig, ahol a piramisok ópülteh. Tud olyan esetről, hogy 2000 ember három éven át szállított egy óriás követ a felső egyiptomi Elephantine vidékéről rendeltetése helyére. A 2.521.000 köbméter követ magában foglaló óriási Cheopspiramison 100.000 ember husz esztendőn át dolgozott 3—3 hónapos turnusokban. S hogyan szerezték e munkásokat ? ! Legtöbbnyire hadifoglyokból toborozták. II. Ramzesz alatt rendszeres hadi expedíciók indultak Szudánba s láncokkal terhelt ezernyi minden korú ós nemű néger rabszolgákat vonszolva maguk után tértek vissza. Nem lehet másként, mint borzalommal gondolni a .foglyok ezreire, kiknek a rabszolga-felügyelők botja alatt' kellett meghalniok, vagyis inkább a túlságos megerőltetés és mindennemű nélkülözések áldozataivá kellett lenniök, melyek közepette mint rabszolgák emelték azon óriási műveket, melyekben az egyiptomi kényúr becsvágya tetszelgett. II. Ramzesz uralma alatti emlékekben mondhatni, nincs kő, mely egy emberéletébe ne került volna." (Vigouroux idézett m. II. 177.) A szépművészeteket adó Görögország és az erőt és jogot képviselő Róma különben dicsőséges történelmének is legnagyobb szennyfoltja marad mindörökre a rabszolgaság intézménye. A rabszolgák zöme náluk is hadifoglyokból került ki. Cato Censorius véleménye szerint az emberek között nem áll fenn egyéb kötelék, csak az érdek ós szükség. Ez elvhez méltóan ugy bánt rabszolgáival mint megannyi teherhordó állattal, mig használhatta őket. Végelgyengülésükben kitétette őket a Tiberis szigetére, hogy nyomorultan elpusztuljanak. Jöttek a Szent László • Társulat tanitói Kiss Károly és Vizi János is. Tarisznya lógott a nyakukban, mintha koldusok lettek volna. Külsejük csupa sár, ruhájuk rongyos, az egyik lábukon rongyos cipő, a másikon bocskor. Bárki csavargóknak nézhette volna az egykor elegáns megjelenésű fiatal urakat. Megesett a szivem rajtuk és mégis örvendtünk, hogy életben láttuk egymást. Egy pohár bort nyújthattam nekik, egy darab kenyeret hozzá, s amikor husz-husz leit tettem le kezükbe, szégyenpír futotta el arcomat. Gyors szóváltásunkból keserves panaszuk Moldova fenekéből most is cseng fülembe : „A követség vonatján kellett volna hazamennünk, de lemaradtunk. Czernin gróf itt felejtett minket." Elbúcsúztunk és vigaszul csak annyit mondhattam: hisz én is lemaradtam. Jöttek egykori brailai volt híveim rongyosan, sárosan, kiéhezve, megöregedve. Nehéz családot hagyott otthon valamennyi. Mi történt velük ? Ez gyötörte lelküket. Panaszkodtak, sirni nem tudtak és énnekem vigasztalnom kellett. Bementek az Isten házába és onnan lelkileg megerősödve elindultak további utjokra. Nagy betegen megérkezett missiós kollégám Surányi László galaci minorita áldozár. Makacs bronkitis és vérhas bántja. A tetűk is ellepték teljességgel. Ápolásba, gondozásba, tisztításba vettem. Két napi fárasztó munka után tűzzel, vassal dolgozva megszabadítottam kellemetlen vendégeitől. (Folyt, köv.) Ha már maga a híres erkölcsbiró is ily embertelen volt, mit nem lehetne feltételezni polgártársairól ? ! Az ember el sem hinné, ha nem pogány római irónál olvasná, hogy akadt egy római nagyúr, aki haragjában elevenen megsüttette rabszolga szakácsát, mert ez neki nem gusztus szerint készítette el ebédjét. Ismét csak azt mondom, az ember el sem hinné, ha ugyancsak pogány irónál nem olvasná, hogy akadt egy másik római nagyúr (Lucullus), aki halastavának halait kövér rabszolgák húsával hizlalta. S a borzalmas gladiátor-játékok emléke kinek ereiben ne fagyasztaná meg a vért ? ! Rómában még most is fennáll az a Kolosszeum nevü óriási cirkusz, amelyben az ügyesebb és erősebb rabszolgáknak kellett egymással vagy vadállatokkal óletre-halálra viaskodniuk a közönség mulattatására. A különben szelid lelkű Szeneka, Neró császár nevelője irja : Mihelyt a vadállatokkal való küzdésre szánt emberek megjelentek a küzdőtéren, a nézők rögtön a küzdők ellenségeivé váltak ós mitsem áhítottak jobban, minthogy mielőbb holtan essenek össze a harcolók. Pompéjusz, a finom gavallér 52000 hadifoglyot küldött Rómába, akik 132 napon át mészárolták egymást a fölséges nép mulattatására. A „rémes" Traján császár pedig 123 napon át rendezett véres gladiátor-játékokat. Még a nők is, a kik pedig gyöngédebb szivüek szoktak lenni, egész közönnyel, sőt gyönyörrel szemlélték e szerencsétlenek élethalál-harcát. „Az ellenfelétől legyűrt gladiátor, mondja Lactantius (f 330 körül Kr. u.) hasztalan kért kegyelmet a közönségtől: a nézők többnyire egyhangúlag halálára szavaztak. Vad örömmel szemlélték az elesett tátongó sebeit, gyönyörködtek vógvonaglásában, taps vihar és virágeső volt a győztes jutalma." Utoljára már annyira ment a pogány világban e vérontás szenvedélye, hogy a római polgárnak rosszul esett az ebéd, ha a közben legalább pár rabszolgának élethalál harcát végig nem nézhette. Nem egyszer az asztalra fröcscsent a vívók vére... Tertullián (160—230. Kr. u.) egyházi iró, a kinek korában e borzalmas mulatság virágkorát érte, emliti, hogy a véres látványosság végeztével a kiontott vértől megittasulva ós elkábulva tért vissza palotájába a római polgár, emberhússal s vérrel hizlalt medveés vaddisznóhust vacsorált és a gladiátorok vérétől gőzölgő szarvaspecsenyéből lakmározott." HIREK. * Az esztergomi kereskedelmi és iparbank igazgatósága f. hó 25-én ülést tartott. Ez alkalommal meleg szeretettel parentálták el Marosi József igazgató és Szecskay Kornél ügyész emlékét, akik hosszú éveken keresztül odaadó munkásai voltak az intézetnek. Miután az intézet ez évben töltötte be fennállásának 50. évét, az igazgatóság négy ötezer koronás, összesen húszezer koronás alapítványt tett az esztergomi főgimnázium, egy Esztergomban létesítendő felsőbb kereskedelmi iskola, az esztergomi Kolos kórház és a dr. Rajner Lajos püspök elnöklete alatt álló keresztény gyermekvédelmi egyesület javára. Az igazgatóság tudomásul vette a kedvező félévi eredményt, Rochlitz Adrienne alkalmaztatását és a tisztikar drágasági pótlékát 100 °/o-ban állapította meg. * Halálozás. Szatzlauer Jánosné szül. Fuchs Franciska július hó 20-án d. e. 10 órakor munkás életének 65-ik, boldog házasságának 40-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Temetése július hó 22-én d. u. 5 órakor ment végbe a szentgyörgymezői temető-kápolnából. A hirtelen halállal kimúlt, tragikus vógü úrinő iránt megnyilatkozott nagy részvétről tanúskodott a városunk polgárságának szine-javából összegyűlt gyászoló közönség, amely a koporsót körülállotta. * Az idei termés. Az aratás eredménye a beérkezett jelentések szerint búzából az országban nagy általánosságban gyönge közepes, rozsban valamivel jobb, mig árpából és zabból határozottan több lesz mint tavaly. A beállott — és ugylátszik tartós — száraz időjárás nagy mértékben megkönnyebbíti az aratás és cséplés lefolytatását. Meg lehet állapítani, hogy a gazdák többsége azon igyekszik, hogy a learatott termést minél előbb kicsépelhesse ós beszállíthassa, ugy hogy alapos a remény arra, hogy a fogyasztás ellátása uj gabonával lényeges halasztás nélkül lehetséges lesz dacára annak, hogy jun. végén és július elején az időjárás kissé hátráltatta a munkát. De a júliusi eső sokat hasz-