ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-07-07 / 27. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. legjeienik mmáen vasárnap. 31őflzetési árak : Effész évre 12 kor., fél évre 6 kor. Egyes szam ara 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő : SZVOBODA ROMÁN. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A háború vandalizmusa. Esztergom, július 6. Megdöbbenve állt meg az utazó, még a boldog béke-világban, Leonardo da Vinci „Utolsó vacsorá"-ja előtt Milanóban. Nem tudta, hogy mit csodáljon inkább: a nagy mester alkotó erejét, a megszólalni akaró Krisztust, az életet lehelő apostolokat-e, vagy pedig azt a barbár kezet-e, mely rést tudott vágni rajta, s helyrepótolhatatlan csorbát ejteni azon az alkotáson, amely előtt oly sokaknak halkabban kezdett verni a szivük. Ajtót vágtak a freskón keresztül, hogy könnyebben juthassanak a konyhába valamikor régen, szinte háború idejében a francia katonák. S ma, ugyan mit szólsz te művészietek, ki könnyet ejtettél Leonardo da Vinci képe előtt, mikor meglátod az oly hosszú évszázadok munkájának, s nagyszerű eredményének összedülését, porrá levését. Soha többé nem épül fel ismét, amit egy kor ismertetöjelül, stigmául adott az utódoknak. Egy filigrán munkával kidolgozott koloszszust mi csodálni tudunk, de épiteni nem; könyvet tudunk róla irni, de ujjat alkotni soha. Óriási üvegbura alá kellett volna e műremekeket tenni, s csak messziről nézegetni a sötét középkor uj korban világító lámpásaira. De vége; egy jól célzott gránát összeporlasztotta a fenséges templomot, s egy zaj szétüzte, szétverte azt a nagyon szép tündérmesét. Az újságok katonai jelentéseiben, néhány kurta, hideg, hivatalos szóval van bejelentve a haláluk. S a mindennapi kenyérért tülekedő emberek ideges sietséggel rohannak el a sorok felett, s észre nem veszik, pedig ötven, hatvan évig építették, s a kis fiúkból nagyapák lettek, mikor befejeződött. Igy például május 21-én Laon városára több száz nehéz kaliberű löveget bocsátottak a franciák, ami természetesen érthetővé teszi, hogy a város s a nagyszerű kathedrálisa rommá lett. Vagy St. Quentin bazilikáját, melyet a németek mint kincset őriztek, a francia tüzérség földlapossá lövette. Érthetetlen e téren a franciák meggondolatlansága, s érthetetlen a francia iróvilág is, hogy nem emel szót ellene. France, Maurice Barrés, Eulart stb. nagy patrióták most hallgatnak, mfert a művészet semmi, másról lehet irni. — No hisz azok még csak templomok . . . Ugy látszik, hogy ök nem is bánják, mert már a háború előtt sem viselték gondjukat. Rodin, Les Cathédrales en France c. munkájában, keservesen mondja: Félig összedűltek már katedrálisaink, senki sem törődik velük. S igy lassan elmúlásuk előestéjén állunk." Dr. Sauer József tanár könyvében: „Die Zerstörung von Kitchen und Kunstdenkmälern an der Westfront, élénken megvilágítja ennek okait, s iparkodik érthetővé tenni. „Die geistigen Voraussetzungen für diese Indifferenz, ja sogar der Feindseligkeit gegen die Kunstschöpfungen vergangener Zeit sind gewisz in letztem Grunde im Materialismus und Antichristentum der gegenwärtigen Gesellschaft zu suchen .... Wer dem Geist der alten Zeit und dem Inhalt ihrer Schöpfungen fremd und gegensätzlich gegenübersteht, der» wird auch nicht zu opfern für letztere bereit sein

; der wird nicht die Hand rühren, sie noch weiter in Leben erhalten. Ja man wird in Kreisen, die ihren innersten Empfindungen keine Heimung und keine Verschleierung anzulegen brauchen, nicht rasch genug damit aufräumen können." E felfogás helyessége, — amely szerint az általános egyházellenes szellem oka a templom-pusztulásoknak, — megbélyegzett lesz az utókor előtt is. Gróf Gobinen hátrahagyott irataiban bőven foglalkozik e tárgygyal, politikai, művészi és szociális szempontból is. Gobinen Oise-Departements, prefektusa volt s igy mély bepillantást nyerhetett az ügyek mikénti állásába. S szomorúan jegyzi meg; „Oui, oui, l'athéisme c'est notre ruine, c' estnotre perte! íme, a hol leggyöngébb az erkölcs, legtágasabb a lelkiismeret, hogy elkopik ott a szép érzése, hogy értéktelenedik el a meg nem fizethetöség. A képek ultramodernek lesznek, a szobrok, ötvösmunkák, arannyal szőtt selymes brokátok, melyek valamikor oly nagy számban születtek a művészek kezei alatt, most lassan eltemetödnek a siri homályba, ahelyett hogy ujak teremnének. Junius negyedikén jelenti a Reuter ügynökség, hogy Reimsban a székesegyház az egyetlen megmaradt épület. Ugyan igaz-e ? S ha igaz, nem fogják-e majd maguk a AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Apró mesék. Irta: Kyau-Hakusai. 1. Az elvarázsolt rókák. Az öregek beszélik: Esős éjszakákon szívesen marad az ember otthon, mert hisz

1 annyi történetet tudnak a rókákról, melyek észak síkságain ilyen időtájt gyülekeznek elbűvölt alakban, hogy

t az embereket elcsábítsák. ÖrÖmtanyákra csalogatják őket és bájos gésává vagy szép öltözetű táncosnővé változnak át. Ezen a vidéken volt valamikor egy nagy tudós, aki egy ilyen zivataros éjszakán öt vagy hat tanítványával összeült és igy szólt nekik: .,Menjetek most ki a mezőkre, melyről az emberek annjüt beszélnek; biztosan fogtok táncosnővé varázsolt rókákkal találkozni!" A tanulók elbámultak és válaszoltak: „Nem mindig azt mondtad nekünk, hogy a bölcs sohasem teszi ki magát szükségtelenül veszélynek? És most aztán te adod nekünk ezt a tanácsot?" „Oh ti balgák!" — válaszolt a mester mosolyogva — „Ha odamentek, tudni fogjátok, hogy ezek csak rókák és azután csak annyiban féltek, mert nem tudjátok minő cselt eszeltek ki. De a róka még akkor is állat marad, ha gésává is változik át, akkor sem ismeri az ember gondolatát és nem képes nagyon is veszélyes lenni. Jóval inkább veszélyesek az igazi gósák, akik ismerik sziveteket és ezerszer csábítóbb alakot mutatnak, csak hogy a férfiakat behálózzák. Nem különös dolog-e az, hogy az olyan emberek, mint ti, ezeknek csalfa, csábító szemeibe beleszédülnek ós — a rókáktól pedig megijedtek, akiknek pedig oly ártatlan a varázshatalma?" A tanulók elvörösödtek és esküdöztek, hogy ezentúl csak tanulmányaiknak fognak élni. Régi közmondás : a rossz sohasem az Égből jön, hanem a nőtől! 2. A nagybácsi tanácsa. Az öregek mondják: Élt egyszer egy ifjú, aki éjjel-nappal csak a szórakozást, élvezeteket kereste és pénzét, vagyonát két kézzel szórta szanaszét, mintha csak az utcán találta volna. Szüleinek és igaz barátainak kéréseire, intéseire csak félfüllel hallgatott s ment a maga útján tovább. Nagybátyja, egy tapasztalt ember, egy szép napon magához hivatta. Beszólt neki a helyes életmódról ós a végén mutatott neki egy szekrénykét, amelyre a takarékpersely szó volt irva. „A virágok könyvében olvastam egy emberről, aki valahányszor 100 koronát akart elkölteni, mindig csak nyolcvanat adott ki ós a megmaradt 20*koronát a takarókperselybe tette ; 200 koronánál csak 160-at költött és a maradékot szintén ahoz rakta ós igy tovább, úgy, hogy kiadásainak 2

/io részét mindig megtakarította és lassankint egész meggazdagodott. Tégy te is hasonlóképen és minden 100 koronából, amit szórókozásra szántál, végy el 20 koronát és tedd ebbe a szekrénykébe. Ha ezt megszokod és később látod, hogy ezen a módon pénzed csak szaporodik, örülni fogsz és le fogsz mondani sok haszontalan kiadásról, sőt lassan-lassan teljesen lej szokol a költekezésről. Ne felejtsd tehát el, amit mondtam." Ezekkel a szavakkal átadta a szekrénykét. Az ifjú megköszönte és megigórte, hogy a bölcs tanácsnak szót fogad. 30 vagy 40 nap múlva azonban beállított egy szolga a nagybácsihoz és elmondotta, hogy az ifjú ittléte óta sokkal tékozlóbb, mint azelőtt és most már igazán a tönk szólón áll. Még aznap magához hivatta unokaöccsét és kemény szavakkal illette, amiért ígéretének dacára sem javult meg. „Kedves nagybácsi, én hiven betartottam takarékossági szabályodat," — szólt ez szinte elámulva, — „mert valóban örömöt okozott, midőn láttam, hogy szaporodik a pénz a szekrénykében. Állandóan Deletettem kiadásaim 2

/io részét, igy pl. tegnapelőtt százból húszat, tegnap 500-ból százat ós ma 300-ból hatvanat takarítottam meg abból, amit szórakozásra szántam. De amit eddig így összehoztam, mégsem valami nagy összeg, azért gondoltam, hogy most jön a tavasz s gyakrabban megyek be a varosba mulatni és az igy származott kiadás 2

/io részét mindég félre teszem addig, amig aztán tényleg szép összeg nem lesz a perselyben. Látod tehát bácsi, hogy igazán nagyon buzgón követtem tanácsodat s kórlek, ne is haragudj rám tovább!" Régi közmondás: „A legjobb orvosság is meres a kontár kezében !"