ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-06-23 / 25. szám

P. Marco külföldi missiós útjai. Irta: Dedek Creseens Lajos. (Folytatás.) Salzburgból a szent férfiú Passauba, innen Vilshofenbe, Deggendorfba, Straubingba, majd Regensburgba és Ingolstadtba ment. Mindenütt harangzúgással fogadták, mindenütt elébe vonult, papjai vezetése mellett, a hivő nép serege. Rosenauban régi ismerősei, Miksa Fülöp bajor herceg ós neje üdvözölték és pihenőre marasztották. De ő nem maradt, mert nem maradhatott. Ment tovább, hogy eleget tegyen az eléje szabott kötelességeknek. 1680. október 8-án érkezett a pfalci választó-fejedelem, I. Lipót apósának székhelye, Neuburg falai alá. A választó-fejedelem és a fejedelemasszony elébe siettek és valóságos diadalmenetben kisérték őt várpalotájukba. Itt Neuburgban ujabb csodával dicsőitette meg a jóságos Isten az ő kedves és szentóletű választottját. Október 9-én, az ünnepélyes vecsernye után történt, hogy mikor P. Marco a szent Péter templom főoltárának lépcsőin felment és az ő szokásos töredelmi imáját elmondotta, az oltáron elhelyezett Mária-kép szemei mozgásba jöttek. A Mária-kép először a szent szerzetesre, azután a népre forditotta szemeit. A csodás esemény lázas izgatottságba hozta a város népét és arra birta a hatóságokat, hogy a dolgot szigorú vizsgálatnak vessék alá. Megjelent a kép előtt ismételten a választófejedelem és családja, a szent Péter templom esperese, a szent Lélekről nevezett templom plébánosa, báró L. v. Strattmann császári követ, Sebestyén passaui püspök ós sok mások, akik amint elmondották P. Marco töredelmi imáját, mindannyian meggyőződtek róla, hogy a kép szemei, mint valami eleven emberé, úgy forognak s ide-oda tekintgetnek. Tapasztalatukról mindannyian hitelesített bizonylatokat állitottak ki.

1 P. Marco négy napig tartó missiója végeztével Neuburgból Eichstättbe (okt. 12.) ; innen Bambergbe (okt. 14—16.), Mainzba, Coblenzbe és Kölnbe ment. Ez utóbbi helyen Miksa Henrik bajor herceg és kölni érsek fogadta és egész ott tartózkodása alatt folyton-folyvást közelében maradt. Kölnből Würzburgba ment, ahol november 9 — 11-ig tartott missiót Derebach Péter Fülöp püspök jelenlétében. P. Marco németországi missiós utja oly gazdag aratással járt, annyi megtérést eredményezett, kivált a protestáns hivők körében,

2 hogy a protestáns körök valóságos lázitást vittek végbe ellene. Nürnberg városának tanácsa például arra a hirre, hogy a szent férfiú e várost is meg fogja látogatni, nyilvánosan tiltakozott 1 V. ö. Notizie Storiche T. I. Art. V. p. 93—103. 2 A legnevezetesebb a Windischgratz-család megtérése volt. ellene és kijelentette, hogy nem engedi őt falai közé. A protestáns egyház sorsának intézői pedig röpiratokat irtak P. Marco ellen s híveiket egyenesen felszólitották, hogy a kapucinus atyát kerüljék.

1 Würtzburgból P. Marco Wemdingbe, innen Augsburgba ment. Ez utóbbi helyen missiós tevékenysége különösen eredményes volt. Számos megátalkodott bűnös tartott nyilvános bűnbánatot, igen sok protestáns tért vissza az egyház kebelébe és sokan nyerték vissza a szent férfiú áldása által testi épségöket, egészségüket.

2 Augsburgi szereplésével véget ért az a feladat, amelyet XI. Ince pápa elébe tűzött. Ezrek és ezrek áldó szavától kisérve elhagyta a német földet ós a legrövidebb uton, advent első napjaiban, visszatért Itáliába, a sóvárgva vágyott páduai kis cellába. Kedves olvasóm, ki talán kényelmes zsöllében ülve már kissé unottan olvasod e sorokat, amelyekről P. Marco missiós útjának egyhangú, szürke vázlatkópei peregnek alá, vájjon elgondoltad-e, hogy milyen lelki ós testi energiákat emésztett fel ez a missiós út ? Vess csak egy pillantást Közép-Európa térképére ós álmélkodásod nőttön nőni fog. Talán magad is megtetted már ezt az utat.

3 Bölcsen több évre osztva, a robogó gyorsvonat puha vánkosain ülve. Micsoda szemekkel méregetted azt a szerencsétlen úti társat, kit a véletlen fülkédbe vezérelt. Hogy is ne, hiszen néhány unciával kevesebb levegő jutott néked, sőt talán lábaidat sem nyújthattad ki elég kényelmesen. Pedig azzal a meg-megujuló tudattal utaztál, hogy úti fáradalmaidat estére kelve, valamelyik nagy város modern szállójának pompás szobájában fogod kipihenhetni. Milyen más volt a szegény jó P. Marconák és az ő hivséges társának P. Cosmónak utazása! A rendi szabályok szigorúan tiltották, hogy az útra kelt atyák, a vizi járműveken kivül, bármiféle más alkalmatosságot igénybe vegyenek. P. Marco tehát ezt az egész útat, vállán a 49 óv terhével, gyalogoson, mezitlábra csatolt fatalpakon tette meg. Nehéz szőrcsuhában, egyszerű vándorbotjára támaszkodva mászta meg a tiroli ós bajor havasok meredek hátát, a völgyek mély ölét, a sokszor nehéz, szinte járhatatlan gyalogösvényeket. Lábait megsebezte az útban heverő éles kő, az ösvényre hajló tövis. Kiser1 Egy ilyen röpirat cime volt: Marcus Avianus vitandus Lod. Lechner i. m. III. E. 397. 1. 2 V. ö. Notizie Storiche T. I. Art. V. p. 113—114. 1. A német földön, kivált Augsburgban P. Marco áldásából sarjadzott csudákat leirta F. Wilholm Aymair J. D. D. ily cimű könyvében: Authentisirter Begriff des wünderthätigen Glaubens, heilwirkenden Segens und auf solchen Segen erfolgten wundersamen Begebenheiten des golts. P. Marcus d'Aviano . . . Augsburg, 1681. Sajnos a háborús idők okozta nehézségek miatt ezt a becses könyvecskét nem sikerült megszereznem. 3 Közép-Európa mai vasúti hálózatát és a legrövidebb I útirányokat tartva szem előtt a- P. Marco által megtett missiós út 2500 kilométert tesz ki. kedt vérére reászállott az út pora. Tűrte a nap perzselő hevét, a szél borzongató surranását, az eső csapkodását. És mikor lakott helyekre került, hol pihenőt tarthatott volna, körülözönlötte őt a hivő nép, a szavára szemjuhozó, áldására éhes hivők serege.

1 Körülözönlötték ós elragadtatásukban ollókkal, késekkel támadtak neki, hogy portól ós izzadságtól nehéz szőrcsuhájából ereklyének való emlókdarabokat vagdalhassanak le.

2 A vézna termetű, gyönge szervezetű, betegségre hajló szent férfiú pedig fáradhatatlanul vándorolt faluról-falura, városból-városba, hegyen és völgyön ós száz akadályon át. Mindenütt teljes erővel, egész lélekkel, elragadó hévvel, meggyőző szóval hirdette az Ur Jézus üdvözitö igéit, a mindent biró hitet, a mindent felölelő szeretetet, a mindent elsimitó töredelmet. Valóban Örök igazságot hirdet az ige: Csodálatosak az Isten útjai az ő szentjeiben ! (Folyt, köv.) Részleges tisztújítás a vármegyén, Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága a hétfői közgyűlésen töltötte be a dr. Perényi Kálmán nyugdíjazásával megüresedett alispáni állást Szenkvici Palkovics László helyettes alispán, párkányjárási főszolgabíróval, a ki már egy évnél tovább vezette az alispáni hivatalt a vármegye közönségének osztatlan megelégedésére. Az uj alispán Palkovics Károlynak, a szabadságharc dicső emlékű kormánybiztosának s a mult évszázad hatvanas éveinek elején vármegyénk bátor fellépésű alispánjának a fia, aki e .nehéz időkben atyja nemes példáját tartva szem előtt, a katonai rekvirálásnak vármegyénk területén való sikeres elhárításával a világháború helyi történetében máris szép emléket biztositott nevének. A hétfői közgyűlést, mely nagy érdeklődés mellett folyt le, Beniczky Ödön főispán nyitotta meg s mindenekelőtt köszönetet mondott a vármegye közönségének az installációja alkalmából oly impozáns módon megnyilvánult szives fogadtatásért. A közügy érdekében kérte maga részére a további támogatást. A rendes tárgysorozat első pontjaként felségének a termónyrekvirálás sikeres befejezéseért kifejezett legfelsőbb köszönete felolvastatván, a főispán a maga részéről is külön köszönetet mondott a 1 Utjának emberfeletti fáradalmai annyira meghatották a kölni érseket, hogy a német katholikusok protektora utján egyenesen XI. Ince pápához fordult kérve, engedné meg, hogy P. Marco, a rend szabályaitól eltérve, útját kocsin vagy más alkalmatosságon tehesse meg. Cybo kardinátis 1681-ben értesitette P. Marcot a Szentatya elhatározásáról, mely szerint ezentúl joga van „valersi del comodo delle carozze e de' cavalli, e de' calessi a suo arbitrio." Cybo kard. lev. 1681. márc. 11. közölve. Notizie Storiche T. I. p. 134. a jegyzetben. 2 Münchenben például a v. fejedelem rendeletére állandóan 30 karabélyos kisérte az utcán, hogy a nép tolakodásától megóvják. Ugy is számos sebet ejtettek rajta az ereklye-szerzők. napon 1000 valóságos rubel érkezett, fellélekzettünk, volt már rubel. Ugyanazon forrásból az internált papok a hosszú fogság alatt kölcsönt vettek néhány tízezer lei erejéig. Azért bátran állitom, hogy életmentőnk a jassy-i apostoli adminisztrátor P. Ulderico Cipolloni

r a minorista rendű moldovai tartomány-főnöke. Érdekünkben irt a Szentatyának, beszólt Ferdinánd királlyal, tárgyalt a román kormánnyal. Hogy sok haszna nem volt, nem rajta mult. Hogyan tudta volna ő a kormány rögeszméjét eloszlatni, hogy a papok papok ós nem katonatisztek ?! VIII. Az internálás, magyarul civilek hadifogsága. — Miért kellett ez Romániának? Mert Angolországon és Franciaországon keresztül jön minden divat Romániába és mert rémségesen féltek a kémektől. Beinternálták az összes idegen férfiakat, az idegenektől származó oláh állampolgárokat, Dobrudzsa, Prahovamegye és az összes határvidék idegen asszonyait, gyermekeit, mert igy akarták elejét venni minden kémkedésnek. Az internálás nyomtatványai az 1915. évet viselték. Az 1915. óv tavaszán hozták az oláhok az új idegen törvényt. Tehát az internálás terve kész volt 1915 májusában. Vájjon tudta-e ezt külügyi hivatalunk ? Es ha tudta, miért dobta oda áldozatul az oláh internálásnak sok tízezer emberét? Bukarest idegen állampolgárságú férfilakossága napokig kint hevert a pályaudvarok tájékán, mig vonatra szállhatott és Jalomita megyébe kerülhetett. A néhány órányi vasúti utazásra maga a román rendőrség szólitotta fel az internálandókat, hogy öt napi élelmet vigyenek magukkal. Jalomita megye egy hét leforgása alatt hatalmas fogolytáborrá alakult. Hetvenezernél több fogoly volt é puskapor nélküli csatának eredménye. Az internálás első két hetében a románok máris uj rendelkezést foganatosítottak. A gyászos kimenetelű tutrakáni csata után Dobrudzsa sorsa meg volt pecsételve. Represszália gyanánt felvezónyelték az internált bolgárokat és törököket Moldova északi részébe, a büntető regióba. Mi lehetett vájjon az a büntető régió ? No, de ilyen az oláh vitézség! Jönnek repülők, bombázzák Bukarestet. Repülőik csendben mulatnak, a rendőrség, csendőrség, katonáik, ahelyett hogy levegőben és fronton vitézkednének, represszáliáznak. * * * Az internálási centrum-tábor. — Személyes tapasztalataim csak a moldovai Falcin megyének táboraira vonatkoznak és pedig az enyhébb korszak idejéről. 1917 augusztusától fogva. Tájékozásul a szavahihető férfiak előadása alapján a teljes kép kedvéért néhány adatot papirra vetek. A jalomitai Bärägan — a román puszta — a terület, ahol a táborokat elhelyezték. Ne gondoljon senki baraktáborra. A puszta falvai e táborok. Minden tábor élén parancsnok áll. Csendőrségi kapitány vagy főhadnagy a tartalékból, a Bratianu család rokona, vagy a liberális párt odaadó hive. Rangban utána következik az élelmezési tiszt, rendesen hadnagy. Tisztviselők csendőrsógi őrmesterek. Örök a népfelkelők. Az első hónapban a sokadalom az úgynevezett harmadik osztály sorsa tűrhető. Van pénzük, van még élelmiszer, van mit enniök. Annál többet szenvednek lelkileg. Első sorban gyötri lelküket az oláhok látszólagos győzelme, azután bántja a fogság. Nehéz ám megszokni az ellenség kezében lenni. A parancsnokok legtöbbje duhaj, durva, verekedő, vad természetű oláh. Ha maga nem ver, veret a csendőrrel, a népfelkelővel. Naponként kétszeres sorakozás, hosszú névsor felolvasással, napi parancs kihirdetésével. A csendőr és a népfelkelő ép oly durva mint a fellebbvalója. No, meg igen jó alkalom nyilik egy kis pénzt kisajtolni a gyűlölt idegenből. Az egy hónap leteltével fellépett a nyomor, a vérhas, mert az élelmezési tisztek értenek hozzá, hogy az állam által kiutalt napi 80 bani ellátási díjból hogyan lehet ezreket havonként zsebrevágni. Soha katonatisztek annyi önkénnyel nem rendelkeztek emberek felett, mint az internálásban. Az összes kormányrendeleteket ugy magyarázzák, ahogy nekik jól esik. November havában bizonyos kategóriájú egyéneket szabadlábra helyeztek kormányrendelettel. De csak onnan jutottak embereink haza, ahol a parancsnok a rendeletet közzétette. A legtöbb helyen késés volt. Közben kiadta a kormány az ellenrendeletet, amely két hét múlva újra internálta az összes szabadon élőket.